„A vadásznak, kivált ha csak fényképezni akar, mindenek előtt meg kell tanulnia feltűnés nélkül és puhán mozogni. Ezen a terepen nem járhat a maga feje után, mozdulatait össze kell hangolnia a széljárással, a színekkel, szagokkal, az egész »együttes« sajátos ritmusával.”
(Karen Blixen)
Nem gondoltam hogy lesz még egy ételem Alíz gombás VKF-jére. No nem az erdei gombák hiánya miatt, csak nem terveztem be. Ma viszont csodálatos idő volt végre a sok eső és szürkeség után, és a szilvákkal is végezetem (én győztem!) és semmi elintéznivaló sem volt mára - úgyhogy elmentünk gombászni. Isteni volt az erdőt járni ebben a szép őszi napsütésben.
Van a gombászásban valami nagyon izgalmas. Valami olyasféle izgalom, mint a vadászatban - bár még sosem vadásztam és szerintem nem is lennék képes rá. Lövés helyett azt kiabálnám az őzeknek hogy fussforesztfuss! Mégis, a gombagyűjtésben átélhetem a vadászat ősi izgalmát. Vajon találunk valamit? És mit találunk? És mennyit? És mikor az ember rábukkan egy-egy csodálatos példányra, hát az valami olyan érzés, amit nem is tudok leírni. Mint ahogy azt sem, milyen érzés a jóleső fáradtsággal gyűjtött gombát elkészíteni és megenni. Benne van egy olyan "naezértmegdolgoztam" érzés, ami nagyon jó. És ha időnként nem is taláunk gombát, sétálni a csendes erdőben mindig élmény.
Ma különösen örültem, mert az egyik nagyon szeretett gombám a bimbós pöffeteg. És jó sokat találtunk belőle. Inkább úgy fogalmaznék: ki sem lehet kerülni őket, annyi van most. Kis pici gombák, talán ezért sem szokták felszedni. Nálunk a piacon például nem lehet kapni, pedig vagy százféle gombát árulnak a gombászok. Holott hihetetlenül erőteljes aromájú, erős illatú, igazán finom fajta. Erőteljes íze és illata még a vargányán is bőven túltesz. Éppen ezért, csak keverve, más gombákkal ajánlom fogyasztani ragukban, gombapörköltben. Az egyetlen formája ahol önállóan is szerepeltethető, az a leves szerintem. És meg merem kockáztatni, hogy a világ legfinomabb gombalevese bimbós pöffetegből készül.
Roppant egyszerűen készítettem el, mert erős íze és illata nem tűri a sok fűszert. Inkább lágyítani, kerekíteni szükséges. Ez a leves maga az ízorgia, illatos mennyország, krémes tündérkert...
Hozzávalók 4 főre:
4 összmarék (nem púposan) bimbós pöffeteg,
4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
2 dl tejszín,
1 gerezd citrom leve,
2 citromfalevél,
só,
1 zöldségerőleves kocka,
2 evőkanál liszt.
A tálaláshoz:
citromillatú kakukkfűlevelek,
pirított kenyérkockák.
A bimbós pöffetegből csak az jó, amelyik még kemény. Szedéskor meg kell tapogatni, mert ha puha, akkor már spórák vannak benne. Viszont fiatalon szép fehér, sima a húsa.
A gombákat megmostam - ennél a fajtánál lehet és kell, mert sok-sok apró fehér gombapor van rajta, éppen ezért külön érdemes szedni is, mert mindent összeporoz - , aztán karikákra vágtam. Vaj és kevés olaj keverékén pici sóval és a félbevágott citromlevelekkel megpároltam míg levet engedett. Kicsit hagytam rotyogni, majd felöntöttem vízzel. Úgy 1, 5 literrel. Tettem bele egy leveskockát is, citromlevet is és hagytam főni 15 percig. Közben a tejszínt kikevertem csomómentesre a liszttel. Mikor megfőtt a gomba, botmixerrel teljesen simára pürésítettem a levest. Aztán hozzáadtam a habarást is. Hagytam újra felforrni. Kóstoltam. Ha valami hiányzik belőle, lehet pótolni a végén.
Tálaláskor friss citromos kakukkfűlevelekkel megszórtam.
Ha azt mondom finom, nem mondtam semmit... Fantasztikus ez a kis pici gomba!
Tipp: ha valakinek nincs citromfácskája és citromillatú kakukkfüve, szedjen az erdőben a gomba mellett egy kis lucfenyőágacskát. A leveleivel fűszerezheti a levest, nagyon különleges lesz tőle.
És persze az erdő ismét kegyes volt hozzánk, és sok-sok gyönyörű, hatalmas őzlábgombával is megajándékozott minket. A kedvencem, egyszerűen rajongok érte. A nagy példányok rántva a legfinomabbak.