Azt mondta, azok az erők, melyek a végzetünket alakítják, rajtunk kívül állnak, és semmi közük a tetteinkhez, vagy az akaratunkhoz. Néha ez az erő megállít minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, ahogy én éppen az imént tettem. És azáltal, hogy ez az erő megállít, értékes pillanatot nyerünk. Ha tovább sétáltunk volna, az a hatalmas szikla biztos halálra zúzott volna minket. Ezzel szemben, egy másik napon, egy másik szakadékban, ugyanez a végzetes erő ugyanígy megállíthat minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, míg ekkor egy másik szikla éppen a fejünk fölött indul el. Azáltal, hogy megállít, értékes pillanatot veszítünk el. Ha azalatt tovább sétáltunk volna, megmenthettük volna az életünket. Don Juan azt mondta, annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmam azok felett az erők felett, melyek a sorsomat irányítják, az egyedüli szabadságom az, hogy feddhetetlenül kötöm be a cipőfűzőmet.
(Castaneda: Az erő második köre)
Citromfűből még nem jutott eszembe szörpöt készíteni, pedig annyi van, hogy rengeteg... Milyen jó, hogy Palócprovance-nál megláttam anno - nagy ötlet! :)
Hozzávalók:
6 liter víz,
6 nagy félamrokcsokor cítromfű (jó sok, az a lényeg),
2 citrom,
6 dkg citromasav,
1 csapott mokkáskanál szalicil,
4 kg és 75 dkg cukor.
Előszedtem a kocsonyafőző fazeket, mert jó sok füvet szedtem. Megmostam a kád fölé tartva, zuhannyal. Aztán egy nagy tálban durván összeszecskáztam. A vizet közben persze föltettem forrni. Mikor már zubogott, beletettem a citromfüvet. Jól belenyomkodtam, fedőt tettem rá, és le is zártam alatta a lángot. Ja igen, két citromot héjastul belekarikáztam.
Hagytam állni fedő alatt fél óráig, aztán kicsit, épphogy félrehúztam a fedőt, hogy tudjon hűlni és szellőzni. Ez este volt. Másnap reggel kinyomkodtam a füvet, a citomokat, majd átszűrtem a lét. Belekeveretem a cukrot, a szalicilt, a citromsavat és hagytam állni még 12 órát a nagy fazékba,. aztán üvegeztem. Isteni finom lett, megmaradt az a nagyon finom friss citromfű íz és illat.