Töki pompos



A Buddha útja egészen más volt. Eleinte tanulmányozta ugyan korának hinduista gyakorlatát, és aszkétaként élt. A Buddhát azonban nem érdekelték az emberi lény elemi összetevői; sem a lét metafizikai teóriái. Az foglalkoztatta inkább, hogy miként is létezik ő ebben a pillanatban. Ez volt számára a kérdés. A kenyér lisztből készül. A Buddhának az volt a legfontosabb, hogyan lesz a lisztből kenyér, ha a kemencébe teszik. Hogyan világosodhatunk meg, ez érdekelte. A megvilágosodott ember oly lény, aki saját maga és mások számára is tökéletes, vonzó személyiség. A Buddha azt akarta megtudni, hogy miként lehet ezt az eszményi emberi személyiséget kialakítani, hogyan is lettek a múlt idők bölcsei bölcsekké. Hogy rájöjjön arra, hogy miként lesz a tésztából tökéletes kenyér, egyre-egyre csak kísérletezett, amíg aztán egyszer csak sikerült neki. Ez volt az ő gyakorlása. Lehet persze, hogy nem nagyon tartjuk érdekesnek, hogy mindennap újra és újra ugyanazt főzzük. Ez bizony elég unalmas, mondhatjátok. Ha elveszítitek az ismétlés szellemét, gyakorlásotok elég nehéz lesz, bizony, de ha teli vagytok erővel és életkedvvel, nem lesz nehéz. Különben is, nem tudunk nyugton maradni amúgy sem, tennünk kell valamit. Ha tehát végeztek valamit, nagyon figyelmesek, gondosak és éberek legyetek. Az az eljárásunk, hogy kemencébe tesszük a tésztát, és gondosan figyeljük. Ha egyszer már tudjátok, hogyan lesz a tésztából kenyér, megértitek majd a megvilágosodást. Az érdekel minket, hogyan jön létre ebből a fizikai testből a bölcs. Nem azzal törődünk, hogy mi a liszt, mi a tészta, mi a bölcs. A bölcs az bölcs. Az emberi természet metafizikai magyarázatai nem kérdések számunkra.
A gyakorlásnak az a módja tehát, amit mi hangsúlyozunk, nem válhat túlságosan eszményesítetté. Ha egy művész túlzottan az eszményit keresi, öngyilkos is lehet, mivel nagy a szakadék, ami eszménye és valóságos képessége között tátong. Mivel nem képes a szakadékot áthidalni, kétségbe esik. Ez a szokványos lelki út. A mi lelki utunk viszont nem ilyen idealisztikus. Bizonyos értelemben keressük azért az eszményit: érdekeljen azért, hogy olyan kenyeret süssünk, ami ízlik, és jól néz ki! A gyakorlás valójában abból áll, hogy újra és újra ismételni kell, míg rá nem jöttök, hogyan váltok kenyérré. Nincs semmi titok a módszerünkben. Gyakorolni csak a zazent, és magatokat kemencébe rakni: ennyi az utunk.


(Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme)



Kutakodtam a recept neve után. A pompos állítólag szlovák szó, azt jelenti, leszakított tészta. Tök pedig egy helyiségnév.
Régen, mikor az egész hétre való kenyértésztát dagasztották és sütötték, akkor készült a kenyérlángos. Mert a pompos kenyérlángos tulajdonképpen. Ami kimaradt a nagy kenyerekből, azt lángosként sütötték meg. Régen ugyanis 2-3 kg-os nagy kenyereket sütöttek.
A pompost nem csak azért sütötték, mert "kimaradt" a kenyérből, hanem mert mindig éhes és türelmetlen siserehad várta a friss kenyér elkészültét. Tehát először a kenyérlángos sült ki. Kicsit sületlenre hagyták, úgy vették ki a kemencéből. Ekkor rápakolták a kamra finomságait, és így tették vissza készre sülni. A töki pompos igazából fatüzelésű kemencében sülve az igazi, kicsit megfüstölődve, a tűz ízét őrizve. Mit igazi... A világ egyik legfinomabb étele. Azért sütőben sem rossz! :)
Készülhet sima kenyértésztából, vagy krumplis kenyértésztából is. Feltétje lehet szalonna, kolbász, sok-sok vörös- vagy lilahagyma, tejföl, sajt, fokhagymás zsír tejföllel-hagymával, stb. Attól függ, mi van otthon. Ha simán feltét nélkül készítjük, kiváló kísérője gazdag leveseknek, egytálételeknek is.

Hozzávalók 4-5 főre:
A tésztához:
1/2 kg liszt,
2 közepes burgonya sós vízben megfőzve majd leszűrve és áttörve,
1 dl burgonyafőzővíz (ki ne öntsük),
kb. 1-1 és 1/2 dl langyos víz,
1 evőkanál olaj,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 dkg élesztő.
A tetejére:
vega módra:
tejföl,
lila-vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
olívaolaj,
reszelt olvadós sajt.
Nem vega módra:
szalonna,
kolbász,
sonka tetszés és hűtőtartalom függvényében,
olvasztott zsír,
tejföl,
lila- vagy vöröshagyma,
fokhagyma,
reszelt olvadós sajt.

Az élesztőt a krumpli főzővizének és langyos víznek a keverékében elkevertem kristálycukorral. Aztán a lisztet egy tálba szitáltam, sóztam, elkevertem a főtt és áttört burgonyával. Egy evőkanál olajat adtam hozzá és az élesztős folyadékot. Nem egyszerre csurgattam bele, mert kelt tésztánál ugye sosem tudni, pontosan mennyi folyadék is kell bele. A tészta jól dagasztható legyen, mint a kenyértészta. Kidolgoztam, liszteztem, tiszta nylonzacskóval betekartam a tálat és hagytam egy órát kelni.
Aztán sordrófával kinyújtottam nagyjából négyzet alakúra és fél cm vastagságúra. A nagy sütőtepsit megszórtam a szitából liszttel, és rátettem a kinyújtott tésztát. Kézzel még elegyengettem. Villával sűrűn beszurkáltam, hogy egyenletes maradjon, ne púposodjon fel itt-ott. Félig megsütöttem 3/4-es lángon, majd kivettem. Az enyém tetejére rengeteg lilahagymakarika került. Meglocsoltam vízzel kicsit higított és sózott tejföllel, amibe belereszeltem egy gerezd fokhagymát és olívaolajjal. Zsírral legalább annyira jó, mint finom olívával. Csak nekem most nem volt itthon szírom. Megszórtam reszelt sajttal. Visszatettem a sütőbe és készre sütöttem.
A töki pomposra ne sajnáljuk a hagymát. Jó bőven legyen rajta, úgy finom!
Készíthetjük úgy is, hogy nem sütjük elő, hanem egyből rápakoljuk a tetejérevalókat - mint a pizzánál.

Megjegyzések

Belly üzenete…
gyönyörű!A bevezető és a képek is.
duende üzenete…
Köszönöm szépen, Belly! :)
KataKonyha üzenete…
Ezt mi is nagyon szeretjük; ilyen szépen lefényképezni viszont nem tudtam volna...
napmátka üzenete…
Imádjuk, gyönyörű a Te változatod! Megkívántam...
ManóAnyó üzenete…
Nálunk a töki pompos hosszú téli esték rágcsálnivalója. De idén télen nem is készítettem. Tavasz ide, tavsz oda, ezek a képek annyira étvágygerjesztőek, hogy nem lehet nekik ellenállni.
duende üzenete…
:)
Köszönöm szépen Lányok! :)
Palócprovence üzenete…
A "magyar pizza" felveszi a versenyt az eredetivel, sőt, talán még jobb is.
A képek pedig tényleg szépek! :)
Limara üzenete…
Én is mindig burgonyás tésztából készítem! Gyönyörű a tiéd, nyelek nagyokat...
Wise Lady üzenete…
Arra már rájöttem, hogy zalai vagy, én csak 10 éve lakom itt.
Szóval a töki pompost tavasztól őszig, épített kemencében sütik itt mifelénk is minden városi rendezvényen, és imádjuk. Tényleg ez a magyar pizza. Magam még nem sütöttem, de elraktározom a recepted és isten bizony megpróbálom egyszer.
duende üzenete…
Így igaz, Palócprovance! Talán még jobb is! :) És köszönöm.:)
duende üzenete…
Limara, a tiéd ugyanilyen szép és gusztusos, láttam ám! :)
duende üzenete…
Jé! Te is zalai? :) De jó! :)
Láttam sütsz szép kenyereket Wise Lady. Csak ki kell nyújtani, megszurkálni, picit sütni, kivenni, megpakolni, sütőbe vissza és kész! :)
Persze, a kemence íze azért hiányzik belőle...
Névtelen üzenete…
Most ettem ilyet az Andrásy úton. (Budapest)
Hogy én ezt eddig miért nem ismerte :(
Finom.

üdv.
duende üzenete…
:))

Örülök hogy végre kóstoltad, Névtelen. Én is nagyon szeretem! :)