Zalai borítós

Ha nem hagyományos töltött káposztát készítenétek karácsonyra, hoztam egy zalai változatot, a borítóst. Két receptet is találtam, az egyik tésztával készül, a másik Borbás Marcsi árpagyöngyös receptje. 

Hozzávalók: (8 főre)

1 fej egyben savanyított káposzta
500 g árpagyöngy
800 g  darált sertéshús
200 g füstölt császárszalonna
200 g vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
5 g csemege őrölt paprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
4 dl tejszín
4 db tojás
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors ízlés szerint

Az árpagyöngyöt 4 órára beáztatjuk. A hagyma felét megfonnyasztjuk, rátesszük az árpagyöngyöt és csontlével locsolgatva majdnem puhára pároljuk. Bekeverés előtt egy csokor aprított petrezselymet keverünk hozzá. A maradék vöröshagymát megpirítjuk, átpirítjuk rajta a sertéshúst és összekeverjük a kockákra vágott kisütött szalonnával. A fejben savanyított káposzta nagy leveleiből  8-at egészben leszedünk. A maradékot nagyon vékony csíkokra felvágjuk. Az árpagyöngyöt összekeverjük a pirított hússal, a szalonnával, a felcsíkozott káposztával. A tejszínt kikeverjük a tojással és ezt is belekeverjük a töltelékbe. Tenyérnyi tálakat kiolajozunk, beleterítjük a savanyúkáposzta-levelet, megtöltjük a tálakat a töltelékkel, visszahajtjuk a leveleket, és 180 fokos sütőben pirulásig sütjük. Sütést követően személyenként tányérra borítjuk, tejföllel locsolva tálaljuk.

Nyári időszakban elkészíthetjük kelkáposztából vagy friss káposztából is. (A kép és recept forrása: Gasztoangyal)

A másik recept az ízőrzők sorozatban volt látható.

Hozzávalók (8 főre):
60 dkg sertéslapocka
1 nagy fej vöröshagyma
15 dkg füstölt szalonna
1 evőkanál sertészsír
10 savanyú káposzta levél
3 tojás
2 teáskanál só
1 teáskanál őrölt feketebors
2 teáskanál majoránna
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
10 dkg vaj
2 dl tejföl
2 evőkanál sűrített paradicsom
1 dl fehérbor
a tésztához: 
25 dkg liszt
2 tojás
csipetnyi só
diónyi vaj
az edény előkészítéséhez:
1 evőkanál zsír

A füstölt szalonnát felkockázzuk, és egy evőkanál zsírban ropogósra pirítjuk. A húst és a vöröshagymát is kockákra vágjuk. A fokhagymát nagyon apróra daraboljuk. A megsült pörcöt kiszedjük, és félretesszük. Zsírjába beleöntjük a vöröshagymát, amit üvegesre pirítunk. Hozzáadjuk a húst, és fehéredésig sütjük. Ekkor fűszerezzük sóval, őrölt borssal, majoránnával, és fokhagymával. Hozzáadjuk a paradicsom sűrítményt is. Megvárjuk, amíg a hús levet enged, ekkor megszórjuk kevés liszttel, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a húst, és fedő alatt puhára főzzük. 

Közben mácsiktésztát készítünk. A lisztbe diónyi vajat morzsolunk, beleütjük a tojásokat, csipetnyi sót szórunk rá, és jó kemény anyagot gyúrunk belőle. Amennyiben szükséges, egy-két evőkanál vízzel lágyíthatjuk a tésztát. Alaposan kidolgozzuk először a tálban, utána lisztezett gyúródeszkán is. Kisodorjuk, majd széles metéltre felvágjuk. Közben kevés sóval vizet forralunk. Ebben főzzük ki a mácsikot. Amikor elkészült, szűrőkanállal kiszedjük, hideg vízben átöblítjük, és félretesszük. 

Közben a hús is megpuhul, beletesszük a félretett pörcöt, és azt is hagyjuk hűlni. Ekkor a három tojást két tálba szétválasztjuk. A sárgákhoz adjuk a megmaradt, kb. nyolcdekányi puha vajat, összekeverjük, majd a tejfölt is hozzáadjuk. A tojások fehérjét habbá verjük. Egy agyagedényt, vagy más sütőtálat kizsírozunk. A káposzta levelek vastag torzsáját kivágjuk, és kibéleljük vele az edényt. A meghűlt húst a tésztával, majd a tejfölös tojással összekeverjük. Óvatosan hozzáadjuk a fehérjék habját is. Ezt az egészet a levelekkel kibélelt tálba öntjük. Elsimítjuk, meglocsoljuk egy deci borral, és befedjük egy félretett káposztalevéllel. Sütőben kb. ötven perc alatt szép színes lesz. Kicsit a tálban hűlni hagyjuk, majd tálra borítjuk. Úgy szeleteljük, mint a tortát. (forrás)

Itt meg is lehet nézni az elkészítését.

Mézes keksz

Falra festett csillagok
égre velük
hadd legyenek kéznél.

(Helena Kolody, haiku)

Karácsonykor kell lennie valamilyen aprósütinek is. Mivel a mézeskalácsot nem igazán szeretem - leginkább a keménysége miatt -, ezért inkább egy mézes kekszet sütöttem idén. Kettőt-kettőt csokoládével összeragasztva, biztos ami ziher, finom legyen. 😏 A recept az ildi KOKKI blogról származik, köszönetem érte. A mennyiség kevésnek tűnt, tehát a két és félszeresét vettem mindennek, így lett 25 db dupla kekszem.

Hozzávalók:
40 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg méz (én repce mézzel készítettem)
3 tojás sárgája
18 dkg hideg vaj
csipet só
1 teáskanál mézes fűszerkeverék
1 teáskanál kakaópor
25 dkg csokoládé a ragasztáshoz

A lisztet elkevertem a porcukorral és a sóval, majd a felkockázott vajjal elmorzsoltam. Aztán elkevertem benne a fűszerkeveréket és kakaóport is, majd összeállítottam a mézzel és a tojások sárgájával. Reggel raktam össze a tésztát és este sütöttem, addig folpackban hűsölt a hűtőben.

A sütőt begyújtottam. Lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 2-3 mm vastagra a tésztát, aztán sütipecsételővel megmintáztam, végül kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem kb. 160 fokon. Hagytam teljesen kihűlni a kekszeket. Végül gőz fölött felolvasztottam a csokoládét, és két-két darabot összeragasztottam.

Dalmát krémes

Luca napja van ma.

"Manabus, a nyúl vándorlásai közben egyszer az erdőben egy folyóparti tisztásra ért. Megpillantotta Totolizt, a baglyot, amint egy nagy fa ágán gubbasztott. Sötét volt, nagyon sötét, Manabus nem látott valami jól, így szólt hát a bagolyhoz:

- Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ilyen sötét legyen? Én nem szeretem a sötétet, és azt akarom, hogy mindig nappali világosság vegyen körül!

- Ha elég hatalmas vagy - felelte a bagoly -, hát tégy róla, hogy úgy legyen. Mérjük össze erőinket, és amelyikőnk győz, az rendezhesse el kedve szerint ezt a dolgot.
Összehívta hát a nyúl meg a bagoly az erdő vadjait, a négylábúakat, és a madarakat, hogy tanúi legyenek párviadaluknak. Mikor összegyülekeztek, elmagyarázták nekik, miről van szó. Néhány madár és négylábú Manabus győzelmét kívánta, mert a világosságot kedvelték, mások meg azt szerették volna, ha a bagoly győz, hogy továbbra is mindig sötét maradjon.
Megkezdődött hát a párharc a nyúl meg a bagoly között. Manabus egyre csak azt ismételgette:
- Fény! Fény! Fény! Fény!
A bagoly viszont így kiáltozott:
- Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka!
Abban állapodtak meg, hogy amelyik véletlenül elszólja magát és véletlenül ellenfele kiáltása téved a szájára, elveszti a harcot.
A hangos és egyre gyorsabb kiabálásba a többi állat is bekapcsolódott, igyekeztek segíteni és belezavarni a küzdőket, ki-ki pártállása szerint. Végül is a bagoly véletlenül éjszaka helyett fényt kiáltott, így elvesztette a játszmát. Manabus, a nyúl úgy rendelkezett, hogy árassza el ezentúl fény a világot, de beleegyezett, hogy az idő egy részében éjszaka legyen, a bagoly és más állatok kedvéért, mert ezek az éjszakát jobban szeretik, mint a nappalt." (indián mese)

Ha a nagy karácsonyi sütögetésből maradna fölösleges tojásfehérje, ez az egyszerű kis süti remekül "felveszi". Gizinél találtam, köszönöm a receptet, fincsi. A krémen változtattam, tejszín helyett mascarponéval készítettem.

Hozzávalók a tésztához:

4 db tojásfehérje (nagy)

10 dkg porcukor 

1 csipet só

10 dkg darált dió

6 dkg liszt

1 csapott mokkáskanál sütőpor

1 nagy marék apróra vágott dió

1 marék mazsola

a krémhez:

1 csomag vaníliás pudingpor (4 dkg)

3 dl víz

25 dkg mascarpone

10 dkg kristálycukor

 

Egy 35-ször 25-ös tepsit (lehet kicsit nagyobb is, de nekem csak ekkora van, így kissé vastag lett a tésztája) béleljünk ki szilikonos sütőpapírral, a sütőt melegítsük elő 160 fokra. 

A tojásfehérjét a csipet sóval kezdjük el felverni, és mikor már tartása van, kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot, és addig verjük, míg kemény hab lesz belőle. Tegyük kis fokozatra a robotgépet, és adjuk a krémhez a darált diót is, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Simítsuk a tésztát a tepsibe, kenjük el, a tetejét szórjuk meg a durvára vágott dióval és a mazsolával. Süssük 15-20 percig, kivétel után hagyjuk kissé hűlni, majd óvatosan távolítsuk el az aljáról a sütőpapírt. Ha kihűlt, vágjuk félbe, az egyik fele lesz az alja, a másik a teteje a sütinek. Én felszeltem már így az elején kockákra a lapokat.

A pudingporból vízzel és cukorral főzzünk pudingot, kevergetve hidegvízfürdőben hűtsük ki. Robotgéppel kissé keverjük, krémesítsük a mascarponét egy nagyobb tálban, majd adjuk hozzá a kihűlt pudingot is, kis fokozaton keverjük össze. 

Végül kenjük a lapok egyik felére a krémet, és tegyük a tetejére a másik lapot. Hűtőszekrényben hagyjuk állni, míg teljesen behűl.

Fetasajtos tonhalkrém

Imádok pecázni. Miután bedobtam a botot, nem tudhatom, mi lesz a másik végén.
A saját fantáziám van a vízfelszín alatt.

(Robert Altman filmrendező)

Tegnap este körülnéztem, miből varázsolhatnék vacsorát. A finom, magamsütötte magos kenyérhez valami kence jó volna - gondoltam. A spájzban leltem aprított tonhalkonzervet, a hűtőben egy kibontott fetasajtot. Nem azért mondom, de valami csudajó született a házasságukból.

Hozzávalók:
1 aprított vagy darabos tonhalkonzerv (én Tuňák márkájút használtam, 185 grammosat)
7 dkg puha vaj
12 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál mustár
1 teáskanál frissen facsart citromlé
egy leheletnyi reszelt citromhéj (el is hagyható)

Az aprított tonhalkonzerv nem sok mindenre használható, de ebben a kenőkében tökéletesen megállja a helyét. Használhatunk darabos tonhalat is, ha az van kéznél. 

A konzervet kinyitottam, és a tetejét rajtahagyva s kissé rányomva a halhúsra, lecsöpögtettem róla az összes olajat, hogy csak a hús maradjon. Egy tálban villával összetörtem-nyomkodtam a puha vajjal, fetával, sóztam és borsoztam, citromlét és mustárt adtam hozzá. 

Nagyon jól illik hozzá a lilahagyma, az olajbogyó is. Ha van kéznél kapri, azzal se lesz rossz.

A citromhéj valami mennyei benne, de nagyon kell vigyázni hogy mennyit reszelünk bele. Ha jól találjuk el, nagyon intenzív, teljes citromaroma érezhető benne, ha eltúlozzuk, akkor süteményíze lesz. Tehát csak kb. két-három  kicsi mozdulattal menjünk neki a reszelőnek, nagyon finoman. Akkor isteni lesz.

Kenhető kenyérre, pirítósra, de tölthető szikkadt kiflibe is, pont így. Ez a verzió nagyon addiktív lesz, csak szólok előre: abbahagyhatatlan, a  kifli extrán ropogós lesz, ez a finom krém meg eteti magát. 

Aztán főtt tojással készíthetünk belőle töltött tojást is úgy, hogy a főtt sárgákat belekeverjük a krémbe, és visszatöltjük a fehér részbe.

De tölthető ravioliba vagy tortellinibe is, csak egy kevés paradicsomszósz vagy sima olívaolaj kell rá öntet gyanánt.

Tésztakosárkákat is készíthetünk vele. Nyáron friss kaporral vagy petrezselyemzölddel vagy mentával megszórva még fokozható az ízkavalkád.

Nagyon finom. És kiadós. Tényleg. 😊 (Emberem a lelkemre kötötte, hogy ezt a receptet őrizzem meg... feltétlenül és minden áron 😁 Nagyon ízlett neki, pedig nem egy halkonzerv-rajongó...)

Töltött káposzták Bűvös Szakács módra - új TV sorozat

Rendkívül örvendetes, hogy önálló sorozatot kapott a Bűvös Szakács és a klasszikus magyar konyha, elsőként pedig a töltött káposzta, mert nagy rajongója vagyok ennek a kiváló ételnek - saját konyhámban készüljön így vagy úgy. Vagy még sokféleképpen máshogyan, Bűvös Szakácsosan.

Töltött káposzta hagyományosan és másképp

A Tv2 csatornán november 12-én 11:30-kor indult el a nyolc részes Bűvös Szakács sorozat. Az első rész ismétlése: november 19-én 11:05-kor (Super Tv2). Minden vasárnap ugyanebben az időpontban folytatódik, a pontos receptek és ételleírások mindannyiszor a Bűvös Szakács blogon jelennek meg.

Itt nézhető az első rész.
Itt pedig a második, a rétes.
A harmadik rész a halászléről szólt.

Birsalmás-diós pite (sütőtökös pite)

Meggyőződésem, hogy a főzés művészet, ugyanolyan nemes művészet, mint a festészet vagy a költészet. Csak azért becsülik le, mert nem maradandó az alkotás.

(Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe)

Egy igazi hamisítatlan, őszi pite. Gizus receptje alapján csináltam (köszönöm szépen!), de ahogy az lenni szokott, készítés közben folyamatosan alakult. Hiába, a konyha a mágia, a művészet helye.

Hozzávalók egy 26-28 cm-es piteformához:
az almapüréhez:
40 dkg birsalma (hámozás, darabolás után, tisztán ennyi)
15 dkg vegyes virágméz
2 púpos evőkanál világosbarna nádcukor
2 evőkanál vaníliás cukor
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy 4 db egészben, amit később eltávolítunk)
2 zöld kardamomnak a frissen porított magjai
a tésztához:
25 dkg liszt
10 dkg durvára vágott dió
12 dkg hideg vaj kockázva
1 tojás
2 evőkanál víz (körülbelül, amennyivel összeáll a tészta)
1 csapott mokkáskanál só
a töltelékhez:
a turmixolt almapüré
25 dkg mascarpone
1 dl sűrű tejföl
2 tojás
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
10 dkg világosbarna nádcukor
csipet só

Először a pürét készítjük el: az almákat hámozzuk, kockázzuk, és a mézzel, cukorral, sóval, vaníliás cukorral és fűszerekkel addig főzzük, amíg pürészerű lesz, vagyis minden folyadékot elfő és lekvárra hasonlít - a birs ilyen, szétfő. Ezután, hogy igazán krémes legyen, pürésítjük vagy botmixerrel, vagy turmixgépben. Hagyjuk hűlni.

Összeállítjuk a tésztát. A diót durvára vágjuk, de túl nagy darabok ne maradjanak benne, mert nehéz lesz kinyújtani a tésztát. A lisztet elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a hideg, kockázott vajat, amit elmorzsolunk benne, majd hozzáadjuk a tojást is, a diót is, és összegyúrjuk. Mikor már kezd összeállni, adhatunk hozzá 1-2 kanál vizet is, mert ekkor érezzük meg, kell-e bele. Ne legyen kemény a tészta, de túl lágy sem, nekem 2 evőkanál vizet vett még fel.

Ne gyúrjuk agyon a tésztát, mert nem lesz porhanyós később, szóval épp csak dolgozzuk össze, tegyük folpackba és be a hűtőbe legalább egy órára, hogy visszahűljön benne a vaj.

Ha már hűlt eleget a tészta, elkészítjük a teljes tölteléket: a mascarponét a tejföllel simára keverjük kézi robotgéppel, majd hozzákeverjük az almapürét is, a plusz cukrot is, a keményítőt is, és kóstoljuk meg: ha kell bele még csipet só, vagy akár a szánk íze szerint cukor, most még pótolhatjuk.

Begyújtjuk a sütőt olyan 140-150 fokra.

A tésztát úgy vágjuk ketté, hogy kétharmad-egyharmad legyen körülbelül. A nagyobbat jó vékonyra nyújtjuk, és a vajazott, lisztezett piteformába tesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, hogy ne púposodjon sülésnél. Beleönjük az almás krémet, majd tetszőlegesen mintázva megdíszítjük a tetejét a tészta kisebbik felével. Ha valaki teljesen beborítaná tésztával a pite tetejét is, akkor Gizus receptje alapján 30 dkg liszttel csinálja a tésztát. 

Sütőbe tesszük és 45-50 percig sütjük. Teljes kihűlés után szeleteljük és tálaljuk. Tálalás: egy nagy pizzástányérat ráteszünk a pitére, és óvatosan fejre fordítjuk, majd rátesszük azt a tálat, amiben kínálni szeretnénk, és ismét óvatosan fejre fordítjuk. Kis zsönglőrmutatvány, de ha félünk tőle, szeleteljük a piteformában, oszt kész. 😏

Tipp: Ugyanez a recept kiválóan működik sütőtökpürével is.

Nagyon finom, krémes töltelék, ropogós, diós tészta. Bevallom, nekem az almás pite - a klasszikus - sosem tud lekeveredni a süti TOP10 lista legelejéről. Vagyis imádom, talán a legkedvencebb süteményem, még a tiramisut is megelőzi, pedig azért is odavagyok. 😊 Szóval, ez a pite nagyon finom, viszont a mascarpone jelentősen lágyítja az alma ízét... Tehát azok fogják nagyon szeretni, akik nem rajonganak annyira a brutálalmás sütikért. 

És próbáljátok ki sütőtökkel, mert szerintem azzal is isteni lenne.

Klasszikus piskótatekercs

- Nem eszem tojást - szakított félbe Carole. - És maga sem enne, ha fogalma volna arról, mit tesz a karmájával. Ami a tésztát illeti, ez talán búzalisztből készült tészta? Azt semmiképpen sem ehetek - túlságosan jin a testtípusomhoz. A túlzott jin elködösíti az aurát. Jobb lenne egy kis friss, fluormentes víz és egy organikus fejes saláta. 

(Joanne Harris: Csokoládés barack)

 

Egytálételt főztem, amihez muszáj valamit sütni levezetésképpen. A klasszikus piskótatekercs tökéletes választás ebben a melegben, mert mindössze 5 perc a tészta összeállítása, és csak 10 percig kell sütni. Nem beszélve róla, az idei isteni baracklekvárom került bele. (Arról meg végképp nem beszélve, hogy lassan eltűnnek a régi, hagyományos sütemények és ételek ebből a "trendi" világból...)

Én csaltam egy picit, mivel 1.: Sütésben nem vagyok igazán jó. 2.: A sütőm ezer éves és már vagy ötször szerelt, sosem tudom mit hány fokon sütök benne. Abszolút az intuíciómra hagyatkozhatom csak. 3.: A piskótatekercs amilyen egyszerű, olyan könnyű elrontani is. Lehet nagyon száraz, sűrű, fojtós vagy akár szalonnás is a tésztánk, és az élvezhetetlen. A piskótatekercsnek repülősen könnyűnek illik lenni, és ha lekvárral készítjük, csakis házi, igazán jó lekvárral szabad tölteni. 

Hozzávalók 1 nagy gáztepsinyi piskótához:

5 tojás

5 evőkanál liszt

5 evőkanál kristálycukor

csipet só

1 csapott mokkáskanál sütőpor

+ házi baracklekvár

A csalást a sütőporral követtem el, mert a klasszikus piskótatésztába nem kell sütőpor, ha alaposan ki van keverve. De biztosra akartam menni, úgyhogy tettem bele és nem bántam meg, mert olyan könnyű, légies lett a tekercsem, hogy csak na. Csalás ide vagy oda, eztán is így sütöm majd.

A receptben az evőkanalak kicsit púposak, tehát nem csapott evőkanál sem a liszt, sem a cukor, hanem púposkás. Piskóta alapszabály: ahány tojás, annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell hozzá, valamint mind a fehérjét, mind a sárgáját nagyon habosra, alaposan fel kell verni, és sütés közben ne nyitogassuk a sütőajtót, mert összeeshet a tészta.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra (saccperkábé). A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét pici sóval keményre vertem kézi robotgéppel, aztán szintén a robotgéppel a sárgákat a cukorral jó habosra, levegősre, fehérre kevertem. Aztán már nem habverővel, hanem spatulával hozzákevertem a sütőporos lisztet a cukros tojásságákhoz óvatosan, hogy maradjon benne buborék, végül a fehérjehabot több adagban mindehhez finoman, szintén azzal a céllal, hogy maradjon levegő a fehér habfelhőben is - nehogy kikeverjem, amit belekevertem, ugyi... A masszát elterítettem a sütőpapíron, és 10 percig sütöttem.

Még melegen feltekertem papírostól, és így hagytam kihűlni. Hűlés után óvatosan kigöngyöltem, óvatosan eltávolítottam róla a sütőpapírt, és megkentem a lekvárral, majd visszatekertem. Végül porcukorral megszórtam.

Kardamomos csokiszalámi

Az előbb a konyhában nyilván a sok borstól volt olyan borsos hangulatban - gondolta. - Ha egyszer majd hercegnő leszek - tűnődött, s elszomorodott, mert kevés reménye volt ahhoz, hogy valaha is hercegnő legyen -, akkor sohase lesz bors a konyhámban. Jó a leves anélkül is! Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek - fűzte tovább gondolatait, és nagyon örvendett annak, hogy valami új igazságot fedezett föl. - Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában.

(Lewis Caroll: Alice csodaországban)

Asszem ki fogtok nevetni, mert az aprósüti nálunk karácsonytól átívelően eltart húsvétig... Elteszem a jó kis fémdobozomba, és aztán annak rendje és módja szerint el is feledem. De mivel semmit sem szeretek kidobni, újrahasznosítottam. Volt az a hagyományos kis virág alakú vajas kekszem, ami fügelekvárral volt összeragasztva, durvára vágott sok dióval a tetején. És volt jó bőven tojásfehérjemázba forgatott mézes puszedlim is.

A csokiszalámiban az a jó, hogy nem csak bolti kekszet lehet belerejteni, hanem mindenféle már megszáradt aprósüteményt is. (Egyébként tortaalapnak is fel szoktam használni a megszáradt régi aprósütiket.) Valamint az is, hogy korlátlan ideig eláll. Majd jelentkezem idén karácsonykor, mivé varázsoltam át a húsvéti csokiszalámit. 😀

A recept a Street Kitchené, amit ez úton is nagyon köszönök. Annyival módosítottam, hogy nem tettem még hozzá plusz cukrot, mert a sütik már elég édesek voltak - de ha keserűcsokival csináljátok, akkor kell bele egy kevés - és 4 zöld kardamomnak a mozsárban porrá tört magjaival fűszereztem. Került még bele pisztácia, mandula, mogyoró és mazsola a keksz mellé. Isteni. Fentebb viccöltem, ez nem fogja megérni az idei fenyőünnepet, az tuti.

Hozzávalók 4 db 20 cm-es rúdhoz:
35 dkg keksz
40 dkg csokoládé
25 dkg vaj
15 dkg vegyes aszalt gyümölcs (pl. fekete cseresznye, vörösáfonya, kandírozott narancs)
25 dkg olajos mag vegyesen (pl. mandula, pisztácia, dió)
0,5 dl rum
csipet só
2 evőkanál virágméz
4 zöld kardamomnak a magjai
porcukor a beleforgatáshoz

A vajat kis lángon felolvasztottam a darabokra vágott csokival, aztán belekevertem minden aprított hozzávalót. Mikor már nem volt őrült forró, folpackon rudakat formáztam belőle, és a két végét jó alaposan megtekergettem, hogy tényleg összeálljon és rúd alakja legyen. Hűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap porcukorba hempergettem, és újra folpackba csomagoltam. 

Ami a lényeg, hogy annyi szárazanyag kell a csokis-vajas-rumos alapba, hogy ne legyen folyós, ugyanakkor túl morzsalékos, szétesős sem. Ha kiveszünk egy kis darabot, lehessen formázni, mert az a jó állag, akkor tutira össze fog állni a szalámi.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! 🐇🌷🌼🐦

Csokis, narancsos keksz tojásfehérjével

A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)

Újabb maradékhasznosítás. Habcsókot nem akartam most, a keksz mellett döntöttem. Húsvétra is jó ötlet, mert a sok sütögetésből úgyis mindig van tojásfehérje-fölösleg. És korlátlan ideig eláll, ámbár nálunk a holnapot sem nagyon éri meg... Már majd az összes darab elfogyott. :)

Hozzávalók 32-38 darabhoz:
25 dkg liszt
12 dkg porcukor
3 tojásfehérje
15 dkg puha vaj
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
1 nagyobb narancs reszelt héja
7-10 dkg keserűcsokoládé apróbb kockákra vágva
3 csepp narancs illóolaj- el is hagyható ha nincs (100%-os tisztaságú, valódi illóolaj!)
1/2 csapott mokkáskanál finom só
kristálycukor a szóráshoz (ha van otthon barna cukrunk, még mutatósabb lesz a süti vele)
1/2 mokkáskanál kurkuma (elhagyható, de szebb színe lesz, narancsosabb)

A vajat a porcukorral és az illóolajjal habosra kevertem kézi robotgéppel, majd hozzáadtam a tojásfehérjéket is, és tovább habosítottam, végül a liszt-só-vaníliapor keverékét is hozzáadtam, végül belereszeltem a narancs héját, és az apróra vágott csokoládét is hozzákevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire olyan diónyi halmocskákat tettem két kanál segítségével, és mielőtt az előmelegített, kb. 170-180 fokos sütőbe tettem volna, kristálycukorral jó alaposan megszórtam a tetejüket. Olyan 8-10 perc sütés elég is a sütiknek.

Tipp: a tetejét a cukor mellett durvára vágott dióval vagy mandulával is megszórhatjuk.

P.s.: Sir Morton teákat ne vegyetek. Legalábbis Earl Grey-t ne. Nagyon szeretem, de azt a márkát, amit megszerettem, már nem lehet nálunk kapni. Azóta vettem minden itt elérhető fajtából, és a Sir Morton végzett a tesztemen leghátul. (Még a CooP-os is jobb, esküszöm.) A kedvenc márkám az Ahmad Earl Grey-e volt, de égen földön nem lelem. Az újabbak között az Aldis Mr. Perkins lett a kedvenc, pedig Dallmayr-t is vettem, ami szerintem messze nem olyan aromás.

Bresaola házilag (olasz érlelt marhasonka)

Ha előbb jön szembe velem ez a videó, meg is csináltam volna húsvétra, mint különlegességet. A bresaola egy nyers, nem füstölt, érlelt olasz marhasonka. Készíthetünk belőle carpaccio-t is, tölthetjük mozzarellával vagy fűszeres ricottával, stb... (Azért majd ha olyan helyen járok, ahol látok szép marhahúst, veszek majd és egy kisebb darabot elkészítek próbaképpen.)

Hozzávalói 1 kg marhahús, 7 borókabogyó, 2 babérlevél összetörve, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál friss kakukkfű (vagy fél tk. szárított), 2-3 kb. 5 cm-es ágacska friss rozmaring, kb. 3 liter vörösbor, annyi olívaolaj, amennyi ellepi, s a második fázishoz 4-5 ek. tengeri só, muszlinanyag.

A húst a fűszerekkel és annyi vörösborral, amennyi ellepi, egy olyan edénybe tesszük, amire egy lenyomó szerkezetet is tudunk tenni, hogy a hús a bor alatt maradjon. Tetejére fél cm-nyi olajat öntünk, hogy légmentes legyen. Érleljük két hétig, majd kivesszük a pácból, és alaposan besózzuk. Muszlinba tekerjük, átkötjük és hűvös, szellős helyen fellógatva 2-6 hétig érleljük. Hűtőben is lehet, a videó szerint. Hajszálvékonyra szeletelve fogyasztjuk olívaolajjal, friss vagy pirított kenyérrel, jóféle vörösborral, olajbogyóval, pamezánnal, frissen tört borssal, fügével, stb... 

Szerintem vadhúsból is kipróbálható.

Aztán itt van a sertéshúsból készülő capicola, ez is nagyon finom lehet. Itt a pontos recept. (De találtam itt chorizo receptet is.)

És ez pedig a tradicionális pancetta készítési módja. A fűszerek leírása itt.
Ez pedig a River Cottage videója a házilag készült prosciutto stílusú sonkáról.

Klasszikus csokoládétorta

A minap a szülinapi partin beszélgettünk az Artúr mondakörről. (Sógorom szereti a fatasyt, a szerepjátékokat, a Gyűrűk urát, a Csillagok háborúja filmeket, velem egyetemben.) Megemlítettem neki, hogy az Excalibur valóban létezik, és milyen kevesen tudják. Méghozzá nem is oly messze, mert az olaszországi San Galganoban található. Ki hitte volna, igaz? :)

Nagyon egyszerű, klasszikus csokoládétorta, születésnapra sütöttem. Amiért mégis felteszem, az a krémje, ami szintén roppant egyszerű, mégis nagyon finom. A receptjét itt találtam. Egyébként a krém bármivel ízesíthető, amit csak szeretünk.

Hozzávalók a krémhez:
0,5 kg mascarpone (Isten áldja érte az olaszokat, imádom)
3 dl tejszín
10 evőkanál porcukor
40 dkg olvasztott étcsokoládé
2 evőkanál sötét, jó minőségű holland kakaópor
csipet só
és ízesítésként
1 narancs reszelt héja
5 csepp narancs illóolaj (100%-os, tiszta, természetes, én Aromaxot használok)
piskóta:
3 tojás
9 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 csipet só
1-2 csepp 10%-os ecet
0,5 teáskanál olívaolaj
és ezt 2-szer süsd meg (ha kakaóport teszel az egyikbe, liszttel együtt mérd a súlyát).

A piskótát ez alapján csináltam, 8 tojásból, de úgy, hogy a négy lapot külön sütöttem meg, eltérő kakaótartalommal. Ez volt a kiindulópont, de az én piskótám borzasabb lett, így nem olyan látványos. Utólag rájöttem, hogy elég lett volna két piskótát sütnöm, 3-3 tojásból, amiket kettévágva megkaptam volna a négy lapot. Az egyik kakaós is lehetett volna, és így váltakozva világos-sötét lapokkal is jó lett volna. Utólag mindig okosabb az emberlyánya, és hát a konyha nem az elméletről szól, hanem a gyakorlatról.

Egyébként nem szeretem a tortákat, de ez a csokikrém nagyonnagyon jó, például a klasszikus fatörzshöz is, de akár lúdlábhoz is.

Kandírozott narancshéj

Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember. 

(Hamvas Béla: Karnevál)

🍊Mivel a kandírozott narancshéj számos karácsonyi sütiben is landolhat (én pl. mindig teszek a mákos bejglibe) - és hát önmagában is egy mennyei ínyencség - , ezért jöjjön a receptje. No meg azért is, mert aki egyszer is kóstolta a bolti és a házi közti különbséget, az tudja, hogy még messzebb vannak ízbéli és állagbéli tulajdonságaik, mint Makó Jeruzsálemtől. Pedig hát az a messzi tényleg messzi, na. 

🍊Hozzávalók: 

• 5 vastaghéjú kezeletlen narancs héja 
• 1,5 liter víz 
• 60 dkg kristálycukor + a hempergetéshez 10 dkg 

🍊A narancsokat vágjuk félbe, facsarjuk ki. A levét vagy igyuk meg, vagy főzzünk belőle még 1 kg narancs kifacsart levével házi jaffa szörpöt. 

🍊Tegyük fel a héjakat főni, és forrás után még 3 percig főzzük. Majd szűrjük le, tegyünk fel friss vizet ismét forrni, forraljuk fel, és főzzük megint 3 percig, majd öblítsük le. 

🍊Egy kanál segítségével a belsejéből kaparjuk ki a hártyás részt. Közben tegyünk fel 1,5 liter vizet főni 60 dkg cukorral, amit kevergessünk is el, hogy a cukor feloldódjon. Míg melegszik a szirup, vágjuk csíkokra a narancshéjakat, és amikor felforrt a szirup, tegyünk is bele őket. Főzzük körülbelül 1,5-2 órán át. De ne az órát nézzük, hanem addig kell gyöngyözve forralni, amíg egészen elfővi a vizet. Ezt onnan látjuk, hogy habozni kezd, és megváltozik a forrás hangja is, és a narancshéjak színe is mélyebb narancsra vált. Ha egy evőkanalat beleteszünk a szirupba, és úgy tesszük a konyhapultra, hogy kevés marad benne, akkor pár perc múlva azt kell látnunk, hogy a szirup nem folyik, szinte megszilárdul a kanálban. Ekkor jó. Vegyük ki olyan nagylyukú merőlapáttal (nem tudom, mi a neve, amivel a szalmakrumplit is szoktuk) egy szűrőbe, hagyjuk lecsepegni, és egyesével fektessük ki a kis csíkokat szilikonos sütőpapírra. Mire végzünk az összessel, ki is hűl, és elkezd száradni. Azonnal hempergessük őket kristálycukorba. Ezután hagyjuk száradni olyan 10-12 órát, és el is készült. 

🍊Marad vissza körülbelül 1/2 liter finom, narancs ízű szirup. El ne öntsük! Fánkot csorgathatunk meg vele, például. De kifacsarhatunk még hozzá kb. 1 kg narancsot, és összefőzhetjük a lével s akkor készen is van a házi jaffa szörp. De ha baklavát készítenénk - vagy bármilyen arab, török, görög szirupos süteményt, azokhoz is kiválóan felhasználható. Sőt, még kávéba vagy forró csokiba is jó. 

🍊Ha az elkészült kandírozott narancshéjakat még csokoládéba is mártjuk, a világ egyik legfinomabb bonbonféléjét ehetjük. Az a felsőfok. Egyetlen falatban a mennyország. 

 

 

🍊Ne készítsük el karácsony előtt túl korán, mert a boltival ellentétben ez nincs agyonszárítva. Ha üvegbe zárjuk több hétre, penészedhet, ha pedig levegőn hagyjuk, nagyon keményre szárad. Maximum egy héttel a felhasználás előtt csináljuk, akkor zárt üvegben eláll pár napig.

Csavart sajtos, szezámmagos rudak

Remélem mindenki kiébredte magát a tegnapi éccaka után. :))

Vigyázat csalok! :) Vagyis csak idegen tollakkal ékeskedem, mert a képen látható finomságot sógornőm sütötte szilveszterre, én csak lefotóztam - és persze ettem, nagyon lelkesen. Mert isteni finom. Azt hiszem életemben nem kóstoltam ilyen jól sikerült borkorcsolyát. A tésztája olyan könnyű és levegős, hogy frissen szájbanolvadós volt, így másnapra pedig ahogy megszikkadt, extrán ropogós lett. Szerencsére megvan a recept, Iluskájé a Nosalty oldalon. 

Hozzávalók:
70 dkg rétesliszt
37 dkg margarin
1 evőkanál sertészsír
7 dkg sajt
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
150 g tejföl
1.5 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fűszerkömény
0.5 dl tej (az élesztő felfuttatásához)
1 db tojás (a kenéshez)

Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos tejben.
A kimért lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a margarint, a zsírt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a tejfölt, sót, köménymagot, végül a felfuttatott élesztőt.
Összegyúrunk minden anyagot alaposan. 40  percig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és derelyevágóval rudakat vágunk.
A kenéshez a tojásba szórhatunk kis pirospaprikát (szebb színe lesz a tésztának).
Megkenjük a nyújtott, csíkokra vágott tésztát. Megszórjuk szezámmaggal, majd minden egyes szelet tésztát megcsavarunk. Sütőpapíros tepsibe tesszük, halvány színűre sütjük. (3 gáztepsivel lett ebből a mennyiségből.)

• sütési hőfok: 200°C
• sütési mód: alul-felül sütés

A tojásra sógornőm cayenne borsot szórt, a másik adagra pedig provanszi fűszerkeveréket. Vagyis tetszés szerint fűszerezhető. Sőt, akár bacon csíkokat is fektethetünk rá, és azzal együtt csavarhatjuk fel. A margarin pedig lecserélhető vajra.

Gránátalmás bulgursaláta

Boldog Új Esztendőt Kívánok minden Kedves Olvasómnak! 🍷💞

Azt mondják, ha szilveszterkor lencsét, babot, rizst vagy más apró szemes ételt eszünk, sokasodni fog a szerencsénk. Főzök lencsét is elsejére, de bebiztosítottam magam: készítettem egy finom gránátalmás bulgursalátát is.

30 dkg bulgurt 

felöntöttem dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel. Letakartam és hagytam állni 30 percig. Amikor kihűlt, hozzákevertem  

3 nagy csokor petrezselyemzöldet, 

1 gránátalma magjait, 

1 zöld kaliforniai paprikát apró kockákra vágva,  

1 narancsot szintén apróra vágva és  

3 dkg hagymacsírát. Kevés  

szárított mentát is morzsoltam rá. Az önetete 

0,5 dl olívaolaj, ízlés szerinti mennyiségben 

narancs és citrom leve vegyesen, és a sót a  

sóban eltett citrom héja adta, amit apróra belevágtam az öntetbe. 

A képen az öntet még nincs rajta, majd este bekeverem, hogy addig is frissek maradjanak a zöldségek, gyümölcsök benne. Bármilyen sülthöz kitűnő.

Pisztráng papírban sütve

„A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.” (graffiti)

Milyen érdekes, hogy így szilveszter táján babonásak leszünk. Még az is, aki egyébként nem. Szerencsére (azért is!) valami különös módon a vérünkben van, mégha igencsak elcsökevényesedett formában is. De a kulturális mémek működnek és átöröklődnek, és igen, még a babona is. 

Ha csak racionálisan látnánk a világot és önmagunkat, elveszítenénk a csodák lehetőségét: mindent, ami kiemel és átlényegít. Az élethez szerencse és váratlan is kell. Valami, ami kívülről jön, ami túl van a mindent irányítani és kézben tartani akaró egónk világának szűk határain. Valami, ami  hetedhét országon is túl van. A posztmodern kor hajlamos lenézni a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, pedig például Carl Jung szerint sem lenézendő (pedig ő tudott egyet és mást s nem keveset a lélekről, divatos szóval a pszichéről), legfeljebb a mai ember tudata kevés az összefüggések megpillantásához.
Nem a varázs tűnt el, hanem tudatunk veszítette el archaikus jellemzőit, s azt hisszük a megismerés csak értelmi aktus lehet. Vagyis mindenben követhető, logikus, leírható. Pedig a világ, és maga az emberi lény is sokkal színesebb és mágikusabb az értelem és logika szűk mezsgyéjénél. 

Egy bizonyos. Varázslat nélkül partra vetett halakként vergődhetünk egy mechanikus, kiüresedett, és végtelenül magányos univerzumban.

Még karácsonyi, kissé megkésve. De nem akartam átvinni a következő évre, nehogy elússzon a szerencsém. :)
Pisztráng papírban sütve. Egyszerű, gyors, mennyei.

Hozzávalók per fő:
1 közepes pisztráng
3-4 karika citrom
1 darabka rozmaring (ha nincs friss, akkor babérlevélből tegyünk bele 3-4 darabot)
1 babérlevél
só
1 nagyobb gerezd fokhagyma
mustármag
koriandermag
olívaolaj
szilikonos sütőpapír
(tűzögép)

A pisztrángot alaposan mossuk meg, lepikkelyezni nem szükséges. Sózzuk be és hagyjuk állni 20 percig. Közben mossuk meg a citromot, karikázzuk fel, melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Vágjunk akkora darabot a szilikonos sütőpapírból, amekkorába kényelmesen elfér a hal. Kicsit olajozzuk, fektessük rá a halat, a belsejébe tegyük a fűszereket, a tetejét is locsoljuk meg olajjal, majd zárjuk le a papírt. Én tűzőgéppel csináltam, úgy nagyon egyszerű. Süssük körülbelül 25 percig.

A papírban sütés az egyik legjobb módja a halak elkészítésének, mert biztos hogy szépen egyben marad, ráadásul a csomagban bennmaradnak a finom aromák is. Kímélő mód, diétákhoz is rendkívül használható. Nem csak halat süthetünk "en papillote", hanem zöldségeket, szárnyast: csirkét, pulykát is. Tulajdonképpen szívósabb húsfajtákat is készíthetünk így, ha nagyon alacsony hőfokon sütünk, és mondjuk én alufóliába is becsomagolnám a papírréteget akkor, mert úgy nem égne meg nagyon.

Töltött káposzta

Athéna rövid köntörfalazás után előadta, miként horzsolódott az orra, mocskolódott el a ruhája. Az elbeszélés végeztével az öreg Dobos kifordult a házból, hogy megtekintse a hánytatott sorsú moped maradványait. Fejcsóválva tért vissza a halottasszemléből. Némiképp megnyugtatta két lányának látványa , akik mégiscsak normálisabbak voltak, mint Athéna. A ház ura letelepedett az asztalhoz és főúri mozdulattal engedélyezte asszonyának a vacsora felszolgálását.

Az észbontóan illatozó gulyásleves majdnem megérkezett az éhes család elé. Mindössze három lépés hiányzott ahhoz, hogy belevessék magukat a kalóriaorgiába, amikor Mrs. Dobos elbotlott hitvesének félrehányt cipőjében. A levesestál a magasba emelkedett, a ház asszonya aláhanyatlott. Valamivel később a gulyás is ereszkedni kezdett. Az öreg Dobos nehéz sóhajjal felemelkedett az asztal mellől. Nyakon kapta hű butéliáját és vitte, gondolván, hogy míg a nők eltakarítják a romokat, magához vesz némi vigaszt. Nem bosszankodott túlsággal. A tűzhely sarkán ott álldogált a tízliteres lábaska, csordultig töltött káposztával. A ház ura elnyújtózott a hűvös szobában, lerúgta papucsát és ajkára vonta a butéliát. Meghitt neszeket hallott a konyha felől: női takarítottak. Két lánya, Tatina és Christa mind több fejtörést okozott az atyának. Férjhez kellene adni őket, lehetőleg olyanformán, hogy eme ügylet által a földje is gyarapodjon. Csakhogy errefelé, az Isten Háta Mögött nemigen akadtak számításba jöhető férfiak. Ha belegondolt, férfiak se nagyon. Mindeme gondok hegyébe ott van Athéna, az unokahúga. Vele kapcsolatban szó sem lehet házassági tervek kovácsolásáról, ez régről nyilvánvalónak látszott. Őt tehát ezúttal kihagyta a terveiből. A városban jártában találkozott egy falragasszal., amely a Mesemaraton elnevezésű lovasversenyt hirdette, mégpedig egymilliós fődíjjal. Tatina és Christa kitűnő lovas. Miért ne? Megpróbálhatnák. Holnap utánanéz. Bármelyik lány hozza el a díjat, mindegy. Fő az egymillió. Robaj hallatszott a konyha felől. Dobos dúltan felpattant.

- Töltött káposzta sem lesz? - bömbölte.

Megnyugtatták, hogy ezúttal nem a vacsorának esett bántódása. Újból körülülték az asztalt. Dobos teleszedte tányérját, elábrándozott kissé a fergeteges ízeken -

(Vavyan Fable: Mesemaraton)

 

Hozzávalók:
1 nagy fej vékonylevelű káposzta (a legjobb a hatházi lapos káposzta),

vagy 2 fej egészleveles savanyított káposzta
1 kg savanyúkáposzta,
1 bögre (2,5 dl-nyi) nyers rizs,
1,2 kg dagadó,
40 dkg füstölt tarja vagy 1 pici füstölt csülök,
1 nagy és 1 kisebb fej vöröshagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
10-15 szem egészbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál borsikafű,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
2 gerezd fokhagyma

Első lépésként elkészítem a tölteléket, mert jó ha áll egy kicsit. A dagadóból kb. 90 dkg-ot ledarálok, a többit felkockázom és félreteszem. A darált húst egy nagyobb tálba teszem, és fűszerezem: sóval, őrölt borssal, pirospaprikával, 2 púpos evőkanálnyi apró kockákra vágott vöröshagymával, 2 gerezd zúzott fokhagymával. Adok hozzá kb 2,5 dl-nyi (egy bögrényi) megmosott rizst, egy egész tojást, 1 evőkanál olajat vagy 1/2 evőkanál zsírt, 2 dl vizet. (Zsírral finomabb.) Kézzel jó alaposan összedolgozom, és hagyom állni, hogy a rizs kicsit beszívhassa a vizet. A töltelék nyersen akkor jó, ha kicsit tocsogós, vagyis jó lágy, mert a rizs dagadni fog úgyis majd. (Ha tojással készítek húsgombócot, mindig teszek hozzá kevés vizet. Így biztosan nem lesz kőkemény a gombóc.)

Ha savanyított fej káposztát vesztek, akkor nem kell az abálós macera, akkor csak be kell tölteni a leveleket. :)

De ha nem: mikor ezzel megvagyok, az egész fej káposztát bevágom körben a torzsájánál, hogy majd le tudjanak válni a levelek róla. Egy nagy fazékban vizet forralok, de csak félig engedem fel vízzel, mert mikor belemerül a káposzta, kiszorítja a vizet. Tehát, mikor forr a víz, a káposztát beleengedem úgy, hogy a torzsájába egy jó erős villát vagy húsvillát beleszúrok. Minden alkalommal körülbelül öt percig hagyom a forrásban lévő vízben, aztán kiemelem, és a megpuhult leveleket leemelem a káposztafejről. Ez általában 3-4 levél egyszerre. Aztán visszateszem a forrásban lévő vízbe. Ezt jópárszor megteszem, mert kb. 30-40 töltött káposztalevél kerül majd az ételbe.

Töltés: A káposztalevelek középső, vastag erét elvékonyítom ha kicsi a levél (tehát egészben hagyom a levelet), ha nagy, akkor kettévágom őket úgy, hogy kivágom a középső vastag eret. Bal kézbe veszem a levelet, úgy, hogy az ér felőli oldala legyen a testem közepe felé, mert ezt a vastagabbik felét tekerem össze egészen, ez lesz a tölcsér csúcsa, a káposztalevél vékonyabbik felét pedig ráhajtogatom a töltelékre, az lesz a széles rész. A tág végét benyomkodom középre, sőt, az ujjammal kis mélyedést is nyomok a töltelékbe, középre. Ennyi hely kell majd, mert megdagad. Inkább kisebb töltelékeket készítsünk, mert szerintem az a gusztusos. A nagy bumburnyák töltelék szerintem nem szép. Ha nincs türelmünk a töltéshez, főzzünk mást, mondjuk székelykáposztát, vagy gombócos káposztát. (Nálunk Zalában ez utóbbit nevezik töltött káposztának, de hát az csak akkor hívható így, ha valóban levélbe van burkolva a töltelék, ugyi. Irgum meg burgum.) 😈 😏

Rétegezés: kikenem zsírral a fazék alját. Erre jön a savanyúkáposzta (kóstoljuk, ha túl savanyú lenne, kissé mossuk át), erre a húsdarabok, azokra pedig a töltelékek.
Mikor a töltelékeket is beletettem a fazékba, egy kistányért rájuk teszek, így a helyükön maradnak. Fölöntöm az egészet a káposzta abálólevével, amibe belekevertem egy kis fémdobozos sűrített paradicsomot is. Sózom is, Hát ezt érzésre. Fölteszem főni, fedőt is teszek rá. Mikor felforrt, kis lángra teszem, és kb. 40-50 percig főzöm. Aztán lezárom a lángot, és hagyom kihűlni fedő nélkül.

A töltelékeket én külön edényben tartom, könnyebb arányosan tálalni, ha nem búvár módjára kell a fazék alján keresni az aprókáposztát és húsdarabokat.

Friss fehérkenyérrel tálalom. Az asztalra készítek külön edénykébe tejfölt. Csak egyszer macerás, utána jópár napig megvan az ebéd, vacsora. (Nekem reggeli is, mert imádom reggelire is... ) Karácsonykor, húsvétkor, szüretkor elmaradhatatlan. Sokáig eláll, ha mindig csak annyit melegítünk, amennyit meg is eszünk.

Boldog Karácsonyt! ✩

Áldott, megvilágosító, fényességes, boldogszép Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! ✩✴✸

✩✴✸

Flódni

Ha mond az a szó valamit, hogy tobzódás, tegyük talonba. Amíg valaki nem kóstolt igazi jó flódnit, az nem tudja, mint jelent az említett kifejezés. Hogy úgy mondjam, szinonímaként lehetne szótárazni őket. De a szótár száraz gyűjtemény, így hát inkább maradjunk a süteménynél, ami egy szaftos, minden földi jót magában foglaló égi tünemény. Na, ez meg egy oximoron. Nézzétek el nekem reggeli dadogásom. Csak próbálom leírni, hogy a "minden jót" kifejezést rögtön megértjük, ha szánkba kerül akár csak egy falat is ebből a csodából. Akárki készít neked, vagy kínál meg vele, biztos lehetsz benne: szeret téged. :)

Több receptet is megnéztem, végül összeállt a sajátom. Fűszer & Léleknél találtam két nagyon jó receptet, egy hagyományost és egy egészen extrát, és Juditka konyhájában egy harmadikat. Mivel a flódniban rengeteg töltelék van, muszáj kialakítani a magunk receptúráját, ahhoz a tepsihez, amelyik családilag megfelel és adott. Mivel úgy gondoltam, a kicsi adaggal nem érdemes - főleg ilyenkor ünnepek táján - bajlódni, egyből dupláztam a mennyiséget. Így viszont féltem, hogy a legnagyobb tepsimbe sem fér el a négy réteg töltelék és öt réteg tészta. Ezért az én sütimben csak 3 töltelék van, és a szilvalekvárnak nem készítettem külön helyet, hanem megkentem mindhárom töltelék alatt a kinyújtott tésztát. (Viszont ha most leírom magamnak a pontos mennyiségeket, ebből már tudok számolni, ha kisebb adagot vagy négyrétegű flódnit szeretnék.)

Hozzávalók egy 36-szor 24-es, magas oldalú tepsihez:
A tészta 4 rétegéhez:
80 dkg liszt
30 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 egész tojás (nagyon keveset hagyjunk ki a süti tetejének megkenéséhez)
2 tojás sárgája
1/2 csapott mokkáskanál só
2,5 dl száraz fehérbor
A diótöltelék:
40 dkg dió darálva
20 dkg cukor (ebből a fele nálam vaníliás)
1 nagy narancs héja reszelve
1,5 narancs leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
A máktöltelék:
36 dkg darált mák
20 dkg cukor
1,5 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
Az almatöltelék:
2 kg alma lereszelve (nem hámozás és csutka nélkül mérve hanem cakumpakk)
5 dkg mazsola
2-3 evőkanál világos nádcukor
0,5 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
csipet só
plusz: egy nagyobb (kb. fél literes) üveg szilvalekvár

Először elkészítjük a töltelékeket, mert teljesen ki kell hűlniük, mire a süteménybe kerülnek. A dió- és máktölteléket beízesítjük, és összefőzzük. Az almákat meghámozzuk, és lereszeljük tökreszelőn a csutkájáról körben. Majd kinyomkodjuk a levét - ez fontos, mert én a 2 kg almából több, mint 8 dl levet préselem ki -, mert ha egy kicsit is nedves marad, eláztatja a tésztát. Tehát kinyomkodjuk, ízesítjük és addig főzzük, amíg nem marad leve. (A finom friss almalevet pedig jóízűen megisszuk.)

Ha a töltelékek készen vannak, hozzáláthatunk a tésztának. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a porcukrot, kevés sót, és a kockázott hideg vajat. Kézzel addig morzsoljuk, míg a vaj és liszt elegye finom morzsára kezd hasonlítani. Ekkor adjuk hozzá a bort, tojást, tojássárgájákat, és összedolgozzuk. Nem kell nagyon, csak álljon össze a tészta. Folpackkal beburkoljuk és hűtőbe tesszük 1-2 órára.

Amikor a töltelékek is kihűltek, összerakjuk a süteményt. A tepsit kivajazzuk, lisztezzük. A tésztát négybe vágjuk, gombócoljuk. Kinyújtjuk az elsőt a tepsinek megfelelő méretű téglalapra, behelyezzük a tepsi aljára. Megkenjük szilvalekvárral, ráterítjük a diótölteléket. Kinyújtjuk a második tésztagombócot, ráfektetjük a diótöltelékre. Kézzel kissé le is nyomkodjuk. Megkenjük lekvárral, majd a máktölteléket elsimítjuk rajta. Megint tésztalap következik, amit ismét kissé lenyomkodunk, megkenjük lekvárral és erre jön az almatöltelék. Végül befedjük az utolsó lappal, lenyomkodjuk, kissé beszurkáljuk a tésztát villával és megkenjük a kihagyott kevés tojással.

Előmelegített, kb. 160 fokos sütőben 1 órán át sütjük - mert nagy adag, tömör sütemény -, majd legalább 12 órát hagyjuk pihenni, mielőtt felvágnánk.

A sorrendet tartsuk be, mert ha esetleg az almás töltelékünk kissé nedvesebb lenne, akkor sem fogja eláztatni a süteményt, ha legfelülre kerül. De még ennél is fontosabb, hogy minden töltelék lémentes legyen. Tehát addig főzzük őket, amíg az összes folyadék eltűnik. (Lehet látni ahogy keverjük, a lábos alján.)

S ha már ez egy csodálatos zsidó sütemény, hagy meséljek el egy szép zsidó legendát is nektek.

Fetás, spenótos göngyölt karaj

Hátha valakinek még ötlet kellene az ünnepekre. Még jövök majd a flódnival, ha jól sikerül. :)

Hozzávalók 4 főre

90 dkg hosszúkaraj (csont nélkül)
50 dkg darált hús,
1 tojás
12 dkg feta
1 nagy vagy 2 kisebb pritaminpaprika
2-3 dkg vaj
20 dkg spenótlevél
2 evőkanál szárított bazsalikom (vagy friss bazsalikomlevelek ha van)
só, frissen őrölt bors

A karajt úgy szeltem fel, hogy két-két szelet egyben maradt a hártyánál, vagyis duplára kiteríthető lett. Jó vékonyra kiklopfoltam a szeleteket, majd sóztam őket.

A darált húshoz apróra vágott pritaminpaprikát, sót, frissen őrölt borsot, szárított bazsalikomot és durvára tördelt fetát kevertem, no és egy tojást. A kiterített hússzeletekre spenótleveleket terítettem, erre jött a töltelék vékony rétegben. (Blansírozhatjuk is a spenótot, ha úgy könnyebb vele dolgozni vagy szimpatikusabb.) Föltekercseltem, madzaggal kissé átkötöttem őket.

A tepsibe vajat kentem, a tekercseket is kissé megkentem, kevés vizet is öntöttem alájuk. Alufóliával lefedve, kb. 180 fokon 1 óráig sütöttem, majd a fóliát levéve még kis ideig, hogy színt kapjanak a húsok.

Fóliával letakarva hagytam kihűlni, hogy ne száradjon ki, majd szintén darabonként fóliába tekerve hűtőbe tettem. Néhány óra múlva gyönyörűen lehetett szeletelni a hidegtálra.

Melegen is kitűnő, pulyka vagy csirkemellel is készíthető.

Ha van friss bazsalikomunk, azzal még finomabb. Akkor a spenótlevélrétegre tegyünk a levelekből, és erre következhet a darált keverék.

Hasselback burgonya

Olyan jó ilyenkor begyújtani a sütőt...

Egy elhíresült sültburgonya, amit egy stockholmi vendéglőben készítettek legelőször, innen kapta a nevét. Látványos, finom és variálható is.

A burgonyát alaposan megmostam, megtöröltem. Éles késsel bevagdostam 2-3 milliméterenként úgy, hogy az alja épp csak egyben maradt. Besóztam óvatosan a szeletkéket (ez azért is jó, mert így széthajtogattam legalább a krumplilapocskákat), majd olívaolajjal meglocsoltam a burgonyákat. Előmelegített forró sütőben pirosra sütöttem. A héjánál mennyei ropogós, a belseje meg finom puha.

Az olajba lehet fokhagymát is tenni, zöld vagy szárított fűszereket is, lehet mustárral is keverni. A lapocskák közé akár hajszálvékonyra szelt szalonnacsíkok vagy hagymakarikák is kerülhetnek. De meglocsolhatjuk olvasztott vajjal is, vagy zsírral - kinek mi a kedvence.