2009. január 9., péntek

Hupirózsaszín tésztasaláta



Mindegy, hogy egy csillag az égen,
egy madár dala az éjben,
vagy a szellő a réten,
minden te és én vagyok.

Egy könnycsepp az arcon,
egy mosoly a buszon,
édes ébredés egy szép hajnalon,
minden te és én vagyok.

Minden csak ez az egy Élet,
ezernyi álarca bújócskázott vélem.
De már látom, látom a sok csodát,
fény lettem, kő és virág.

(duende)





Vendégeket vártam és egyikük szétválasztós diétázó. Mivel a tésztanapokat nehezen tudja változatossá tenni, megleptem ezzel a salátával.
A fokhagymás-rozmaringos sült céklának már egy ideje rajongója vagyok. A kiindulópont tehát ez a régi kedvencem volt.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 zacskó (25 dkg) penne tészta,
2 kisebb cékla,
a céklának kb. fele mennyisége zeller,
1/2 alma,
2 evőkanál durvára darált vagy vágott dió,
2 evőkanál szőlőmagolaj (vagy bármilyen nem feltűnő ízű olaj),
1 gerezd citrom leve,
1 kiscsi gerezd fokhagyma,
1 teáskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár levélke friss rozmaring nagyon apróra vágva,
só.

A tésztát megfőztem sós vízben, ahogy az olaszok mondják: al dente. Vagyis figyeljünk rá, nehogy túl puhára főzzük. Főzés után egyből átöblítettem hideg vízben. Így nem lesz gezemicés, és nem puhul tovább. A céklát is megfőztem hajában, a zellert szintúgy megfőztem sós vízben, de ez utóbbit kisebb kockákra vágva.
A céklát is hidegvíz alá tettem kis időre, hogy lehűljön, majd meghámoztam és kockáztam. A zellert szintén leszűrtem, mikor megfőtt.
Egy nagy tálba tettem a tésztát, a zeller-, cékla-, almakockákat. Hozzáadtam kb. 2 evőkanálnyi durvára darált diót, olajat, sót, citromlevet, cukrot, őröltem rá némi borsot, a rozmaringleveleket aprítva, és a fokhagymát reszelve. Mindezt alaposan összekevertem, majd hűtőbe tettem egy órácskára.
Nagyon extrán néz ki, szépen lehet tálalni.
Igen. Utóirat: a cékla nagyon színez. Pirosat lehet pisilni tőle. Csak gondoltam, szólok. Mielőtt bárki orvoshoz rohanna. :-)

2009. január 7., szerda

A tél egyik finomsága, a káposzta saláta



Maya


Az élet nem lehet illúzió.
Papucsomban
ott a lábam nyoma.



A káposzta saláta szerintem az egyik legfinomabb és legegészségesebb saláta. Főleg így télen. Mindenki ismeri, úgyhogy nagy szakmai titkokat különösebben most nem fogok elárulni. De általában az egyszerűség együtt is jár a nagyszerűséggel...
Én most egy nagy fej káposztának csak a negyedét szeltem le és készítettem el. De érdemes többet is csinálni belőle, mert üvegbe téve a hűtőszekrényben két-három hétig is eláll. Ha tiszta evőeszközzel nyúlunk bele minden alkalommal, persze csak akkor.

Hozzávalók:
1 közepes fej káposzta,
1/2 diónyi vöröshagyma,
1 teáskanál köménymag,
2-3 teáskanál só,
4-5-6 teáskanál kristálycukor,
2-3 evőkanál 10%-os ecet.

A káposztát szép vékonyra leszeljük és egy nagy tálba tesszük. Belevágunk egy fél diónyi vöröshagymát is nagyon apró kockákra vágva, és rászórjuk a köménymagot is. Sózzuk is, majd forrásban lévő vízzel leöntjük. Annyi víz kell amenyni ellepi. Így a káposzta kicsit lágyabb lesz. Mikor már langyos, én le szoktam önteni a léből mert túl sok az, amit először ráöntök. Ahhoz túl sok, hogy épp akkora edénybe tudjam tenni, ami befér a hűtőbe is.
Tehát öntök le róla némi levet, aztán ízesítem: cukorral, ecettel és általában még só is kell rá. A káposztasaláta akkor lesz finom, ha a lé elég ízes, ha nem vízízű.
Kihűlés után hűtőbe teszem még fogyasztás előtt pár órára. Jót tesz neki, ha áll egy kicsit - így igazán összeérik. Sokszor járok úgy, hogy az ecetet evés előtt pótolnom kell egy picinykét, mert a káposzta magába szívja.
Ez egy időigényesebb változat, érdemes előző nap elkészíteni.

Van egy másik variációm is, a hozzávalók ugyanazok, csak sokkal gyorsabb. A káposztát a leszelés után a hagymával együtt besózom és hagyom állni fél órát. Aztán jól kinyomkodom, így kerül bele a salátalébe. Ebben az esetben is jót tesz neki, ha fogyasztás előtt egy-két órán át van lehetősége összeérni. De így el lehet készíteni a főzés kezdetekor, és mire asztalra kerülnek a finomságok, a saláta is fogyasztható.
Egy finomra sikeredett káposztasaláta teljességet és kerekséget ad olyan egyszerű ételeknek is, mint a paprikás krumpli, a rakott krumpli... és még sorolhatnám. :-)

2009. január 6., kedd

Család kedvence


Mi azért idétlenkedünk a kertben, mert a konyhánkban villanytűzhely van meg mikrosütő, viszont rájöttünk, hogy a valódi tűzzel érintkező étel sokkal finomabb. Csak hát ezt az elődeink úgy kétmillió éven át tudták. Prométheusz elhozta a tüzet és ezzel egyebek között a konyhatechnológiát is megalapozta.

(Váncsa István: Ezeregy recept)





Ezt az ételt kedvenc anyóskámtól tanultam. Ha jól emlékszem, Ő pedig anno nagyon régen talán a Nők Lapjából csinálta meg először. Nomen est omen - a név kötelez. Tényleg a család egyik kedvence lett. Nem is lehet kis adagban megcsinálni, csakúgy mint minden rakott ételt. Emellett nagyon kiadós és laktató is és viszonylag olcsó. Amilyen egyszerű, olyan finom, én általában kéthavonta elkészítem, nagyon szeretjük.

Hozzávalók 6 főre (egy 36-szor 22-es tepsihez):
90 dkg hús: sertéskaraj vagy tarja
45 dkg rizs,
4 nagy vöröshagyma vagy 6 közepes,
só,
őrölt bors,
mustár,
olaj vagy zsír vagy vaj
a tetejére:
4 dl tejföl,
2 tojás
20 dkg reszelt sajt

frissen reszelt szerecsendió
vagy
5 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
20 dkg reszelt sajt
2 tojás

frissen reszelt szerecsendió.

A rizst megfőztem, simán csak vízben sóval. A húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, mustároztam. Majd elősütöttem vaj és olívaolaj keverékén, és egy tányérra félretettem. A visszamaradt zsiradékon sóval megfonnyasztottam-pirítottam a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymát. (Ha kissé karamellizálódik, az csak jót tesz neki.) A tepsibe vagy jénaiba alulra kerül a sült hagymaréteg fele, erre a húsok, rá a hagyma másik fele, a gomba, végül a főtt rizsréteg. Ezt kissé lapogassuk rá, hogy tömörebb, és egyenletes legyen.
A tetejére vagy tejfölt keverek el jól felvert tojással, ízesítem és reszelt sajtot keverek hozzá.
Másik variáció, mikor besamel kerül a tetejére: a vajon a lisztet kissé átfuttatom, majd apránként fölengedem a tejjel. Kissé sózom is, reszelek bele szerecsendiót. Mikor langyosra hűl, hozzáadom a 2 jól felvert tojást és a reszelt sajtot is, és ezt kenem a rizs tetejére.
Elméletileg kockákat lehet vágni belőle tálaláskor, nekem sosem sikerül, frissenm forrón nehéz egyben tartani a kockákat. Szépen csak kihűlés után lehet vágni, tányérra tenni.
Legfinomabb hozzá az almakompót vagy almaszósz. Higgyetek nekem, a sertéshús és az alma párosa verhetetlen. Salátaidényben fejes salátával is nagyon jó,vagy nyáron paradicsomsalátával is isteni. Ha nem kedveli valaki az édes-sós párosítást, még a káposztasaláta elmegy hozzá.




Lehet dúsítani egy sült szalonna réteggel is, vagy kolbászkarikákkal is. Vegetáriusok készíthetik csak gombával, szerintem úgy is nagyon finom. De el tudom képzelni padlizsánnal, cukkinivel is. Csak akkor kicsit fűszeresebben készíteném.