Virslis burgonyaleves




Füstölőt gyújtottam az imént, és most
valami melegséges, biztonságos,
otthon-érzés kerített hatalmába.
Szantálfa. Szeretem az illatát. Egyszer
gyerekkoromban kaptam a keresztanyámtól
egy kulcstartót. Szantálfából faragták,
három elefánt állt egymás hátán.
Alul a legnagyobb, aztán egy kisebb és
még egy kisebb. Sokáig megvolt, nagyon
ragaszkodtam hozzá. Az illata miatt.
Az iskolában még órák alatt is a zsebemben
volt, néha-néha elővettem és megszagolgattam.
Most ahogy érzem a füstölő illatát,
most ugrott be ez az emlék. Azt hiszem
valamelyik keleti énemre emlékeztet,
mert már gyerekkoromban olyan
„ismerős”- illat volt, olyan otthon-illat,
„nagyonszeretem”-illat, jóérzés-illat.
Hm, érdekes, érdekesek az illatok...
Betöltik a teret és mindent áthatva
megváltoztatják az anyag finomabb és
durvább szerkezeteit, megváltoztatják a
tudatállapotot, az érzékelést, mindent.
Olyan emlékeket ébresztenek fel, és
hoznak elő belőlünk, amikről nem is
tudtuk hogy léteznek. Egy biztos.
A szaglóközpont a legősibb agyrészünk,
a legmisztikusabb. Vajon miért? Mi az
illat? Miért van egy virágnak, mindennek
illata? Hm, elgondolkodtató...
(duende)




Még mindig vannak maradékok a hűtőben. Pl. virsli.

Hozzávalók 4 főre:
4 db virsli,
4 közepes krumpli,
1 pici fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2 babérlevél,
1 teáskanálnyi pirospaprika,
1 teáskanál gombapor 
(el is hagyható ha valakinek nincs otthon),
só,
2 dl tejföl,
2 evőkanál olaj,
2 csapott evőkanál liszt.
Egy nagyobb lábosban a kockákra vágott vöröshagymát és fokhagymát megfuttattam az olajon, majd pirospaprikát kevertem hozzá. Hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát, a babérleveleket és felöntöttem vízzel. Sóztam, gombaport is tettem bele. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, a karikázott virslit is beletettem. Közben a lisztet elkevertem simára a tejföllel, kicsi vízzel higítottam is. Mikor készen volt a leves, a habarást is hozzáadva újra felforraltam.

Megjegyzések