„A képek, amelyeket festeni szándékozok, átmeneti állapotot képeznek és megpróbálnak a jövő irányába mutatni anélkül, hogy teljesen eljutnának oda.”
(Jackson Pollock)
Ezer és egy éve nem sütöttem kukoricaprószát, pedig nagyon szeretjük. Ráadásul, a spájzban még sok üveg, tavalyról eltett szilvalekvárom várja hogy beteljesedjen léte értelme: a pocakunkba kerülhessen. Azt hiszem, legutóbb akkor készítettem, mikor egy művészeti galériában dolgoztam, egy megnyitóra. Mindenkinek annyira ízlett, hogy pár perc alatt eltűnt a nem is kis mennyiségű prósza. Apropó, művészet.
Hát nem olyan, mint egy Jackson Polock festmény?
Szerintem teljesen olyan, és még ehető is... :)
A felső kép a prósza, az alsó pedig Jackson Pollok alkotása.
Hozzávalók egy nagy gáztepsi prószához:
20 dkg kukoricadara,
20 dkg kukoricaliszt,
4 dl kefír vagy aludtej,
1 dl tejföl+ a tetejére a csurgatáshoz,
1 tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
1 teáskanál sütőpor,
1/2 dl víz,
zsír vagy olaj,
szilvalekvár.
Mint felvilágosítottak - amit köszönök szépen - nem csak zalai tájételről van szó. Erdélyben is készítik.
Tehát, a hozzávalókat egy tálban alaposan összekeverjük - én tettem hozzá egy kis vizet is, hogy lazább legyen -, és alaposan kizsírozott tepsibe öntjük. Megpöttyözzük szilvalekvárral, megcsorgatjuk olvasztott zsírral és vízzel kicsit higított tejföllel. Forró sütőben megsütjük. Hamar sül, és nem is ajánlott sokáig sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat. Kockákra vágva tálaljuk. Aki édesebben szereti, megszórhatja porcukorral is. Finom forrón is, kihűlve is.
Jackson Pollockról a Wikipédiában ITT olvashatsz.
25 megjegyzés:
Hű, meseszép! Tényleg, mint egy festmény! :)) Szívesen meg is kóstolnám!
Köszönöm szépen, Limara! :)
Készítsd el, egyszerű, és finom. :)
Hmmm, amúgysem tudtam, mit főzzek ma! :P :D Mifelénk is szokás valami hasonlót készíteni, de mi málénak hívjuk. És tejjel kell csinálni.
De én most ezt csinálom meg, csak muszáj kicsit módosítanom rajta: ahhoz, hogy pöndörkés- stb. lekvárom legyen, egy szilvakompótot össze kell kevernem a sárgaszilvalekvárral. Mert most csak ilyenem lesz. Itt azt a lekvárt, amiben a héja és gyümölcsdarabok is vannak, dzsemnek hívják.
A "festményed" pedig gyönyörű és tökéletes!
Na, meglett!!!:) Nagyon finom lett, bár... nem hallgattam eléggé Rád, és vizet nem tettem bele. Helyette megtoldottam az aludttej mennyiségét, és jó félliterrel tettem belőle. De úgy látszik, nem volt elég. Picit kásás lett. És nagyon, de nagyon keveset, hiányolok belőle 1, max. 2 kanál cukrot, bár porcukorral, vaníliás cukorral ez már korrigálható.
Majd felteszem én is! :)
Hahó!
Elkészült a falafelem! :)
Épp egyik nap készítettem köleskochot, csak erről a receptedről eszembe jutott :)
Festettél? Mit?
Ez gyors volt, Edit! :)
Jó ám sima lekvárral is, csak házi szilvával a legfinomabb. :)
a viz miatt a daraszemek meg tudnak duzzadni, azért tettem bele.
És várom! :)
Köszönöm, Reni! Meg fogom csinálni, úgyis készülök a negyven napos nagyböjtre. Jó kis étel lesz majd rá.
No lám, csakugyan itt ez a finom kis prósza! Idáig érzem az illatát...
Én inkább melegen vagy langyosan szeretem a kukoricás ételeket, házi szilvalekvárral nagyon jó lehet. A festmény-analógia is nagyszerű, jó, hogy behoztad Pollock-ot.
Hát ahogy megcsepegtettem, egyből Polock képei ugrottak be... :)))
Duende, az én lekvárjaim, kompótjaim is mind háziak! Csak tavaly lila szilvából éppenséggel nem főztem lekvárt.
Akkor szuperügyes kis háziasszony vagy, Egit! :)
Duende, most találtam meg ezt a jó kis receptet. Nekem ez téli ételnek tűnik, ezért várok néhány hónapot, de nagyon várom, hogy kipróbálhassam. Köszi
Kedves Vegavarázs! Szerintem sárgabarackkal is isteni lehet, próbáld ki! :)
Nekem is van egy receptem, de ott nem kell megcsepegtetni a lekvárral, ez jobban hangzik mint az enyém, így hát elviszem!:-)Nagyon, nagyon finom lehet!
Nalli: ez elég autentikus recept, tényleg isteni. Csak arra figyelj, hogy vékony legyen a tészta (1 cm vastag legyen csak) és ne süsd túl, mer akkor kiszárad. A tejföl nem kötelező rá, szokták anélkül is sütni. Egy laktató leves-egytál után tökéletes fogás. :)
Hali!
Nálunk, Veszprém megyében is ősidők óta ismert és kedvelt étel. Lényegében ugyanígy készítve (plusz-mínusz "ahány ház...). Továbbá nagyon jól továbbfejleszthető, kísérletezhető recept. Próbáljátok csak ki a sós változatokat is: újhagymával, zöldfűszerekkel, aprított spenóttal, apró sajtkockákkal stb. Nem lesz kevésbé ízlelőbimbó-izgató az élmény. :)
Bocs! Tünde voltam :)
Szia Kedves Tünde!
Hú, köszi a jó ötleteket! Ki is fogom próbálni! :) Be is indult a fantáziám rendesen. :)
Milyen hőfokon sütöd és kb hány percig?
Kedves White Mamba!
Az a baj, hogy régi sütőm van... se hőfokjelzés rajta, se semmi... :)
De nem szabad lassan sütni, mert akkor kiszárad, hiszen vékonyan terül el a tepsiben is, meg amúgy is hajlamos rá. Szóval szerintem süsd kb. 200 fokon, cirka 20-25 percig maximum! :)
Szia!
Szeretném elkészíteni ezt a nagyon tetszetős sütit. Kérdésem az lenne, hogy cukor nem szükséges hozzá? A recept ugyanis nem tartalmaz. Köszi.
Tovåbbi szép napot!
Üdv,: Vivi
Szia! Ízlés szerint. Nyugodtan tehetsz bele egy-két kanál cukrot. Eredetileg ez egy nem túl édes sütemény, mindössze annyira édes, amennyire a lekvár megédesíti. De nem előírás, szóval nyugodtan ízlésed szerint édesítheted. :)
Én a nászasszonyomtól (Zalából) tanultam a receptet, nagyon hasonló ehhez pár lényeges különbséggel.
Sütőpor helyett szódabikarbona, víz helyett (1 nagy) reszelt alma kerül bele.
A recept említi az olajat de nem írja, hogy a tésztába kell vagy a tepsit kikenni. Nálunk
olaj a tésztába kerül, ehhez a liszt-dara mennyiséghez kb. 1 dl. A kikenéshez zsírt használunk.
Valamelyik hozzászólásnál vékony rétegben sütésről van szó, ezzel szemben mi magasfalú tepsiben
kb. félig töltve sütjük (180 fokon) és feljön a tepsi pereméig.
Kérlek ne kötözködésnek vedd, csak szerettem volna egy más de nagyon puha és magas
változatot megismertetni.
Üdvözlettel, Andor
Nem vettem annak, és köszönöm. :)
Megjegyzés küldése