2011. április 11., hétfő

A költészet napjára

..

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

                                                 (Csak az olvassa... - József Attila)




Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

                                                     (Ki viszi át a szerelmet? - Nagy László) 




már úgy vagyok mint erdőben eltévedt kisgyerek
ha félek ösvényre tapadva úgy megyek
cikkcakkban ahogy a siker ritka morzsái hulltak
vagy vakon nekivágok a test szimatolta útnak
tudván hogy el fogok tévedni újra
de azt is hogy az embert a kudarc
csak még arrébb-előrébb rúgja
bár igaz cserébe talán aránytalanul gyorsan vénül –
tény hogy e két nyomon csak végigvergődök végül
s a titok amitől úgy felindultam még a kezdetén
hirtelen értelmetlen kipattan akkor: ez voltam én

                                                                                                                          (Falcsik Mari - A titok)


2011. április 7., csütörtök

Ilyen házunk lesz...

.

Megtaláltam álmaim házát. Ilyen lesz remélem nemsokára nekünk is. Szép gömbölyű formák, természetbe illeszkedő karakterek.
Végre nem szögletes kockaházak. Szerintem a kockaházak nagyon csúnyák. És életidegenek. Ezek... gyönyörűek.



Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!
Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.
Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
Ha maradunk a szűkös adagnál, akkor készítsük 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. Négy főre a normál adag pedig 60 dkg lisztből, 3 nagy tojásból és 4 dl vízből készül. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:
És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:
Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.
Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.

2011. április 6., szerda

Zöldfüves salátaleves aranyló bundáskenyérrel


Nyugaton a gyógyításhoz gyógyteákat használnak. Ezek keverékek, és pontosan kell tudni, hogy miből mennyi kell bele. No és hogy néz ki a magyar gyógyital-keverék?
Mondjuk száz évvel ezelőtt, ha beteg lett valaki, mit vittek neki? Húslevest. Így van. Minden régi fűszernövényünk a legerősebb gyógynövények közé tartozik. A hagyma, a petrezselyem, a majoránna, a bazsalikom, és így tovább. A fokhagyma. Ezt csak azért mondom, mert a gyógyítás, ami például nyugaton rendkívül bonyolulttá vált, az nálunk micsoda? A leves.
Hát ezért van ennyi levesünk, mert minden leves egy gyógynövény keverék.

(Géczy Gábor: Síppal, dobbal, nádhegedűvel - előadásrészlet)
 
Ennél tavaszibb leves nincs is azt hiszem. És kenyérleves is, ismét. Ez a finomság tökéletes főtt tojással is, lágy tojással is, buggyantott tojással is, rántottacsíkokkal is. Csakhogy megint volt szikkadt maradék kenyerem is. Így hát a tojásbetétet sem vetettem el - kombináltam a kettőt. Így kapott aranyló bundáskenyér-betétet a leves.
Valójában tavaly kötöttem barátságot a fejes saláta nem csak salátaként való felhasználásával. Mikor megkóstoltam Rézi néni ropogós morzsával tuningolt tejfeles sült salátáját. Annyira jó köret, hogy elmondani nem tudom. Könnyű, izgalmas és nagyon finom. Ehhez a leveshez pedig az inspirációt Zsanuária salátafőzeléke adta. Gyakorlatilag azonos, csak fokhagyma helyett medvehagymával ízesítettem és hígabb. Aki nem jut medvehagymához, 2-3 nagy gerezd fokhagymát dinszteljen a levesbe.

Hozzávalók 4 főre:

2 fej saláta,
2 marék medvehagyma (5 dkg körülbelül),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejföl,
zöldségalaplé vagy csontalaplé vagy húsleves, ha
nincs akkor 2 leveskocka vagy burgonyafőzővíz,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kristálycukor,
és ha savanykásan ennénk pár csepp ecet a végén.
Betétnek:
személyenként 1 tojás bármilyen formában
vagy bundáskenyér szeletek.

A salátát szedjük leveleire, aztán alaposan mossuk meg a medvehagymával együtt. A vöröshagymát az olajon pici sóval pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a laskára vágott salátaleveleket és a csak úgy hanyagul összevágott medvehagymát. Amikor összeesik az egész, engedjük fel alaplével vagy ha nincs vízzel & leveskockával, de ha éppen krumplit főzünk az ebédhez, el ne öntsük a levét mert azzal lesz a legfinomabb. Sózzuk még ha szükséges, ízlés szerint frissen őröljünk bele borsot is. Amíg felforr, addig készítsük el a habarást a tejfölből és lisztből. Mikor már úgy 5 perce forr a levesünk, adjuk hozzá hőkiegyenlítéssel a habarást. Hagyjuk újra felforrni és ízesítsük kevés cukorral. Aki savanykásan enné, pici ecettel is.
Süssünk maradék szikkadt kenyérből bundáskenyeret, s tálaljuk levesbetétként.
Ehhez a leveshez más zöldfűszerek is nagyon jól illenek, például a tárkony, a szurokfű, a kakukkfű, a menta, petrezselyemzöldje, lestyán, zellerzöld, majoránna, bazsalikom, zsálya. Bármelyikkel kiváló lehet.
Bundáskenyér: a kenyérszeleteket sózott és pici tejjel higított felvert tojásba forgatjuk, és közepesen forró olajban szép aranylóra sütjük. Az olaj a serpenyőben körülbelül olyan 1/2 - 1 cm magas legyen. Ne legyen kevés, de nem is kell nagyon bő olajban sütni.