2009. július 7., kedd

Fotóalbum: A salföldi pálos klastrom

*

Íme a salföldi pálos klastromrom. Mária Magdolna tiszteletére ajánlották. Nagyon szépen rendben van tartva - a rom mellett pihenőhely is van. Ilyenkor nyáron szoktak kóruskoncerteket is adni. Sajnos eddig lemaradtunk róla, de talán egyszer sikerül meghallgatni itt emberi énekhangot is - eddig csak az erdő madarait hallottam trillázni. Az is csodálatos... Egészen különleges hangulatú hely. Salföldről lovaskocsijáratok is vannak a romhoz.





















Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosokat Boldog Özséb (1200-1270) alapította. A környéken több kolostor épült: Henye, Uzsa, és a kőkúti sancte Maria Magdelene. Először Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ősmagva, a kerengő és a barátlakások. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. A XVIII-XIX. század folyamán a falvak újráépültek a lerombolt várak és paloták köveiből. Salföld megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Az egykori kolostorbirtok számtalan szép épülete szintén az újjáépítési hullámban pusztult el (vízzáró gát a Burnót-patakon, őrtorony a mai község területén) Salföldtől délnyugatra, az erdő szélén, kis völgy közepén emelkedő természetes dombon találhatjuk a salföldi kolostor romjait. A romokat már a XIX. század második felében többször említik, alaprajzát Békefi Remig tette közzé, aki után még sokan beszélnek ezekről a romokról. A keletelt kolostortemplom a nyolcszög három oldalával záródik, szentélye egyforma széles a hajóéval, és gótikus diadalív választja el tőle. A déli falon három csúcsíves ablaknyílás látható. A templomtól északra helyezkednek el az egykori kolostor romjai; kerengővel közrefogott udvar mentén épült fel. Az udvar közepén ciszterna van. A keleti kolostor-szárnyat alápincézték, templomának padlószintjét pedig a késő gótikus időben megemelték. A kolostor területén 1963-ban Sági Károly ásatásokat végzett, melynek során az udvar délkeleti felében bolygatott sírok is felszínre kerültek. Az 1930-as években a kolostor területén fekvő egyik sírból rekeszzománcos technikájú, előlapján corpusszal díszített bronzkorong került elő. Ezt a kora Árpád-kori ékszert kezdetben tűvel erősítették fel, később - a tű letörése után - átfúrták és nyakban viselhették. A kolostor falában egy feliratos római kő is be volt ágyazva, amely azonban később elveszett. Az egykori hatalmas kolostorbirtokhoz tartozó halastó duzzasztó gátjának nyomait Cholnoky Jenő találta meg a Malomvölgyben a kisörspusztai homokbányához vezető út mellett. Ennek a gátnak ma már csak kis darabja figyelhető meg, a többi része megsemmisült. A gát a Balatonba folyó Burnót-patak vizét fogta fel. Az egyetlen magyarországi eredetű katolikus szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított 1246-ban a tatárjárás után. Nevüket védőszentjükről, Thébai Szent Pál remete után nyerték. Már a tatárjárás előtt is voltak remeteközösségek az országban (pl. patacsi remeték Pécs mellett), a tatárjárás után azonban számuk megnőtt. A szétszórtan élő remetéket tömörítette egységes rendbe Özséb, aki maga is hosszabb ideig remeteéletet élt. A rendet IV. Orbán pápa erősítette meg 1265-ben, 1308-ban Augustinus szabályait tették magukévá. Kolostoraikat szívesen építették erdők és hegyek közé (Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Márianosztra stb.). A rend Magyarországon kívül főleg Lengyelországban terjedt el. II. József a rendet feloszlatta, vagyonát elkobozta. 1934-ben a hercegprímás ismét telepített az országba pálos rendet, akik 1949-ig működtek. A rend tagja volt Fráter György, Virág Benedek, Ányos Pál, Verseghy Ferenc. Napjainkban újra él az egyetlen magyar szerzetesrend az országban (pl. Budapesten is).

(forrás: www.salfold.hu)

És egy írás a pálosokról Szántai Lajostól ITT.

*

2009. július 5., vasárnap

Fotóalbum: Salföldi séta

*


Lassan összerendeződnek a nyaralás képei. Úgy döntöttem, témánként csoportosítva teszem fel a képeket. Úgyhogy most meginvitállak egy falusétára - gyere velem!



a Balaton-felvidék egyik legszebb falva. Pici falucska, talán ha van összesen 30 háza. De mind megtartotta a vidékre jellemző építészeti hagyományokat, stílust. Olyan mint egy élő skanzen. Csodálatos hely, visszarepít az időben. Ha itt sétálsz, el tudod képzelni, milyen lehetett egy igazi magyar falu úgy száz, és még száz és még száz évvel ezelőtt. Varázsa van a helynek, ezt biztosan tudom... A faluból csodálatosan rálátni a szépséges Káli-medencére. Egy kisebb kőtenger van a falu egyik oldalán, az erdő felől. Az erdőbe út vezet - mert a falutól körülbelül 2 kilométerre található hazánk egyik legjobban fennmaradt és legszebben karban tartott pálos klastromjának romja. Lélegzetelállító látvány, ahogy sétálsz az erdőben és egyszer csak ott van előtted a rom. Megjegyzem, az erdő is egészen különlegesen szép. Nagy kövek vannak benne és fura kráterek, olyan 2 méter átmérőjűek. Fogalmam sincs, hogyan keletkeztek. Így mindig mikor sétálok benne, az az érzésem, még ma is tündék és koboldok és mindenféle fura lények lakják. Nem félelmetes, csak nagyon élő és mesélő erdő ez.
De maradjuk egyenlőre Salföldön. A faluban van egy nagyon nagy területen fekvő, nagyon szép természetvédelmi major is. Minden ősi magyar állatfajtából találunk itt lakókat: van szürkemarha, cikta juh, racka juh, mangalica, szamár, komondor, puli, mudi, kuvasz, bivaly, liba, kacsa, kendermagos tyúk is. Vannak lovasbemutatók is, és lehet lovagolni tanulni is. Van gyógynövény és fűszerkert is a majorban. Most nem mentünk be, mert este, zárás után értünk a faluba.
A képekhez nem fűzök kommentárt - a hangulat a lényeg, azt hiszem.
Ha rákattintasz a fotókra, nagyobb méretben is láthatod őket.














































































Először csak a kollázsokat akartam föltenni. De a kedvenc falum, a szívem csücske Salföld - így úgy döntöttem, mind marad.

2009. július 2., csütörtök

2009. június 27., szombat

A sült müzli esete



Ma megyünk nyaralni délután...

Szeretem a nyaralások hangulatát, szeretek
új emberekkel megismerkedni, és szeretem
megszeretni őket.
Gyerekkoromban voltak ilyen élményeim
utoljára, az üdülőben. Mindig nagy csapat
gyerek gyűlt össze, és hihetetlen kalandjaink
voltak együtt. És mikor eljött az elválás ideje,
mindenki úgy érezte, a szíve egy részét a
többieknél hagyta, ott, azon a helyen, ami
valamiért különleges és csodálatos volt nekünk.
Máig hallom a balatoni fák susogását, amit
az éjszaka árnyainak játékos bújócskája
keltett, érzem a napfény és víz illatát a bőrömön,
az esti zuhanyozáshoz használt szappan illata
még mindig itt az orromban...
Végig hallgatag szoktam lenni a hazaúton,
mert nem voltak szavaim, csak az élmények,
amik betöltöttek teljesen.
Nehéz volt elválni, nehéz volt visszazökkenni
a hétköznapokba.
De ezek az élmények rádöbbentettek valamire:
arra, hogy ha mindig mindent ilyen intenzitással
élek meg, akkor eltűnnek a „hétköznapok”,
akkor megtelnek a napjaim élettel.
Mert plusz napokat nem adhatok magamnak,
az a mindenség hatáskörébe tartozik, mennyi
van kiszabva rám. De életet, elevenséget adhatok
minden napomnak.
És ez a lényeg, és ennyi éppen elég.

(duende)







Vegavarázs húsmentes felhívásához szántam ezt a sütit. Igen, sütit írtam. Elvileg ez egy műzli-szelet lett volna. De. Nem állt össze. Még jó hogy Szofi barátnőm leleményesebb volt mint én - azt mondta, müzlinek tökéletes lesz, tegyem egy nagy üvegbe. És milyen igaza volt! :)
Bevallom, sosem szerettem igazán a müzlit. De tegnap ebből vacsoráztam és ez ízlett. Életem első müzlije, ami tényleg finom volt. :)
Ugyanis a barnacukor és méz s ütés miatt rákaramellizálódott, és a tejben feloldódva valami isteni ízt produkált. A megpirult mandulák pedig... hm.
Szóval. Játékon kívül vagyok, de ha Vegavarázsnak tetszik a recept, szívesen adom. :)

Tehát az én sült müzlireceptem:
13 dkg vaj,
20 dkg zabpehely,
12 dkg barnacukor,
3 evőkanál méz,
10 dkg mandula,
aszalt sárgabarack,
aszalt vörösáfonya,
kókuszreszelék,
mazsola,
étcsokidarabok,
napraforgómag.

A magokból és gyümölcsökből nem írok mennyiséget, úgy körülbelülre. A vajat, barnacukrot és mézet egy lábosban addig melegítettem, míg teljesen felolvadt minden benne és összekevertem aztán a többi hozzávalóval egy nagy tálban. Egy 20-szor 30-as tepsibe terítettem és kábé 10-15 percig sütöttem.



Reggelire, vacsorára kitűnő. :)
Ezentúl rendszeres müzlievő leszek. De csakis így fogom készíteni.