2009. február 15., vasárnap

Fokhagymás zellerkrémleves



A szó legigazabb értelmében vett kreativitás azt jelenti, hogy minden pillanatban magunk mögött hagyjuk a múltat, mert a múlt folyamatosan beárnyékolja a jelent.


(J. Krishnamurti)


A krémleveseket nagyon szeretem. Mert egyszerűek, villámgyorsan készen vannak és nem drágák. Emellett nagyon laktatóak és egészségesek is.
Ebben a "műfajban" is nekem a legkedvesebb a zellerkrémleves. Ezt most fokhagymásan készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy gumó zeller,
4-5 nagyobb gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
só,
zöldség-alaplé vagy egy csapott mokkáskanálnyi ételízesítő,
úgy meglehetősen frissen reszelt szerecsendió,
egy lehelletnyi cukor,
2 dl zsírdús tejszín (30%-os),
3 csapott evőkanál liszt,
valamilyen füstölt sajt (Karaván),
pirított kenyérkockák,
frissen vágott petrezselyemzöld.

A fokhagymát vékony karikákra vágtam, és a vajon kis lángon pároltam 1-2 percig, majd hozzáadtam a vékonyabb szeletekre, majd kockákra vágott zellert is. Sóztam, és fedő alatt hagytam vagy 5 percig párolódni, aztán felöntöttem vízzel. Szerecsendiót reszeltem bele, sóztam, egy kis csipet kristálycukrot és némi ételízesítőt adtam hozzá. Közben a tejszínt csomómentesen elkevertem a liszttel, és némi vízzel. Mikor a zeller megpuhult, botmixerrel pürésítettem, aztán a habarást is hozzáadtam. Forrásig kevergettem, és készen is volt a leves.
Én most krumplispogácsából készítettem a pirított kockákat, mert volt belőle maradékom - eléggé szikkadt maradékom.
Füstölt sajtot vékony szeletekre, majd csíkokra vágtam, ezzel szórtam meg a tetejét, valamint friss petrezselyemzölddel. Nagyon finom volt!

2009. február 14., szombat

Valentin-keksz



- Mit mondtál?

- Szeretlek.
- Nem értem.
- Én sem.

                                (Paulinyi Zsuzsa)






A recept egyszerű, a szilveszteri keksz tésztáját vettem alapul, csak vágtam bele rózsaborsos keserűcsokit, és tettem bele mazsolát is. Ennyi. Mert a szerelem egyszerre édes-keserű-csípős, nyílik a szívünk, mint a rózsa... Szalagot is kötöttem rá, mert a szerelem: kötelék is. És persze, szív alakú szaggatót használtam. Ja igen. Meg ezüstgyöngy-cukrokat nyomkodtam a tetejükre. Mert hogy mikor szerelmesek vagyunk, akkor ragyogunk is, mint a fény.
Boldog valentin-napot mindenkinek!

Azért jövőre úgy csinálom, hogy a szilvesztei keksz-tészta marad. De csinálok hozzá tojásfehérjehabot, amilyet a mézecskalácsok díszítésére használnak. Csak keverek majd bele meggy-aromát, és attól szép rózsaszín lesz! :)

2009. február 13., péntek

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással



egyetlen percem

sincs, amit elcserélnék
egy másik percért


                                                                                                                                              (Fodor Ákos)




Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:

3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.



Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

2009. február 12., csütörtök

Tejbegríz - kicsit másképpen





Egy újabb pohárkrém... Ez egy régi, bejáratott édesség nálunk. Horváth Ilona szakácskönyvében található, váratlanvendég-krém néven. Sokszor készítem, mert 10 perces édességről van szó.  És olcsó. És nem igényel nagy gyakorlatot.





Hozzávalók 6 pohárhoz:
1/2 liter tej,
8 dkg búzadara,
2 tojás,
5 púpos evőkanál porcukor,
2-3 vaníliás cukor,
1/2 csapott mokkáskanál só

A tejhez adtam a csipet sót és hagytam felforrni, majd beleszórtam a darát, és állandó keverés mellett addig főztem, míg a dara besűrűsödött. Aztán hidegvíz-fürdőbe tettem a mosogatóba, hogy gyorsan kihűljön. Időnként átkevertem, hogy ne bőrösödjön, csomósodjon.  Közben a tojásokat külön tálba szétválasztottam. A vaníliás cukrot és porcukormennyiséget elosztottam a sárgájás és fehérjés tálakba fele-fel arányban, és mindkettőt felvertem robotgéppel. Előbb a fehér habot, aztán a sárgáját. A fehérjehab így jó kemény és selymes lesz, olyan, mint mikor habcsókot készítünk.
A sárgájához kevertem a kihűlt tejbedarát, majd a kemény habbá vert cukros tojásfehérjét is óvatosan, hogy ne keverjem ki a levegőt a habból. Poharakban tálaltam. Bármivel kiegészíthető: gyümölcsöntettel, kakaószórással, fahéjas cukorral, darált mandulával vagy dióval, tejszínhabbal, stb...