3 egész csirkecomb
1 csomag csirág (0,5 kg)
3 zöldcitrom leve és 2 reszelt héja
6 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
friss tárkonylevelek
só
A combokat besóztam alaposan, majd a tepsiben mindent hozzáadva kézzel jól elkevertem a hozzávalókat. (A fokhagymagerezdeket csak félbe vágtam, a csirágok végein a fás részeket lepattintottam.) Fóliával lefedtem, 50 percig sütöttem olyan 180 fokon, aztán levettem a fóliát a tepsiről és visszatettem még megpirulni. (Ha nagyon nem lenne lé alatta, mikor levesszük a fóliát, kis vizet önthetünk alá, hogy ne égjen meg az alja és maradjon egy kis szaftja.)
Ha újkrumplikat is dobunk mellé, a köret is egykosszal megvan. A
csirágot nem így szoktuk meg, de várakozáson felül finom volt így sülve,
és az íze is hozzáadódott a csirkéhez. Mivel van szaft is alatta,
rizzsel vagy bulgurral, kuszkusszal is remek, de a puliszka is jól
illene hozzá.
Lehet citrommal is készíteni, de abból körülbelül csak a fele kell, mert sokkal savanyúbb, mint a lime.
Amikor tésztát gyúrsz, érzed a földet az ereidben.
Amikor húst sütsz, az állat lelke szól hozzád. Meg kell tanulnod tisztelni.
Amikor halat tisztítasz, hallod a tenger morajlását. Óvatosan tisztítod, hogy megszabadítsd a víz emlékétől.
(Elif Shafak)
Tegnap úgy jártam, hogy nem volt már kenyér a piacon délelőtt. Így
vacsira sütnöm kellett valamit. Volt egy kevés főtt krumpli maradékom
is, azt beledolgoztam a tésztába.
Rajongok a laposkenyerekért. Egyrészt mert finomak, másrészt mert
viszonylag gyorsan készen vannak. Parathát most sütöttem először. Nagyon
finom, olyan mintha leveles tészta lenne, a hajtogatás és a benne lévő
vaj miatt. A fotón a tányéron lévőt eltéptem, hogy látszódjanak a
rétegek.
Hozzávaló mennyiséget nem igazán tudok írni, mert nem méricskéltem, de
körülbelül 25-30 dkg lehetett a liszt és ehhez volt 2 egész (nem túl
nagy) főtt burgonyám. A tésztájába tettem 1 evőkanál olvasztott vajat, a
többi a kenegetéshez ment el a 10 dekából. Körülbelül 1-1,5 dl vizet
adhattam még hozzá. Apránként, ahogy a tészta felvette. Hat kenyér lett
belőle. Itt találtam egy rendes receptet is.
Egy a lényege ennek a kenyérnek: a liszthez sót adunk és olvasztott
vajat vagy ghít, azt elmorzsoljuk benne, és annyi vizet adunk hozzá,
hogy viszonylag kemény, de mégis rugalmas és gyúrható tésztát kapjunk.
Amikor összeáll, jól átgyúrjuk, pihentetjük fél órát majd olyan
teniszlabdányi gombócokat készítünk belőle. A gombóckákat is jól
átgyúrjuk, hagyjuk 10 percig pihenni, majd kinyújtjuk jó vékonyra.
Megkenjük olvasztott vajjal, aztán bevágjuk késsel úgy, hogy a kör
sugara lesz a vágás. A szélétől feltekerjük tölcsér alakban, végül a
tölcsér csúcsát belenyomjuk a tészta közepébe, így egy csigabigát
kapunk. Hagyjuk pihenni, majd újra nyújtjuk egyesével - vajazzuk is
mielőtt serpenyőbe kerül -, közben ahogy sül, nyújtjuk a következőt.
Közepes lángon süssük, hogy át tudjon sülni.
Ebben a videóban a hölgy a parathá háromféle hajtogatását is bemutatja (a tésztába tojást is tesz, nem kell), szerintem az átvágós, tölcséres a legegyszerűbb, én úgy csináltam (a 4. perctől érdemes nézni).
A végeredmény egy nagyon leveles, kívül ropogós, belül foszlós, nagyon
ízletes kenyér. Fokhagymás tejfölbe mártogattuk, de lehet pl.
fokhagymás-zöldfűszeres vajjal kenni, szerintem isteni kenyér sülne
ki/meg belőle.
Egy kis indiai kenyértan: Csapati vagy roti: egyszerű
laposkenyér liszt, víz só felhasználásával. Szárazon sütik. A rotit
sülés után kenik meg olvasztott vajjal vagy olajjal.
Puri: a tésztájában van vaj is és bő, forró vajban vagy olajban sütik. Szépen felpuffad, van egész kisméretű is, és nagyobb is. Naan vagy nán
kenyér: a tésztájában van vaj is, és joghurt is, valamint
szódabikarbóna vagy sütőpor, de van aki élesztővel készíti. A nánt
szárazon sütik (a tandoori kemencében sült az igazi)
és sütés ütán kenik meg vajjal. Rengetegféle töltött nánkenyér létezik,
általában valamilyen fűszeres zöldséggel vagy burgonyával töltik.
Ezek a laposkenyerek nem csak Indiában népszerűek, de a Közel-Keleten is, csak maximum más néven neveztetnek.
- Mit jelent az, hogy „visszaadni az elfogyasztott húst”? - kérdezett rá azonnal.
- A pusztai emberek az életük folyamán elfogyasztott húsért hány és
hány élőlényt ölnek meg! És ezzel bűnt követnek el! - válaszolta az
öreg. - Haláluk után viszont a saját húsukat adják vissza a pusztának,
mert ez így igazságos. Így nem szenved a lélek, és felszállhat Tengribe.
(Jiang Rong: Farkastotem)
Mióta van dagasztós masinám, imádok kelt tésztákat csinálni. Ma
kipróbáltam a gőzgombócot, mert muflont készítettem mártással. A muflont
egy barátnőm hozta, én megcsináltam. A receptet nem írtam le, mert
húst általában exhas készítek, de nagyjából valahogy így volt: a húst
hagytam egy éjszakára tejben ázni. Másnap leöblítettem és tepsibe tettem
tetemes mennyiségű nagy karikákra vágott vöröshagyma, vagy 7 gerezd
fokhagyma társaságában. Került még bele egy félmaréknyi szárított
vargánya, amit beáztattam és az áztatóvízzel együtt tettem a husihoz.
Babérlevél, szegfűbors, bors, gombapor, friss rozmaring, száraz
vörösbor, só, pici méz, kevés sűrített paradicsom és viszonylag sok víz
került még a tepsibe. No és rengeteg vaj. Lefóliáztam és nagyon lassú
tűzön 5-6 órán át pároltam. Végül a fűszereket eltávolítottam, a
visszamaradt szaftot mindenestől turmixoltam, aztán át is szűrtem.
Tejszínnel behabartam, málna-ribizli lekvárt is kínáltam hozzá.
No de a gőzgombócot akartam igazából leírni.
Hozzávalók 3-4 főre (háromra biztosan, négyre akkor, ha nem köretes a társaság):
25 dkg liszt (az enyémben 20 dkg fehér és 5 dkg teljes kiőrlésű liszt van)
5 dkg vaj
1 tojás
1 - 1,2 dl langyos tej (attól függ, mennyit vesz fel a liszt)
2 gr só
1 mokkáskanál kristálycukor
1 dkg élesztő
a főzéshez
2 dl tej
1 evőkanál olaj
pici só.
A hozzávalókból kelt tésztát dagasztunk, hagyjuk duplájára kelni, majd
átgyúrjuk, és kis gombócokat készítünk a tésztából. Én 8-ba vágtam.
Hagyjuk kelni, majd egy nagy, magas falú lábosba vagy serpenyőbe kevés
tejet öntünk, picit sózzuk, olajat vagy vajat adunk bele, és mikor forr,
beletesszük a kis gombócokat. Lefedve nagyon kis lángon hagyjuk főni
cirka 30 percig. A tetejét nem szabad levenni közben, mert összeesnek a
gombócok. Amikor kész, hagyjuk fedő alatt hűlni, és mikor langyos,
szeleteljük és tálaljuk. Itt találtam a receptet, köszönetem érte.
Fontos: ha a raguval együtt készítettem volna a gőzgombócot, akkor nem
külön főztem volna, hanem a kész ragu tetejére sorakoztatom. Ezekben a
gombócokban az a jó, hogy egy tálban elkészül a ragu is, a köret is.
Ráadásul, ha a ragu tetején gőzölődnek, beszívják a finom
ízeket-illatokat is. Gőzgombócot készíthetünk pirított zsemlekockásan
is, vagy burgonyásan is. Készíthető sütőporosan is, élesztő helyett. A
variációk száma végtelen.
A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.
(Paul Gauguin)
Ritkán veszek brokkolit, mert csak én szeretem. Általában köretként
szoktam enni, csak egyszerűen megfőzöm - így szeretem a legjobban. Ma
viszont máshoz volt kedvem.
A besameles ételeket óvatosan készítem, mert éttermi és menzai emlékeim
nagyon rosszak róla. Túl sűrű, túl ízetlen és túl töménytelen (ami alatt eltűnik az étel) - röviden így foglalhatom össze. Ma sem ennék sehol, senkinél, csak ha magam készítem.
Hozzávalók 2 főre:
4 nagyobb szelet karaj csont nélkül vékonyra klopfolva
1/2 kg brokkoli
3 dkg vaj
1 teáskanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors
1/2 fej vöröshagyma
1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor (nekem most csak vörös volt itthon, de ezzel is jó lett)
a besamelhez:
2 evőkanál liszt
3 dkg vaj
2,5 dl tej
só
frissen őrölt bors
1/4 citrom leve
10 dkg reszelt, olvadós sajt
A brokkolit megfőztem enyhén sós vízben. A karajt vékonyra klopfoltam,
sóztam, borsoztam és a vaj és olívaolaj keverékén erős lángon
elősütöttem, majd egy tányérba félretettem. A maradék vajon kevés sóval
megdinszteltem a félkarikákra vágott hagymát, aztán ráöntöttem a bort.
Hagytam rotyogni 1-2 percig, hogy az alkohol elillanjon belőle. A
sütőtálba visszatettem úgy a hússzeleteket, hogy a hagymát a tetejükre
halmoztam, majd a brokkolirózsák következtek.
A vajból, lisztből és tejből besamelt készítettem, amit a végén sóval,
borssal, citromlével ízesítettem. Rálocsoltam a rétegezett hozzávalókra,
megszórtam reszelt sajttal és forró sütőbe tettem, míg a sajt megpirult
a tetején.
Önmagában is jó fejes salátával, de rizzsel vagy burgonyával is köríthetjük. Vagy házi szélesmetélttel.
2 evőkanál tört burgonya (helyettesíthető 1/2 áztatott és kinyomkodott zsemlével)
só
frissen őrölt bors
frissen reszelt szerecsendió vagy szegfűbors mozsárban porrá törve
1/2 csokor petrezselyemzöld (el is hagyható)
1/2 evőkanál olívaolaj vagy repceolaj
10 dkg vaj
a mártáshoz:
2 púposkás evőkanál liszt
1,5 dl habtejszín
1,5 evőkanál szójaszósz
1/2 liter marhaalaplé (kockából is teljesen jó)
só
frissen őrölt bors
és ízfokozásként egy csipet cukor
a tálaláshoz:
egészben főtt burgonya
vörösáfonyalekvár
A burgonyákat megmossuk, héjastól feltesszük főni. Mikor készen van, egyet kiveszünk, a héját eltávolítjuk, villával összetörjük és hagyjuk
hűlni. A többi krumplit fedő alatt hagyjuk tálalásig. (A legjobb betenni langyos sütőbe, hogy ne hűljön ki.)
Míg hűl a tört burgonya, a vöröshagymát a kevés olajon és 1 evőkanál
vajon pici sóval üvegesre dinszteljük, őt is hagyjuk kihűlni, majd
hozzáadjuk a darált húsokhoz, amihez még megy: tojás, zsemlemorzsa, tört
krumpli, tejszín, só, bors, szerecsendió, aprított petrezselyemzöld. A
masszát kézzel alaposan összedolgozzuk, kis golyókat formázunk és a
vajon kisütjük. Kis lángon csináljuk, hogy át tudjanak sülni a
húslabdák.
A visszamaradt vajhoz öntjük az alaplevet, ízesítjük szójaszósszal,
borssal, s ha szükséges kevés sóval, pici cukorral és felforraljuk.
Közben a tejszínből és lisztből habarást készítünk 1-2 dl hideg vizet is
hozzáadva, amit az alapléhez adunk hőkiegyenlítéssel állandó keverés
mellett. Összeforraljuk, majd átszűrjük tálalás előtt, hogy szép sima
mártást kapjunk.
Főtt burgonyával és vörösáfonya (én szoktam ribizlizselével is kínálni, még finomabb, pikánsabb) dzsemmel tálaljuk.
Véleményem szerint a svéd húsgombóc íze a vajtól olyan, amilyen. Nem
kihagyható, és nem helyettesíthető sem margarinnal, sem olajjal, sem
zsírral.
Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár
volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben
nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik
legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven
lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)
Hozzávalók:
6 főtt tojás
1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
só
frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)
A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is).
A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt,
hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá,
hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot
kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán
finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek
az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma
nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is
színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.
De bármelyik illatot érezte is, Armanousht mindegyik egy-egy ételre
emlékeztette, olyannyira, hogy ha kicsit hosszabban időzne itt,
feltehetően képes lenne ételként érzékelni Isztambult. A város egy
valódi torta volt: belül egy-egy réteg történelem, a teteje vastagon
bevonva a nyugatiasodás krémjével, itt-ott bohém díszítésekkel
meghintve, a széleire pedig befejezésként keleti szószba kevert reszelt
modernség került.
(Elif Şafak: Az isztambuli fattyú)
Már többször készítettem, csak mindig vacsorára, és nem tudtam
lefotózni. Sajnos egy erősen addiktív ételről van szó, mert egyszerűen
nem lehet nem szeretni. Amúgy a török konyha a szívem egyik csücske,
zseniális ételeik vannak... Hát kérem a Kıymalı Pide és a Lahamcun a pizza: török módra.
Hozzávalók 4 darabhoz:
30 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej (elhagyható, csak ha van kevés maradékom a hűtőben, fel szoktam használni péksüteményekhez, kenyerekhez)
kb. 2 dl víz (amennyit felvesz a tészta)
1 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál só
1/2 mokkáskanál kristálycukor A feltéthez:
30-35 dkg darált hús (bárány
kellene, de az nálunk egyáltalán nincs, jó a marha- vagy sertéshús is,
vagy vegyesen, de szárnyast nem javaslok, ízetlen ehhez az ételhez)
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hámozott, darabolt olasz paradicsomkonzerv
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál szumák(cserszömörce, el is hagyható, ha valaki nem jut hozzá, nekem a tesókám hozott Isztambulból :) )
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen őrölve
1 mokkáskanál kakukkfű
kevés római kömény őrölve (aki szereti, én nem vagyok oda érte) Végül, amikor megsült:
meglocsoljuk natúr joghurttal
és megszórjuk friss zöldhagymaszárral, petrezselyemzölddel (nyáron friss mentával is finom vagy korianderzölddel)
A tésztát megdagasztjuk (ne legyen túl kemény, de nagyon lágy sem), hagyjuk duplájára kelni.
Közben elkészítjük a feltéteket. Az apróra vágott hagymát,
fokhagymát üvegesre pároljuk az olajban, majd átsütjük rajta a darált
húst fehéredésig. Fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és hagyjuk
rotyogni, míg elfővi a levét. Ezzel készen is van. A zöldhagymaszárat és
petrezselymet felaprítjuk.
A tésztát négybe gombócoljuk, hagyjuk negyedórát kelni.
Begyújtjuk a sütőt és a legmagasabb hőfokon hagyjuk.
A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Megkenjük a darált
hússal, aztán a tészta két végét összecsípjük, papucsot formázva.
Kinyújtjuk a következő gombócot, a tepsibe tesszük, kenjük, formázzuk. (A
tepsiben kell megkenni a darált hússal, mert ha nem így tennénk,
lepotyogna róla a feltét, mikor megpróbáljuk átvarázsolni valahogy a
munkalapról a tepsibe a pizzákat...)
Mehet a sütőbe, full hőfokra. Ez fontos, mert vékony a tészta és ha
lassan sütnénk, nagyon kiszáradna. Igazából kemencében sütve lenne a
legfinomabb, ugyanúgy, ahogyan a pizza is.
Mikor készen van, meglocsoljuk joghurttal, megszórjuk a friss zöldekkel.
Ha vegák is készítenék, az lenne az ötletem, hogy sült padlizsánnal
helyettesítsék a húst. Szerintem nagyon finom lenne. A padlizsános
verzióra én tennék friss és vékony paradicsomkarikákat is - akár sütés
előtt, akár a sütés után.
A Lahmacun egy egészen vékony tésztás, szintén darált húsos változat. Vagy tárcsán, vagy kemencében sütik, otthon az asszonyok serpenyőben, jobb híján. A tésztája szintén kelt tészta (a fenti használható hozzá, de több darab lesz belőle, mert nagyon vékonyra kell nyújtani), és a húsfeltétet nem sütik meg, hanem csak nyersen fűszerezik, így kenik a jól kinyújtott tésztára, amivel aztán együtt sül meg.
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
(Benedek Elek)
Kelnek a kalácsok... :) Eddig nem igazán volt pontos receptem a foszlós kalácsra, mindig érzésre
készítettem, ahogyan anyu is. Ő sem mérte soha, de tőle tanultam.
Ez a mennyiség szerintem éppenpont jó - öt lábosban kelesztettem - ennyi kalács húsvétkor szerintem
simán elfogy, pláne négy, öt, hat tagú családoknál.
Hozzávalók:
1 kg fehér liszt
4 dkg élesztő
5,5-6 dl tej (attól függ, a liszt mennyit vesz fel, én 5,5 dl-rel készítettem)
1 teáskanál só
8 dkg kristálycukor
2 egész tojás
2 tojássárgája
10 dkg olvasztott vaj
a kenéshez felvert egész tojás.
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt. A lisztet összekeverjük a sóval
és cukorral, hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojásokat, sárgájákat.
Dagasztjuk, míg szép simává válik, majd az olvasztott vajat is beletéve
tovább dagasztjuk, míg a tészta felveszi a vajat és szép simává és
hólyagossá válik. Arra figyeljünk, hogy ne dagasszunk túl lágy tésztát, mert akkor nem lehet szépen formázni.
Hagyjuk duplájára kelni, majd formázzuk. Én öt lábost béleltem ki
szilikonos sütőpapírral, megteszi tökéletesen tortaforma helyett. (Csak
arra vigyázzunk, hogy fémfülű edényt használjunk, vagy tortaformát.)
Lehet fonott kalácsnak is készíteni, lehet formába is tenni.
Formázás után megkenjük a tetejét a felvert tojással, hagyjuk még kelni,
majd előmelegített, 180 fokos sütőben 30-40 percig sütjük.
Ez a kalács ennyi cukorral olyan épphogy-édes. Készíthető édesebbre is,
vagy akár sósan is, épp csak egy teáskanálnyi cukorral, akkor olyan
szendvicskenyér-ízű lesz. Fűszerezhető is vaníliával, ánizzsal,
mazsolával, citromhéjjal - bármivel. Csodás könnyű és foszlós. Olyan magas lett, mint egy panettone. :)) (Még jó hogy a sütőpapírból meglehtős'magas peremet hagytam körben.)
Azért is jó formába tenni ezt a tésztát, mert annyira könnyű, annyira lágy, hogy így megtartja a formáját. Sajnos lusta vótam, és a belsejéről nem csináltam fotót, pedig...
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
(Szécsi Margit: Március, részlet)
Zsanuáriánál
láttam meg a múltkorában, ma pedig éppen megint a "mit főzzek?"
megválaszolhatatlansága kerengett az agyamban... Így tél végén, tavasz
legelején ez a kérdés igen kínzó tud lenni. Unjuk a nehéz téli ételeket,
de még nincsen igazán semmi, de semmi friss zöldségféle, amit persze
már nagyon várunk. Én legalábbis. Körülnéztem a hűtőben, és a
káposztafejet látván eszembe jutott ez a félretett, majdmegcsinálomegyszer-recept.
Levettem a mennyiséget, és kissé módosítottam is, csak a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. (Megtaláltam egyébként a TV Paprika oldalán is.)
Hozzávalók 2 főre(egy jó tányér leves után):
40 dkg káposzta
30 dkg liszt
1 nagyobb tojás
1,5 dl víz
só
1 nagy fej vöröshagyma
5-10 dkg húsos szalonna
10-12 levél medvehagyma
2 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olívaolaj (én bevallom olívaolajjal készítettem, így könnyebb az étel, mint zsírral)
a tálaláshoz: tejföl és frissen őrölt bors
A káposztát nem túl vékonyan felszeleteltem, majd a szeleteket még
háromba vágtam, hogy ne hosszú szálak legyenek. Megszórtam 1 csapott
teáskanál sóval, jól átkevertem és hagytam állni fél óráig, hogy levet
eresszen és bepuhuljon.
Közben a szalonnát kis darabkákra vágtam és a félkarikákra vágott
vöröshagymával a zsiradékon megsütöttem. Mikor levettem a tűzről, a
felaprított medvehagymát is hozzákevertem.
Föltettem egy nagy fazékban vizet forrni sóval. A káposztát
kinyomkodtam, de rajta hagytam a levét. Hozzászitáltam a lisztet,
beletettem a tojást is és a vizet, és összedolgoztam. Tulajdonképpen
nokedlitészta, sok káposztával. Megkóstoltam, kell-e bele még só, mert
ilyenkor még lehet hozzáadni.
Begyújtottam a sütőt. Amikor felforrt a víz, két evőkanállal hosszúkás
gombóckákat készítettem, vízbe tettem. (Lehet kézzel is formázni, akkor
készítsünk a pultra egy hideg vízzel teli kis tálkát is a kezünknek,
mert ha vizezzük a tenyerünket, nem ragad rá a tészta.) Miután feljöttek
a víz tetejére, onnantól még 7 percig főztem, majd egy tűzálló tálba
szedtem ki, a hagymás-szalonnás zsiradékra. Átkevertem, hogy mindenütt
egyenletesen legyen a gombóckákon a szalonna és a hagyma is, majd 10-15
percig forró sütőben készre sütöttem.
Sok tejföllel és frissen őrölt borssal kínáljuk, nagyon jól illik hozzá a
sok friss bors. Nagyon finom, nem is gondoltam, hogy a káposzta íze
ennyire érződik majd a gömbölegeken. Szuper kis recept, köszönetem érte.
Nagyon szeretem ezeket az egyszerű parasztételeket.