Az emberek világa egyszer fent van, egyszer lent, és az emberek követik a világukat, akár fel, akár le; míg nekünk varázslóknak egyáltalán nem dolgunk, hogy kövessük őket az élet viszontagságaiban.
A varázslók művészete az, hogy mindenen kívül maradnak, és észrevétlenek. És legfőképpen az a művészetük, hogy nem fecsérlik el az energiájukat.
(Castaneda: Az erő második köre)
Lett nyolc üveg cseresznyebefőttem, jópár üveg lecukrozott meggyem, cseresznyém, és tettem el citromfűszörpöt is, mert kaszálni lehet, annyi van. És még ma szedjük a ribizlit.
A kompótot Kata leírása alapján készítettem.
Röviden azért leírom. A gyümölcsöt megmostam, leszáraztam. Az üvegeket alaposan kimostam. Minden üvegbe 3/4-ig tettem a gyümölcsből, 4 kanál cukrot szórtam minden üvegbe. A konyhapulthoz ütögettem, hogy a szemek megtalálják a helyüket. Aztán amennyi még fért az üvegekbe, annyival feltöltöttem őket. Háromnegyednél kicsit magasabban feltöltöttem az üvegeket vízzel, és mindegyikre egy mokkáskanálnyi pálinkát öntöttem. Az üvegek tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rácsavaroztam a fedőt. (Nekem muszáj, a spájzomban szaunázni lehetne...) Egy nagy lábosba állítottam az üvegeket - nekem 4 darab 7 decis üveg fér egy lábosba, így lett nyolc üveg 2 lábosban -, amit 3/4-ig felöntöttem vízzel. Rájuk tettem a lábosok fedőjét és közepes lángon főzni kezdtem. Ruhát nem kellett alátennem, mert a fedő pont megfogta az üvegeket. Forrás után 15 percig főztem. Éjjelre is rajtuk hagytam a fedőt. Mikor kihűltek a spájzba tettem őket.