E föld a paradicsom földje, mely készen termi mindazt, miért másutt fáradni kell. Egyik fa gyapjút hord, fehérebbet, mint a juhok, másiknak virágaiban édes méz terem, harmadik tejet, vajat ád, zsírosabbat a bivalyénál, ízes gyümölcsöt, bort, kész kenyeret szívhatsz, szakíthatsz az eléd hajló ágról, s minden külön nedv különnemű édes mámort önt lelkedbe: túlvilágon jársz az altató areka nedvétől, ezer hölgy szerelmét érzed, ha a bataták édes mézgájától lerészegülsz, két szívet érzesz magadban, ha a kávéfa égetett magjait főve iszod; s azt fogod mondani, hogy a világ minden gyönyöre tréfa ahhoz képest, amit érez az ember, ha a méznád kiforrt mustjából minden ideged csiklandós rángatózásba jön.
(Jókai Mór: Atlantisz)
A tél utolsó csapásait méri ránk: havazik és virágok helyett virul az influenzia. Kedves férjurammal már másfél hete mézen és hagymán élünk. Mert kívánjuk, mert finom és mert igazi gyógyszer.
Hozzávalók 2 főre:
4 közepes fej hagyma (vörös és lila vegyesen),
1/2 csapott teáskanálnyi só,
1 és 1/2 evőkanál mézecet (ha nincs készítsük citrommal vagy valamilyen gyümölcsecettel),
2 teáskanál méz (ha köhögünk akkor hársméz),
1 evőkanál tökmagolaj.
A hagymákat félkarikákra vágjuk és beízesítjük a fenti hozzávalókkal. Hagyjuk állni minimum 20 percig.
Eszméletlen finom. :)
Kitűnő kísérője az egyszerű zsíros kenyérnek, a finom szalonnáknak, a hideg sülteknek. Zsírjában összetört kacsamáj, csirkemáj csak félig étel e nélkül a finom saláta nélkül. Tökéletes párost alkot a hajában főtt burgonyával is. De nem hiányozhat a krumplifőzelék, babfőzelék, sárgaborsófőzelék és lencsefőzelék mellől sem, mint feltét. Mi leginkább ilyen hagymasalátával esszük ezeket a főzelékeket. Jobb mint hússal. :)
Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki
tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban
szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az
áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a feketekenyér.
(Federico García Lorca)
Ugyan nem fekete a kenyér, hanem zöld, de ízében és hangulatában Lorcáét idézi. Ma két egyszerű receptet hoztam. Tegnap nagyon puritán, amolyan igazi télies vacsoránk volt - ám puritánsága csak egyszerűségében mutatkozott meg. Mert a föld varázslatos adományait ettük. A hagymasaláta ilyen influenzás időkben különösen áldás.
Tökmaglisztes, tökmagos kenyér hagymasalátával. Némi szalonnával. És finom borral.
A kenyér a dagasztás nélküli kenyér módján készült. Érdekessége a tökmagliszt, amit itt nálunk szintén lehet több árusnál is kapni a piacon. Kenyerekbe és pogácsába szokták belekeverni. Én is tegnap kóstoltam először és nagyon finom. Máskor is fogok ilyen zöld kenyeret sütni. Mert a nyers tésztának tényleg extra zöld színe volt tőle. :)
A kenyeret összeállítjuk a dagasztás nélküli kenyér alapján és úgy is sütjük. (A mézet és az élesztőt a langyos vízhez keverjük.)
Tökmagos pogácsának ugyan ezt a tésztát bekeverhetjük: akkor a vizet helyettesítsük tejföl-kefír vagy tejföl-joghurt keverékével és adjunk a tésztához 2 evőkanál zsír is (vagy 10 dkg vajat vagy 2 evőkanál tökmagolajat + 2 evőkanál napraforgóolajat.)
A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusztüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal.
(Vavyan Fable)
A máglyarakás is egy remek kenyérpuding-féle. Maradék kifli vagy kalács felhasználására kiváló. Tegnap főztem egy nagy fazék frankfurti levest, ami jó kiadós és laktató. Így igazán csak valami édes tésztát kíván utána az ember lánya...
Pár napja rákívántam a bolti fonott kalácsra. Vagyis pontosabban: influenzás lévén, erőm nem volt semmit sem sütni, meg enni sem nagyon, de a kalácsot megkívántam hideg tejjel. Nem sok fogyott belőle, mára már teljesen megszáradt. És még négy almám is árválkodott a gyümölcsös tálban, így adott volt a máglyarakás.
Hozzávalók egy 30-szor 21-23 centis kistepsihez vagy jénaitálhoz:
A tejet fölforraltam 1 evőkanál vaníliakivonattal és 2 púpos evőkanál cukorral. Ráöntöttem egy tálban a szeletelt kalácsra.
Az almákat meghámoztam és levágtam a húsukat a magházról. Szeletekre vágtam és 2 csapott evőkanál cukorral, 1 evőkanálnyi citromlével, egy citrom reszelt héjával, a megmosott mazsolával, csipet sóval és fahéjjal megpároltam.
Hagytam kihűlni, csakúgy, mint a tejes kalácsot.
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját fehéredésig habosra vertem robotgéppel 2 csapott evőkanál porcukorral. Ezt aztán hozzákevertem a beázott kalácsszeletekhez. A tálat jól kivajaztam, liszteztem, majd a tojássárgájás kalácsszeletekkel kiraktam az alját. Megszórtam darált dióval. Erre jött a párolt alma, megint darált dió. Aztán megcsepegtettem a tetejét sárgabaracklekvárral. Betettem az előmelegített sütőbe jó magas hőmérsékletre 20-25 percre. Közben felvertem a tojásfehérjéket 1 csapott evőkanál porcukorral. Majd a kemény habot elkevertem 3 evőkanál lekvárral, de csak úgy lazán, nem simára hanem márványosra. A 20 perc leteltével kivettem a sütőből a tálat és a máglyarakás tetejére kentem a habot. Visszatettem a sütőbe, de már csak fél lángra addig, míg a hab teteje szép barnás lett.
Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam ezt a "magyaros jambalaya"-t. Bár akkor nem is tudtam még a jambalaya létezéséről... de én most kinevezem ezt a magyar változatnak. De ha van ötletetek valami jó, frappáns, rövid névre, örömmel fogadnám! Nekem most semmi építő nem jut eszembe a magyaros jambalayán kívül... azért ez így kissé gáz, de remélem valakinek eszébe jut valami jó név erre az ételre és meg is osztja velem... :)
Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is.
Savanyúkáposztás-rizses-pörköltes rakottas a' la Piri
Hozzávalók 5-6 főre:
80 dkg sertéslapocka (csont nélkül),
2 nagy fej vöröshagyma (30 dkg),
1 kg savanyúkáposzta,
50 dkg rizs,
30 dkg füstölt parasztkolbász,
1 evőkanál zsír,
2 csapottabb teáskanál pirospaprika,
1/2 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé vagy víz és só.
A sertéshúsból a hagymával, pirospaprikával, köménymaggal, sűrített paradicsommal zsíron pörköltet készítünk. Kisebb kockákra vágjuk a húst, mint a pörköltbe szokás. Körülbelül 30 perc elteltével a savanyú káposztát ráterítjük egy szép sima rétegben a pörköltre. Kissé rá is nyomkodjuk. Teszünk rá babérlevelet is és felöntjük annyi vízzel (vagy alaplével) amennyi éppen ellepi a savanyú káposztát. Fedő alatt főzzük tovább. Újabb 30 perc elteltével a savanyú káposzta réteget kirakjuk a karikákra vágott füstölt kolbásszal. Erre pedig szintén szép sima rétegben rászórjuk a megmosott rizst. Kissé rá is nyomkodjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy a rizsnél körülbelül egy centivel magasabban legyen. Nagyon óvatosan csurgassuk, hogy a rétegeket ne bontsa szét a vízsugár. Én az edény oldalához szoktam illeszteni a kiöntő csőrét, és így öntöm hozzá finoman a vizet. Fedőt teszünk rá és kis lángon főzzük 25-30 percig. Majd lekapcsoljuk a tüzet alatta, de hagyjuk még fedő alatt 20 percig.
Jó nagy lábosban vagy fazékban készítsük, hogy minden beleférjen. Aki kedveli a csípőset, a pörköltbe főzhet 1-2 szárított erőspaprikát is.
Kitűnő egytálétel, és egy edényben megvan. Húsvétkor szoktam készíteni, a sonka főzőlevével öntögetem fel.
Tálaláskor adunk mellé friss házikenyeret és tejfölt is készítünk az asztalra.
Készíthetjük marhapörkölttel is. Illetve savanyú répával is, savanyú káposzta helyett.
P.s.: Megvan a neve is, köszönöm Zsanuáriának (Anikónak) a névadást! Időközben az a sejtésem támadt, hogy ez valójában szabolcsi rakott káposzta lehet?!
Talán a legfontosabb dolog, ami segíthet megérteni az emberiséget: létezésünknek az Ismeretlen ad értelmet. Állandóan keresünk valamit,
nemcsak válaszokat a kérdéseinkre, de újabb kérdéseket is. Felfedezők
vagyunk. Felfedezzük az életünket nap mint nap, és felfedezzük a
Galaxist, hogy tudásunk határait kitágítsuk. És ezért vagyok én is itt:
nem hódítani jöttem, sem fegyverekkel, sem eszmékkel, hanem hogy együtt
legyek veletek és tanuljak.
(Benjamin Sisko kapitány, Star Trek Deep Space Nine)
Megint újranézem (már vagy századszor) a Star Treket. Most éppen a Deep Space Nine-sorozatot. Sisko kapitány apja New Orleansban él és van egy nagyon-nagyon hangulatos kis étterme, ahol remek kreol konyhát visz. Szakács az öreg és állítólag a gumbo-ja (ejtsd: gámbo) és a jambalaya-ja (ejtsd: dzsámbálájá) világhíresen jó. De sajnos a receptek titkosak, sőt. Még a halálos ágyán sem fogja elárulni őket...
Szóval annyiszor hallottam a napokban a jambalaya szót, hogy utánaolvastam és ma meg is főztem. Isteni jó.
Gondolkodtam, titkosítsam-e én is. Vagy mindenkit hallgattassak el, aki elolvassa? Á... nem állok semmilyen titkosszolgálattal, sem maffiával közeli kapcsolatban, úgyhogy közreadom a receptet. Bátran olvassátok. És ha fekete szemüveges, fura alakokat láttok ezután a közeletekben, az kizárólag a véletlen műve!:)
A jambalaya az amerikai dél egyik legelhíresültebb étele. Mind a kreol, mind a cajun konyha készíti, melyek fellegvárai New Orleans és Louisiana.
Nevének eredete nem igazán tisztázott. Vannak akik azt mondják hogy a spanyol sonka - jamón - szóból ered, mely az egyik legfőbb hozzávalója.
A név eredetéről John Mariani: "The Dictionary of American Food and Drink" című könyvében így ír: állítólag egyszer egy férfi megszállt New Orleansban egy fogadóban késő éjjel. Éhes volt. Kérdezte, nem maradt-e valami harapnivaló. A szakács, akit Jean-nak hívtak, így felelt: majd összedobok, összemixelek valamit. E szó a helyi dialektusban így hangzik - mármint az összekeverni, kutyulni hogy: balayez. Így a szakács nevéből és az összeütni szóból született a jambalaya név. Állítólag.
A "The Picayune a kreol Cook Book" (1900) már spanyol-kreol ételként nevezi meg a jambalaya-t.
A Wikipédia viszont egészen mást ír... Ahogy én látom, eredete az ősi homályba vész... és tisztázatlan a mai napig is. No de szerintem ez annyira nem is lényeges.
A jamabalya-ra nézvést nincs fix recept, mert ahány ház, annyi jambalaya. Állítólag mindenkinek megvan a maga titkos receptje. Egy bizonyos. Hogy rizst mindenképpen tartalmaz és vélhetően a spanyol hódítás nyomán a paellából kezdett átalakulni az amerikai dél ízlés- és alapanyagvilága szerint. Még fontos tényező, hogy többféle hús kerül bele. Füstölt sonka, kolbász nélkül nem készíthető. Kerülhet bele emellett bármilyen hús - csirke, disznó, marha. Sőt. Az ottani feketék, a szegény réteg tipikus étele volt, ezért mindenféle állatból készítették amit csak elejtettek vagy amihez hozzájutottak. Került bele aligátor, teknős, vaddisznó, kacsa, őz, stb. Jellemzője még ennek az ételnek, hogy valamilyen rák vagy kagylóféle is kerül bele általában.
A kreol változat az úgynevezett piros jambalaya, mert paradicsomot is tartalmaz. A cajun változat világos, vagyis nincs benne paradicsom, csak sokféle zöldség. Ami még meghatározó és elengedhetetlen ennél az ételnél, az az alap-hármasság: vöröshagyma, szárzeller és paprika alapon készül. Valamint kellően csípősnek és fűszeresnek kell lennie, hiszen mind a kreol, mind a cajun konyha híres fűszerességéről.
Otthon egyébként mindenki kikísérletezheti a maga kreol vagy cajun fűszerkeverékét. Szárított fűszereket használnak inkább és amit biztosan tartalmaz mindegyik keverék: fokhagymapor, vöröshagymagranulátum, feketebors, cayenne bors, köménymag, esetleg koriandermag és valamelyik vagy többféle zöldfűszer: kakukkfű, oregano, bazsalikom, tárkony.
Én egy kreol jambalayát kreáltam ma.
Hozzávalók 4 főre:
20 dkg füstölt parasztkolbász,
20 dkg füstölt sonka vagy tarja,
1 egész csirkemell,
15 dkg friss garnéla (aki hozzájut - aki nem,
ezt a mennyiséget tegye bele vagy húsból
vagy kolbászból pluszban),
25 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
4 duci nagy gerezd fokhagyma,
6-7 evőkanál olaj,
40 dkg hosszúszemű rizs,
2 zöld hosszú hegyes erős paprika,
5 dkg zeller vagy egy 30 cm-es szárzeller darab,
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsom,
9,5 dl csirkealaplé (vagy 1,5 leveskocka és 9,5 dl víz),
só,
frissen őrölt feketebors úgy meglehetősen sok,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál cayenne bors (őrölt csili),
1 csapott teáskanál szárított kakukkfű,
1 evőkanál szárított bazsalikom,
1 csapott teáskanál koriandermag,
1/2 teáskanál köménymag,
1 csipet cukor ízfokozónak.
Mivel én nem kaptam szárzellert - mifelénk elég ritka látvány - ezért zellergumót reszeltem az alapba a kislyukú reszelőn. Tehát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam a kockázott vöröshagymát, a lereszelt zellert és a félkarikákra vágott hosszú, zöld erőspaprikát. Mikor szépen megpuhultak, hozzáadtam a szeletekre vágott fokhagymát is, a karikákra vágott füstölt kolbászt, a kockákra vágott sonkát és csirkemellhúst is és fűszereztem: mozsárban frissen összetört kömény- és koriandermaggal, cayenne borssal, frissen tekert feketeborssal, bazsalikommal és kakukkfűvel. Ezt a fűszeres húskeveréket is pirítottam addig, míg a csirkehús át nem sült. Ekkor hozzáadtam a darabos paradicsomkonzervet és még rotyogtattam egy pár percig őket, aztán felöntöttem alaplével. (Vagy vízben oldott leveskockával.) Beletettem az átmosott rizst is és kóstoltam. Kevés sót tettem még hozzá és egy csipetnyi cukrot. Lefedve nagyon kis lángon főztem körülbelül 25-30 percig. Időnként keverjünk azért finoman alá, nehogy odakapjon. A tűz lekapcsolása után még rajta hagytam a fedőt jó 20 percig. Muszáj nagyon kis lángon főzni, mert a paradicsom miatt a rizs nehezebben puhul be, mint alapjáraton szokás.
Aki hozzájut friss garnélához vagy kagylóhoz, az a főzés vége előtt 5-10 perccel tegye bele az ételbe. Ha nem kapunk - úgy mint én - akkor hússal vagy kolbásszal pótoljuk ki azt a 20 dkg-ot. Vagy mindkettővel.
Nagyon tüzes, finom fűszeres, gazdag, laktató étel. Fantasztikus finom. Megtartom. (Pedig nem is szeretem a rizst...) Sisko kapitánynak asszem ízlene a jambalayám... :)
Részlet a "Holomaffia" című részből. És milyen remek hangja is van Avery Brooksnak...
Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam egy "magyar jambalaya"-t. Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is. Lásd a következő bejegyzésben ITT.
Hiába, minden lehetséges itt, csak
Nem lenni nem lehet. Voltam, vagyok
Öröktől fogva, és leszek, parányi
Porszem, de egykoru magával az
Örök idővel, a csodálatos,
Megfoghatatlan véghetetlenséggel.
Hurcol, ragad magával egyre, lobogó
Sörénnyel, mint az elragadt fiut
Eszeveszett vad paripa, szünetlen
Világok és idők tünedező
Rengetegének tüskén-bokrain...
(Vajda János, versrészlet)
Tegnap elfelejtettem bekeverni kenyértésztát. Ilyenkor valami gyors ötlet kell. Pizza. Valamilyen laposkenyér: csapati, roti, tortilla, stb. Pitakenyér. Ez volt a vacsoránk, mindenféle jóval megtöltve.
A tésztája nem más, mint egy egyszerű kenyértészta. Amitől tölthető "zsebbé" változik, az a hirtelen, magas hőmérséklet. Tehát a pitát jól előmelegített, forró sütőben kell sütni, akkor szépen felfúvódik.
Az élesztőt és a cukrot jól elkevertem a langyos vízben. Aztán a lisztet tálba szitáltam, elkevertema sóval. Beleöntöttem az élesztős-cukros vizet és az olívaolajat, majd összedolgoztam a tésztát. Addig dagasztottam, míg szép sima, fényes, egyállagú lett, és elvált a kezemtől és a táltól is. Ekkor tiszta nylonzacsival letakartam és hagytam duplájára kelni. Ez körülbelül 1 óra. Majd elővettem a gyúródeszát, liszteztem és a tésztát hat darabba vágtam. Minden darabot átgyúrtam gombóccá. Aztán sodrófával kinyújtottam szép kerekre. Olyan fél-egy centi vastagra. Letakartam a darabokat, majd begyújtottam a sütőt teljes lángra. Olyan 25-30 perc múlva elkezdtem sütni. Kettesével, a rácson. Vigyázzunk, mert hamar sül, figyeljünk oda rá. Ha nem rácson sütjük, akkor viszont tegyük a nagytepsit is be a sütőbe melegedni. Mindenképpen forrónak kell lennie.
A töltelék lehet fűszerezett húscsíkok, vagy kolbászkák, vagy falafel, sült gomba, maradék sülthús, kebab. Nyáron jól megpakolhatjuk friss salátával: paradicsomszeletekkel, paprikával, fejes salátával, uborkával, hagymával. Tegnap a maradék ruccola került bele meg lilahagyma, sült marhahússzeletkék, sült tofu, szalonna, sonka - mert mindenből csak egy kevés volt, így le is nulláztam a hűtőszekrényt.
Öntetnek sűrű joghurtot kevertem ki egy kevés fokhagymával, sok snidlinggel, kevés sóval és kevés citromlével, pici olívaolajjal. Ilyenkor télen ketchupot is tehetünk bele, vagy mustárt is. Vagy mindkettőt. Mindhármat.
A muzsikát anyumnak küldöm, fel, az Égbe. Ma lenne 71 éves. Szerette a Vaya con Diost. Velem együtt. :)
Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni.
(Rejtő Jenő)
A tegnapi vacsim. Még jó hogy maradt belőle mára, mert a tegnap esti lápmafényes fotók kritikán aluliak lettek... Szóval, ez egy nemzetközi palacsinta. Megint vettem egy nagy zacsi ruccolát, ahhoz kreáltam. Először a polenta, vagyis kukoricakása jutott eszembe. De azt annyirán nem szeressem. Néha, tejjel. Meg már napok óta motoszkált bennem, hogy régen sütöttem amerikai palacsintát, mert kedves uram a hagyományosat szereti és mindig az kerül sorra. Pedig én az amcsi változatot jobban kedvelem. Szóval így lett nemzetközi a palacsinta. Hogy Rejtőt plagizáljam: az asztalnál három nemzetiség képviseltette magát: az olasz polenta és ruccola, az amerikai palacsinta, no meg egy magyar háziasszony.
A palacsinta kukoricalisztből készült. Remekül illett a kis édessége a ruccola csípős-kesernyés ízéhez. Könnyű, finom vacsoraétel ez. Egyébként nagyon hasonló a McDonald's-os zsömléhez. Ha kissé sűrűbbre hagyjuk a tésztáját és búzalisztből készítjük és kihagyjuk belőle a tojást és kevesebb vajat teszünk hozzá, és sütünk hozzá hamburgerpogácsát, olyasmi stílusú hamburgert fogunk végeredményként kapni, mint a mekiben. Csak itt 2 palacsinta alkot egy "zsömlét". Csak ez frissebb és egészségesebb lesz. És az egész művelet készen van kerek 15 perc alatt. Sütéssel együtt. :)
A liszteket, sót, sütőport egy kis tálba tettem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a langyos olvadt vajat és olívaolajat, majd apránként hozzáadva a tejet kikevertem palacsintatésztának. Nem kell sűrűnek lenni, az állaga a normál palacsintatésztára hajazzon. Aztán belekevertem az apróra kockázott szalonnát és sajtot is. Teflonserpenyőben kis palacsintákat sütöttem belőle. Nem kell alá zsiradék sem, mert a tésztában benne van.
Ugyanígy készítsük, ha hambizsömlének szánjuk, csak sajt, szalonna nélkül, sima fehérlisztből. Keverhetünk bele teljes kiőrlésű lisztet is egy keveset.
Így sósan fűszerezhetjük bármivel, keverhetünk a tésztájába bármit. Köretként is kitűnő, sörkorcsolyának, borkorcsolyának, gyors reggelinek vagy vacsorának is tökéletes. Készíthetjük egészen minire is, húsfalatkákkal, húsgombóccal, sajtokkal, sonkával remek előétel vagy étvágyfalatka partykra. Édességként mézzel, szörppel, kompóttal, csoki vagy karamellöntettel, tejszínhabbal isteni.
A zselatint feloldottam a hideg vízben, majd felforraltam. A banánt turmixgépben a cukorral, vaníliakivonattal és kókusztejjel jó krémesre turmixoltam. Aztán hozzáadtam a már langyosra hűlt zselatint. A tejszínt habbá vertem és finoman összekevertem a banánkrémmel. Poharakba szervíroztam, durvára vágott földimogyoróval megszórtam a tetejét. Ha van friss kókuszdiónk, akkor szeletelt vagy reszelt kókusszal is megszórhatjuk a tetejét, és a kókuszdióban lévő folyadékot is tegyük bele a krémbe.
Hűtőszekrényben hagytam állni 2-3 órát.
Minden tiszteletünk az angliai természetgyógyászé, aki az EU Bizottságának eljuttatandó aláírásokat gyűjt, de kétségeink vannak 2010-ben indított kampányának a közeljövőben lehetséges sikerét illetően. Az EU szóban forgó irányelvét – véleményünk szerint a gyógyszerlobbi nyomására és egyértelműen a gyógyszergyártóknak kedvezve – 2004-ben (!) fogadták el, és 7 évet adtak a tagállamoknak a megvalósításra. Minden EU-ország a saját jogalkotói hatáskörében járt el, és évekkel ezelőtt mindenütt, így Magyarországon is megszülettek a nemzeti jogszabályok.
Emellett véleményünk szerint hazánkban 2011-ben inkább értelme van és konkrét haszna lehet annak, ha a vonatkozó magyar jogszabályok felülvizsgálatát kezdeményezzük. Ezért mi ebből a célból indítjuk el 2011. március 20-áig tartó aláírásgyűjtő kampányunkat.
Bízunk a sikerben, hiszen 2005-ben egy hasonló aláírásgyűjtő akcióval – más tiltakozókkal együtt – sikert értünk el. Akkor azért tiltakoztunk, mert az állam megszüntette kártalanítási felelősségét, ha valaki a kötelező védőoltás következtében maradandó egészségkárosodást szenved vagy meghal. Az Országgyűlés végül megváltoztatta a szóban forgó törvényt.
A gyógynövények jövőjére vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük Bernáth Jenő professzort (Budapesti Corvinus Egyetem, Gyógy- és Aromanövények Tanszék). Válaszai számunkra mellbevágóak... Ezekből idézünk:
„2011. április 1-jétől a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények gyógyhatással való hivatkozással nem hozhatók forgalomba. Ez érinti az Országos Gyógyszerészeti Intézet által korábban »gyógytermékként« regisztrált növényeket tartalmazó készítményeket (kapszulákat, oldatokat, teakeverékeket, egykomponensű teákat stb.). Mintegy 300-350 ilyen termékről lehet szó. Némi könnyebbséget jelent, hogy a korábban már legyártott termékek lejárati idejükig, de legfeljebb még 2 évig forgalomban tarthatók. Az egykomponensű teák (kamilla, hársfa stb.), ha azok gyógyszerkönyvi minőséget képviselnek, a patikákban lesznek megvásárolhatók (a drogériákban nem!).
A teák forgalmazásának további lehetősége, hogy azokat élelmiszerré minősítik át. Ebben az esetben a terméknek meg kell felelnie az élelmiszerre vonatkozó jogszabályoknak. A gyógynövények élelmiszerré történő átminősítése esetén a terméken nem lehet betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó tulajdonságokat feltüntetni, ami igen nagy hátrány.
A 2004/24/EK irányelv alapján a gyógynövények átminősítése hagyományos növényi gyógyszerré »egyszerűsített« eljárással is történhet. Ez az »egyszerűsített« eljárás a hazai gyártók számára olyan többlet ráfordítást és adminisztrációs terhet jelent, amit nem tudnak (nem tudtak) vállalni. Ugyanakkor a követelményrendszer sem teljesen egyértelmű. Ennek eredményeként az eltelt 6 év folyamán egyetlen hazai termék átminősítése sem történt meg. A jelenleg megszűnő 300-350 termékből legfeljebb 2-3 termék sikeres átminősítése várható.
...A hazai gyógytermék piac a hivatkozott rendelet alapján gyakorlatilag felszámolásra kerül. A továbbiakban csak azok a gyógytermékek forgalmazhatók, amelyek növényeket nem, csak kizárólag egyéb anyagokat, pl. vitaminokat vagy ásványi anyagokat stb. tartalmaznak.”
