Lazac finomfüves mártással

Minden embernek arra kell törekednie,
hogy még halála előtt megtudja,
mitől menekül, hová menekül és miért.

                                                                                                   (James Thurber)

A lazacot nagyon szeretem, az egyik legfinomabb halfajta. Egyre kell vigyázni a sütésénél: nem szabad túlsütni, mert akkor száraz lesz. Ha éppen eltaláljuk a sütési időt, akkor viszont nagyon zamatos és szaftos tud lenni.

Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet lazac (mérettől és étvágytól füddően),

só,

1 teáskanálnyi olívaolaj,

2-3 dkg vaj.

A mártáshoz:

5 dkg vaj,

2 csapott evőkanál liszt,

5-6 dl tej,

1 dl tejszín,

5 dkg juhtúró,

pár csepp citromlé,

só,

friss zöldfűszerek, ezek lehetenek:

petrezselyem, újhagyma zöld szára, tárkony, kapor, kakukkfű, citromfű.

Az én változatomban petrezselyemzöld, tárkony és újhagymazöldje van, mert még csak a tárkonyom nőtt ki, és a piacon pedig be tudtam szerezni a másik kettőt. De nagyon finom kaporral is, citromfűvel is, kakukkfűvel is. Háromfélét válasszunk bele, azt a hármat, ami elérhető, kapható, vagy van otthon, vagy amihez épp hangulatunk van.

Először a mártást készítettem el: a vajon a lisztet kicsit átpirítottam, aztán apránként de folyamatosan kevergetve tejjel felengedtem, mártás sűrűségűre. Adtam bele kevés tejszínt is, és a juhtúrót. Míg ezek kicsit összerotyogtak és a brinza is elolvadt a mártásban, addig összevágtam a zöldfűszereket. Ezeket is a mártásba kevertem, kóstoltam és kevés citromlét is csepegtettem bele. Kóstoljuk meg mindenképpen, hogy a só és a citromosság pikánsan jó ízt alkosson a zöldfűszerekkel és a juhtúróval.

Mikor kész volt a mártás, egy teflonserpenyőbe 1 teáskanálnyi olívaolajat és némi vajat olvasztottam, és mikor kellően forró lett a zsiradék, beletettem a húsz perccel korábban besózott halszeleteket. Közepes lángon sütöttem addig, míg a szeletek kicsit több mint félénél nagyobb vastagságban átsültek. Ez látszik az oldalánál, a tetejénél is, elkezd kifehéredni. Ekkor megfordítottam a szeleteket és készre sütöttem. Nem volt több, mint 5 perc. A vaj elég forró legyen - ne égen, csak legyen sütésre alkalmas a hőfoka -, mert ha nem az, leragadhatnak a szeletek. Viszont ha kellő hőmérsékletű olajba tesszük, akkor nem, akkor egyből összekapja a hő a rostokat és így a nedvesség a halhúsban marad. Ez igaz egyébként a hirtelen sült húsokra is.

Nagyon gyors, egyszerű és egészséges - és nem utolsó sorban isteni finom étel.

Azzal a bizonyos hasselbach burgonyával tálaltam. Anya főztjei között láttam először, pedig állítólag most nagy divat. Mindenesetre, tényleg finom így a burgonya. Egy órával az étel készítése előtt tegyük sütőbe. Hámozzuk meg, vagdaljuk be - de az alját hagyjuk egyben. Sózzuk, vajat és olívaolajat tegyünk rá. Én kevés vizet is öntöttem a tepsibe a krumplik alá és fóliával lefedtem 1/2 órára, majd fólia nélkül sütöttem készre. Sajnos az én sütőm nem valami jó. Alul minden megég, a teteje meg mindennek sületlen. Ez van.... :))

Sóskaleves tavasziasan, polentavirággal

Csörgő patakokkal
     Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
     Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
     Fűszerezted azt.

(Csokonai)

Ma beszerző körúton voltam, és igazán szép zsákmánnyal tértem haza. Olcsón és sokfélét tudtam venni. Úgyhogy a mai menüt gondolatban vagy harmincszor variáltam át, mert annyi ötletem volt rá. Vettem sóskát is, gyönyörűt.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kupóc (kb. 20 dkg) sóska,
1 nagy csokor újhagyma zölddel együtt,
1, 5 liter zöldségerőleves natúran vagy húsleves leve, vagy 1 leveskocka,
só,
2-3 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
és a polentához:
10 evőkanál kukoricadara,
só,
kb. 4 dl víz vagy tej.

Először a polentát készítettem el, mert a leves 10 perces gyorsleves. Enyhén sós tejben megfőztem a kukoricadarát. Ha híg lenne adjunk még hozzá a darából, pillanatok alatt átfő és besűrűsödik. Egy üvegtálcát vékonyan megolajoztam, és elsimítottam rajta a masszát. Kekszformával kiszaggattam. Ez is készen van kb. 2 perc alatt. Ezután jöhet a leveskészítés.
Az újhagyma fehér felét karikákra vágva olajon pici sóval üvegesre pároltam, aztán lisztet szórtam hozzá, és azzal is pirítottam 1-2 percig. Majd felöntöttem apránként hideg zöldségalaplével. Az újhagyma zöld szárait szintén karikáztam és a leveshez adtam. (Meg ne engedjék a piacon, hogy letörje az árus!) Mikor a leves fölforrt, beletettem a szintén durvára-laskára vágott spenótot is, aminek a középső vastag ereit eltávolítottam a tisztításakor, illetve egy kevés kristálycukrot. Főztem még 5-10 percig, és készen is volt a leves.
A puliszka fantasztikusan illik a sóskához, ezt mától tényként kezelem. :)

Ötletek: Ez a leves fejes salátából legalább ilyen kitűnő!
Ha nincs otthon újhagyma, vöröshagymával is kiváló, egy közepes fej kell hozzá.
Készíthető a leves tejszínesen is - én ma ezt így találtam ki, mert a második fogásban volt tejszín. Ha tejszínnel készítjük, akkor egy natúr tubusos krémsajtot keverjünk el 1-2 dl tejszínben, és ezt adjuk a leveshez. Isteni lesz tőle.
Ha így készítjük natúran ahogy leírtam, akkor is variálható: a polentához keverjünk főzés közben juhtúrót. Nem fogja elrontani - sőt! Mesésen pazarul fog illeni a sóska ízéhez.
A leves kiváló maradék húsleves átformálásához. Ha nincs se húslevesünk, se zöldségalaplevünk, a leveskocka is megteszi.
A leves kiváló a 90 napos diétához is, ha vízzel készítjük a polentát is.

Egyben sült fasírt

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg darált hús,

4 db zsömle,

2 tojás,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagy gerezd fokhagyma,

15 dkg füstölt szalonna,

só, őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika
2 evőkanál olaj.

A zsömléket beáztatom, és mikor felszívták a vizet, jó alaposan kinyomkodom őket és a darált húshoz teszem. Hozzáütöm a 2 tojást is, fűszerezem. A fokhagymát reszelve, a vöröshagymát apró kockákra vágva adom hozzá. Kézzel alaposan összedolgozom a masszát.

Egy tepsit kiolajozok, és a vékony csíkokra vágott szalonnából egy akkora sávot rakok ki, amekkora a fasírt lesz majd: mert erre a füstölt ágyra helyezem a masszát. Megformázom és a tetejére is teszek a szalonnacsíkokból, valamint megkenem olajjal is. Kevés vizet aláöntök - úgy egy decinyit -, és fóliával letakarom a tepsit. Előmelegített 3/4-es sütőben egy és negyed órát sütöm fólia alatt, aztán eltávolítva szép pirosasra sütöm.

Ha gombát is teszek bele, azt előtte megpárolom egyben, mert sok vizet ereszt, és ha nyersen tenném a fasírtba, lyuk keletkezne - amiatt hogy majdnem felére összesül a gomba. Tehát pároljuk meg, mielőtt a masszába tesszük. (Sóval, borssal, kakukkfűvel - sokkal finomabb lesz így az íze.)

Tálalható gyakorlatilag bármilyen körettel - ízlés szerint.

Sajtos cukkinitallérok bundában

A megkínzott nők gyakran fejlesztenek ki hátborzongató mélységű és szélességű káprázatos ítélőképességet. Nem kívánom ugyan senkinek, hogy szenvedések árán jusson hozzá a tudattalan rejtelmeinek megismeréséhez, tény azonban, hogy a súlyos elnyomás olyan tulajdonságokat hív életre, amelyek kárpótolnak a veszteségekért és védelmet nyújtanak.

Általában a nők életének félútján jön el az az idő, mikor meg kell hozniuk azt a döntést - ami egyben a jövőt illető legfontosabb pszichikus döntés is -, hogy megkeseredett életet éljenek-e vagy sem. Ez általában a harmincas éveik végén, vagy negyvenes éveik elején következik be. Ilyenkor érnek el arra a pontra, hogy "torkig vannak mindennel" és "betelt a pohár" és "minden csak púp a hátukon". Húszas éveik álmai talán gyűrötten hevernek egy sarokban. Talán szívük összetört, házasságuk csődöt mondott, túl sok volt a be nem tartott ígéret.

A hosszú életet megélt testben felhalmozódott a törmelék. Nem lehet megkerülni.

Aki utazott már a régi Mexikóban, Új-Mexikóban, Dél-Coloradóban, Arizonában vagy egyéb déli részeken, az láthatta az apró fehér kereszteket az utak mellett. Ezeket hívják descansosnak, nyugvóhelyeknek. Nevek állnak rajtuk, és a kereszteket néhol elborítják a mű- vagy valódi virágok. A descansos szimbólumok halált jeleznek. Ott, azon a helyen szakadt meg váratlanul egy élet útja.

Húszéves koruk előtt a nők ezer halált halnak. Ebbe vagy abba az irányba indulnak, s megszakadt útjuk. Reményeik, álmaik szakadtak félbe. Mindezeket felőrölte a descansos malma. Aki szerint ez nem így van, az még mindig alszik. Igaz ugyan, hogy mindez elmélyíti az individualizációt, a differenciálódást, a felnövekedést, a környezetből kinövést, a virágzást, az éberré és tudatossá válást, azért ezek egyben mélységes tragédiák is, és meg kell őket gyászolni.

Descansost úgy készíthetünk, hogy szemügyre vesszük életünket és megjelöljük a kisebb halálok és a nagyobb halálok helyszíneit. Én ilyenkor a legszívesebben azt csinálom, hogy egy nagy, fehér papíron megrajzolom egy nő életvonalát, s kisgyermek korától kezdve a mai napig kereszttel jelölöm azokat a helyeket, ahol énjének és életének darabkái meghaltak. Bejelöljük, hogy mely utakra nem lépett rá, mely ösvények szakadtak félbe, hol történt útonállás, árulás és halál. Apró kereszteket rajzolok oda, ahol gyászolni kellett volna, vagy ahol még mindig gyászolni kell.

Azt javaslom mindenkinek, hogy üljön le, s életvonala megrajzolásával készítsen descansost, kérdezze meg: "Hova is rajzoljam a kereszteket? Mely helyre kell emlékeznem, melyek az áldott helyek?" Mindegyik olyan jelentést hordoz, amelyet az ember jelen életébe áthozott. Emlékezni kell rájuk, egyben azonban el is kell felejteni őket. Ehhez időre van szükség. És türelemre.

Légy magadhoz jó, készítsd el a descansost, önmagad azon aspektusainak nyugvóhelyét, melyek egykor elindultak valamerre, de soha nem érkeztek meg. A halál helyeit, a sötét időket jelölik, ugyanakkor szenvedésedre is emlékeztetnek. Átalakító erejűek. Sok minden szól amellett, hogy a földhöz szögezzünk bizonyos dolgokat, hogy ne követhessenek bennünket mindenhová. Okkal helyezzük őket nyugalomba.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)

A helyzet az, hogy még mindig lapult egy fél cukkini a hűtőben. :)) És hát húsvétkor és után nem igazán eszünk zöldségfélét. Legalábbis, míg a maradékok el nem fogynak ugye... Nos, ez utóbbi megtörtént, így ma zöldséges fogásra vágytam.

Semmi extra egyébként, csak bundásfinomság is régen volt. Sima rántott cukkinihez kevés volt a maradék, így kissé felturbóztam. Egyébként szerintem kiváló meleg előétel is lehet akár. Én olívás-citromos fejes salátával ettem.

Hozzávalók:

kicsi cukkini (olyan, ami még nem magos),

só, őrölt bors,

reszelt olvadós sajt (én füstöltet, trappistát vegyesen reszeltem le),

frissen reszelt szerecsendió,

petrezselyemzöld (kaporral is fantasztikus lehet),

kevéske vöröshagyma nagyon apró kockákra vágva,

a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa és bő olaj.

A cukkiniket megmostam és vékony karikákra szeltem. Besóztam. A sajtokat lereszeltem és elkevertem sóval, őrölt borssal, reszelt szerecsendióval, aprított petrezselyemzölddel, vöröshagymával. Jól összegyurmázgatva két cukkiniszelet közé ügyeskedtem a sajtkeveréket, majd paníroztam lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába - de duplán. (Panírozás előtt jól nyomjuk össze a tallérokat, szépen egyben maradnak.) Jó bő olajban kisütöttem.

Salátaágyon tálaltam. A fejes salátát csak icipicit sóztam, olívaolajjal és kevés citromlével meglocsoltam, majd finoman átkevertem.

Ha éhesebbek vagyunk és főételnek fogyasztjuk, ajánlom még mellé a krumplipürét is.