2010. március 17., szerda

Medvehagymás nagyszemű monyád sertéspörkölttel

.

A titok értéke nem abban rejlik, amit tudsz, hanem abban, amit csinálsz. Használd mindazt a tudást, amellyel rendelkezel, de ismerd ennek határait. A tudás magában még nem elegendő. Nincsen szíve. Nincs az a tudás, amely táplálhatná vagy erősítené a szellemet, mely a végső boldogságot vagy békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség, mikor a tudás megelevenedik.

(Dan Millman: A békés harcos útja)




A mai ebédünk kissé kalandos volt... Úgy kellett gondolkodnom menü ügyben, hogy három napra előre. A pörkölt tehát adta magát, annál is inkább mert nagyon régen főztem már. És hát ha pörkölt, akkor csakis nokedlivel. Minden más kizárva. A kedvenc tésztafélénk. Az az igazság, hogy akár milyen jók az olasz mindenféle tészták, én nem szeretem őket. A férjemuram sem. Egyedül a spagettit szeretjük.
Tehát elmentem vadászni. Lőttem is egy darab lapockát, meg kedvenc Pista gazdámnál volt idén először gyönyörű medvehagyma. Hát nem hagyhattam ott...
De a kaland csak most kezdődött... Volt a zsírosbödönöm alján egy kevés zsír, pont elég egy pörkölthöz. De nem kóstoltam meg. Csak mikor már rotyogott a pörkölt. Igen. Avas volt. Húha, most mit csináljak?! Ha új alapot készítek az már nem olyan, a húsból mindenféle jó kifőtt már a szaftba. Körülnéztem a könyveimben. Semmi tanács. Gugli. Itt már találtam valamit. Azt írták, hogy ha avas zsírban száraz szelet kenyeret sütünk, beszívja az avas ízt. Hát sütni már nem tudtam benne, de a rotyogó pörkölt tetejére tettem két szikkadt szelet kenyeret 20 percre. És tényleg, már alig érződött az avas íz. Bevetettem a másik nagy mindentmagábaivót: a krumplit is. Beletettem egy krumplit az ételbe négybe vágva. Mire készen lett, az avas íznek nyoma sem maradt.
De térjünk vissza a nokedlihez. Nyaraláskor Balatonon nokedlit akartam csinálni. De nem volt a
kis konyhában nokedliszaggató. Kénytelen voltam deszkát használni. Akkor csináltam először nagyszemű nokedlit. Azóta elő sem veszem a nokedliszaggatómat, mindig így készül a nokedli.
Minden 15-20 dkg liszthez szoktam 1 darab tojást adni. A nokedlit úgy kezdjük, hogy fölteszünk egy nagy fazékba sós vizet forrni. Mikor már majdnem forr, akkor keverjük össze a nokedlitésztát. Egy tálba lisztet szitálunk, elkeverjük sóval, aztán beleütjük a tojásokat. Kissé elgezemicéljük őket a fakanállal, aztán vizet is adunk hozzá - apránként inkább, nehogy híg legyen. Mikor megfelelő sűrű - se nem híg, se nem túl kemény - a massza, annyira keverjük csak ki, hogy tojásrészek ne legyenek egyben a tésztában. A jó nokedlitészta kissé csomós, nem szabad simára keverni. És már lehet is szaggatni. Ennyire egyszerű, ennyire gyors.
Most rögtön a víz feltétele után összevágtam medvehagymát és egy kevés petrezselyemzöldet is, amit a liszthez kevertem - majd tojás, stb. következett.
Egy nyeles fa vágódeszkára tettem a tésztából és forrásban lévő vízbe szaggattam egy étkezőkéssel. Gyorsan megy. Ahogy feljönnek a felszínre és a víz újra forrni kezd, lehet is kivenni a szűrőkanállal. Csap alá szoktam tartani, és hidegvízzel átöblíteni, mert így nem puhul tovább és ragadni sem fog.
Ennyit a nokedlitészta rejtelmeiről. Isteni volt egyébként a pörkölthöz, bátran merem ajánlani. Friss, tavaszias monyád. :)
Medvehagymás ételek tavalyról: ITT,
ITT,
ITT,
ITT és
EZT a salátát is ajánlom, tehetünk bele újhagyma helyett medvehagymát.

Maradt még belőle egy fél csokor - kicsöpögtetett tejfölből készülő krémsajtba fogom keverni.

2010. március 13., szombat

Sárgaborsós húsgombócok

.– Amikor türelmetlen vagy – folytatta –, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int, ha megpillantod, vagy akár csak ha érzed, hogy társad ott van és les.

(Castaneda: Ixtláni utazás)





Ez az étel a maradékhasznosítás jegyében született. Készítettem ugyanis a héten sárgaborsókrémet, de jócskán maradt belőle. Aztán meg volt a fagyasztóban egy kevés duplán darált húsom is. Ötvöztem őket. Így született meg a sárgaborsós húsgombóc, ami egyébként meglepően finom lett.

A hozzávalókkal kicsit bajban vagyok... azért próbálkozom,

tehát 4 főre, előételként:
40 dkg darálthús,
6 evőkanálnyi főtt rizs,
1 kis fej vöröshagyma,
1 tojás,
só,
frissen őrölt bors.
A mártogatóhoz:
2 kis dobozos natúr joghurt,
1 kis gerezd fokhagyma,
kevés citromlé,
só,
olívaolaj.
A sütéshez:
bő olaj.

Egy tálban alaposan összekevertem kézzel a gombócbavalókat. Kissé lágy állagú lett, de formázható és sülésnél remekül egyben is maradt. Tehát vizes kézzel kis gombócokat formáztam és közepesen forró olajban kisütöttem őket. Míg pironkodtak, kikevertem a joghurtot sóval, fokhagymával, kevés citromlével és olívaolajjal.
A recept szerintem úgy is működik, ha a sárgaborsókrém receptje szerint megfőzzük a borsót, de csak villával rusztikusra törjük és így keverjük a darált húshoz.
A forró gombóckákat a hideg joghurtba mártogatjuk - nagyon finom így együtt, a citrom kitűnően illik hozzá. Javasolnék mellé még valamilyen egyszerű zöldsalátát is - majd ha lesz már kerti fejessaláta.
A gombóckák egyébként hidegen is nagyon jók, akár vendégváró svédasztalra is ajánlom. Főételként is tökéletes, csak akkor nagyobb menyniséget készítsünk, valamilyen körettel. Például krumlipürével.

Komlós kenyér

.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

(Reményik Sándor: Mindennapi kenyér - részlet)





Komlós kenyeret már régóta készülök sütni. A hegyen van és apu le is szedte még mikor virágzott, csak mindig elfelejtettem elhozni. Na most végre itt van nálam a komlóvirág és el is készült az első kenyér. A komlót többféleképpen is használták és nem csak kenyérhez. Elolvashatod - ITT már írtam róla.
Ami nagyon érdekes volt: fogtam a növénnyel teli zacskót és szabályosan forrónak éreztem. Egy nagyon meleg kisugárzást érzékeltem. Mondtam is a páromnak, hogy szinte süt ez a virág. Ma teát főztem belőle a kenyérhez és legnagyobb meglepetésemre egy idő állás után ilyen tűzvörös színű folyadék lett belőle. Tényleg tűz-természetű! Varázslatos növényként kategorizáltam. Egyébként a kenderfélék családjába tartozik... Gyógyászati jelentősége is van: a komló nyugtató, altató hatású, étvágynövelő, valamint fito-ösztrogéneket is tartalmaz, ezért a változókor tüneteit is enyhítheti.





A dagasztás nélküli kenyér receptjét használtam.

Annyi különbséggel, hogy víz helyett a komlóból főzött teát adtam hozzá, valamint épp csírázásnak indult búzaszemeket kevertem a tésztájába.

A liszt is keverék lett most, egy csésze lisztet felesben teljes kiőrlésű liszttel, illetve
réteslisztel helyettesítettem.
A másik két csésze liszt sima
fehérliszt volt.

A tea úgy készült, hogy 3 evőkanálnyi komlóvirágot másfél bögrényi forrásban lévő vízbe tettem és 5 percig forraltam is, majd hagytam kihűlni langyosra - ekkor kevertem a sikérrel, sóval, élsztővel, búzaszemekkel elkevert liszthez. Ha langyos vízzel készítem a dagasztás nélküli kenyeret, akkor 3 óra kelés elég is neki. Ha hideg vízzel keverjük ki, akkor kell neki a 12 óra.
Különösebb ízét nem éreztem a komlónak, de a kenyér olyan nagyon KENYÉR ízű lett. Olyan igazinagyonkenyér. Finom. Meg bűbájos - az a tűz benne van a kenyérben...