Sárgatúró

Ígértem a sárgatúróról képeket, mert tavaly csak a hidegtálon fotóztam le. Idén pótolom a hiányt.

Készítése: Ahány dl tej, annyi tojás kell hozzá. Plusz ízlés szerint cukor, vaníliás cukor, csipetnyi só, és mazsola. Én általában egy liter tejből készítem. A cukrot ne sajnáljuk, édesen finom.

A hideg tejet fölteszem a tűzre kis vagy közepes lángra (nem szabad nagy lángra tenni, mert akkor nagyon keményre fő meg benne a tojás és olyan csikorgós lesz, nem lágy és krémes), cukrozom, sózom és a mazsolát is hozzáadom. A tíz tojást felverem, és az is mehet a többihez. Végig kevergetem, míg felforr. Csak úgy finoman, hogy nehogy leégjen, nem kell nagyon vadul kevergetni. Ekkor a savó kicsapódik a tejből, és az egész túrós állagú lesz. Egy tálba nagy gézdarabot vagy konyharuhát teszek, és beleöntöm a masszát. A négy sarkát összefogva olyan helyre kötöm föl, ahol alá tudom tenni a tálat is, ugyanis ki kell csöpögnie. Két-három órát hagyom csöpögni, aztán kiveszem a gézből. Folpackba csomagolom, és mehet a hűtőszekrénybe. Pár óra dermedés után gyönyörűen összeáll, és szépen lehet szeletelni. Aki nem szereti édesen, készítheti sósan is, zöldfűszerekkel. De ha rám hallgattok, az édeset választjátok, mert az egészíti ki tökéletesen a sós, füstölt sonka ízét.

A sárgatúró egyébként Alföldön és Erdélyben a húsvét nélkülözhetetlen étele. Szenteltetni is vitték a templomba, ugyanúgy, mint a sonkát és a kalácsot.

Nagypénteki menü: krumpli leves, tojásos nokedli

Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jézus mester - János könyve)

Végre kaptam csodás, zsenge fejes salátát! Nem azt a műtrágyázott bőrleveles fajtát, hanem igazi kerti harmatgyenge gyönyörűséget. Ez el is döntötte a nagypénteki menü java részét: tojásos nokedli dukál hozzá. Emellé készítettem ezt az egyszerű és gyors kis levest. A hűtőben ugyanis még lapult egy kicsi cukkini, és teljesen jó állapotban volt - gondoltam itt az ideje elhasználni ezt is.

Tehát a leves hozzávalói 4 főre:
1 kicsi cukkini,
4 kisebb burgonya,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2-3 evőkanálnyi olaj,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
zellerlevelek,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő.
A kölesegombóchoz:
4 evőkanál köles,
2 evőkanál tojás,
só,
1 púpos evőkanál liszt.

A vöröshagymát, fokhagymát, burgonyát apró kockákra vágtam, és az olajon pici sóval 5 percig pároltam. Aztán pirospaprikáztam, felöntöttem vízzel, tettem hozzá még zellerleveleket, sót és némi ételízesítőt. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, beletettem a kis kockákra vágott cukkinit is. Puhulásig főztem.

A kölest megfőztem sós vízben, majd leszűrtem. Kevertem hozzá tojást és lisztet, olyan állagúra hogy formázni tudjam. Lobogóan forró sós vízben főztem 4-5 percig. Kölön kis tálkába szedtem.

A kölesgolyó helyettesíthető grízgaluskával is, aki szereti.

De el is hagyható. Zellerlevél sem kötelező bele, de én nagyon szép csokrot kaptam kedvenc árusomtól, és nagyon fini volt a levesben. Egyébként szinte teljesen azonos a krumlilé levessel, csak most benne is maradt a burgonya is. A kedvenc levesem!

A tojásos nokedli nagy kedvenc nálunk így tavasszal. De csak és kizárólag fejes salátával vagyok hajlandó megenni, és csak és kizárólag hagyományosan készítve: sós-cukros-ecetes bő lében.

Szeretem a mindenféle olívaolajas, balzsamecetes, stb. salátákat, de a tojásos nokedli csak ezzel a salátával finom és igazi. Sosem készítenék mellé más salátát. Kóstoltam már mással is - szomszédban, barátoknál - de nem jött be.

A tojásos nokedlinek is van egy titka. No semmi komolyra ne gondoljunk. Mindössze annyi a csínja, hogy sok olajat kíván. Ha nem elég a zsiradék rajta, akkor ehetetlenül ízetlen és száraz lesz. Nem egy élmény. Tehát bőven locsoljuk meg a kész nokedlit olajjal, mielőtt ráütnénk a tojást.

Hozzávalók 4 főre a nokedlihez:
45 dkg liszt,
2 tojás,
1 teáskanál só,
kb. 3 dl víz.
A rávaló:
6-8 evőkanál olaj,
5 db tojás,
1/2 dl tej vagy tejszín.

A nokedlitésztát csak akkor keverjük ki, amikor a bő, sós főzővíz már forr. a hozzávalókat épp-csak rusztikusan keverjük össze, nem kell teljesen simára, mert nem palacsintát készítünk. A tojás azért keveredjen teljesen el benne, de akkor jó ha kicsit csomóskás marad. A vizet részleteiben adjuk hozzá, liszttől is függ, mennyit vesz fel. Amikor forr a víz, gyorsan beleszaggatjuk több részletben a tésztát. Minden alkalommal öblítsük át kicsit a csap alatt hideg vízzel a szűrőkanálban, jól rázzuk le, és így tegyük a lehetőleg teflonos lábosba. Mikor az összes nokedli kész, keverjük el az olajjal. Sok kell hozzá. A tojásokat felverjük a tejjel vagy tejszínnel (krémesebb lesz), sóval, és a nagy lángra tett nokedlire öntjük. Végig kevergetjük, míg a tojás egésze megszilárdul rajta. Túlsütni sem ajánlatos, éppen csak ne legyen nyers rajta a tojás.

A fejes salátát én mindig leveleire szedem, és alaposan, folyó vízben levelenként átmosom. Vendéglőkben szokták nagyon elegánsan félbe vagy negyedbe vágva tálalni a salátát, de én nem szeretem. Képtelenség rendesen megtisztítani. A közepe tele lehet homokszemcsékkel és élőlényekkel. A léhez nem tudok mennyiségeket írni, csak nagyjából, mert attól függ, mekkora tálban készítjük. Az én tálamba körülbelül 1 liter víz fér. Ehhez kell 1 púpos teáskanál só, 3 púpos evőkanál kristálycukor, és 2-3 teáskanál 20 %-os ecet. Mindenképpen kóstoljunk. Csak szájjal lehet a jó salátalé arányait eltalálni. És ízesebbnek kell lennie, mert a megmosott levelekről belekerülő víz még higít rajta.

A salátaleveleket csak étkezés előtt tegyük a lébe, mert hamar megfonnyadnak az ecettől-sótól. Tehát frissen készítsük, vagy tartsuk külön a megmosott leveleket és a levet, és mindig csak annyit tegyünk a salátalébe, amennyit megeszünk. Több helyütt divat a forrázott saláta, de én nem kedvelem. A frisset szeretem.

A jól elkészített tojásos nokedli friss fejes salátával az egyik legfinomabb étel tud lenni. :)

Csírák, csíráztatás

A nyers ételek: élő ételek. Nagyon sok tápanyag, vitamin, és ásványi anyag található bennük. Nem beszélve az enzimekről, amik ha főzünk egy ételt, lebomlanak. Pedig ezek az enzimek végzik el a zsírbontást is. Aki fogyni szeretne, egyen minél több nyers táplálékot. Télen nem sok mindenből válogathatunk, de most már hogy a tavasz tényleg itt van - többől. Azonban mindig elérhetők a csírák. Rengeteg éltető elemet tartalmaznak, igazi életkoktélok. Ugyanis ha egy magocska csírázni kezd, a benne lévő tápanyagok megsokszorozódnak. Akár több száz százalékkal is! Hihetetlen, igaz? Pedig már az ókori kultúrákban is fogyasztottak őket. Mi most kezdjük újra felfedezni…
Csírát vásárolhatunk boltokban is, vagy a piacon, vagy elkészíthetjük otthon is. Nem nagy ördöngösség.

Az erre szánt magokat ha lehet, bioboltban vegyük, mert akkor garantáltan vegyszermentesek lesznek. A magok csomagolásán általában rajta is van, hogy kell csíráztatni. A legtöbb esetben a módszer a következő:

Egy nagyobb dunsztosüvegbe tesszük a magokat, és vizet engedünk rá. Egy régi konyharuhából – aminek ritkább a szövése -, vágunk egy akkora kockát, amekkorát rá tudunk gumizni a szájára. Ezt tegyük is meg. Aztán fejjel lefelé tartva csurgassuk le róla a vizet, és mikor mind eltávozott, egy olyan edénybe tegyük az üveget, amelyikben szájával lefelé megáll. Naponta kétszer – reggel és este – öblítsük ugyanígy át. Mikor már lecsöpögött, kis nyílást hagyhatunk is az üveg száján, nehogy túl nedvesek maradjanak a magok, mert akkor megpenészednek vagy elrohadnak.
Pár nap elteltével megnőnek a hajtások. Ekkor egy nagyobb lukú szűrőn mossuk át, hogy a felesleges maghéjak el tudjanak távozni. Hagyjuk elől pár óráig, hogy kicsit megszáradjon, mert ha túl nedvesen tesszük a hűtőbe, megrohad. Amúgy akár két hétig is eláll, és növekszik. Én nylonzacskóban szoktam betenni a hűtő zöldséges fakkjába, de úgy, hogy a zacskót több helyen is meglukasztom, hogy kapjon levegőt. És akkor semmi baja nem lesz.
A napraforgót jobb ültetni, és úgy hajtatni. A zsázsacsírát pedig egy laposabb, de peremes tálba tegyük, mert összeragadnak a magok. Csak finoman meg kell spriccelni naponta kétszer. Ennyi a titok. A képen a tányérban lévő növény a zsázsa, a másik pedig vöröshere. Csíráztathatunk tálban is, csak akkor sűrűbben permetezzük meg vízzel. Naponta 4-szer.
Csíráztathatunk hüvelyeseket is: lencsét, többféle babot (szója, adzuki bab), csicseriborsót. Ezeket azért negyedórát pároljuk fogyasztás előtt, mert nyersen nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető fehérjét tartalmazhatnak. A búza is nagyon finom csíráztatva. Édes lesz az íze és csodálatos.
Bátran kísérletezzünk, és először talán szokatlan lesz az ízük, de minél többször kóstoljuk, annál inkább meg fogjuk kedvelni. Én salátákba szoktam belekeverni szezonban, illetve szendvicsekre tenni télen, paprika és paradicsom helyett.
Váljék egészségünkre!

(duende)

Parajos dinsztelt burgonya

Pontosság, önfegyelem, külső-belső rend, tisztaság. Fegyelem nélkül nincs spirituális út, fegyelem nélkül nincs szabadság. Ez ellentmondásnak tűnik. Pedig csak a rám kényszerített fegyelem gátolhatja a szabadságomat. Az önként, belátásból, meggyőződésből vállalt fegyelem kiszabadít kényelemszeretetem, lustaságom, önzésem börtönéből. Ugyanakkor az öröm, a jó közérzet nem tilos. Mindennek meg van az ideje. Az egyik legnagyobb keresztény misztikus, Avilai Szent Teréz ezt igen tömören így fogalmazza meg: ha böjt, akkor böjt, ha sült hús, akkor sült hús.
A cél ugyan nem önmagunk megváltása, önmagunk boldogítása, de egy egészséges közösségben, szanszkritul szangában, ahol mindenki elsősorban jóindulattal, segíteni akarással, toleranciával és nem elvárással fordul a másik felé, ott, ahol mindenki szüntelenül azon fáradozik, hogy szeretetet adjon, ott mindenki kapni is fog szeretetet. Csak egy ilyen csoportban generálódhat annyi pozitív energia, ami önmagában is mint közösség, de tagjain, mint egyéneken keresztül is módosíthatja a társadalmat mozgató energia minőségét.
Manapság elterjedt vélemény, hogy mindenki elsősorban önmagáért felelős.
Igaz, hogy a világot nem tudom megváltoztatni, csak önmagamat. De azt is tudjuk, hogy minden mindennel összefügg és minden kölcsönhatásban van. Sein ist mitsein, a lét együttlét, pontosabban egymással lét. Egy közösség szellemiségét minden tag viselkedése formálja. Minden cselekedetünknek, gondolatunknak következménye van.
Az üres tükörben a kolostor elöljárója megszidja Jan szant, mert robogóját figyelmetlenül vezette, kiegészítve az eseményt egy fiktív történettel:

„- A koanok tanulmányozása - mondta - annak megértéséhez vezet, hogy a világon minden összefügg. Minden lényt láthatatlan szálak kapcsolnak egymáshoz. És mindenki, aki felismerte ezt az igazságot, figyelni fog, tudatosan tesz mindent, amit tesz. De te nem vagy ilyen.
- Nem? - kérdeztem udvariasan.
- Nem – mondta az elöljáró. És elégedetlenül nézett rám. - A múltkor láttalak, amint befordultál egy utcasarkon, és nem tetted ki a kezedet. Figyelmetlenségeddel arra kényszerítettél egy teherautósofőrt, aki véletlenül mögötted haladt, hogy a járdára hajtson, erre föl egy gyerekkocsit toló hölgy nekiütközött egy nagy kereskedelmi társaság igazgatójának. Ez amúgy is rossz hangulatban volt, és elbocsátotta az egyik alkalmazottját, akit egyébként talán megtartott volna. Ez az ember pedig aznap este leitta magát, és megölt egy fiatalembert, akiből zenmester lehetett volna.”

Ha megfontoljuk ezeket a gondolatokat, akkor talán bárhol és bármikor nagyobb felelősséggel, empátiával, toleranciával, fogunk a környezetünk felé fordulni.
A világ olyan, amilyenné formáljuk. A „világ” individuumok összessége. Elsősorban magamat tudom formálni. A csendben, fegyelmezetten, rendszeresen történő ülés által valami történik velem, bennem, benned, bennünk. Légy türelmes és kitartó, és bízzál az eredményben, még akkor is, ha lassan mutatkozik meg.

(Marghescu Mária)

Ma laskagombát rántottam ebédre. Ez a finom burgonya a körete volt: szaftos, puha, krémes - a rántott finomságok kissé szárazak -; jól kikerekítette a gomba egyszerűségét. Egyébként is, a dinsztelt krumpli a kedvencem. Hetente egyszer biztosan készül. Én szeretem önmagában is, valamilyen friss salátával (erre még várni kell), de finom garnírungként is.
A fotó kicsit megtévesztő, mert akkor készült mikor épp beletettem a lábosba a friss leveleket. Nagyon összeesik, de az íze belepárolódik a burgonyába. Aki nagyon szereti ezt a finom levélzöldséget, nyugodtan tehet bele nagyobb mennyiséget is.

Hozzávalók 4 főre:
12 db közepes burgonya,
4 kupóc spenót,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
1 csapott teáskanál só,
2 dl tejszín,
frissen reszelt szerecsendió - 1/2 mokkáskanálnyi körülbelül,
pici frissen őrölt bors.

A dinsztelt burgonyához szükséges egy teflonos lábos, vagy nagyobb teflonos serpenyő, mert különben leragad.
A spenótot megmostam, a középső szárakat eltávolítottam. A burgonyát tisztítás után vékonyabb karikákra vágtam egy teflonos lábosba. Sóztam, fűszereztem (a fokhagymát vékony karikákra vágva adtam hozzá), olajat és vajat tettem rá, jól elkevergettem. Föltettem a tűzre, a nagyobb laskára vágott spenótlevelekkel együtt. Meglocsoltam a tejszínnel. Fedő alatt kis lángon - néha megkeverve - puhulásig pároltam. Ez körülbelül 20-25 perc.
(Készíthető úgy is, hogy a parajt csak a legvégén tesszük bele, és 1-2 percig pároljuk csak a már puha burgonyával.)
Szárazabb húsok, halak kiváló körete.

Rusztikus korpás kenyér

"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

(Müller Péter)

Úgy jártam ma, hogy nem kaptam kenyeret egy boltban sem. És 11 óra után értem haza a piacról. És főznöm is kellett. Szóval ez a világ leggyorsabb kenyere.

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál sikér,
1 evőkanál lenmag,
3 evőkanál kukoricapehely (nem az a reggelizős fajta, hanem a lisztszerűen apró),
3 evőkanál búzakorpa,
2,5 dkg élesztő,
kb. 1/2 liter langyos víz,
2 evőkanál kefír,
1 evőkanál olaj.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A szárazanyagokat egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az olajat, kefírt és az élesztős vizet is. Lágyabb tésztaállagot igyekeztem elérni. Kicsit összedolgoztam a tésztát aztán hagytam pihenni nylonzacskóval letakarva. Egy óra múlva a sütőt begyújtottam, tíz perc elteltével a tésztát a lisztezett munkalapon hosszúkásra húztam kézzel. Késsel kétfelé vágtam és összetekertem. Lisztezett tepsibe tettem és már ment is a sütőbe, 3/4-es lángra sülni. Egy órát sütöttem, aztán késznek nyilvánítottam.

.

Töki pompos

A Buddha útja egészen más volt. Eleinte tanulmányozta ugyan korának hinduista gyakorlatát, és aszkétaként élt. A Buddhát azonban nem érdekelték az emberi lény elemi összetevői; sem a lét metafizikai teóriái. Az foglalkoztatta inkább, hogy miként is létezik ő ebben a pillanatban. Ez volt számára a kérdés. A kenyér lisztből készül. A Buddhának az volt a legfontosabb, hogyan lesz a lisztből kenyér, ha a kemencébe teszik. Hogyan világosodhatunk meg, ez érdekelte. A megvilágosodott ember oly lény, aki saját maga és mások számára is tökéletes, vonzó személyiség. A Buddha azt akarta megtudni, hogy miként lehet ezt az eszményi emberi személyiséget kialakítani, hogyan is lettek a múlt idők bölcsei bölcsekké. Hogy rájöjjön arra, hogy miként lesz a tésztából tökéletes kenyér, egyre-egyre csak kísérletezett, amíg aztán egyszer csak sikerült neki. Ez volt az ő gyakorlása. Lehet persze, hogy nem nagyon tartjuk érdekesnek, hogy mindennap újra és újra ugyanazt főzzük. Ez bizony elég unalmas, mondhatjátok. Ha elveszítitek az ismétlés szellemét, gyakorlásotok elég nehéz lesz, bizony, de ha teli vagytok erővel és életkedvvel, nem lesz nehéz. Különben is, nem tudunk nyugton maradni amúgy sem, tennünk kell valamit. Ha tehát végeztek valamit, nagyon figyelmesek, gondosak és éberek legyetek. Az az eljárásunk, hogy kemencébe tesszük a tésztát, és gondosan figyeljük. Ha egyszer már tudjátok, hogyan lesz a tésztából kenyér, megértitek majd a megvilágosodást. Az érdekel minket, hogyan jön létre ebből a fizikai testből a bölcs. Nem azzal törődünk, hogy mi a liszt, mi a tészta, mi a bölcs. A bölcs az bölcs. Az emberi természet metafizikai magyarázatai nem kérdések számunkra.
A gyakorlásnak az a módja tehát, amit mi hangsúlyozunk, nem válhat túlságosan eszményesítetté. Ha egy művész túlzottan az eszményit keresi, öngyilkos is lehet, mivel nagy a szakadék, ami eszménye és valóságos képessége között tátong. Mivel nem képes a szakadékot áthidalni, kétségbe esik. Ez a szokványos lelki út. A mi lelki utunk viszont nem ilyen idealisztikus. Bizonyos értelemben keressük azért az eszményit: érdekeljen azért, hogy olyan kenyeret süssünk, ami ízlik, és jól néz ki! A gyakorlás valójában abból áll, hogy újra és újra ismételni kell, míg rá nem jöttök, hogyan váltok kenyérré. Nincs semmi titok a módszerünkben. Gyakorolni csak a zazent, és magatokat kemencébe rakni: ennyi az utunk.

(Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme)

Kutakodtam a recept neve után. A pompos állítólag szlovák szó, azt jelenti, leszakított tészta. Tök pedig egy helyiségnév.
Régen, mikor az egész hétre való kenyértésztát dagasztották és sütötték, akkor készült a kenyérlángos. Mert a pompos kenyérlángos tulajdonképpen. Ami kimaradt a nagy kenyerekből, azt lángosként sütötték meg. Régen ugyanis 2-3 kg-os nagy kenyereket sütöttek.
A pompost nem csak azért sütötték, mert "kimaradt" a kenyérből, hanem mert mindig éhes és türelmetlen siserehad várta a friss kenyér elkészültét. Tehát először a kenyérlángos sült ki. Kicsit sületlenre hagyták, úgy vették ki a kemencéből. Ekkor rápakolták a kamra finomságait, és így tették vissza készre sülni. A töki pompos igazából fatüzelésű kemencében sülve az igazi, kicsit megfüstölődve, a tűz ízét őrizve. Mit igazi... A világ egyik legfinomabb étele. Azért sütőben sem rossz! :)
Készülhet sima kenyértésztából, vagy krumplis kenyértésztából is. Feltétje lehet szalonna, kolbász, sok-sok vörös- vagy lilahagyma, tejföl, sajt, fokhagymás zsír tejföllel-hagymával, stb. Attól függ, mi van otthon. Ha simán feltét nélkül készítjük, kiváló kísérője gazdag leveseknek, egytálételeknek is.

Hozzávalók 4-5 főre:
A tésztához:
1/2 kg liszt,
2 közepes burgonya sós vízben megfőzve majd leszűrve és áttörve,
1 dl burgonyafőzővíz (ki ne öntsük),
kb. 1-1 és 1/2 dl langyos víz,
1 evőkanál olaj,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 dkg élesztő.
A tetejére:
vega módra:
tejföl,
lila-vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
olívaolaj,
reszelt olvadós sajt.
Nem vega módra:
szalonna,
kolbász,
sonka tetszés és hűtőtartalom függvényében,
olvasztott zsír,
tejföl,
lila- vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
reszelt olvadós sajt.

Az élesztőt a krumpli főzővizének és langyos víznek a keverékében elkevertem kristálycukorral. Aztán a lisztet egy tálba szitáltam, sóztam, elkevertem a főtt és áttört burgonyával. Egy evőkanál olajat adtam hozzá és az élesztős folyadékot. Nem egyszerre csurgattam bele, mert kelt tésztánál ugye sosem tudni, pontosan mennyi folyadék is kell bele. A tészta jól dagasztható legyen, mint a kenyértészta. Kidolgoztam, liszteztem, tiszta nylonzacskóval betekartam a tálat és hagytam egy órát kelni.
Aztán sordrófával kinyújtottam nagyjából négyzet alakúra és fél cm vastagságúra. A nagy sütőtepsit megszórtam a szitából liszttel, és rátettem a kinyújtott tésztát. Kézzel még elegyengettem. Villával sűrűn beszurkáltam, hogy egyenletes maradjon, ne púposodjon fel itt-ott. Félig megsütöttem 3/4-es lángon, majd kivettem. Az enyém tetejére rengeteg lilahagymakarika került. Meglocsoltam vízzel kicsit higított és sózott tejföllel, amibe belereszeltem egy gerezd fokhagymát és olívaolajjal. Zsírral legalább annyira jó, mint finom olívával. Csak nekem most nem volt itthon szírom. Megszórtam reszelt sajttal. Visszatettem a sütőbe és készre sütöttem.
A töki pomposra ne sajnáljuk a hagymát. Jó bőven legyen rajta, úgy finom!
Készíthetjük úgy is, hogy nem sütjük elő, hanem egyből rápakoljuk a tetejérevalókat - mint a pizzánál.

Extrakönnyű banánhab

A mai Miért éppen Alaszka? epizód az egyik legszebb rész a sorozatból. A tavaszról szólt, a címe: Újjászületés. Holling kocsmájában ingyen tojás volt reggelire, tojás ebédre, és tojás vacsorára... megünnepelvén a kikeletet. Morris Minnifieldre ellenállhatatlanul rátört a takaríthatnék, és Maggie O' Conellbe szerelemes lett egy medve-férfi. És Chris Stevens, Cicely falucska rádiósa ezekkel a szavakkal idézte Tavasz-szellemet:


"Üdvözlet Cicely ezen a hihetetlenül gyönyörű tavaszi reggelen! Ez a reggel duzzad az új élettől. Ezen a reggelen - ha lenne hangom - legszívesebben dalra fakadnék. Figyelj Cicely! Hallod a tavasz édes kantátáját? Piciny, zöld fűszálak nyomakodnak át a havon, rügyektől duzzadnak az ágak, a kis vörösbegy szíve lágy szimfóniára táncol. És megint erre merészkedett egy medve. Éhes barátunk az éjjel Maggie O' Conell kertjében portyázott. Hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a reggelinket még téli sötétségben majszoltuk el. Most pedig… ööö… igaz, hogy még nem világosodott ki teljesen, de már látom, hogy Apolló aranyosan izzó szekere ott várakozik a keleti látóhatáron. Semmi kétség, a tél hanyatt-homlok menekül.
Tavasz, tavasz, tavasz. Ugye természetes, hogy a tavasz a halált juttatja eszembe. Persze nem azt a halált, amire az emberek általában gondolnak, hanem cinikus értelemben. Dagály-apály, napkelte-napnyugta... tudják. Effélék. A medvék is, akik most sok fejfájást okoznak, tulajdonképpen egész télen tetszhalottként alszanak sírkamra-barlangjaikban, újjászülető ébredésükig. Halál és feltámadás. A medvékben és az istenekben van valami közös. Ami azt illeti, egyes kultúrákban a medvék maguk is istenek. Tudják úgy 60 ezer évvel ezelőtt - még Mithrasz előtt, még az égő bokor előtt, Krisztus és Buddha előtt - mit gondolnak, a mi neolitkori testvéreink kit imádtak? Hm? A medvét. Vigyázzanak emberek. Most is itt vannak.

De beszéljünk egy különleges születésről.
Körülbelül az időtájt, hogy cro-magnoni őseink kezdték eltemetni halottaikat, ugyanazt tették a medvékkel is. Hogy mit akarok ezzel? Oda akarok kilyukadni, hogy nagy maflást kapott az emberi psziché. Felismerte a halált. Láttuk a halált. És olyat tettünk vele, amilyet állat azelőtt még soha. Megállapodtunk vele. Kitaláltuk, hogy a halál nem végállomás, hanem egy átjáró. Azért temettük el szépen medve urat, hogy ne dühöngve térjen vissza. Értelemmel ruháztuk fel az Ismeretlent. Joseph Campbell az Áhítat ébredésében ezt írja: "A halál és egyben az élet titokzatossága: több ez, mint fizikai átalakulás. Az ember a vadállati lét fölé emelkedik."
És hogy milyen áldott születésről beszélek?
Az emberi lélek születéséről.
Tudják, az emberi lélek születése visszatükröződik mindannyiunkban. Még a sitten összehaverkodtam egy lecsúszott alakkal, Chuck volt a neve. Chuck közel egy hónapig nyomta az ágyat a gyengélkedőn, miután mellbe szúrták. Mikor visszahozták a börtönmosodába, ahol dolgoztunk, azt mondta nekem: "Chris, élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó." Tudom, rég lerágott csont, de mi lenne, ha mégis kipróbálnánk? Mi lenne, ha tavasz lenne minden nap? Ha minden nap újjászületnénk? Hallgassák csak:
„Mindenség örök volta,
A földet köszöntöm sikoltva.
Ember, kiről senki nem tudja,
Meghalt, s feléledt újra.
Testem-lelkem vérzik halkan,
Göröngyöt ölelek tébolyodottan.
Karom fölnyúlik reszketőn végre,
És nevetek, nevetek bele az égbe!”

(Chris Stevens rádiós - Miért éppen Alaszka?)

Ezt a receptet Napmátkánál találtam. Medve úrnak is ízlene. És tojás is van benne! :)
Végtelenül egyszerű, de isteni finom. Nagyon könnyű, nagyon habos, gyümölcsös-édes.

Hozzávalók 5 pohárhoz:
2 érett banán,
1 tojásfehérje,
2 evőkanál méz,
1/4 citrom leve,
1 vaníliás cukor vagy vaníliakivonat.

A hozzávalókat habverővel addig verjük, míg könnyű, de tartós habbá nem alakul. Voilá! :)

Miért éppen Alaszka? :)

˙

Most megy a Viaszat 3-on a kedvenc sorozatom, a Miért éppen Alaszka? Imádom. Igaz, már a 35. rész van ma, és reggel 9-től adják, de szerintem még be lehet kapcsolódni, hiszen százon felül van az összes epizód száma.



Gyógyszer. Kedvjavító. Átalakító. Szórakoztató. Elgondolkodtató.
Nagyszerű!!!!! :))

Medvehagymás prószatekercs salátaágyon

Régen a világ sokkal egyszerűbb volt. Manapság viszont roppant bonyolult világban élünk. Ennek az a fő oka, hogy túlságosan sok ember él a bolygón. A népesség túl gyorsan növekszik. 1945-ben nagyjából kétmilliárd ember élt ezen a világon, és ugyanennyi ember élt a történelem hosszú évezredein át is a földön, és ez elég volt. Ma közel hatmilliárd ember él a világban. E tények közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy hirtelen jelentősen megnőtt az emberek és más élőlények által tapasztalt szenvedés.

Napjainkban az emberek sokkal közelebb élnek egymáshoz, így a közöttük lévő viszonyrendszer sokkal összetettebbé vált. Az anyagi javak utáni vágy elmélyült és erősebb lett. Az emberek gondolkodásmódja és élete is sokkal komplikáltabbá vált, ennek következtében ma sokkal több a szenvedés, mint korábban bármikor. Manapság sokkal több szenvedést okozunk az összes többi lénynek e világban. Mindennek ártunk: a levegőnek, a víznek, a fűnek és a fának is. Egész erdőségeket vágunk ki és mind több zöld övezetet tüntetünk el. Szennyezük a vizeket, a légkört és a talajt. Az emberek új fegyvereket fejlesztettek ki és egyre újabb módokat találnak ki arra, hogyan ártsanak egymásnak. Az emberek folyton azt mondják, hogy szabadságot akarnak, de a valóságban ők az első számú diktátorok a földön.

Emiatt olyan fontos manapság, hogy az emberek fölébredjenek. Minél előbb fel kell ismerjék, hogy mi az igazi feladatuk. Miért élünk ezen a világon? Mit csinálunk itt? Amikor megszületünk, honnan jövünk? Amikor meghalunk, hová megyünk? Mindenki azt mondja, "nem tudom". Ilyen az ember. Nagyon okos állatnak gondolja magát. De ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, egy macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

Hát kérem, most fogyott el az az egy adag rettentő drágán - 150! forintért - vett medvehagymám. Ma valami gyors ebéd mellett döntöttem. A prósza mindig jó, mindig finom, és nem túlzok: 20 perc alatt cakumpakk készen is van. Szomszédasszonyom pedig a hétvégén már nem bírta saláta nélkül, vett egy szép nagy fej jégsalátát, aminek a felét nekem adta. Aki még nem salátázik, az a salátaágyat készítheti szép reteklevelekből is. Az is nagyon finom!

Egyébként a medvehagyma prószában is isteni. És ebbe az ételbe tehetünk bőségesen, elbírja.

Hozzávalók 4 főre:

A prószatésztához:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),

1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),

1 púposabb teáskanál só,

15 dkg liszt (körülbelül),

4 evőkanál olaj.

Plussz: 1 jó marék medvehagyma.

A töltelékbe:

1 dl tejföl,

só,

40 dkg kecsketúró.

A salátához:

1 nagy fej saláta,

pár csepp tökmagolaj,

lehelletnyi só,

nagyon pici almaecet.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a jó apróra fölvágott medvehagymát is hozzákeverem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.

Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.

A kecsketúrót elkeverem a tejföllel és kissé sózom is. A jégsalátát vékony szálakra vágtam, icipicit sóztam és pár csepp ecetet, kevés tökmagolajat tettem rá, aztán jól elkevertem. Elterítettem a tányér alján, mintha füves rét lenne... :)

Jó vékony prószát sütöttem, amit elkészülte után megkentem a tejfölös kecsketúróval, majd föltekertem. A salátaágyon tálaltam. Felséges volt. :)

Ha nem jutunk kecsketúróhoz, természetesen tehéntúróval - vagy akár juhtúróval is - készíthető. Én szerencsés vagyok, nálunk van egy néni a piacon, aki felséges krémes kecsketúrót szokott készíteni, tőle vásárolom.