A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.
(Paul Gauguin)
Ritkán veszek brokkolit, mert csak én szeretem. Általában köretként
szoktam enni, csak egyszerűen megfőzöm - így szeretem a legjobban. Ma
viszont máshoz volt kedvem.
A besameles ételeket óvatosan készítem, mert éttermi és menzai emlékeim
nagyon rosszak róla. Túl sűrű, túl ízetlen és túl töménytelen (ami alatt eltűnik az étel) - röviden így foglalhatom össze. Ma sem ennék sehol, senkinél, csak ha magam készítem.
Hozzávalók 2 főre:
4 nagyobb szelet karaj csont nélkül vékonyra klopfolva
1/2 kg brokkoli
3 dkg vaj
1 teáskanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors
1/2 fej vöröshagyma
1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor (nekem most csak vörös volt itthon, de ezzel is jó lett)
a besamelhez:
2 evőkanál liszt
3 dkg vaj
2,5 dl tej
só
frissen őrölt bors
1/4 citrom leve
10 dkg reszelt, olvadós sajt
A brokkolit megfőztem enyhén sós vízben. A karajt vékonyra klopfoltam,
sóztam, borsoztam és a vaj és olívaolaj keverékén erős lángon
elősütöttem, majd egy tányérba félretettem. A maradék vajon kevés sóval
megdinszteltem a félkarikákra vágott hagymát, aztán ráöntöttem a bort.
Hagytam rotyogni 1-2 percig, hogy az alkohol elillanjon belőle. A
sütőtálba visszatettem úgy a hússzeleteket, hogy a hagymát a tetejükre
halmoztam, majd a brokkolirózsák következtek.
A vajból, lisztből és tejből besamelt készítettem, amit a végén sóval,
borssal, citromlével ízesítettem. Rálocsoltam a rétegezett hozzávalókra,
megszórtam reszelt sajttal és forró sütőbe tettem, míg a sajt megpirult
a tetején.
Önmagában is jó fejes salátával, de rizzsel vagy burgonyával is köríthetjük. Vagy házi szélesmetélttel.
2 evőkanál tört burgonya (helyettesíthető 1/2 áztatott és kinyomkodott zsemlével)
só
frissen őrölt bors
frissen reszelt szerecsendió vagy szegfűbors mozsárban porrá törve
1/2 csokor petrezselyemzöld (el is hagyható)
1/2 evőkanál olívaolaj vagy repceolaj
10 dkg vaj
a mártáshoz:
2 púposkás evőkanál liszt
1,5 dl habtejszín
1,5 evőkanál szójaszósz
1/2 liter marhaalaplé (kockából is teljesen jó)
só
frissen őrölt bors
és ízfokozásként egy csipet cukor
a tálaláshoz:
egészben főtt burgonya
vörösáfonyalekvár
A burgonyákat megmossuk, héjastól feltesszük főni. Mikor készen van, egyet kiveszünk, a héját eltávolítjuk, villával összetörjük és hagyjuk
hűlni. A többi krumplit fedő alatt hagyjuk tálalásig. (A legjobb betenni langyos sütőbe, hogy ne hűljön ki.)
Míg hűl a tört burgonya, a vöröshagymát a kevés olajon és 1 evőkanál
vajon pici sóval üvegesre dinszteljük, őt is hagyjuk kihűlni, majd
hozzáadjuk a darált húsokhoz, amihez még megy: tojás, zsemlemorzsa, tört
krumpli, tejszín, só, bors, szerecsendió, aprított petrezselyemzöld. A
masszát kézzel alaposan összedolgozzuk, kis golyókat formázunk és a
vajon kisütjük. Kis lángon csináljuk, hogy át tudjanak sülni a
húslabdák.
A visszamaradt vajhoz öntjük az alaplevet, ízesítjük szójaszósszal,
borssal, s ha szükséges kevés sóval, pici cukorral és felforraljuk.
Közben a tejszínből és lisztből habarást készítünk 1-2 dl hideg vizet is
hozzáadva, amit az alapléhez adunk hőkiegyenlítéssel állandó keverés
mellett. Összeforraljuk, majd átszűrjük tálalás előtt, hogy szép sima
mártást kapjunk.
Főtt burgonyával és vörösáfonya (én szoktam ribizlizselével is kínálni, még finomabb, pikánsabb) dzsemmel tálaljuk.
Véleményem szerint a svéd húsgombóc íze a vajtól olyan, amilyen. Nem
kihagyható, és nem helyettesíthető sem margarinnal, sem olajjal, sem
zsírral.
Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár
volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben
nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik
legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven
lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)
Hozzávalók:
6 főtt tojás
1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
só
frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)
A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is).
A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt,
hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá,
hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot
kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán
finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek
az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma
nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is
színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.
De bármelyik illatot érezte is, Armanousht mindegyik egy-egy ételre
emlékeztette, olyannyira, hogy ha kicsit hosszabban időzne itt,
feltehetően képes lenne ételként érzékelni Isztambult. A város egy
valódi torta volt: belül egy-egy réteg történelem, a teteje vastagon
bevonva a nyugatiasodás krémjével, itt-ott bohém díszítésekkel
meghintve, a széleire pedig befejezésként keleti szószba kevert reszelt
modernség került.
(Elif Şafak: Az isztambuli fattyú)
Már többször készítettem, csak mindig vacsorára, és nem tudtam
lefotózni. Sajnos egy erősen addiktív ételről van szó, mert egyszerűen
nem lehet nem szeretni. Amúgy a török konyha a szívem egyik csücske,
zseniális ételeik vannak... Hát kérem a Kıymalı Pide és a Lahamcun a pizza: török módra.
Hozzávalók 4 darabhoz:
30 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej (elhagyható, csak ha van kevés maradékom a hűtőben, fel szoktam használni péksüteményekhez, kenyerekhez)
kb. 2 dl víz (amennyit felvesz a tészta)
1 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál só
1/2 mokkáskanál kristálycukor A feltéthez:
30-35 dkg darált hús (bárány
kellene, de az nálunk egyáltalán nincs, jó a marha- vagy sertéshús is,
vagy vegyesen, de szárnyast nem javaslok, ízetlen ehhez az ételhez)
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hámozott, darabolt olasz paradicsomkonzerv
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál szumák(cserszömörce, el is hagyható, ha valaki nem jut hozzá, nekem a tesókám hozott Isztambulból :) )
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen őrölve
1 mokkáskanál kakukkfű
kevés római kömény őrölve (aki szereti, én nem vagyok oda érte) Végül, amikor megsült:
meglocsoljuk natúr joghurttal
és megszórjuk friss zöldhagymaszárral, petrezselyemzölddel (nyáron friss mentával is finom vagy korianderzölddel)
A tésztát megdagasztjuk (ne legyen túl kemény, de nagyon lágy sem), hagyjuk duplájára kelni.
Közben elkészítjük a feltéteket. Az apróra vágott hagymát,
fokhagymát üvegesre pároljuk az olajban, majd átsütjük rajta a darált
húst fehéredésig. Fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és hagyjuk
rotyogni, míg elfővi a levét. Ezzel készen is van. A zöldhagymaszárat és
petrezselymet felaprítjuk.
A tésztát négybe gombócoljuk, hagyjuk negyedórát kelni.
Begyújtjuk a sütőt és a legmagasabb hőfokon hagyjuk.
A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Megkenjük a darált
hússal, aztán a tészta két végét összecsípjük, papucsot formázva.
Kinyújtjuk a következő gombócot, a tepsibe tesszük, kenjük, formázzuk. (A
tepsiben kell megkenni a darált hússal, mert ha nem így tennénk,
lepotyogna róla a feltét, mikor megpróbáljuk átvarázsolni valahogy a
munkalapról a tepsibe a pizzákat...)
Mehet a sütőbe, full hőfokra. Ez fontos, mert vékony a tészta és ha
lassan sütnénk, nagyon kiszáradna. Igazából kemencében sütve lenne a
legfinomabb, ugyanúgy, ahogyan a pizza is.
Mikor készen van, meglocsoljuk joghurttal, megszórjuk a friss zöldekkel.
Ha vegák is készítenék, az lenne az ötletem, hogy sült padlizsánnal
helyettesítsék a húst. Szerintem nagyon finom lenne. A padlizsános
verzióra én tennék friss és vékony paradicsomkarikákat is - akár sütés
előtt, akár a sütés után.
A Lahmacun egy egészen vékony tésztás, szintén darált húsos változat. Vagy tárcsán, vagy kemencében sütik, otthon az asszonyok serpenyőben, jobb híján. A tésztája szintén kelt tészta (a fenti használható hozzá, de több darab lesz belőle, mert nagyon vékonyra kell nyújtani), és a húsfeltétet nem sütik meg, hanem csak nyersen fűszerezik, így kenik a jól kinyújtott tésztára, amivel aztán együtt sül meg.
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
(Benedek Elek)
Kelnek a kalácsok... :) Eddig nem igazán volt pontos receptem a foszlós kalácsra, mindig érzésre
készítettem, ahogyan anyu is. Ő sem mérte soha, de tőle tanultam.
Ez a mennyiség szerintem éppenpont jó - öt lábosban kelesztettem - ennyi kalács húsvétkor szerintem
simán elfogy, pláne négy, öt, hat tagú családoknál.
Hozzávalók:
1 kg fehér liszt
4 dkg élesztő
5,5-6 dl tej (attól függ, a liszt mennyit vesz fel, én 5,5 dl-rel készítettem)
1 teáskanál só
8 dkg kristálycukor
2 egész tojás
2 tojássárgája
10 dkg olvasztott vaj
a kenéshez felvert egész tojás.
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt. A lisztet összekeverjük a sóval
és cukorral, hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojásokat, sárgájákat.
Dagasztjuk, míg szép simává válik, majd az olvasztott vajat is beletéve
tovább dagasztjuk, míg a tészta felveszi a vajat és szép simává és
hólyagossá válik. Arra figyeljünk, hogy ne dagasszunk túl lágy tésztát, mert akkor nem lehet szépen formázni.
Hagyjuk duplájára kelni, majd formázzuk. Én öt lábost béleltem ki
szilikonos sütőpapírral, megteszi tökéletesen tortaforma helyett. (Csak
arra vigyázzunk, hogy fémfülű edényt használjunk, vagy tortaformát.)
Lehet fonott kalácsnak is készíteni, lehet formába is tenni.
Formázás után megkenjük a tetejét a felvert tojással, hagyjuk még kelni,
majd előmelegített, 180 fokos sütőben 30-40 percig sütjük.
Ez a kalács ennyi cukorral olyan épphogy-édes. Készíthető édesebbre is,
vagy akár sósan is, épp csak egy teáskanálnyi cukorral, akkor olyan
szendvicskenyér-ízű lesz. Fűszerezhető is vaníliával, ánizzsal,
mazsolával, citromhéjjal - bármivel. Csodás könnyű és foszlós. Olyan magas lett, mint egy panettone. :)) (Még jó hogy a sütőpapírból meglehtős'magas peremet hagytam körben.)
Azért is jó formába tenni ezt a tésztát, mert annyira könnyű, annyira lágy, hogy így megtartja a formáját. Sajnos lusta vótam, és a belsejéről nem csináltam fotót, pedig...
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
(Szécsi Margit: Március, részlet)
Zsanuáriánál
láttam meg a múltkorában, ma pedig éppen megint a "mit főzzek?"
megválaszolhatatlansága kerengett az agyamban... Így tél végén, tavasz
legelején ez a kérdés igen kínzó tud lenni. Unjuk a nehéz téli ételeket,
de még nincsen igazán semmi, de semmi friss zöldségféle, amit persze
már nagyon várunk. Én legalábbis. Körülnéztem a hűtőben, és a
káposztafejet látván eszembe jutott ez a félretett, majdmegcsinálomegyszer-recept.
Levettem a mennyiséget, és kissé módosítottam is, csak a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. (Megtaláltam egyébként a TV Paprika oldalán is.)
Hozzávalók 2 főre(egy jó tányér leves után):
40 dkg káposzta
30 dkg liszt
1 nagyobb tojás
1,5 dl víz
só
1 nagy fej vöröshagyma
5-10 dkg húsos szalonna
10-12 levél medvehagyma
2 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olívaolaj (én bevallom olívaolajjal készítettem, így könnyebb az étel, mint zsírral)
a tálaláshoz: tejföl és frissen őrölt bors
A káposztát nem túl vékonyan felszeleteltem, majd a szeleteket még
háromba vágtam, hogy ne hosszú szálak legyenek. Megszórtam 1 csapott
teáskanál sóval, jól átkevertem és hagytam állni fél óráig, hogy levet
eresszen és bepuhuljon.
Közben a szalonnát kis darabkákra vágtam és a félkarikákra vágott
vöröshagymával a zsiradékon megsütöttem. Mikor levettem a tűzről, a
felaprított medvehagymát is hozzákevertem.
Föltettem egy nagy fazékban vizet forrni sóval. A káposztát
kinyomkodtam, de rajta hagytam a levét. Hozzászitáltam a lisztet,
beletettem a tojást is és a vizet, és összedolgoztam. Tulajdonképpen
nokedlitészta, sok káposztával. Megkóstoltam, kell-e bele még só, mert
ilyenkor még lehet hozzáadni.
Begyújtottam a sütőt. Amikor felforrt a víz, két evőkanállal hosszúkás
gombóckákat készítettem, vízbe tettem. (Lehet kézzel is formázni, akkor
készítsünk a pultra egy hideg vízzel teli kis tálkát is a kezünknek,
mert ha vizezzük a tenyerünket, nem ragad rá a tészta.) Miután feljöttek
a víz tetejére, onnantól még 7 percig főztem, majd egy tűzálló tálba
szedtem ki, a hagymás-szalonnás zsiradékra. Átkevertem, hogy mindenütt
egyenletesen legyen a gombóckákon a szalonna és a hagyma is, majd 10-15
percig forró sütőben készre sütöttem.
Sok tejföllel és frissen őrölt borssal kínáljuk, nagyon jól illik hozzá a
sok friss bors. Nagyon finom, nem is gondoltam, hogy a káposzta íze
ennyire érződik majd a gömbölegeken. Szuper kis recept, köszönetem érte.
Nagyon szeretem ezeket az egyszerű parasztételeket.
Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy
rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a
szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e?
Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható
észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.
(Epiktétosz)
Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült
egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :)))
Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól
az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert
tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert
nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai
ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán
nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a
gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és
megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres
limonádét, de azt inkább nyáron.
Hozzávalók 2 liter szörphöz:
10 dkg friss gyömbér
1 kg cukor
3 citrom leve
1,5 liter víz
egy csipet só
A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú
reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba.
Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon
benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni.
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón
is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy
hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Ha valami nagyon szokatlan és meglepi a környezetedet, ragyogó arccal
adj neki valami nevet. Mint tudod: az ételek élvezetét erősen
befolyásolják a körülmények!
Például „szecsuáni-leves”-nek nevezhetsz bármit, ha dobsz bele egy erős keleti fűszert. Ki tudja, mi az?
Mikor Rózsika néném első krumplilevese sehogy se sikerült, és a
férje megkérdezte, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Napóleon-leves!”
(Polcz Alaine)
Évinél találtam a receptet, és hát elsőre szokatlannak tűnt... jelen esetben át sem kellett keresztelni e sütit, mert önmagában meglepő hogy burgonyából készül. De olasz édesség, úgyhogy bíztam benne, hogy finom lesz. Így is lett, és megtartom a receptet, mert maradék tört krumpli vagy krumplipüré átvarázsolására tökéletesen alkalmas. Egyébként egyáltalán nem érződik hogy miből van, csak nagyon lágy és könnyű az egész sütemény. Átvariáltam, mert nem tört krumplim volt, hanem krumplipüré maradékom.
Hozzávalók 8 szelethez:
40 dkg kész krumlipüré (én nem szoktam nagyon hígra készíteni, épp csak annyira lágyítom a vajjal és tejjel, hogy habosra keverhető legyen),
5 dkg liszt,
1 csapott evőkanál búzadara,
3 nagy tojás,
7 dkg vaj,
15 dkg porcukor,
6 dkg mazsola,
6 dkg durvára vágott mandula,
1 citrom reszelt héja,
1 teáskanál ánizsmag.
(Ide írom az eredeti receptet is: 50 dkg héjában főtt krumpli
3 dkg liszt
4 tojás szétválasztva
15 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
10 dkg mazsola
1 teáskanál őrölt szerecsendió
1 evőkanál reszelt citromhéj
6 dkg fenyőmag
mandula kivonat)
A sütőt begyújtottam, a tortaformát kivajaztam, beliszteztem.
Egy nagy tálba tettem a krumplipürét, hozzáadtam a lisztet és a búzadarát és összekevertem. Hozzáadtam a mazsolát, mandulást is, belereszeltem a citrom héját és ánizsmaggal fűszereztem. Aki nem szereti, hagyja ki, de szerintem szenzációsan finom ebben a tortában.
A puha vajat kikevertem habosra a cukor felével, majd hozzáadtam a tojás sárgájákat is, és fehéredésig kevertem.
Egy másik tálban majdnem egészen felvertem a tojásfehérjét, mikor már jó habos volt, két részletben hozzáadtam a maradék cukrot és fényes habbá vertem.
A lisztes krumplimasszához először hozzákevertem a tojássárgájás vajat, majd óvatosan a fehérjehabot is, nehogy összeessen.
A formába kanalaztam és kb. 40 percig sütöttem. Nincs fokmérőm a sütőn, de olyan 160-170 fokos lehetett.
Ez itten most egy jótékonysági akció, amiben én is részt veszek. Az akció a Mosoly Alapítványt támogatja, akik súlyos betegségeken átesett gyermekeknek segítenek abban, hogy ne csak a testük, de a lelkük is meggyógyulhasson egy hosszabb, traumatikus betegség után. Mesékkel és művészetterápiával oldják a láthatatlan (de sajnos annál valóságosabb) gubancokat-csomókat, hogy a gyerekek mielőbb visszakaphassák teljes önmagukat. Igazi mosolyokat csalni a kis arcokra - ez a küldetésük.
A Segítsüti licitet 13. alkalommal szervezzük: ami gasztrobloggerek jótékonysági
akciója rászoruló gyermekek támogatására.
1) Kik?
Ismét 30 gasztroblogger készül 30 édességgel, az akció adminisztrációját - beszerzések, pénzügyi elszámolás - pedig szokás szerint a Segítsüti Közhasznú Alapítvány intézi.
2) Mikor?
Az őszi sütilicit a hagyományos időponttól kicsit eltérően zajlik: 2015. szeptember 21-én, hétfőn fognak megjelenni a sütis bejegyzések az egyes blogokban, és kerülnek fel majd egyidejűleg a licitálós menü alá, és kezdődhet rájuk rögtön a licit. Ezután három napon át zajlik az árverés, amely 2015. szeptember 24-én, csütörtökön 16:00-kor zárul. Az
egyeztetéseket követően majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve
értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki.
3) Kit támogatunk?
A befolyt támogatási összegből most a Mosoly Alapítványt, és rajtuk keresztül a beteg és lelki traumát átélt gyermekek gyógyulását támogatjuk.
4) Hogyan?
Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Sütiárverés menüpont alatt lehet
majd megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím)
szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell
ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a
belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja
adott süteményért szeptember 24-én 16:00-ig. Ezután a nyertes átutalja a
vállalt összeget, a bloggerrel egyeztet az átadás-átvételről. Erre
nézve azt fogalmaznánk meg kérésként a nyertes felé,
hogy ez az átadás a következő Segítsüti akcióig (tehát 2016. március
végéig) lehetőség szerint valósuljon meg. Sajnos több esetben nagyon
elnyúlt az átadás, és a felajánló bloggerek is magánszemélyek, nem lehet
tőlük elvárni, hogy a felajánlást adott esetben egy évvel az akció után
valósítsák meg.
Várjuk idén is visszatérő és új támogatóinkat a Segítsüti akció licitjeire, hogy a süti megint segíthessen!
Azért gondoltam erre, mert hát őszintén szólva egy tortával, vagy bármilyen más habos-babos-romlandó-krémes sütivel nem utaznám át széles szép hazánkat, és úgy hiszem, a nyertes sem. Budapestiek egymás között meg tudják oldani, de itten az Isten háta megett ez nem olyan egyszerű. :) Tehát olyan édességben gondolkodtam, ami postára adható és sokáig eláll. Például karácsony előtt nem is jönne rosszul egy ilyen doboz sütemény, igaz? :)
A lestyán csorba után sült csirkét, pirított krumplit tesznek az
asztalra, és zöld paradicsomot, ecetesen. Ez vad savanyúság, amit mi
nagyon szerettünk.
(Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben)
Mivel kellően édes ennek a salátának a leve ahhoz, hogy a fanyar zöldparadicsomhoz is épp jó lehessen, ezért abból is készítheted a paprika helyett.
Hozzávalók 2 főre:
25 dkg paprika (csumája nélkül),
5 dkg fehér salátahagyma (1 kisebb fej),
1 kis gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál koriandermag mozsárban rusztikusra törve,
1 evőkanálnyi aprított friss tárkony,
1 evőkanálnyi petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
3 teáskanál 20%-os ecet (nekem most csak ez volt itthon, de helyettesíthető citromlével, balzsamecettel vagy almaecettel vagy verjus-vel is),
4 dl forróvíz,
1 mokkáskanál só,
1/2 evőkanál olívaolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj.
A paprikákat kicsumáztam és vékony karikákra vágva egy tálba tettem. A hagymát félkarikákra vágtam, a fokhagymát belereszeltem. Megsóztam és jól átkevertem, hogy a só mindenütt érje. Felaprítottam a tárkonyt, a petrezselyemszárakról letépkedtem a leveleket és mindkettőt a paprikához tettem, valamint a tört koriandert is.
A vizet felforraltam, a cukrot elkevertem benne, aztán a salátára öntöttem. Hozzáadtam az ecetet is, jól átkevertem, majd kóstoltam. Ilyenkor lehet pótolni, ha valami még hiányzik: ecet, só vagy cukor.
Végül az olajokkal meglocsoltam és hagytam kihűlni. Addigra épp össze is ért a saláta.
Mihez ajánlom? Grillezett húsokhoz elsősorban, mert elég karakteres saláta, majdnem olyan, mint egy jó salsa.
Pitakenyérbe töltött gyroshoz is jó kiegészítő íz-textúra lehet.
Natúr sült halhoz is remekül illik szerintem, vagy sült csirkéhez. De vadpörkölthöz is jól illene úgy hiszem.