2009. április 28., kedd

Olasz zöldborsóleves a' la Macerata

Az élet negyedik spirituális törvénye a Legkisebb erőfeszítés törvénye. Azon a tényen alapul, hogy a Természet intelligenciája erőfeszítés nélküli könnyedséggel és oldott gondtalansággal érvényesül. Ez tehát a harmónia és szeretet alapelve. A fű nem igyekszik nőni, épp csak nő. A hal nem törekszik úszni, épp csak úszik. A virágok nem akarnak nyílni, egyszerűen kivirulnak. A madarak nem próbálnak repülni, hanem repülnek. Ez a bennük rejlő természet.
Az Álmododás művészetében Don Juan azt mondja Carlos Castanedának: "...energiánk jó része önfontosságunk fenntartására használódik el. Ha képesek volnánk e fontosság legalább egy részét elveszíteni, elegendő erőnk lenne a világegyetem valódi nagyszerűségének megpillantására."

(Deepak Chopra: Az élet 7 törvénye)




Ezt a jó kis leveskét is az újonnan fölfedezett olasz szakácskönyvemben találtam. Nagyon finom, és teljesen más, mint a mi megszokott zöldborsólevesünk. Azt is nagyon szeretem, de kíváncsi voltam egy más ízvilágra is. Végtelenül egyszerű, gyors és ízletes.

Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg fejtett zöldborsó (fagyasztott is jó),
7 dkg szalonna,
1/2 fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 mokkáskanál majoránna (vagy frissből annyi, mint a petrezselyemzöld),
15 dkg érett paradicsom (vagy konzerv hámozott paradicsom),
pirítósszeletek,
só és őrölt bors.

A hagymát, fokhagymát, szalonnát, petrezselyemzöldet és majoránnát finomra vágjuk, és egy fazékba tesszük a lehámozott, áttört paradicsommal együtt. Sózzuk, borsozzuk és 2,5 liter vízzel felengedjük. Amikor forr, beletesszük a borsót és egészen lassú tűzön jó 20 percig főzzük. A kenyérszeleteket közben megpirítjuk. Tálaláskor minden tányér aljára egy pirítós kerül, erre merjük rá a forró levest. Száraz fehérborral kitűnő. (Forrás: Simeoni Szekeres Magda: Itáliai ízek)




Vegáknak tudom ajánlani szalonna nélkül is, mert úgy is nagyon ízletes és finom.

2009. április 26., vasárnap

Csőben sült gombás töltött tojás



"- Az ember tényleg változtathat a múlton? - érdeklődött Artúr.
- Természetesen - válaszolt Merlin. - Ti, halandók beleéltétek magatokat, hogy a múltból születik a jelen, s a jelenbó1 a jövő. Ez önkényes szemléletmód. Képzeld el saját tökéletes jövőképedet! Lásd magadat úgy, hogy minden vágyad teljesült!
Artúr előtt hirtelen felsejlett Camelot minden dicsőségében.
- Jól van. Most őrizd meg e jövőkép emlékét, és térj vele vissza a jelenbe! Engedd, hogy ez a kép a mostani pillanattól kezdve befolyásoljon! Ha békét, elégedettséget és félelem nélküliséget képzeltél el, kezdd el máris megélni! Hagyd el a harag, a félelem vagy a hiányérzet emlékképeit, s helyettük idézd fel a jövőképed emlékét! Temesd el a múlt korlátait, s engedd, hogy a megvalósult jövőről való látomásod vezessen! Érted a különbséget?
- Még nem egészen - felelte Artúr.
- Visszafelé élsz az időben, mint a mágusok. A holnap álomképét már ma megélheted. Ki írta elő, hogy csak a múltból élhetsz? Az idő mentén élő halandókat mindig visszahúzza a saját emlékeik terhe, s így a múlt alakítja a jelent. A mágus engedi, hogy a jövő alakítsa a jelent, ezt jelenti az időben visszafelé való élés.
- És ezzel megváltoztatod a múltat, hogy ne az befolyásolja a jelen tetteidet - tette hozzá Artúr.
- Pontosan. De ez még nem a vége! A múltat még gyökeresebben meg lehet változtatni. Amikor megtanulod, hogy az időt a saját agyad hozza létre, akkor felismered, hogy nincsen múlt. Valójában csak a jelen létezik. A múlt pusztán emlék, a jövő csupán lehetőség. A jelen ponton fordul minden elképzelhető jövő. Változtass tehát a múlton azáltal, hogy valótlannak, az elme kísértetének tekinted!
Az időben visszafelé való élet nem csak a képzelet játéka, mivel már most is a jövő valamiféle változatát éled. Tudatodban a dolgok működéséről szóló elképzeléseket hordozol, s ezek a modellek lehetővé teszik, hogy várakozásaidat a jövőbe vetítsd. Feltételezed, hogy a barátaid barátok maradnak, s a jövőben is lesz állásod és családod. Mélyebb szinten a társadalmi emlékezéseid működnek, miszerint a hazád és a kormányod is nagyjából hasonló marad. A még mélyebb rétegben azt is feltételezed, hogy a nehézkedési erő, a fény és más természeti erők változatlanok maradnak.
A dolgok fennmaradásáról és működéséről való elképzeléseink lélektanilag igen fontosak, ezért valóságos szenvedést okoz, ha ezeket az elképzeléseket az életünkben bekövetkező mély vagy váratlan változás fenyegeti. Jövőképünkbe mindig a jelen életünknél szebb, teljesebb elképzelést vetítünk. Valamennyiünknek vannak vágyai, álmai, félelmei és hitei - ezek belső modelljeink kivetítései -, amelyek feltételezésekre alapuló másodéletet teremtenek. A mágus szemében a legtöbb ember olyan, mint a vakító lámpával síneken robogó vonat. Csak az előrefelé beállított lámpák fénykörében mozog, s nem méri fel a kétoldalt lévő végtelen lehetőségek gazdagságát.
Behatárolt időértelmezésünk szűk körű elképzeléseinkből ered. A pesszimista szerint semmi sem alakulhat jól, s ez leegyszerűsített jövőképet tükröz. Az optimista szerint mindig a magasabb eszmei érték győzedelmeskedik, ám ez is működő jövőkép. Ha a pesszimistát valami szerencse éri, vagy ha az optimista nem tökéletes végkifejletet tapasztal, mindketten az elképzeléseiket fogják előnyben részesíteni a valósággal szemben. Mindez nem a modellek hasznosságát kérdőjelezi meg, csak szemlélteti, hogy mennyivel kevesebbek a valóságnál. Ahelyett, hogy a jelen pillanatot a maga valóságában élnénk át, valamennyien visszafelé élünk az időben, mert elképzelt jövőnk vezet mostani tetteinkben. A mágustól eltérően, mi ezt nem tudatosan tesszük.
Ahelyett, hogy a tudatalatti áldozatává válnál, ami a megjósolható jövő elfogadására ösztökél, ellenőrzésed alá vonod a képzelőerődet. Higgy a magasabbrendűbben! Lásd a jövődet úgy, mint amire a világegyetem gondviselése ügyel. A tisztább tudatállapot felé növekszel, s akkor a szeretet, az igazság és az önelfogadás máris a tiéd. Nem kell erre az állapotra eljutnod ahhoz, hogy ezek szerint élj. Ha megéled, a tieiddé válnak.
A térről és az időről való régi feltevéseinket le kell cserélnünk, mert amit "valódinak" gondolunk térben és időben, az mind a gyermekkorban megtanult előítéletekre épül.
- Idő-hálónak nevezem - magyarázta Merlin -, mert úgy látom magamat, mint egy pókot: az események közepében ülök, s azok belőlem áradnak ki, mint a finom pókfonál. Minden esemény hozzájárul a hálószövéshez, de én döntöm el, mikor melyik szálat követem.
A mágus számára könnyű a helyi időről az egyetemes időre átállni, az egymástól elkülönülő dolgokat egyetlen egészként látni."

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája)






Tegnap Ibolya barátnőm egy hatalmas táska sóskával állított fel hozzám. Úgyhogy ma töltött tojást készítettem, és egy vájlingnyi sóskamártást hozzá. Imádom. Télen nem nagyon veszek, mert egyrészt drága, másrészt az íze meg sem közelíti a kertben, saját idejében nőttét.
A töltött tojás most gombás lett, mert volt egy kevéske laskagombám is a hűtőben. És az első számú duende-alapelv: mindent felhasználni, semmit kidobni.

Hozzávalók :
5 db tojás,
1/2 zsömle,
20 dkg gomba,
só,
2 szelet füstölt szalonna (nem kolozsvári),
3 szál újhagyma,
1 mokkáskanál vaj,
1 evőkanál olaj,
frissen őrölt bors,
csipetnyi csombor (borsikafű) vagy kakukkfű,
2 evőkanál tejföl.

A tojásokat megfőztem keményre, hagytam kihűlni hideg vízben. A zsömlét vízbe áztattam. A szalonnát, hagymát, gombát kis kockákra vágtam és olajon sóval és a fűszerekkel: bors, borsika - megsütöttem. A levét teljesen fője el, és kicsit meg is pirulhat, jobb ízű a gomba így.
Egy kisebb tálba kinyomkodtam a zsömlét és hozzátettem a gombás-szalonnás keveréket is, a vajat is, és az időközben megtisztított és félbevágott tojások sárgáját. Mindezt jól összedolgoztam, aztán visszatöltöttem a tojásokba. Egy jénaiba belecsorgattam a sült gomba maradék zsírját (mert közben a szalonnától szaporodott és mindet nem tettem a töltelékbe), erre sorakoztattam a töltött tojásokat. A tejfölt higítottam egy kevéske vízzel, ezzel locsoltam meg a tetejüket. Sütőben aranybarnára sütöttem.





Tippek: Ez a mennyiség 2-3 főnek elég, négy főre csinálhatjuk nyugodtan a dupláját is.
Ez a meleg töltött tojás nagyon finom újhagyma helyett medvehagymával is, vagy sok-sok finomra vágott petrezselyemzölddel is - ha nem sóskamártás mellé készítjük.
Köretként a fent említett sóskamártást ajánlom, vagy akár sima párolt rizzsel, fejes salátával is kitűnő komplett ebéd vagy vacsora. Ha nem sóskával készítjük, akkor nyugodtan locsoljuk meg sokkal több tejföllel, és tegyünk alá is plussz vajat - jó szaftos lesz így. Vegáknak is ajánlom, természetesen szalonna nélkül, úgy is nagyon ízletes, finom. Önmagában előételként is remek.

2009. április 25., szombat

Diós, mákos és grízes metélt

.

A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát.

                                                                                                                                                               (Eckhart Tolle)





A diós-, mákos- és grízes tésztát mindenki ismeri. Gondolkodtam, föltegyem-e egyáltalán, de aztán úgy döntöttem, igen. Helye van. Mégpedig azért, mert e három egyszerű tésztaétel sokszor elfelejtődik. Pedig egy kiadós, gazdag leves klasszikus és egyszerű kiegészítése lehet bármelyik. Nem kell keleszteni, dagasztani, meg órákat várni hogy elkészüljön - emellett nagyon egészségesek is, mert a dió és a mák is nyersen kerül a tésztára. A grízes tészta pedig a most oly divatos 90 napos diéta egyik sarokköve is lehet. Akár sósan, akár édesen.

Több variáns is létezik.
Az első a "nincsmostidőm" változat, hozzávalói 4 főre:
1/2 kg bolti szélesmetélt,
10 dkg dió vagy mák,
10 dkg porcukor,
2 evőkanál olaj,
másfél teáskanál só a főzővízbe.

Ma már nagyon finomak a bolti tészták is, bátran készítsük a villám-változatot. Sok időt és energiát megspórolhatunk. A tésztát sós vízben kifőzzük. Közben a mákot vagy diót ledarlájuk és porcukorral vegyítjük. A kifőtt tésztát egy tálba szedjük, olajjal elkeverjük. Mehet is a tányérra, ahol is megszórjuk a finom cukros mákkal vagy dióval - és már ehető is.

Grízes vagy darás tészta: 15 dkg búzadarát 3 evőkanál olajon megpirítunk közepes-barnára. Körülbelül 2-3 deciliter vizet hozzáöntünk apránként hogy a szemek megduzzadjanak, és már készen is van - erre a darára szedjük rá a kifőtt tésztát, és jól elkeverjük. Porcukorral vagy anélkül savanyúsággal tálaljuk.
A darás tészta egyébként az egyik kedvenc ételem - porcukrosan vagy valamilyen pikáns lekvárral: meggy, málna, ribizli. Bármelyikkel isteni finomság! Szegény nagymamánk anno, mikor gyerekek voltunk, minden másnap kénytelen volt darás tésztát csinálni... :)

A tojásos tésztás változat csak annyiban tér el, hogy a tészta is házilag készül, méghozzá sima fehér lisztből és tojással.
50 dkg liszt, 4 tojás, 1 mokkáskanálnyi só és kb. másfél decinyi víz szükséges hozzá. Az olasztésztások azt mondják, minden 10 dkg liszthez megy 1 tojás, és víz nem kell bele. Jó úgyis, de azok készítsék így, akiknek van tésztagépük. Ugyanis nagyon nehéz sodrófával szép vékonyra nyújtani. A tojásos tésztát négy-öt gombócba formáljuk és pihentetjük letakarva vagy folpackba csomagolva legalább fél órát, úgy könnyebb dolgozni vele. Kinyújtjuk 1 milliméter vékonyra, és kb. 6 cm széles csíkokra vágjuk, majd a csíkokat 1/2 cm széles metéltekre. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük. A dió, mák és dara ugyanaz, mint fent.

A harmadik variációt csináltam most, ez pedig durum simalisztből készül, tojás nélkül. Ez a fantasztikus búzafajta ugyanis nagyon rugalmas, nem gezemicélődik, szépen egyben marad tojás nélkül is. Ráadásul, nagyon könnyű nyújtani is, pillanatok alatt elkészíthető. Fél kiló liszthez kell 1 mokkáskanál só, és körülbelül 3 dl víz. Jó rugalmas, kemény tésztát gyúrjunk. Én ezt egyből tudtam nyújtani is, minden nehézség nélkül.
Az az igazság, hogy a hagyományos magyar tésztaételekhez én nem szeretem a teljes kiőrlésű liszteket. A nokedli és ezek a fajta autentikus tészták számomra fehér lisztből készülhetnek, és itt nem vagyok hajlandó újítani. Ebből a lisztből természetesen készíthetünk tojás nélkül nokedlit is, kiváló lesz az is belőle.

2009. április 24., péntek

Marinírozott padlizsán (Calabria)





A boldogság titka az élet igenlésében, nem pedig annak irányításában rejlik.

(Joe Vitale: Hoponopono)


Van egy jó kis olasz szakácskönyvem, mostanában fedeztem fel a polcomon... Ez a recept is onnan származik. Nagyon egyszerű, de nagyon finom. Függőséget is okozhat, csak szólok előre. :)

Hozzávalók 4 főre:
4 padlizsán,
2 gerezd fokhagyma,
1 kávéskanál szurokfű (oregano),
csilipaprika,
olívaolaj a sütéshez,
borecet vagy balzsamecet,
só.

A padlizsánt megmostam, majd felkarikáztam és só nélkül olívaolajon teflonserpenyőben szép barnás-pirosra megsütöttem nagy lángon. A fokhagymát apró kockákra vágtam, a csilit úgyszintén aprítottam, és a balzsamecetben elkevertem sóval. Ezzel a fűszeres ecettel locsoltam meg a padlizsánszeleteket, plussz még oreganoval megszórtam.
Mindezt lefedtem, és 24 órára hűtőszekrénybe tettem. Csak ez után fogyasszuk. Kitűnő előétel. Vagy naítúr sült, illetve grillezett húsok isteni finom körete is lehet akár. Vegáknak párolt rizzsel, vagy pirított rozskenyérrel ajánlanám.

(Forrás: Simeoni Szekeres magda: Itáliai ízek)