Vendégposzt: Újévi babgulyás

.

- Mi az hogy VALÓDI? - kérdezte egy nap a Nyúl.
- Azt jelenti, hogy mindenféle zizegő dolgok vannak benned, és fogantyúd van?
- A valódi nem azt jelenti, hogy hogyan készültél - mondta a Bőrlovacska. - Olyasmi, ami megtörténik veled. Amikor egy kisgyerek nagyon-nagyon sokáig szeret, és nem csak játszani akar veled, hanem VALÓBAN szeret téged, akkor Valódivá válsz.
- És az nem fáj? - kérdezte a Nyúl.
- Néha igen - felelte a Bőrlovacska, mert ő mindig igazat mondott. - De ha Valódi vagy, nem bánod ha fáj.
- És hirtelen történik, mintha felhúznának - kérdezte a Nyúl -, vagy apránként?
- Nem egyszerre történik - válaszolta a Bőrlovacska. - Lassanként változol át. Sokáig tart. Ezért van, hogy csak ritkán történik meg olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy éles sarkaik vannak, vagy nagyon kell rájuk vigyázni. Általában, mire valódi leszel, a sok szeretgetéstől a legtöbb szőröd kihullik, a szemed kipottyan, az ízületeid meglazulnak, és eléggé megviselt leszel. De ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak, mert ha egyszer Valódi leszel, nem lehetsz csúnya, csak azoknak, akik ezt nem értik... Ha egyszer Valódi leszel, akkor nem lehetsz újra nem valódi. Ez már örökké tart.

(Margery Williams: A bársony nyúl)

Ismét egy vendégposzt. Szomszédasszonyom főzte ezt az isteni babgulyást ma ebédre. (Néha közös konyhán vagyunk...) Hogy legyen szerencsénk az új esztendőben - aszonta a lencse tavaly nem vált be. Most hatalmas szemű babbal igézte meg Furtuna istennőt, hátha... :) Azért is kerül fel a blogra, mert szerintem életem legfinomabb babgulyása volt ez, sosem ettem még jobbat. Szomszédasszony egyébként építész, méghozzá szuper építész. Láttam már sok házát, sőt, egyik hugomékét is ő tervezte. Imádom hogy élhető házakat álmodik meg: eszébe szokott jutni, hogy valahol el kell férnie a mosógépnek is, az ablakot meg is kell pucolni, valahol a szárítónak is hely kell, hogy egy konyha a ház lelke és el kell férnie egy nagy étkezőasztalnak és hasonlók... Ilyesfajta dolgokat a férfi tervezők valahogy mindig kifelejtenek. Ezért lakhatatlanok a lakótelepi lakások, a kocka falusi házak. Örülök hogy vannak női építészmérnökök is... ha házat terveztetnék, sosem csináltatnám férfi építésszel. Majd szomszédasszonnyal. :)
De térjünk vissza a babgulyáshoz. Ez egy nagy adag, a 4 literes nagy levesesfazékban készült, és majdnem csurig volt, szerintem 8 ember bőven jól lakik belőle.

Hozzávalók:
1 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
3 félliternyi fagyasztott nagyszemű puhabab vagy
60 dkg nagyszemű szárazbab,
2 közepes fej vöröhagyma,
4 gerezd fokhagyma,
1/2 zeller,
3 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag,
1 evőkanál majoránna,
2 csapott evőkanálnyi pirospaprika,
2 fagyasztott paradicsom vagy
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
1 evőkanál darált pritaminpaprika (Édes Anna vagy Erős Pista),
8-10 evőkanál olaj,
só.
A csipetkéhez: 2 tojás, 20 dkg liszt, só.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a kockázott húst és a többi fűszert is, és pörköltnek megfőzzük. Mikor már majdnem puha a hús, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a babot is, a kockákra vágott zellert és összefőzzük. Végül csipetkét főzünk bele.
Ha szárazbabból készül, akkor előző este áztassuk be a babot.

Csipetke: a lisztet összegyúrjuk a tojásokkal, kevés sóval. Jó kemény tésztát kapunk. Egy mélytányérat bőven belisztezünk, majd a tésztát a bal kezünkbe fogjuk úgy, hogy az ujjaink felőli részt elvékonyítjuk. Innen csipkedünk le a jobb kezünkkel borsónyi kis darabokat,a miket az ujjainkkal megsodorgatunk gömbölyűre. A tésztának azt a részét, ahonnan csipegetünk, mindig lisztezzük, így nem fog ragadni, és a csipetkéket is mindig lisztezzük, így nem ragadnak össze. Szomszédasszony gulyásában nem ilyen csipetke van, ő azt hiszem csak kiskanállal galuskatésztát szaggatott a levesbe. Én a fent leírtat ismerem csipetkeként és én úgy is szoktam készíteni. Mindkettő jó, kinek melyik szimpatikus. A klasszikus csipetke időigényesebb jóval.

A bejgli metamorfózisa: bejglitorta (bejglipuding)

Hát kérem... Az óévvel együtt elbúcsúztatom méltón a bejglit is. Béke poraira! :)

Szóval volt még egy nagyon kevés maradék belőle, és kissé már száraz volt a tésztája. Ősszel készítettem egy nagyon jó kis angol kenyérpudingot, akkor gyümölcsökkel. Úgy gondoltam, bejglivel sem lesz ez rossz. Ráadásul így megvan a holnapi szilveszteri asztalra az édesség is.

Tudjátok. Egy konyhában minden hasznosulni tud, a maradékok is. Sőt. Imádom átvarázsolni az ételeket, szerintem ez egy külön művészet. Ráadásul. Kedves Emberem azóta is nyúz azért a kenyérpudingért, annyira ízlett neki. Minden jó ha a vége jó, meg fuss el véle kurta farkú malacocska - izé. Szilveszter közeleg... :))

Hozzávalók:
16-18 szelet bejgli,
2,2 dl tej,
2 cl rum,
1 csapott evőkanál kristálycukor.
A belsejébe:
1 gesztenyemassza,
2 dl tejszín,
1 habfixáló,
2 evőkanál porcukor,
2 cl rum,
turbózáshoz: aszalt szilva, mazsola.
A tálaláshoz tejszínhab.

Egy kisebb salátástál oldalát kiraktam bejgliszeletekkel, jó szorosan egymás mellé. A tejet összekevertem rummal, cukorral és körülbelül a felét rákenegettem-locsoltam a szeletekre. Felvertem 2 dl tejszínt 2 evőkanál porcukorral és habfixálóval kemény habbá, majd a gesztenyemasszát és a rumot hozzákevertem. Csak úgy, habverővel, nem finomkodtam. Aki turbózni akarja, tehet bele mazsolát is vagy aszalt szilvát.

Ezt a tejszínnel lazított gesztenyemasszát tettem a bejglis tálba. Aztán a tetejét is lezártam a sütiszeletekkel és a maradék rumos-cukros tejet rákenegettem-öntöttem. Nem baj ha tocsog, be fogja szívni a száraz tészta. A tetejére folpackot tettem, rá egy kistányérat, arra pedig a jó nehéz gránit mozsaramat és így tettem hűtőszekrénybe.

Állnia kell 5-6 órát, aztán fogyasztható. Vegyük le a mozsarat, a folpackot, tegyünk rá egy nagy lapostányérat és az egészet fordítsuk meg. Tááádááám! A tányéron ott lesz egy szép bejglitorta! :) Ugyanúgy szeleteljük, mint egy tortát. Tejszínhabbal is kínálhatjuk.

Még elkészülhet holnap estig!

Vendégposzt: Csirkefalatok őzgerinben sütve

.

Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus "haladás" csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmának vaskoronája felé. 

(J. R. R. Tolkien)

Van, mi arany, bár nem fénylik,
   van, ki vándor, s hazaér;
régi erő nem enyészik,
   fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,
   árnyékból a fény kiszáll;
összeforr a törött szablya,
   s koronás lesz a király.

                                                             (Tolkien, Aragorn verse) 

Ezt a finomságot sógorom készítette karácsonykor, előételként. Irtó nagy sikere volt! Örültem roppantmód, hogy elküldte nekem a receptet és a fotókat, mert azt gondolom ez szilveszterre is fantasztikus fogás lehet egy svédasztalon. Ha valaki babonás, készítse disznóhúsból. Mondjuk karajból vagy szűzpecsenyéből. Tudjátok, hogy el ne kaparódjon a szerencsétek. :)
A leírás is az övé, hagytam eredetiben.

Hozzávalók:
80 dkg csibemell
20 dkg szeletelt bacon
15 dkg ementáli
1 db piros kaliforniai paprika
4 evőkanál tejföl
3 evőkanál liszt
2 db tojás
só
bors
1 csomó petrezselyemzöld

A csirkemellet felkockázzuk (uszkve hüvelykujj körömnyi kockák), a sajtot lereszeljük.  Három evőkanál tejfölt, a lisztet, a paprikát, a sajt 2/3-át, a tojásokat, ízlés szerint sót, frissen reszelt borsot, az apróra vágott petrezselyemzöldet jól kikeverjük. (Lehet kanállal is, én részemről kézzel keverek ki minden ilyen masszát. Sokkal jobban érezni az állagát, és könnyebb kóstolgatni is.) Miután ez kész belekutyuljuk a csirkét is.
Fogjuk az őzgerincünket (nem a vadállatét, hanem amiben püspökkenyeret szoktunk sütni), jó alaposan kivajazzuk és megszórjuk zsemlemorzsával. Kibéleljük baconnel (a szalonnaszeleteket én vágódeszkán, a kés hátoldalával kisimogatom, mert szélesebb és szebb szeleteket kapunk), a szalonna végei lógjanak ki a formából. A csirkés kutyulmányunkat belekanalazzuk az így előkészített őzgerincbe, a szalonna végeit ráhajtjuk, és hosszában is ráteszünk pár csíkot. Megkenjük a maradék tejföllel, megszórjuk a maradék
sajttal, és már mehet is a 170 fokra (kb. közepes láng) előmelegített sütőbe. 40-45 percig sütjük, aztán kiborítjuk sütőlapra vagy tepsire, és rápirítunk a tetejére. (Nem úgy, hogy azt mondjuk neki, hogy irgum-burgum, hanem felső sütésen, vagy akinek van grillel 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe.) Szép pirosra kell sütni.
Hidegen és melegen is kiváló kaja.  Én egy egyszerű salátát adtam hozzá köretnek.

P.s.: ha disznóhúsból készítjük, kicsit több sütési időt szánjunk rá.  Én egy órát sütném közepes lángon, utána pirítanám meg.