River Cottage Veg Every Day

.

Ritkán ajánlok szakácskönyvet. Mert nem vagyok nagy gyűjtőjük, már csak azért sem, mert elég kevés az igazán jó, inspiráló, egyedi darab. Hugh Fearnley-Whittingstallt mindig is nagyon szerettem, anno föl is vettük az összes sorozatát. Már többször végignéztem, hihetetlen energia, lelkesedés, ötletesség és humor jellemzi ezt a füstös nagyvárosból kinőtt vadvirágot.

És most írt egy szakácskönyvet, amit nagyon-nagyon remélem, lefordítanak és itthon is megjelentetnek. Mert végre újra én is vega lettem. Tudom, már többször belefogtam, de most úgy tűnik, tényleg sikerült visszatérnem a növényevéshez. (Anno 2 évig voltam növényevő.) Egy nyári grillpartin ettem utoljára húst. Remélem, most már így is maradok. A családnak persze megfőzök bármit, csak én nem eszem belőle. A legutóbbi hétvégére főtt, füstölt csülköt készítettem - nekik. :) Én mást ettem. És hogy miért választom ismét a növényevést? Mert nagyon szeretem az állatokat. És a nagyüzemi állattenyésztés tárggyá degradálja őket, hihetetlen mértékű szenvedésben élnek, míg meg nem halnak. Pedig érző lények... Nem akarok hozzájárulni a szenvedéseikhez, és ez a legkevesebb, amit megtehetek értük. A test fenntartható növényi táplálékkal is, sőt.

Tehát nagyon várom Magyarországra is a könyvet - ha nem is fordítják le, remélem itthon is kapható lesz, mert biztos vagyok benne, hogy nagyszerű könyv. 

Itt olvasható egy rövid riport a könyv kapcsán Hughval. Ahogy elnézem, nem öregedett, hanem fiatalodott, és jópár kilóval könnyebb is lett. Igazán jót tesz neki is a növényevés. :)

.

Konyhai katasztrófák...

.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Lehetetlennek tűnik.

- Mikor tartott ez vissza téged valamitől? - kérdezte.

- Igazad van - vigyorogtam.

(Dan Millman: Az elveszett évek)

Az idézet mindig kiindulópontja a tortasütéseimnek. Az arányom olyan 50%-os. Vagy teljes kudarc, vagy egész tűrhető végeredmény születik. Valahogy nálam sütikben nincs középút. Nos, ez a torta az első kategóriába esett. Totál kibuktam tőle... Pedig kedvenc tévés szakácsom receptje. Igaz, ő is minden adásban elmondja, hogy nem cukrász, nem tud sütni, ő főz, ő szakács. Na itt már gyanúval kellett volna élnem, de imádom a főztjét... Ami a tortájáról már nem mondható el. Pedig a sorozatban olyan gyönyörű volt! A tésztája egészen jól sikerült, azzal semmi baj nem volt. De a krém. Olyan híg lett, hogy bögréből kellett volna inni. Pedig ízre isteni, tömény olvadt csoki. Így hát zselatint tettem bele, mert sürgetett az idő, elfogyott a hozzávalóm, és bizony a finom olvadt csokoládéból egy pudingízű valami lett. A többieknek ízlett így is. Csak én kaptam délelőtt először dührohamot, aztán sírógörcsöt.

A krémet megtartom, de sokkal kevesebb tejszínnel fogom készíteni, és kis vajastészta-kosárkákba fogom önteni. A receptet majd akkor, a kosárkákkal együtt - ha leteszteltem, hogy tutttira jó-e.

Elpazaroltam 15 tojást (mert nincs liszt a piskótában), fél liter tejszínt, tíz deka vajat és fél kiló jó minőségű csokoládét. És három tálka friss, isteni málnát. Hát. A konyhában vannak katasztrófák is. Néhanapján.

Mondtam már hogy utálok sütni?! És a tortákat utálom a legjobban... Per pillanat. De mikor is tartott ez engem vissza bármitől is?! :))

Te mit iszol? És mivel főzöl?