A maté tea (yerba mate)

Az emberi boldogság és kultúra szempontjából nem hiszem, hogy lett volna jelentősebb találmány az emberiség történetében - olyan, amely közvetlenebbül hozzájárult volna a szabad idő, a barátság, a társas élet és a társalgás élvezetéhez - , mint a dohányzás, az ivás és a tea. Mind a háromnak vannak közös jellemvonásai: először is előmozdítják társas életünket; másodszor nem tömik meg a gyomrunkat, mint az étel, s ezért az egyes étkezések között is élvezhetők; harmadszor pedig: mindegyiket orrunkon, szaglóérzékünkön keresztül is élvezhetjük. A dohány, az ital és a tea igazi élvezete csak laza, kényelmes, barátságos és társaságkedvelő légkörben képzelhető el. Csak olyan emberek élvezhetik igazán a dohányt, az italt meg a teát, akiknek érzékük van a barátságkötéshez, nagy gonddal választják meg barátaikat, s természetüktől fogva szeretik a ráérős életet. A teát csendes társaság számára találták ki, miként a bort zajos mulatozók számára. Van valami a tea természetében, ami az élet csendes szemlélésének világába vezet bennünket. Ha kora hajnalban, tiszta időben szedték a teát, amikor a hegytetőn tiszta és ritka a reggeli levegő, s a leveleken rajta van még a harmat illata, akkor teázás közben érezzük még ennek a bűvös harmatnak illatát és finomságát. A taoista felfogás értelmében - mely felfogás szerint vissza kell térnünk a természethez, s a világegyetemet a férfi és női erők együttes működése tartja életben - a harmat valójában az "ég és a föld nedűjét" szimbolizálja, mikor a két princípium éjszaka egyesül. Általában úgy tartják, hogy a harmat bűvös táplálék, finom, tiszta és éteri, s minden élőlény - legyen ember vagy állat -, amely eleget iszik belőle, az remélheti, hogy halhatatlanná válik. De Quincey helyesen mondja, hogy a tea "mindig kedves itala lesz az intellektuális embernek", de a kínaiak még tovább mennek, s az emelkedett elméjű remetével hozzák kapcsolatba a teát. A teáról szóló kitűnő olvasmányban, a Csa-szuban a következőket olvashatjuk: A legmegfelelőbb pillanatok a teaiváshoz:

Amikor szíved és kezed tétlen.

Ha belefáradtál a versolvasásba.

Amikor zaklatottak a gondolataid.

Amikor énekeket és dalokat hallgatsz.

Ha meghallgattál egy dalt.
Ha ünnepnap vendégségben vagy.

Miközben a csinen játszol és festményeket nézegetsz.

Mikor késő éjjel belemerültél egy beszélgetésbe.

Világos ablak előtt tiszta asztalnál.

Kedves barátok és karcsú ágyasok társaságában.

Amikor hazaérkeztél vendégségből.

Amikor tiszta a nap és enyhe a szellő.

Rövid zivatarokkal vidámított napon.

Festett csónakben egy kis fahíd mellett.

Magas bambuszerdőben.

Nyári napon egy lótuszvirágos tóra néző pavilonban.

Amikor tömjénfüstölőt égetsz egy kis szobában.

Miután vége az ünnepségnek, és a vendégek hazamentek.

Amikor a gyerekek az iskolában vannak.

Egy csendes, elhagyatott templomban.

Híres hegyi források és különös alakzatú sziklák közelében.

(Lin Yutang: Az élet sója)

Gyújtottam is egy tömjénfüstölőt az imént... :-)

Fogyókúrámhoz segítségképpen a máté teát választottam. Íze kellemes, hasonlít a zöld teáéra. Önmagában is nagyon finom, de ízesíthető citrommal, mézzel is. Reggel elkészítek egy-másfél liternyit belőle, és a nap folyamán megiszogatom. De aki jobban kedveli a friss, forró teát, készítse minden alkalommal frissen. Egy csészéhez egy mokkáskanálnyi teafű bőven elegendő. Saját tapasztalatból mondhatom, valóban nagyon élénkítő, energetizáló ital ez. Az is saját tapasztalat, hogy nagy mértékben csökkenti az étvágyat. Hogy mennyire zsírbontó is? Majd kiderül... És talán nem is fontos.

Már átadtam magam a teázás élvezetének.

(Forrás: http://www.teautja.hu/teahaz/index.php?pageid=yerba_mate_tealap)

Ilex paraguayensis, mate, chimarrao, yerba mate, maté

A máté tea egy évelő növény (olyan növény, ami nem pusztul el az év végén) mely a magyalfélék családjába tartozik, bizonyítva ezt vastag leveleivel is. Vadon nő Argentína, Chile, Peru, Brazília esőerdőiben, és Paraguayban, ahol termesztik. A legjobb máté tea vadon nő az esőerdők árnyékában, pont a kellő időben szedik le, gyorsan szárítják (végig megtartva világoszöld színét) és csak közvetlenül csomagolás előtt őrlik le. Füstös, kicsit kesernyés, nedves fűszaga van.

Régebben az őslakosok csak rágták a leveleket, hogy így fokozzák energiaszintjüket. Később ledarálták a leveleket és így adták hozzá forró, vagy esetenként hideg vízhez. A forró vizet sokkal gyakrabban használták, mert így az aktív hatóanyagokat sokkal gyorsabban kinyerték. A hideg vizes kinyerés ugyanakkor több összetevőt óv meg.

A máté teától éber leszel, és csak úgy vág majd az eszed. Úgy működik, mint egyfajta frissítő a központi idegrendszer számára, mely lecsendesíti a testet és az agyat. Kimutatták, hogy javítja a hangulatot és a koncentrációs készséget, csökkenti a gondterheltséget, és megelőzi a mentális kimerülést. Egy átlagos csészényi máté tea tízszer annyira élénkít, mint a kávé. A matein a koffeinnal ellentétben nem erős vízhajtó, így sokkal kevésbé dehidratálja a testet.

Hatásai a szervezetre:196 kémiai anyag van a máté teában, ami testünkre hat - beleértve a B vitaminokat; A, C és E vitaminokat, és az ásványi anyagokat, mint pl. a kalcium, magnézium, vas, kálium és a szelén. 11 fajta polifenolt tartalmaz, ezek erős antioxidánsok. Ezenfelül gazdag klorofillban, ami élénkzöld színét adja és további antioxidáns előnyöket biztosít. 

Mélyebb alvás: Hihetetlen, de a máté tea nem zavarja az alvást. Igazság szerint, segíti a pihentető alvást és növeli a gyors szemmozgással (REM) járó alvást csakúgy, mint a mély alvást (delta állapot). Sokan állítják, hogy kevesebb alvásra van szükségük, amikor a máté teát használják, mivel mélyebben alszanak.

Emésztés és méregtelenítés: a máté tea segíti az emésztést, és helyrehozza a béltraktus sérült szöveteit. Megakadályozhatja a székrekedést azzal, hogy lágyítja a székletet és stimulálja a bélrendszer összehúzódásait. A méregtelenítést is elősegíti azzal, hogy növeli a vizelés, az emésztés és az ürítés által történő vízvesztést.

Biztonság a szívnek: Míg más stimulánsokat, pl. a koffeint és az efedrát félelem övezi a szívre gyakorolt káros hatásaik miatt, kimutatták, hogy a máté tea egyenesen jó hatással van arra. Megnövelheti a szív oxigén-és tápanyag-ellátottságát stressz esetén vagy edzés ideje alatt, csökkentheti a vérnyomást és javíthatja a keringést néhány ember esetében azzal, hogy nyugtatja az ereket.

Immuntámogatás: minden jel szerint a máté tea erősíti az immunrendszert egyrészt azzal, hogy leküzdi a betegségeket okozó organizmusokat és segíti az immunsejtek - elsősorban a fehérvérsejtek - működését. A benne található C és E vitaminok fontosak az immunrendszer támogatása szempontjából. Eltérően a többi gyógynövénytől, melyek folyamatosan stimulálják az immunrendszert a máté tea inkább egy egyensúlyi állapotot hoz létre azzal, hogy egyfajta frissítőként hat rá.

Segíti a tüdő működését: a máté tea az allergiát is enyhíti azzal, hogy oly módon stimulálja a mellékvese mirigyeket, hogy azok kortikoszteroidokat termeljenek, melyek elfojtják a gyulladást és az túlreagált immunválaszt. A légutakat is megtisztítja. A máté tea izomnyugtató hatása hasznossá teszi azt az asztma kezelésekor, mivel tágítja a hörgőket (amik megkötik a gázokat a tüdőben).

Fogyasztása:

A máté teát kiegészítőként fogyasztva a nap folyamán étkezések vagy edzés előtt tanácsos magunkhoz venni. Az optimális termogenetikus hatások érdekében reggel az első dolgunk legyen felkelés után egy adagot elfogyasztani belőle.

A tea napi 2-3 alkalommal fogyasztandó étkezések között.
Terhesség és szoptatás ideje alatt nem javallott.
Nincs ismert mérgező hatása.
Nincsenek ismert hiánytünetei.

Kutatások alapján a máté tea a következő betegségek kezelésekor lehet hasznos:

Asztma

Elhízás

Krónikus fáradtság szindróma (CFS)

Depresszió

Székrekedés

Csökkent immunfunkció

Cukorbetegség

(A képet a wikipédián találtam, a három pici kép a Terebessről való)

(Forrás: http://shop.builder.hu/enciklopedia_reszletes.htm4?id=111)

A Terebessen igazán jó kis összefoglaló van róla, képekkel: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/mate.html

Virslis burgonyaleves

Füstölőt gyújtottam az imént, és most
valami melegséges, biztonságos,
otthon-érzés kerített hatalmába.
Szantálfa. Szeretem az illatát. Egyszer
gyerekkoromban kaptam a keresztanyámtól
egy kulcstartót. Szantálfából faragták,
három elefánt állt egymás hátán.
Alul a legnagyobb, aztán egy kisebb és
még egy kisebb. Sokáig megvolt, nagyon
ragaszkodtam hozzá. Az illata miatt.
Az iskolában még órák alatt is a zsebemben
volt, néha-néha elővettem és megszagolgattam.
Most ahogy érzem a füstölő illatát,
most ugrott be ez az emlék. Azt hiszem
valamelyik keleti énemre emlékeztet,
mert már gyerekkoromban olyan
„ismerős”- illat volt, olyan otthon-illat,
„nagyonszeretem”-illat, jóérzés-illat.
Hm, érdekes, érdekesek az illatok...
Betöltik a teret és mindent áthatva
megváltoztatják az anyag finomabb és
durvább szerkezeteit, megváltoztatják a
tudatállapotot, az érzékelést, mindent.
Olyan emlékeket ébresztenek fel, és
hoznak elő belőlünk, amikről nem is
tudtuk hogy léteznek. Egy biztos.
A szaglóközpont a legősibb agyrészünk,
a legmisztikusabb. Vajon miért? Mi az
illat? Miért van egy virágnak, mindennek
illata? Hm, elgondolkodtató...

(duende)

Még mindig vannak maradékok a hűtőben. Pl. virsli.

Hozzávalók 4 főre:
4 db virsli,
4 közepes krumpli,
1 pici fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2 babérlevél,
1 teáskanálnyi pirospaprika,
1 teáskanál gombapor 

(el is hagyható ha valakinek nincs otthon),
só,
2 dl tejföl,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt.

Egy nagyobb lábosban a kockákra vágott vöröshagymát és fokhagymát megfuttattam az olajon, majd pirospaprikát kevertem hozzá. Hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát, a babérleveleket és felöntöttem vízzel. Sóztam, gombaport is tettem bele. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, a karikázott virslit is beletettem. Közben a lisztet elkevertem simára a tejföllel, kicsi vízzel higítottam is. Mikor készen volt a leves, a habarást is hozzáadva újra felforraltam.

Káposztás cvekedli

"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet.
Mindig az a csók a legszebb csók, mit el nem csókolunk."

(Karády Katalin)

A káposztás cvekedli érdekes dolog. Mint a magyarság. Pont középen van... A németek káposztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Az olaszok tésztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Végre valami, amiben mi jártunk a legjobban! Mert ezen étel a világon - legalábbis szerintem - az egyik legistenibb.

A káposztás tésztáról nekem mindig Karády Katalin jut eszembe. Egyszer régen olvastam az életéről egy könyvet. Abban volt egy sztori. Elmeséli hogy egyszer egy barátnőjével moziba mentek. És akkor még nem volt popkorn... Viszont voltak jó kisvendéglők Pesten. Szóval mozi előtt betértek egy kockásabroszospörkölteskisföccsös helyre, és vittek két adag káposztás cvekedlit - a moziba. Rágcsa gyanánt.

Nos, a történetnek majdnem lincselés lett a vége... Ugyanis a nézőközönség úgy cuzammen rákívánt eme illatos étekre, és a film ki tudja mennyire lebilincselő képsorait elhomályosította a cvekedli illata. :-)

Hát... ez is olyan, amit csak mi ismerünk és szeretünk, és ami összeköt bennünket...

Még karácsony előtt vettem a káposztát, aztán kimaradt a menüsorból. És ma nem volt kedvem a mínusz 13 fokban boltba menni. És időm is volt. Úgyhogy ma házi, saját készítésű tésztával csináltam a fent dicsőített csodát. Minden összejátszott, a csillagok állása úgy tűnik, a tésztagyúrásnak kedvezett.

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg liszt,

4 egész tojás,

1 nagy fej káposzta,

só,

5 teáskanál kristálycukor,

5 evőkanál olaj (zsírral mégjobb).

A káposztát megtisztítottam a torzsájától, aztán robotgéppel lereszeltem. Besóztam és állni hagytam vagy úgy húsz percet. Egy nagy lábosba 5 evőkanálnyi olajat öntöttem, és hozzátettem a jól kinyomkodott reszelt káposztát is. Fedő alatt kis lángon hagytam párolódni. Húsz perc elteltével hozzáadtam a cukrot és még egy kevés sót is tettem bele. A káposztás tészta ugyanis csak akkor finom, ha a sült káposzta kellően ízes. Vagyis kell rá só is, cukor is. a két íz legyen egyensúlyban. Második trükk: csak akkor lesz finom, ha kellően megpirul-barnul a káposzta. Mert csak ekkor karamellizálódik kicsit rá a cukor, ekkor kapja meg azt a jellegzetes ízét. Szóval ne féljünk, ha kicsit odakap, föl lehet keverni és eloszlik az egészben aztán.

Míg a káposzta puhult, elkészítettem a tésztát is.

Az átszitált liszthez hozzátettem a 4 tojást és némi vízzel együtt jó rugalmas tésztává dolgoztam. (Sót nem tettem bele, a főzővízbe viszont nem sajnáltam.) Négy darabba vágtam, a darabokat egyenként gombócokká gyúrtam, majd letakarva félretettem őket - egy kivételével. Lisztezett deszkán jó vékonyra kinyújtottam, derelyevágóval kockákra vágtam és lobogó, sós, forrásban lévő vízben kifőztem. És aztán utána a természetesen a maradék három tésztagómbóccal is így jártam el.

Eszembe jutott még egy dolog a káposztás tésztáról. Az egyik hugom hónapokat szokott Görögországban tölteni. Mielőtt jön haza, az anyu mindig megkérdezi, mit főzzön? És mindig káposztás cvekedlit kér...