é(l)te(t)l allergia

Fűszeres Eszter telibe'talált. 🎯 Épp elő akartam hozakodni a jelenséggel, de Eszter megírta helyettem, köszönetem.
Annyival kiegészíteném, hogy van sokféle evési rendellenesség is: anorexia, bulimia, vegánság, nyersevés, stb... hogy a legismertebbeket mondjam. Ígyhát az egészségmánia is kapott egy orvosi címkét: orthorexia nervosa, vagyis egészséges étkezés megszállottság. A szó furán hangozhat: megszállottság, pedig bizony az. A kényszeres viselkedés egy formája. Csak normálisnak tartjuk, mert hát az "egészségről" szól. Elméletileg. Gyakorlatilag pedig egészen más az összkép, ha az árnyékát is megfigyeljük.




Valóban elhatalmasodtak az evési zavarok, egyre többek életét keserítik meg, olyanokét is, akik csak együtt élnek evési zavaros emberekkel. Érdemes többet tudni ezek hátteréről tehát, utánaolvasni, mi deformálódott el a lélekben. És jó ha azt is tudatosítjuk, hogy ezek csak tünetek, belső konfliktusok tünetei. Vagyis nem örökké tartó állapotok (csak az orvosok ezt nem szeretik hangsúlyozni). Ahogy keletkeztek, el is múlhatnak, ha a belső okot megtaláljuk és megszüntetjük. Vagy nem, de akkor is megtanulhatunk úgy élni velük, hogy sem önmagunkat, sem másokat nem kergetünk az őrületbe vele.
A pszichés evészavarokon túl, nagyon érdekes kortünet az, hogy milyen sok ember allergiás valamilyen ételre, összetevőre. Nem meglepő, mert amit a Földdel és élőlényeivel teszünk, az történik velünk is: mérgezettek a vizek, a föld, a levegő, így hát az élelmünk is, és az étel = élet (ÉL-elem), vagyis az életünk is.
Aztán ott vannak, akik csak kitűnni vágyásból válogatósak: voltam már nagy társaságban nem egyszer, ahol együtt is étkeztünk, és kész agyrém volt a legtöbb alkalom... majd' mindenki azzal volt elfoglalva, ő mit ehet és mit nem. (Ne feledjük: az evés-heppek jóval több mint fele mögött nincs betegség, valóban csak mániák, divatjelenségek.)
Hol van már az egy tálból csemegézünk világa? Az étel megosztásának rituáléja? Gondoljunk csak a street food-őrületre. Már nem is asztalnál eszünk, együtt semmiképpen, hanem rohanvást, az utcán. Pedig állítólag a megosztások világában élünk. Állítólag. Valójában soha nem voltunk elkülönültebbek, egoistábbak, én-központúbbak, szorongóbbak, neurotikusabbak, és hadd ne folytassam.

"A modern korban két absztrakt embert ismerünk: az egyik a szcientifista, a másik a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a kettő az ateizmus válfaja. A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel. 
Puritán lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha idealista, akkor is, ha buddhista, vagy talmudista, mert a puritánság nem világszemlélet, hanem temperamentum. Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség. Mindezt azért, mert szegény Isten helyett elvet talált, és ő ezt tudja. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt, alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, enne hozzá ecetben savanyított paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg szekszárdit, meg lehetne menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná bírni." (Hamvas Béla, 1945 nyarán)


Megjegyzések

A téma nagyon is aktuális, falusi vendéglátóként önálló bejegyzésben is reflektáltam rá blogomon, bízva a tovább gondolkodásban.
duende üzenete…
Köszi Zsuzsa, el is olvastam, és egyetértek veled.
Olyan bőségben élünk - minden szempontból - hogy az elmondhatatlan. Ha csak a saját gyerekkorunkra tekintünk vissza, ahhoz képest is óriási a különbség, ha meg még pár évtizedet hátrébb megyünk, akkor már elképesztő. A béke és kánaán földjén élünk, csak sokan észre sem veszik... Ahogy nagyanyám szokta mondani: jódógukba'mán nem tudják mit csináljanak. És igaza lenne, ha ma mondaná.
És a másik, amiről írtál: elképesztő iparág épült a glutén- és laktózérzékenységre, a diétákra, stb. Remek üzlet.
És nem csak a gyártók szolgálják ki mindezt, de az orvosok is.

Aki komolyan allergiás vagy cukorbeteg, azt megértem. De a vegánkódókat, nyersevőket, paleontológusokat, és a többi divatmarhaságot nem. Pontosabban csinálják, de akkor csinálják meg maguknak. És ne mást dolgoztassanak vele. Otthon maszatoljanak, máshol meg egyék, amit kapnak, oszt ennyi.
Egy vízió lebeg a szemeim előtt. Nem szép. Ha háború, éhínség lenne, a nagy válogatós "igényeskosztosok" egy falat üres kenyérért is hálát adnának. Amit megjegyzem, ma már nem tesz meg senki... (vagy kevesen, tisztelet a kivételeknek)