Barackos pulykaragu

Nemrégiben végignéztem egy sorozatot, a McLeod lányait. Amolyan szappanopera ausztrál-módra, de egy farmon játszódott, ahol nagyon szívesen élnék magam is. Gyönyörű táj, állatsereglet, s persze mindig valami gubanc, mer'azélet úgyjó, ha zajlik. No de nem a sorozatról akartam regélni nektek, hanem egy ételről, amit felette sokat emlegettek. A barackos csirkéről van szó.

Nézelődtem, s megtaláltam a szóban forgó ikonikus ételt, mert úgy hiszem, Ausztráliában és az USÁ-ban klasszikusnak számít. Vagy számított, mert egy retro kutyulmány ám. Csupa porból: szárított hagymás (franciának mondott) hagymelevesporból, kész mártásból, ami valami orosz-szósz névre hallgat, és szárított sárgabarackból kreált étel. Szót se vesztegessünk többet rá, mert közben meg találtam nagyon jó recepteket is. Volt köztük indiai barackos curry, marokkói barackos csirke tagine, de még Martha Stewartnál is megtaláltam.

Ez most tulajdonképpen egy Uncle Ben's-szerű édes-savanyú verzió. Készíthető őszibarackkal is véleményem szerint, sőt. Ugyanis a sárgabarackkal az a gond, hogy olyan fajtát kell venni, ami nem folyik szét a főzésnél, s azt nem mindenhol lehet kapni. Egy kötöttebb húsú, nem túl érett őszibarack viszont bírja a "strapát", tehát nyugodtan fel lehet cserélni a barackféleségeket. Én most pulyka-medalionból csináltam a ragut, de csirkéből is ugyanilyen jó, természetesen.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg pulyka vagy csirkemell
10 nagy sárga- vagy őszibarack (héjpucolás, magozás után olyan 30-40 dkg)
3 evőkanál hidegen sajtolt repce vagy napraforgóolaj
2 lila salottahagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér (ha nincs 1 csapott mokkáskanál gyömbérpor is megteszi)
1 teáskanál koriandermag és 2 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve
2 teáskanál sűrített paradicsom
1 evőkanál világos szójaszósz
2 evőkanálnyi méz vagy 2 evőkanál házi sárgabarack-lekvár (vagy ennek megfelelően cukor, lehet világos nádcukor is, jó ízt ad)
3 teáskanál fehérborecet vagy almaecet
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 szál friss almás menta (elhagyható, nekem kész bokrom van az ablakomban)
aki csípősen szereti: édes ázsiai csiliszósz ízlés szerint
4 dl csirkealaplé (kockából is tökéletes)
1 púpos teáskanál étkezési keményítő + 1 dl hideg víz

Sok a hozzávaló, de az étel egyszerű. A pulyka vagy csirkemelleket daraboljuk tetszés szerint. Lehet nagyobb darabokban is hagyni, de lehet falatokra is vágni, csíkokban vagy kockákra. Sózzuk és borsozzuk, majd a felhevített olajon megsütjük készre. Tehát süljön át. Kivesszük, félretesszük, és a visszamaradt zsiradékon az apróra vágott hagymát és fokhagymát kevés sóval megfonnyasztjuk. Öntsük fel kissé vízzel, úgy hamarabb puhára fő, rotyogtassuk kb. 10-15 percig, nehogy nyers maradjon. Majd öntsük fel a csirkealaplével és fűszerezzük. Beletesszük a mézet vagy baracklekvárt is, az ecetet is, és a sűrített paradicsomot is. Visszatesszük bele a húsdarabokat is, és még így együtt is főzzük olyan 10 percig, hogy az ízek összefőjenek. Végül hozzáadjuk a lehéjazott, negyedekre vágott barackokat is. Hagyjuk újra felforrni és főni egy-két percig (ne tovább, maradjon egyben a gyümölcs), aztán a hideg vízben elkevert keményítővel besűrítjük.

A friss mentát csak itt a végén adjuk hozzá. Jázmin rizzsel tálaljuk, friss petrezselyemmel megszórjuk. Ha baracklekvárral édesítjük, az a legjobb. A végén mindenképpen kóstoljuk, mert a tökéletes édes-savanyú ízt úgy tudjuk beállítani, s ha kell még bele só vagy lekvár vagy ecet, pótoljuk.

Ha valami ressenősebbet is tennék a raguba, akkor gyufaszálra vágott csillagtököt tennék, de csak egészen a főzés végén. 

A barack (sárga) szerintem kacsához is zseniális lenne.

Sült, töltött paradicsomok

Nyáron nagyon szeretem a sült, töltött zöldségeket. Könnyűek, ízletesek, és kitűnőek szobahőmérsékleten fogyasztva. Sőt. Úgy a legjobbak, vagyis ideális kánikula-ételek. Sütni sem kell őket hosszasan, arra a 30-40 perce be lehet gyújtani a sütőt. Érdemes többet készíteni, s aztán rájárni. Most a paradicsom került sorra, már vagy 2 hete tonnaszám eszem nyersen is, mert a zöldségesben olyan édes, mámorító nyárízű csodákat lehet kapni, hogy képtelen vagyok akár egy napot is kihagyni ebből az élvezetből. Ráadásul ablakaimban burjánzanak a zöldfűszerek is, szívem bokros, illatos kis csücskei.

Hozzávalók:
6 nagyobb paradicsom
10 dkg köles (vagy: fehér vagy barnarizs, kuszkusz, bulgur, árpagyöngy)
1,7 dl víz (rizshez, árpagyöngyhöz a súlyuk duplája kell, kuszkuszhoz, bulgurhoz ez az arány jó)
2 már fejesedő, nagyobb újhagyma zöldjével együtt
2 nagy gerezd fokhagyma
kb. 20 szem fekete olajbogyó
25 dkg feta sajt (vagy panír)
kb. 1,5 dl olívaolaj (lehet kevesebbel is sütni, mondjuk csak 0,5 dl-rel, de én imádom a minden ízt magába szívó, ízes olajat kenyérrel kitunkolni...)
1 csapott teáskanál édesnemes paprika
1 pici csili karikákra vágva
1 kicsi érett citrom
zöldfűszerek: bazsalikom, kakukkfű, menta

A hagymát karikákra vágtam, a fokhagymát apróra kockáztam. Körülbelül 2 evőkanálnyi olívaolajon kevés sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a kölest is, és együtt is átpirítottam-kevergettem őket. Felöntöttem a vízzel, és kis lángon néha kevergetve addig főztem, míg majdnem az összes vizet beszívta a köles. Lefedtem, hagytam állni 10 percig. Közben kalapot vágtam a paradicsomoknak, és kivájtam őket. A kivájt belsejüket apróra vágtam, a sütőtálba tettem, enyhén sóztam, pirospaprikáztam, a vékony karikákra vágott csilit is és 1 dl olívaolajat is elkevertem vele. Egy kisebb citromot karikákra vágtam, és azt is a tál aljára tettem a szószba.

A megpuhult köleshez kevertem a darabokra morzsolt feta nagy részét, az olajbogyó felét, amit szeletekre vágtam, az aprított zöldfűszerek nagy részét is, majd betöltöttem a paradicsomokba, amiket a tálba sorakoztattam. Köréjük szórtam a megmaradt fetát, olajbogyót, fűszereket és a paradicsomok kalapját is kissé megcsepegtettem olívaolajjal, s mehetett is a sütőbe, olyan 200-220 fokra.

Ha nem annyira édesek a paradicsomok, a citromkarikát hagyjátok ki belőle. Bármilyen tölthető zöldséggel működik: cukkinivel, minibb csillagtökkel, padlizsánnal, paprikával, káposzta, kelkáposzta levéllel, szőlőlevéllel, hagymával. Darált húst is lehet a töltelékbe tenni, ha kiadósabban ennénk. Egy biztos: bármivel is töltsünk bármit, az összesütve csak jó lehet, nagyot nem tévedhetünk. 😏

Frissen sült kenyérrel vagy laposkenyérrel mennyei és kiadós, önmagában előételként vagy sör- illetve borkorcsolyaként is kínálható.

Mexikói tortillaételek

Itt a nyár, ez kétségtelen. Tegnap nagyüzemben ment a sütöm egész délelőtt, s közben 31 fok volt árnyékban - gondolhatjátok. Épp ezért, ilyenkor már lemondok a kenyérsütésről is, helyette heti rendszerességgel sütök tortillát. Serpenyőben megoldható nagyon egyszerűen és gyorsan. Az áráról nem is beszélve. Egy 8 darabos tortilla csomag 650-900 forint közötti áron kapható. Ezzel szemben házilag 40-70 forintból kihozható. A nyolc darab, nem egy. Aligmunkával.

Tortillát süthetünk búzalisztből is, kukoricalisztből is (tisztán kukoricalisztből csak Mexikóban, mert nálunk nem kapható az a kezelt liszt, amiből tisztán készíthető lenne), pontosabban búza és kukoricaliszt keverékéből is. Sokféleképpen tölthetjük, ráadásul szabadtűzön, tárcsán is kitűnően süthető. 

Ezt a kis mexikói gasztroszótárt Keve Gábortól vettem át, hálás köszönetem érte, a Mindennapi gondolatmorzsák blogról. A képek a Pinterestről vannak.

kemény taco

A kemény tacot az USA-ban kezdték el gyártani. A tésztát félbe hajtják U formájúra, majd forró olajban megsütik. Így egy könnyen tölthető merev falú sült tésztát kapunk, amibe bele lehet pakolni a fenti összetevőket.

puha taco

Taco: Tradicionális mexikói étel. A tortillát  kukoricalisztből készítik, bármilyen friss alapanyaggal (saláta, avokádó, kukorica, paradicsom), továbbá sertéshúsból készült carnita -val, tradicionális mexikói salátával a pico de gallo -val tálalható. Gyakran tejfölt, vagy olvasztott cojita sajtot csorgatnak rá. A taconál megkülönböztetünk puha-, indián és kemény változatot. A puha változatnál a tortillát változatlanul hagyják, a tölteléket becsavarják. 

navajo taco

Az indián (vagy másnéven Navajo) taco a magyar lángoshoz hasonlít, csak sütőporral készítik a tésztáját és nem élesztővel. Ugyanúgy bő, forró olajban sütik, mint mi a lángost. Erre pakolják rá a tölteléket.

fajita

Fajita: A fajita és a taco közötti legnagyobb különbség az, hogy mindig puha tésztából készül, és a belepakolt dolgokat grillezik. A Tex-Mex tipikus példája, az eredeti taco elamerikásított verziója. Tipikus hozzávalók a grillezett zöldségek, grillezett  csirke-, marha- vagy disznóhús csíkok, illetve gyakran tesznek bele grillezet rákot is. A felcsavarás előtt salsával vagy guacamole szósszal ízesítik.

nachos

Nachos: Bő olajban, ropogósra sült kukoricatortilla háromszögek. Kínálják salsákkal, szószokkal mártogatni is, de főfogások alapja is. Ez esetben a sült tortilladarabokat megpakolják babpürével, húsdarabokkal, sok sajttal, jalapeño paprikával. Mexikóban született az első változata, amely csak tortilla chipsből, sajtból és paprikából állt - épp a határnál, egy mexikói vendéglőben, de amerikai katonák éhségét csillapítandó. Így nevezhetjük Tex-Mex ételnek is.

quesadilla

Quesadilla: A tésztája búzalisztből készül. Két tortilla tésztára van szükség, egyikre sajtot, húst, zöldségeket halmoznak, majd a másikat mint egy tetőt ráhelyezik. Ezután az elkészült “mexikói szendvicset” megsütik, így a belsejében lévő sajt megolvad, és egybefogja a belepakolt összetevőket. Általában négy részre vágva tálalják, ritkán tejföllel locsolják meg.

 

burrito

Burrito: Nagyméretű búzalisztből készült tortilla, amit sült darált marhahússal, rizzsel, pirított fekete babbal, sajttal és csípős szósszal töltenek meg, majd felcsavarva tálalják.

 

chalupa

Chalupa: Kinézetre hasonlít a kemény tacora, egy speciális lisztkeverékből készítik, amit apró tálformára sütnek. A sütést követően nagyon ropogós tésztát kapnak, amibe könnyen belepakolhatóak a hozzávalók: vörös vagy zöld salsa, aprított vöröshagyma, darált, sült csirkehús, zöldségek. A chalupa kicsi, amiből többet is tesznek a tálaló edényre.

enchilada

Enchilada: A tésztáját szigorúan kukorica lisztből készítik, amibe a hozzávalókat (sült hús, bab, friss zöldségek, krumpli, sajt) felcsavarják. A felcsavarást követően csilis, paradicsomos szósszal nyakonöntik, és sütőben sütik meg. Ezután sajttal, feketebab-krémmel, mexikói rizzsel és guacamole szósszal tálalják.

 

tostada

Tostada: A tésztája kukoricalisztből készül, amit kör alakúra nyújtanak, majd így is sütik ki forró olajban. A sütést követően egy merev tálcára hasonlít. Erre szervírozzák a hozzávalókat, zúzott vöröshagymát, tengeri rákokat, polipot, salsa szószt, salátát, sajtot.

 

chimicanga

Chimicanga: Hívják még Chivichanganak, vagy Chimmy chonganak is. Speciális burrito, amit a feltekerés után forró olajban sütnek ki. A többi tésztás ételtől eltérően így készítenek édes verziót is, almával, körtével, egyéb más puha gyümölcsökkel töltve.

guacamole

Guacamole: A guacamole azték eredetű, avokádóból készült pikáns étel. A mexikói konyha mindennapos fogása, de egész Amerikában és a világ több részén is kedvelik. Az étel neve az azték navatl nyelvjárásból származik. Az „ahuacamolli” összetett szó az „ahuacatl” (avokádó) és „molli” (mártás) tagokból alakult ki. Különféle receptek szerint készítik. Az alap- és egyben leggyakoribb változatban a kimagozott avokádó húsát, apróra vágott fehér hagymát, koriandert, csilit, (kimagozott) paradicsomot és citrom vagy lime levét pépesítve hűtőben pihentetik, hogy az ízek összeérjenek. Két avokádóhoz körülbelül 40 gramm hagyma, 80 gramm paradicsom, 1 csilipaprika és egy fél citrom szükséges. Mexikóban legtöbbször a tortilla (kukoricalepény) darabjaival mártogatva fogyasztják, Mexikó északi területein tejjel, tejszínnel, vízzel stb. hígítva húsok és köretek mellé mártásként tálalják.

Hotdog kicsit másképp

Ha asszonytól kérdezik, hogy mi az élet értelme ő szerinte, hát valamit fog válaszolni, mert jobbára engedelmes lények vagyunk, és oly dolgokra is felelünk, melyekről sejtjük vagy tudjuk pedig, hogy értelmetlenek. Hogy mit felel egy nő? Azt mondja például, hogy hát húsvét van most mifelénk, és ha akad liszt és akad tepsi, akkor fonott kalácsot sütünk, és akkor talán ez az élet értelme, ez a szépre, fényes barnára sütött fonott kalács.

(Ancsel Éva)

Inkább csak ötletadónak teszem fel... Tegnap lángost sütöttem ebédre és maradt egy kevés a tésztájából, amit hűtőbe tettem estig. Szépen megkelt, csak nyújtani és formázni kellett, s máris tehettem sütőbe a hotdogokat. A tésztája sima lángostészta: akár ez, akár emez, mindkettő alkalmas az elkészítéséhez. Vagy ez a pizzatészta is jó, végül is egy abszolút alap kenyér-tésztáról van szó. Nyolc virslihez olyan 25-30 dkg lisztből készült kenyértészta elegendő. 

A kidolgozott tésztát hagyjuk kelni, majd gombócoljuk-átgyúrjuk, s újra letakarjuk, kelni hagyjuk. Mikor másodszor is megkelt, vékonyra kinyújtjuk (olyan 0,5 cm vastagságúra), megkenjük mustárral vagy ketchuppal vagy mindkettővel vagy egyikkel sem - ki hogyan szereti a hotdogot aszerint -, s aztán 3 cm széles csíkokra vágjuk. Rátekerjük a virslikre úgy, hogy a megkent rész belül legyen. A kész hotdogokat aztán ismét megkenjük, csak most fokhagymás vízzel (nekem a lángoshoz készítettből maradt), felvert tojással, zöldfűszerrel (oregano, kakukkfű, bazsalikom, majoránna, stb... ízlés szerint) és előmelegített, 200 fokos sütőben megsütjük szép pirosasra-barnásra (már akinek jója sütője ugyi...).

Vacsoraételnek tökéletes vagy sör- illetve borkorcsolyának is.

Tipp: 1: Hagymarajongóknak. Újhagymát is vághatunk nagyon vékony karikákra, s amikor megkentük mustárral, ketchuppal a tésztát, megszórhatjuk vele, s aztán csíkokra vághatjuk, s tekerhetjük. 

2: De készíthetünk egyéni szószt is saját ízlés szerint: chilipaprikásat, szójaszószos-keletiest, joghurtos-paradicsomos indiai fűszerest, stb... ki mit szeret, csak a fantáziánkra van bízva. A szószt adhatjuk mellé is külön kínálva, természetesen.

3: Ha lágy, enyhén édes kalácstésztát használunk, és nem nyújtjuk ilyen vékonyra a tésztát, hanem olyan 1 cm vastagra hagyjuk, akkor egészen hasonló lesz a hagyományos hotdoghoz. 

Mézes-mustáros csirkecombok

Nem szóltam még a szerelemről. Szinte a végére tartogattam.

A szerelmet a hollywoodi Brown Derby Étterem szakácsa találta fel 1939-ben. Nagyméretű, túlérett barackokat hársmézzel édesített, a tetejükre csokoládédarát hintett. Felhevített bíborszínű kelyhekben szolgálják fel, ahogy illik.

(Kurt Vonnegut)

A piacon a kedvenc húsboltomban szép sárga, kukoricán tartott csirkét lehet venni. Nem sül össze a felére, nem felfújt és óriási sem a melle, sem a combja, és jó íze van. Csak náluk vásárolok csirkét, és csak azóta, mióta új főnökasszony van.

Hozzávalók 2 főre:
3 egész csirkecomb (ez most farhátas)
3 teáskanál dijoni mustár
3 teáskanál magos mustár
3 teáskanál méz
só
1 púpos evőkanál szárított majoránna
6 nagy gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1 dl száraz fehérbor (az enyémben most szekszárdi sauvignon blanc van)
és aki kedveli a tejfölös ételeket, annak pluszban:
1 púpos teáskanál liszt
1 dl zsíros tejföl

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A combokat tisztítsuk meg, majd sózzuk be alaposan. A kétféle mustárt keverjük el jól a mézzel és a majoránnával (a tárkony is jól illene hozzá), és kenjük ezt a krémet a combokra. A tepsit olajozzuk ki, és vajdarabokat is tegyünk bele (készíthetjük kacsa- vagy libazsírral is, akkor nem kell külön vaj, olaj), szórjuk rá a félbevágott fokhagymagerezdeket, tegyük rá a combokat. Öntsük alá a bort és még fél decinyi vizet. Fedjük le a tepsit alufóliával és mehet is a sütőbe. Olyan 50 perc múltán szedjük le a fóliát, locsolgassuk meg a combokat a levével és süssük pirulásig. Ha kevés szaft lenne alatta, pici vízzel pótoljuk. 

Nekem így is tökéletes. De lehet tejfölözni is: a visszamaradt szaftot tegyük egy serpenyőbe, s míg felforr, keverjük ki a lisztet a tejföllel csomómentesen, aztán habarjuk be.

Bármilyen olasz durumtésztát főzhetünk hozzá. Ezért is kell a több szaft alá: mert ha előfőzzük a tésztát, és amikor még meglehetősen al dente, akkor áttesszük a szaftba, s abban főzzük készre, akkor a tészta beszívja a finom ízeket és tökéletes körete lesz a húsnak. 

Ha szezonálisabbá tennénk, tálaljuk rizibizivel, vagy sült zsenge zöldségekkel: sárgarépával, spárgával, karfiollal, cukkinivel, cukorborsóval, zöldbabbal vagy céklával. A hagyományos cukros-ecetes fejes saláta is illik mellé, főleg ha nokedlivel körítjük.

Szeretem az egyszerű sülteket. Elkészítésük egyszerűsége fordítottan arányos finomságukkal, s a konyhában számomra ez a képlet igencsak nyerő.

"Pizza ai funghi porcini", vagyis pizza vargánya gombával

Tudtátok, hogy a Nike elhíresült mondata* egy zen mestertől származik? Ugye nem? Pedig Seung Shan koreai zen mester tanítása volt eredetileg. S mint minden ebben a világban, a reklám és fogyasztás áldozata lett.
Én maradok az eredeti forrásnál. Sem a sport, sem a sportcipők, sem a reklám nem érdekelnek különösebben. Ellenben az értelmes emberek és meglátásaik igen.

Ezt a pizzát egy barátnőm kedvéért teszem fel. Sokszor rendelnek, mert nagyon szeretik, és mert rendelni egyszerű. Pedig elkészíteni is az. No persze azért egy kemence jól jönne hozzá, mert sajnos a sütőben sült pizza soha nem lesz olyan, mint az izzó parázson sült, de megkockáztatom, hogy sok kiszállított társa sem az a kifejezett főnyeremény. Tehát pizzára fel! Nem oly bonyolult, gyakorlat és bátorság kérdése mindössze. Nagyjából... Mert a tészta élőlény. Ma direkt kimértem precíze mindent, de tényleg mindent. S az ebédre készített tészta más állagú lett, mint a vacsorára készített, pedig mindenből azonos mennyiséget tettem bele. Ezért is szoktuk írni, hogy amennyit felvesz, meg hogy érzésre, lyányom. Más szavakkal: Just do it! *.
Gyakorlat, a főzés nem elm(e)élet - a főzés színtiszta gyakorlat.

Hozzávalók egy nagy gáztepsi méretű pizzához:
a tésztához:
20 dkg liszt
0,5 dkg friss élesztő
0,5 evőkanál olívaolaj
1 csipet kristálycukor
1 csapottas teáskanál só
szűk 1,5 dl langyos víz
a feltét:
20 dkg friss vargánya
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
1 nagy paradicsom
újhagyma zöldje (szezonális)
2. feltét:
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom fele
0,5 dl víz
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
3. feltét:
1 dl zsírdús tejföl
20 dkg friss vargánya
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
15 dkg gomolya sajt
5 dkg füstölt kolozsvári szalonna
1 mokkáskanál pirospaprika

Az olaszok bizonyára bazsalikomot és mozzarellát tennének erre a pizzára, de én zalai lán vagyok, ezért friss gomolya sajtot tettem rá (a Zalaconál vettem, isteni), és kakukkfüvet.

A gombás pizza nagyon különleges és finom, de szerintem csak igazi gombával az. Igazi alatt az erdei, mezei gombákat értem, és ne gondoljátok, hogy gasztro-sznob vagyok, egyszerűen csak zalai, ahol is csodálatos tobzódásban vagyunk ezekkel a finom erdei és mezei szabadon termő finomságokkal. Vagyis számomra bűn lenne termesztett csiperkével készíteni amikor van más is - bármilyen gombás ételről is légyen szó.

Az első változatban nagyon érződik a vargánya íze. Egyszerű és közvetlen. A második olaszos. A harmadik mondhatni magyaros. (Lenne egy negyedik is: paradicsomszósz, rá tejfel, s aztán a többi, ezt nevezném zalai gombás pizzának.) De mindegyikre egyformán készül a feltét: a gombát nem mossuk, csak megkapargatjuk, szeletekre vágjuk. Kevés olívaolajon, apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, kakukkfűvel jól megpirítjuk. Vagyis: nagy láng, serpenyő, és pirulásig. Időnként megrázzuk s fel-feldobjuk a serpenyőben a gombát, ezzel átforgatjuk, hogy mindenütt süljön, pironkodjon.

A tészta: mindent a dagasztós robotgépbe teszünk és kidolgozzuk a tésztát. (A vízben elkeverjük az élesztőt és cukrot, a lisztet pedig a sóval keverjük el, s végül mindent a robotgépbe teszünk és szép sima, tálfalátólelválós állagúra dagasztatjuk, vagy dagasztjuk.) Kézzel ugyanígy, ha valakinek nincs gépe. Letakarjuk folpackkal a tálat és hagyjuk duplájára kelni. Közben megsütjük a fentiek szerint a gombát (vargánya, galambica, szegfűgomba, őzláb, fekete tölcsérgomba, fenyőalja, stb...) 

Ha a tészta megkelt, a konyhapultot lisztezzük, s a tésztát átgyúrjuk-gombócoljuk, letakarjuk és hagyjuk még 20-30 percig pihenni. A sütőt fullhőfokra begyújtjuk, mert a pizza gyorsan kell süljön. Igazából kemencében 1, azaz 1 perc alatt készre sül, de sajnos házi tűzhelyben ez nem lehetséges, de azért amennyire csak lehet, melegítsük elő a sütőt.

Ha már megpihente a gombócolt tészta is azt a 20-30 percet, sodrófával nyújtsuk jó vékonyra, a széleinél kissé vastagabbra hagyva a tésztát. Az első variációnál csak olívaolajjal locsoljuk meg, s tegyünk rá minden rávalót. A képen az első változat szerepel egyébként.

A második verziónál keverjük ki a paradicsomszószt: sűrített paradicsom, víz, csipet só, csipet cukor s ennyi a szósz, nem több. Ezzel kenjük meg a kinyújtott tésztát, s aztán jöhetnek a rávalók.

A harmadik verziónál a paradicsomszósz helyett pirospaprikával elkevert tejföllel és olívaolajjal locsoljuk meg a tésztát, s aztán a többi rávaló következik.

Mind nagyon finom. A sorrend mindig: tészta, szósz, sajt s aztán a többi feltét.

Nagyon forró, előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük.

Ez a tésztamennyiség egy nagy, gáztepsi méretű pizzához való. Ha közepest készítenénk, ahhoz elég 15 dkg liszt is, arányosan kevesebb hozzávalóval.

Bodzás palacsinta

Aki azt mondja: minden mulandó, az hazudik. Igenis vannak örök szerelmek. Például a bodza illata, íze, egyszerű szépsége feletti soha nem múló csodálkozás ilyen. Ha a világ is tűnne el, ez az illat mindig velem maradna, soha nem feledhetem. Ha létezik mennyország vagy édenkert, ezek az édes kis csillagvirágszirmok biztosan helyet kaptak benne.

Egy nemrecept. Inkább csak ötlet. A gulyáshoz készítettem. Elmentünk bodzát szedni szörpnek, és ilyenkor mindig csinálok valamilyen bodzás édességet is. 

Főzz egy vaníliapudingot. Porból - nem szépítem, mert az elfoglalt háziasszon barátja Dr. Oetker. Amikor a puding langyosra hűl, keverj bele jó sok bodzavirágot. Hagyd állni a krémet legalább 3-4 órán át, hogy átvegye a virág illatát s ízét. Aztán keverd ki a jól bevált palacsintatésztádat egy csapott evőkanálnyi kakaóporral. Süsd ki, töltsd meg a krémmel, szórd meg bodzavirággal s kevés porcukorral, majd tálald. Ennyi lenne. 😏

De ha nem akarsz porpudingot készíteni, akkor csinálj túrókrémet kevés tejfellel, tojás sárgájával, s abba keverd ezeket a pirinyó, illatos gyönyörűségeket.

Sárgaborsó gulyás

Mert hallottam este, a piacon,
míg dolgozott a nedves agyagon
a fazekas, hogy sóhajtott a sár;
„Ne durván, testvér, kérlek, nagyon fáj!”

Omar Khajjám (Nisápúr, 1048. május 18. - 1131. december 4; perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász) 

Tavasz ide vagy oda, ma setét, esős délelőtt volt. Nem volt kedvem piacra menni, körülkémleltem hát összes termeimet. S leltem egy zacskó sárgaborsót. A főzeléket nagyon nem szeressük, így gulyást főztem belőle. Megállapítást nyert, hogy ilyet máskor is elkövethetek, s legalább eszünk majd ebből a nem túl kedvelt hüvelyesből is kicsit többször, mert ebben a formában abszolút fogyasztható. (És... Nem csak a levest készítettem én, de a tálat is. Na jó "kis" segítséggel. 😏 Kicsit csálé, kicsit ollan amilyen, deazenyém.)

Hozzávalók 6 főre:
40 dkg sertéslapocka
30 dkg sárgaborsó
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 szál fehérrépa (5-10 dkg)
1 nagyobb szál sárgarépa (15-20 dkg)
1 kis darab zeller (kb. 5 dkg)
1 nagyobb fej vöröshagyma (kb. 10-15 dkg)
2 nagyobb gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 teáskanál pirospaprika
1 nagy babérlevél
1 teáskanál köménymag és
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen összezúzva
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt bors
2 nagy karika citrom

A sárgaborsót beáztattam. A hagymát apróra vágtam és egy nagy, 4 literes fazékban a zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam, a szintén apróra vágott fokhagymával együtt. A párolásnak valamikor a közepe táján a kis hosszúkás darabokra vágott szalonnát is a hagymákhoz adtam, s addig sütöttem őket együtt, míg a szalonna is megsült. Ekkor hozzáadtam a kisebb kockákra vágott lapockát is, és nagy lángon átpirítottam mindezt a hús fehéredéséig. Kis vizet aláöntöttem, és beletettem a pirospaprikát, a köményt és a koriandermagot is. Még kevés vizet aláöntöttem, sóztam-borsoztam és pörköltszerűen majdnem puhára főztem a húst fedő alatt.

Közben megtisztítottam és karikákra vágtam a zöldséget is. Mikor majdnem puha volt a hús, felöntöttem bőven vízzel, beletettem a sárgaborsót is, a zöldségeket is, fűszereztem kurkumával, gyömbérrel és a borsó puhulásáig főztem. A végén a két citromkarikát is hozzáadtam, s még pár percig főztem, míg a citromnak kioldódott az íze, savanykája.

Chilit feltétlenül kínáljunk hozzá.

Padlizsán sarma (hússal töltött padlizsántekercsek)

A Boszporusz látványa valamiféle metafizikai jelentést hordozhat, talán azért van, hogy az isztambuli lakásokban a tengerre néző ablak olyan jelentőséggel bír, mint a dzsámik Mekka felé néző imafülkéje, a mihráb (vagy a templomokban lévő oltár és a zsinagógákban álló mizrah), és ezért néznek a nappaliban álló fotelek, díványok, székek és ebédlőasztalok mindig a szoros felé. És ha valaki, aki ismeri ezt a szenvedélyt, a Márvány-tenger felől érkezik Isztambulba, annak a város is olyannak tűnik, mint millió egymást keresztező mohó tekintet, amely az ablakokból a hajókat és a Boszporuszt kémleli.

(Orhan Pamuk Nobel-díjas török író: Isztambul)

Szép padlizsánokat vettem. És ha már törökparadicsom, akkor a legjobb névadó otthonában receptet keresni hozzá. (A törököknek zseniális padlizsános receptjeik vannak.) A sarma azt jelenti: töltött, tekercs(elt). Lehet káposztalevél, szőlőlevél, karalábélevél, cukkini, padlizsán, egyszóval bármi, amibe tölteni lehet. Jellemző az egész Balkánon, de tovább kelet felé is az arab vidékeken. Ezt az ételt készítvén egyértelművé vált, amit eddig is sejtettem: a töltött káposztánk bizony török étel. :)

Ezt a videnyót találtam, és milyen jó hogy vannak már ilyenek, és milyen jó hogy kipróbálni a legbiztosabb mégis egy receptet. Ugyanis úgy jártam, hogy hittem a hölgyeknek és nyersen tettem én is bele a krumplit. Hát elő kellett volna főzni, mert nyers maradt, úgyhogy mikor kivettem a sütőből az ételt, külön ki kellett szednem a kis burgonyákat és fedő alatt külön még megpárolni. Szóval: az a biztos recept, amit kipróbáltál. Egyébként a padlizsán salmába nem jár automatice a krumpli, az alaprecept csak a tekercsek paradicsomos szószban, és rizst vagy bulgurt kínálhatunk hozzá, plusz finom friss laposkenyeret.

Hozzávalók 4 főre (20 db sarmához):
2 nagy duci padlizsán vagy 3 kisebb
a töltelékhez:
80 dkg darált hús (marha, de én sertésből csináltam)
2 újhagyma zöldjével együtt
1 kisebb fej vöröshagyma reszelve (6-8 dkg)
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál római kömény (az enyémben magyar kömény van 1 mk.kanálnyi plusz 1/4 mk.kanálnyi római kömény)
1 teáskanál kakukkfű
1 teáskanál sűrített paradicsom
1 kisebb csokor petrezselyemzöld aprítva
1 tojás
4 cl víz
a többihez:
kb. 2-3 dl olívaolaj vagy hidegen sajtolt repce vagy szőlőmagolaj
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
1 teáskanál édes anna
1 teáskanál pirospaprika
2,5 dl víz
só
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 nagy vagy 3 közepes friss paradicsom
2 hegyes erős zöld paprika
és előpárolt újkrumplik ha valaki így kompletten készítené

Nekem ez a sütőtálam jó nagy, 30 cm átmérőjű, így a burgonya is belefért, de ha kissebb tálunk van, készítsük krumpli nélkül.

A padlizsánokat megmossuk, a szárukat levágjuk és hosszában 0,5 cm-nél nem vastagabb szeleteket vágunk belőlük. Egy serpenyőben minden sütésnél kb. 2 evőkanálnyi olajat hevítünk és a padlizsánszeleteket mindkét oldalukon pirosra-feketésre sütjük. Jól lecsepegtetjük, mikor kivesszük őket egy tálba.

A darált húst megfűszerezzük, kézzel alaposan összedolgozzuk. (Nem minden recept ír tojást bele, el is hagyható.)

A paradicsomokat kockákra vágjuk, a paprikákat karikákra.

A padlizsánszeletekbe kis hengerformájú hústöltelékeket göngyölünk. Ami olaj a padlizsános tál alján maradt, azzal kikenjük a sütőtálat. A legszélét körben megszórjuk a paradicsomkockákkal, majd körben elrendezzük a padlizsán sarmákat. Középre megint paradicsomkockák jönnek és a zöldpaprika tetszés szerint körbe rendezve.

A sűrített paradicsomot kikeverjük a vízzel, a darált paprikával (édes anna) és az őrölt pirospaprikát is hozzákeverjük némi só és cukor társaságában. Ezt öntjük a padlizsántekercsekre illetve alájuk.

Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütjük.

Egyszerűen pazarfinom. Újabb recept került a házi kedvencek listájára. Sokszor fogom még készíteni. Egyébként szerintem ez az étel cukkinivel, szőlőlevéllel is isteni lehet. A legközelebb szőlőlevélbe göngyölöm, úgy készítem majd el. Világbajnok étel.

Joghurtos, kapros salátakrémleves

Van egy perc, amikor gutaütötten áll a délután. Még a bogarak titkos, rejtett, parányi mozgása is megszűnik abban a pillanatban; megtorpan a munkálkodó természet; a teremtés a káosz szélén tántorog, az asszonyok pedig egy csepp nyállal a szájuk szélén felülnek az ágyban, az arcukra virágot hímzett a párna, fuldokolnak a hőségtől és a bosszúságtól; és ezt gondolják: „Még mindig szerda van Macondóban.” És akkor ismét lekuporodnak a sarokba, egybefonnak álmot és valót, és hallgatólagos szövetségként továbbszövik a suttogást, mintha a falu minden asszonya egy hatalmas vászonlepedőt szőne közös erővel.

(G. G. Márquez)

Morzsás sült salátát akartam ma készíteni, de mivel igazi kerti salátát vettem, itthon derült ki, hogy bizony alaposan átnézendő. Így nem tudtam egyben hagyni a szívét, úgyhogy leves lett belőle. Meg amúgy is volt egy nagy csokor kaprom is, amit el kellett már használni. Végül is, krémlevest bármiből lehet főzni, nem igaz? 😊

Hozzávalók 4 főre:

2 kisebb fejes saláta

1,8 l víz (ennek egy része nálam ma krumpli főzőlé volt, de dobhattok bele egy zöldségleves-kockát nyugodtan alaplé gyanánt)

6 gerezd fokhagyma

3 szál újhagyma zölddel együtt

1 nagy csokor friss kapor

só

frissen őrölt bors

2 tojás sárgája

2 dl natúr joghurt (plusz egy kevés a díszítéshez)

1 púpos evőkanál liszt

1 teáskanál kristálycukor

1 teáskanál fehérborecet

(feltétnek: pirított kenyérkockák, vagy szalonnapörc vagy fürjtojás, vagy sajt, olívaolaj, stb...)

Föltettem a vizet forrni, közben a salátát alaposan megmostam, és nagyobb kockákra vágtam. Mikor már gyöngyözött az alaplé, beletettem a salátadarabokat, a darabolt újhagymát, fokhagymát is, kaprot is, és sóztam, borsoztam, hagytam főni 10 percig, aztán turmixoltam. Visszatettem a tűzre és kikevertem a habarást: a tojások sárgáját elkevertem a joghurttal, majd a liszttel is csomómentesre. (A tojás sárgája azért ajánlott a habarásba, mert így nem csapódik ki a levesben a joghurt. És sűríti is, krémesíti is.)

A levest levettem a tűzről, és egy merőkanálnyit a habarással jól elkevertem, majd hozzáadtam a leveshez, és szintén alaposan elkevertem. Már nem tettem vissza a tűzre, csak ízesítettem kevés cukorral, ecettel. (Ha visszatesszük és felforr, megfő benne a tojás, és az nem szép és nem krémes habarás fog eredményezni.)

Bármilyen feltéttel tálalható, díszíthetjük plusz joghurttal, olívaolajjal. Mi önmagában ettük, tökéletes volt így is. Hidegen is kitűnő leves. (Ha eredetileg is hideg levesnek szánnám, akkor nem tennék lisztet bele, csak a tojássárgákkal elkevert joghurttal sűríteném.)

Marcsi Sajtműhelye

Szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy családi manufaktúrát. A zalaegerszegi piacon, piacnapokon árulnak sajtot, mézet, lekvárt. Most elsősorban a sajtműhelyt emelném ki Szakályék Éléskamrájából, mert Marcsi nagyon finom sajtokat készít. A parenyicája nagy kedvencem, de a töltött sajtjai is nagyon különlegesek. Aminek viszont a legjobban örülök, hogy készít hosszan érlelt sajtokat is. Ha szeretitek a jó olasz tésztaételeket, akkor Marcsi pultjában megtaláljátok a "pasta"-ra való reszelnivalót, mert határozottan állíthatom, egyik-másik keménysajtja jobb, mint a boltokban kapható Grada Padano. Szerintem. Markánsabb, erőteljesebb. Én már évek óta az ő sajtjával készítem a bolognait, a pasta carbonárát, és az összes olaszos tésztaételt. De szoktuk csak úgy önmagukban is ízlelgetni ezeket a finomságokat egy pohár jóféle bor vagy sör kíséretében. Salátákra is kitűnőek - például a feta, de lehet venni Marcsinál friss sajtokat is, ricottát, joghurtot, vajat is.

Csak óvatosan a kóstolással! (Függőséget okoz...) És nekem is hagyjatok a készletből. 😊 🧀

Ropogós gofri

   Képzelj el egy vak teknőst, amely világnyi méretű óceán mélyén bolyong. Felette úszik egy fagyűrű, amelyet a hullámok ide-oda lökdösnek. A teknős minden száz évben egyszer feljön a felszínre. A buddhisták azt mondják, hogy emberi lénynek születni még sokkal nehezebb, mint hogy az a teknősbéka a felszínre emelkedve véletlenül a fejével beletaláljon a fagyűrűbe. S még azok között is, akiknek emberi születés az osztályrésze, kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy kapcsolatba kerüljenek a tanításokkal, olyan kevesen, mint „csillagok a nappali égbolton”.

   A fájdalom, szenvedés, veszteség, az állandó frusztráció valóságos és meghatározó célt szolgálnak: azt, hogy felébresszenek bennünket. Saját cselekedeteink sötét, szűk ketrecébe vagyunk zárva, s azt hisszük, hogy ez a világmindenség. Csak nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy esetleg lehetséges a valóságnak egy másik dimenziója is.

   A meditálás fokozatosan megtisztítja a közönséges tudatot, lemezteleníti és elsöpri szokásait és látomásait, hogy a megfelelő pillanatban felismerhessük, hogy kik is vagyunk valójában. A meditáció az, ami hazaviszi a tudatunkat. 

(Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról)

Most volt nálunk mangalica és pálinka fesztivál, és az egyik barátosném is sütött beugrósként gofrit a sokadalomban. Elő is vettem a spájz mélyéről a készülékemet.

A házi gofri sosem lesz olyan, mint amit piacokon, vásárokon árulnak, egyrészt mert tojásporból, tejporral készül, másrészt amiben sütik, az sem a háztartási verziójú sütő, harmadrészt a gofri ízében a gyerekkori emlékek édessége is benne van: valaha ez a finomság valóban különlegességnek számított, és kivárni, beleharapni maga volt a mennyország. De azért lehet hasonlóra készíteni, ha jó a receptünk. Azért sem került fel eddig a blogra, mert a ropogósat szeretem, és eddig sajnos amiket kipróbáltam recepteket, egyik sem volt olyan, amilyenre vágytam. Ez finom. Kívül ropogós, belül puha. Viszont azonnal fogyasztandó, mert kihűlés után ez is bepuhul. A receptet itt találtam, köszönetem. A mennyiséget harmadoltam, mert a harmadából is 5 darab nagy gofri sült ki. 

Hozzávalók 5 darab csillag alakú gofrihoz:
16 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1 tojás
3 púposkás evőkanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
vanília (cukor, por vagy esszencia, kinek mi van készleten)
2 dl víz
0,6 dl olaj

A tojás sárgáját, fehérjét külön-külön tálba tesszük. A lisztet elkeverjük a sütőporral, sóval. A sárgáját habosodásig keverjük a cukorral, aztán hozzákeverjük a vizet, olajat is, végül a lisztet is. A fehérjét habbá verjük és a kész masszához keverjük finoman. 

A felmelegített sütőt ecsettel kissé megolajozzuk és egy kisebb evőkanálnyi masszát teszünk rá. Összecsukjuk és közepes hőfokon készre sütjük olyan 3-4 perc alatt. Ne süssük magas hőfokon, mert akkor sem lesz ropogós. 

Finom csokiöntettel & tejszínhabbal, vagy karamellszósszal & tejszínhabbal, vagy lemon curddel & tejszínhabbal, vagy pl. eperöntettel & tejszínhabbal is.

(A lentebbi ostyareceptről jutott eszembe, hogy lehet hogy érdemes lenne kipróbálni ezt a receptet csak tojásfehérjével. Lehet hogy az lenne az igazán igazi, ropogós változat. Egyet habbá vernék, egyet pedig simán belekevernék a tésztába. No legközelebb úgy sütöm, egy próbát megér.)

Sósra is készíthető a tészta - izgalmas kísérletekre adhat módot, ha kilépünk az édes kategóriából. A gofrisütőben süthetünk ostyalapokat is, amit fagyi mellé kínálhatunk.

P.s.: Azt tudtátok hogy már a IX-X. században is létezett a gofri? Vagyis a waffle.