Mind nagyon finom. Amit ismételten megfigyeltem viszont: a kerti, nem multis padlizsánok sokkal kiadósabbak. Húsosak, masszívak, sütés után nem eresztenek levet. A multis igen. Tiszta víz, tehát ha tehetitek, piacon vásároljatok, termelőtől. Fele annyi kell belőle, és sokkal jobb minőségű is. Össze sem lehet hasonlítani őket. Ha nincs lehetőségetek csak multinál vásárolni, rá kell számolni... a dupláját kell venni, és ez leginkább a krémekre vonatkozik.
Fűszeres Eszter telibe'talált. 🎯 Épp elő akartam hozakodni a jelenséggel, de Eszter megírta helyettem, köszönetem.
Annyival kiegészíteném, hogy van sokféle evési rendellenesség is: anorexia, bulimia, vegánság, nyersevés, stb... hogy a legismertebbeket mondjam. Ígyhát az egészségmánia is kapott egy orvosi címkét: orthorexia nervosa, vagyis egészséges étkezés megszállottság. A szó furán hangozhat: megszállottság, pedig bizony az. A kényszeres viselkedés egy formája. Csak normálisnak tartjuk, mert hát az "egészségről" szól. Elméletileg. Gyakorlatilag pedig egészen más az összkép, ha az árnyékát is megfigyeljük.
Valóban elhatalmasodtak az evési zavarok, egyre többek életét keserítik meg, olyanokét is, akik csak együtt élnek evési zavaros emberekkel. Érdemes többet tudni ezek hátteréről tehát, utánaolvasni, mi deformálódott el a lélekben. És jó ha azt is tudatosítjuk, hogy ezek csak tünetek, belső konfliktusok tünetei. Vagyis nem örökké tartó állapotok (csak az orvosok ezt nem szeretik hangsúlyozni). Ahogy keletkeztek, el is múlhatnak, ha a belső okot megtaláljuk és megszüntetjük. Vagy nem, de akkor is megtanulhatunk úgy élni velük, hogy sem önmagunkat, sem másokat nem kergetünk az őrületbe vele.
A pszichés evészavarokon túl, nagyon érdekes kortünet az, hogy milyen sok ember allergiás valamilyen ételre, összetevőre. Nem meglepő, mert amit a Földdel és élőlényeivel teszünk, az történik
velünk is: mérgezettek a vizek, a föld, a levegő, így hát az élelmünk
is, és az étel = élet (ÉL-elem), vagyis az életünk is.
Aztán ott vannak, akik csak kitűnni vágyásból válogatósak: voltam már nagy társaságban nem egyszer, ahol együtt is étkeztünk, és kész agyrém volt a legtöbb alkalom... majd' mindenki azzal volt elfoglalva, ő mit ehet és mit nem. (Ne feledjük: az evés-heppek jóval több mint fele mögött nincs betegség, valóban csak mániák, divatjelenségek.)
Hol van már az egy tálból csemegézünk világa? Az étel megosztásának rituáléja? Gondoljunk csak a street food-őrületre. Már nem is asztalnál eszünk, együtt semmiképpen, hanem rohanvást, az utcán. Pedig állítólag a megosztások világában élünk. Állítólag. Valójában soha nem voltunk elkülönültebbek, egoistábbak, én-központúbbak, szorongóbbak, neurotikusabbak, és hadd ne folytassam.
"A modern korban két absztrakt
embert ismerünk: az egyik a szcientifista, a másik
a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a
kettő
az ateizmus válfaja.
A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem
dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai
energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát,
körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik,
hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét,
nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként
méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz
rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak
tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de
a vizet nem tudja megmosni semmivel.
Puritán
lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha
idealista, akkor is, ha buddhista, vagy talmudista,
mert a puritánság nem világszemlélet, hanem temperamentum. Két
dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való
sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való
eszelős és alattomos harci készség. Mindezt azért, mert szegény
Isten helyett elvet talált, és
ő
ezt tudja. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt,
alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, enne
hozzá ecetben savanyított
paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg
szekszárdit, meg lehetne
menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná
bírni." (Hamvas Béla, 1945 nyarán)
Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.
Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.
Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak
(Petri György: Reggeli kávézás)
Itt az ősz... reggelente tíz foknál is hidegebb van, szemben a
tetőkön megül már a reggeli pára. A lakás jólesően hűvös, hónapok óta
először mutat a hőmérő 24 foknál kevesebbet.
Szeretem a nyarat, de elég volt belőle,
főleg itt a beton-dzsángl kellős közepén. Jöhetnek a fázós reggelek, a
jóleső forró kávéval a kézben, vastag, puha, meleg köntösbe burkolózva.
Minden évszaknak megvan a maga varázsa.
Ólálkodott a hűtőmben már vagy 4 hete egy fej káposzta, úgyhogy becserkésztem. Akkor vettem, mikor nyári töltött káposztát csináltam, mert nem tudtam egy fej elég lesz-e a leabálandó levelekhez, s így az akkor beszerzett kettőből az egyik megmaradt. Káposztás tésztához most nem volt hangulatom (pedig imádom), úgyhogy a nemrég Aledánál látott étel készült belőle. Köszönöm a receptet! Finom és könnyű, ráadásul nagyon kiadós is, kenyér nélkül pedig a szétválasztósan diétázók is ehetik. Nem egészen a recept szerint csináltam, mert nem volt mindenem itthon hozzá, piac meg nem volt ma.
Hozzávalók 4 főre:
80 kg friss laskára vágott káposzta
40 dkg sertéshús (comb, lapocka, tarja, dagadó)
15 dkg füstölt parasztkolbász
1 közepes fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál zsír vagy 3-4 evőkanál hidegen sajtolt olaj (repce)
1 teáskanál köménymag
1 evőkanál majoránna
1 nagyon nagy friss, érett paradicsom (ökörszív), vagy kettő normále (télen egy olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv lével együtt, és akkor nem kell hozzá külön sűrített paradicsom sem)
1 kápia vagy pritamin paprika (nálam 2 púpos teáskanál darált paprika, vagyis házi Erős Pista)
1 zöldpaprika
1 evőkanál sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl
A húst csíkokra vágtam és a zsiradékon sóval, borssal és az egész köménnyel átpirítottam, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott hagymát, zöldpaprikát, valamint az apróra vágott fokhagymát is. A hagyma üvegesedéséig sütöttem őket együtt, majd fűszereztem a paprikakrémmel is, és felöntöttem kevés vízzel. Fedő alatt, többször alávizezve, keverve a húst puhulásig főztem. Közben laskára vágtam a káposztát, és sós, majoránnás vízben puhára főztem. A levét végül leöntöttem róla, úgy hagytam hűlni.
Lehéjaztam a paradicsomot, kis kockákra vágtam.
Amikor puha volt a hús, hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és a karikákra vágott parasztkolbászt is. Hagytam egyet rottyanni, s lezártam alatta a lángot. Összevegyítettem a káposztát a szaftos hússal és kizsírozott tepsibe tettem. A tetejét meglocsoltam a tejföllel és 30 percig, a tejföl barnulásáig sütöttem cirka 180 fokon.
Friss kenyeret kínálhatunk hozzá.
Kitűnő étel, egész évben készíthető.
Csendes, kévébe kötött reggel,
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.
Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt,
s tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt -
(József Attila: Csendes kévébe, részlet)
Imával kezdeni.
Mert szó, tett, szándék, kívánság
megszenteletlen, pogány, mint a megszelt kenyér,
ha nem éri a kereszt. Ne végy a szádba
kenyeret, ha nincs megáldva. S ne mondj ki szót soha és főként le ne írj soha, míg a Nagy Hatalmak egyike nem szólt: lehet. Imával, mindig imával kezdeni. Napot, utat, munkát, ebédet és a szót, akár ha szól, akár, ha írva van.
