2010. szeptember 11., szombat

Palacsinta lekvárhiányos időkre




Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.

(Kurt Vonnegut)





Én elmondhatom, hogy duplán nagyon szeretem a kókuszt. Macskalényként is, meg növénylényként is. :)
Most elsősorban a növény formájáról lesz szó. Palacsintát sütöttem ma, és hát idén nem főztem be sárgabarackot, mert drága volt. Úgyhogy ma bounty palacsintát ettünk.
Ez is egy nem-recept. :)



Süss palacsintát. Keverj ki 10 dkg kókuszreszeléket ízlés szerint vaníliás cukorral és 1 dl tejszínnel és kb. 1/2 dl tejjel. A lényeg, hogy épp csak annyival, amennyitől krémes lesz a kókuszreszelék. Forrald fel és kész.
Készíts csokiöntetet. Öt púposabb evőkanál jó kakaóport keverj el 3 púposkás evőkanál kristálycukorral ( ez is ízlés szerint) és épp csak annyi vízzel, hogy jól eloldódjon. Ez szerintem kb. 2 dl. Forrald fel, hagyd forrni kis lángon 3-4 percig, aztán vedd le a tűzről. Kevergess el benne 3-4 dkg vajat. Hát ennyi lenne a recept.
Ez a töltelékmennyiség kb. 12 palacsintához elég.

2010. szeptember 10., péntek

Óriás kagylótészta olaszosan



Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.


(Elbert Hubbard)
 




Tegnap bevásárló körúton jártam. És megláttam ezt az óriás kagylótésztát... Szerelem volt első látásra! A kosaramban landolt.
Valójában nem-recept, nagyon egyszerű. Amiért mégis fölteszem, az a látvány és mert emlékszem anno megboldogult ifiasszony koromból arra, hogy vettem hirtelen felindulásomban ugyanígy egy doboz óriáshenger tésztát. Évekig röjtögettem a spájz mélyén - nem mertem nekiállni megfőzni, mert fogalmam sem volt, hogyan is kell. A tészta végül bátortalanságom eredményeképpen több év türelmes polcondekkolás után a kukában landolt...
Szóval, csak bátran, mondtam tegnap magamnak - hogy Vegasztomániát idézzem: Ne sz@rozz bébi, improvizálj! :))

Hozzávalók 4 főre (főételként):

személyenként 8 darab óriáskagyló,
40 dkg darált hús,
2 közepes padlizsán,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 fej fokhagyma,
1 piros pritaminpaprika,
1 zöld pritaminpaprika,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál szárított oregano,
3 evőkanál olívaolaj,
bármilyen olvadós sajt (lehet parmezán is) vagy
mozzarella.
A mártáshoz:
1/2 liter paradicsomlé,
só,
1 teáskanál kristálycukor.
A tálaláshoz:
olívaolaj,
ruccolalevelek.

A padlizsánt meghámoztam, felkockáztam, sóval, borssal jól átsütöttem a szintén kockákra vágott kétféle paprikával együtt. Mikor készen volt, robotgéppel pürésítettem.
Az apróra kockázott vöröshagymát és vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon üvegesre pároltam, aztán átsütöttem rajta a darálthúst a fűszerekkel. Végül hozzákevertem a padlizsánpépet. Ettől krémes lett és jól összeállt.





Közben a kagylókat sós vízben előfőztem, majdnem teljesen. Úgy al' dente. Egy tepsire sorakoztattam őket és megtöltöttem a darált húsos töltelékkel. Reszelt sajtot szórtam a tetejükre illetve némelyikbe minimozzarellát tettem, mert nem volt itthon elég sajt, de volt egy csomag mozzarella. Kevés vizet öntöttem a tészták alá és forró sütőbe toltam. Kb. 15-20 percig hagytam sülni.
Közben a paradicsomlét sóval és cukorral felforraltam. Nem is fűszereztem. Tálalásnál ezt az egyszerű szószt öntöttem a kagylókra, plussz jó bőven meglocsoltam olívaolajjal és ruccolalevelekkel díszítettem. Isteni jó kis étel és persze... nagyon látványos is! :)
Ha előételként készítjük, akkor személyenként elég 3 kagyló is.

Ezt a kagylót tölthetjük bármivel. A technológia ugyanez.

2010. szeptember 8., szerda

Szilvás-szőlős rétes

.


Ma reggel arra gondolok, hogy érettnek lenni annyi, mint megkétszereződve fiatalnak lenni. Az eredeti egyszerűbb és szebb. Minden érett gyümölcs ezt bizonyítja. Íme, az őszibarack. Sárga húsa van, az egyik oldala krapplakkvörös, a másik narancs. Kihívó és kívánatos. Megérni annyi, mint duplán fiatalnak lenni. És érettnek lenni a legnagyobb, mondja Shakespeare, ripeness is all. Semmi sem fiatalabb, mint az ilyen kacér gömbölyűség. Közben már régen a muskotályszőlőt szopogatom és hozzá mandulát harapok, de a fűben mellettem piros alma és két csodaszép szem szilva.

(Hamvas Béla: Gyümölcsóra, részlet)

Körülbelül 3 hete egy kedves olvasóm levélben érdeklődött nálam, milyen sütiket javasolnék, amiket szilvával lehetne elkészíteni. Körülnéztem az oldalamon, és több recept is alkalmasnak tűnt. Köztük volt a sima, egyszerű almás rétes is - javasoltam egy-az-egyben elkészíteni csak szilvával. Ma én is megcsináltam, mert a rétes tényleg egy tökéletes "gyümölcsfaló" süti és emellett nagyon finom is. Azért nem lett csak szilvás, mert a gyümölcstálamban a szőlőfürtök kezdték megadni magukat - muszáj volt felhasználni őket. Szerintem ez a klasszikus desszert így szilvásan, vagy szilvásan-szőlősen igazi szüreti ünnepi desszert is lehet.

Hozzávalók 3 rúdhoz:

ha csak szilvás:1,2 kg kisebb szemű - besztercei - szilva,
ha szilvás-szőlős: 70 dkg szilva, 2 kisebb fürt nagyszemű muskotályos szőlő,
5 dkg édes morzsa,
8-10 dkg darált dió,
kb. 4 teáskanál kristálycukor,
1 dl olaj,
1 csipet só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
és én tettem bele 2 zöld kardamommagnak a magjait mozsárban összetörve.

A szilvát kimagoztam, a szőlőszemeket úgyszintén. (Nem szeretek kemény magokra harapni.)
A szilvát a cukorral, sóval, fűszerekkel összerottyantottam, épp csak annyira, hogy megpuhuljon. A szőlőszemeket csak ekkor adtam hozzá, de már nem főztem.
A töltés technológiája ugyanaz, mint az almás rétes esetében.
Nagyon finom... Bevallom, ma egy kis édesre vágytam, mert már napok óta csak szürkeség van, köd és eső és borzasztóan lehangoló. Ha belegondolok, hogy három hete még 30 fok volt és én a Balatonban lubickoltam... Vége a szép időknek, mintha a természet a naptárhoz igazodna. Szeptember van? Snitt - és itt a legrosszabb, legutálatosabb lucskos, nedves, nyirkos, párás ősz. Most várhatok megint egy évet a nyárra.

Azért jó is van ebben. Ha kinézek az ablakon, ugyan esőt látok. De itt benn - így is, úgy is - melegség van. Agyő melankólia! :)