.
Ma reggel arra gondolok, hogy érettnek lenni annyi, mint megkétszereződve fiatalnak lenni. Az eredeti egyszerűbb és szebb. Minden érett gyümölcs ezt bizonyítja. Íme, az őszibarack. Sárga húsa van, az egyik oldala krapplakkvörös, a másik narancs. Kihívó és kívánatos. Megérni annyi, mint duplán fiatalnak lenni. És érettnek lenni a legnagyobb, mondja Shakespeare, ripeness is all. Semmi sem fiatalabb, mint az ilyen kacér gömbölyűség. Közben már régen a muskotályszőlőt szopogatom és hozzá mandulát harapok, de a fűben mellettem piros alma és két csodaszép szem szilva.
(Hamvas Béla: Gyümölcsóra, részlet)
Körülbelül 3 hete egy kedves olvasóm levélben érdeklődött nálam, milyen sütiket javasolnék, amiket szilvával lehetne elkészíteni. Körülnéztem az oldalamon, és több recept is alkalmasnak tűnt. Köztük volt a sima, egyszerű almás rétes is - javasoltam egy-az-egyben elkészíteni csak szilvával. Ma én is megcsináltam, mert a rétes tényleg egy tökéletes "gyümölcsfaló" süti és emellett nagyon finom is. Azért nem lett csak szilvás, mert a gyümölcstálamban a szőlőfürtök kezdték megadni magukat - muszáj volt felhasználni őket. Szerintem ez a klasszikus desszert így szilvásan, vagy szilvásan-szőlősen igazi szüreti ünnepi desszert is lehet.
Hozzávalók 3 rúdhoz:
ha csak szilvás:1,2 kg kisebb szemű - besztercei - szilva,
ha szilvás-szőlős: 70 dkg szilva, 2 kisebb fürt nagyszemű muskotályos szőlő,
5 dkg édes morzsa,
8-10 dkg darált dió,
kb. 4 teáskanál kristálycukor,
1 dl olaj,
1 csipet só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
és én tettem bele 2 zöld kardamommagnak a magjait mozsárban összetörve.
A szilvát kimagoztam, a szőlőszemeket úgyszintén. (Nem szeretek kemény magokra harapni.)
A szilvát a cukorral, sóval, fűszerekkel összerottyantottam, épp csak annyira, hogy megpuhuljon. A szőlőszemeket csak ekkor adtam hozzá, de már nem főztem.
A töltés technológiája ugyanaz, mint az
almás rétes esetében.
Nagyon finom... Bevallom, ma egy kis édesre vágytam, mert már napok óta csak szürkeség van, köd és eső és borzasztóan lehangoló. Ha belegondolok, hogy három hete még 30 fok volt és én a Balatonban lubickoltam... Vége a szép időknek, mintha a természet a naptárhoz igazodna. Szeptember van? Snitt - és itt a legrosszabb, legutálatosabb lucskos, nedves, nyirkos, párás ősz. Most várhatok megint egy évet a nyárra.
Azért jó is van ebben. Ha kinézek az ablakon, ugyan esőt látok. De itt benn - így is, úgy is - melegség van. Agyő melankólia! :)