2011. március 13., vasárnap

A parlagfű titka

A cikket a MAgunk.hu oldalán találtam.



Zoé bevezetője: Ajánlom ezt az írást szeretettel mindenkinek, aki fél a parlagfűtől, az allergiától, aki haragszik a parlagfűre, mert allergiás, és annak is, aki eddig ellenségként, gazként tekintett erre a növényre. Ajánlom szeretettel azon hatóságok jószándékú és tudatlan embereinek figyelmébe is, akik tovább mélyítették ezt az ellenségképet, és felvették a harcot a parlagfűvel, harcra kényszerítve az embereket, büntetve őket, ha elmulasztják az irtást. Ajánlom szeretettel azt az írást Péter barátom figyelmébe, és mindenkiébe, aki tenni akar és tud azért, hogy ez a természet-ellenes helyzet megváltozzon.
Ideje felébrednünk ebből a rém-álomból, és kibékülnünk a természettel.
Tegnap azt írtam, szedjük össze, tudatosítsuk az út szélén heverő nemzeti, emberi, természeti értékeinket, kincseinket, képességeinket, adottságunkat, hogy lássuk, milyen gazdagok vagyunk, és kezdjünk végre velük valamit.
Ma kaptam ezt az írást Zeilos barátomtól. Ki gondolt eddig arra közülünk, hogy a parlagfű a nemzeti kincsünk? Pedig parlagfű-nagyhatalom vagyunk. Ami ezek szerint azt is jelenti, hogy hatalmas gyógyító potenciállal bír ez a szépséges földdarab, amin élünk. De a legnagyobb lehetőséget mi emberek képviseljük. Ha megértjük, hogy a hibás gondolkodásunk vezetett a betegségeinkhez, és képesek vagyunk az "ellenségünkből" szövetséges barátot csinálni. Ha észrevesszük, hogy feje tetejére állítottuk a világot, és szépen megfordulunk. Velünk együtt pedig a világunk is megfordul.

Harcolunk növényekkel, állatokkal, emberekkel, mert félünk. Ha képesek vagyunk ezekre a "rettegett ellenfelekre" más szemmel ránézni, azonnal felismerjük hatalmas értékeiket, szépségeiket.  Elpárolog a félelmünk, és soha többé nem leszünk képesek elvenni az életüket félelmünkben.

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. Azt mondják rájuk, hogy gaz, pedig ez nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember. Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnovény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor, vagy a likőr. Az egyéb hasznosságot illetően csak később adok magyarázatot.
Még 1973-ban, amikor először találkoztam személyesen Lajos Atyával, a lazarista missziós pappal Adonyban, úgy tudtam, hogy a parlagfű haszontalan gyomnövény. Szerencsére nem voltam rá allergiás, de más pollenekre sem. Különös véletlen folyamán ismerkedtünk meg. Dunaújvárosban voltam közlekedési rendőr és Adonyban ellenőriztem a forgalmat, a kivilágítatlan kerékpárosokat. Esti szürkület volt már és láttam, hogy egy idős úr kerékpárja hiányosan van felszerelve, mert nem volt hátsó világítása. Lajos Atya volt az, de nem büntettem meg, hanem csak figyelmeztettem, mert halkan és tisztelettudóan beszélt velem, aki akár az unokája is lehettem volna. Sokáig beszélgettünk, mert a szerénysége mögött egy nagy tudású, intelligens embert ismertem meg, s még a tréfa sem állt tőle távol, amikor azt mondta, hogy a Jóisten vigyáz rá, még akkor is, ha nem jó a világítás a kerékpárján.

Lajos Atyával, a magyar újkori természetgyógyászat úttörőjével a megismerkedésünk után többször is találkoztam –kerestem a vele való találkozási lehetőségeket!-, mert a végtelen egyszerűsége és a hatalmas tudása lenyűgözött. Addig is sokat tudtam a természet törvényeiről, mert reál beállítottságú is vagyok, s akkor már mérnök voltam, meg az anyai nagyapám Vincze Ágoston, állandóan járta velem a Heves megyei kis faluban, Fedémesen az erdőket, mezőket és szedtük a gyógynövényeket, meg a gombákat. Apai nagyapám Weixl János pedig egész életét az előszállási (Fejér Megye)állatorvos, Dr, Eglesz Mihály mellett töltötte, mint felcser. Mindkettőjüktől sokat hallottam a természet erejéről, szépségéről, az állatok öngyógyító tevékenységeiről, a növények gyógyító és tápláló hatásairól. Olyan bölcsen beszéltek ezekről a dolgokról, hogy azok felkeltették a figyelmemet és haláluk után is egyre többet olvastam, tanultam ezekről a természetes dolgokról, erdő, mező növényeiről és állatairól.

Lajos Atya is megerősített abban, hogy a természet törvényei Isten törvényei és azok változatlanok, örök törvények. Azt mondta, hogy a közlekedési törvényeket át lehet hágni büntetlenül, ha nincs rendőr a közelben, és akkor megúszta a felelősségre vonást, de ha valaki a természet törvényeit hágja át, akkor az saját magát bünteti meg!!! A természet úgy működött évmilliókkal ezelőtt, ahogy ma működik és úgy fog működni évmilliók múlva is. Bölcsen mondta, hogy semmi új nincs a Nap alatt, mert amit ma felfedeznek, az már régóta létezik, csak az ember most ért el oda, hogy megismerjen olyan dolgokat, tényeket, amelyet eddig eszközök, vagy tudás híján nem ismert fel, vagy meg. Beszélgetéseink során szóba került a parlagfű is, mint allergén növény.

Lajos Atya védelmébe vette és elmondta róla, hogy régi gyógynövény könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is. Ezért szeretik legelni az állatok is. Elmondta, hogy a múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambrózia illat volt az úri, és az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az ambrosia artemisifolia illata volt. Aroma olaját aroma mécsesekben hevítették, de lehetett kapni, a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölőt is.

Tőle tudtam meg azt is, hogy amikor a spanyolok és a portugálok felfedezték és kisajátították az Új Világot, azaz az Amerikai földrészt, akkor keresztényi szellemben kiirtották az őslakosokat (inkák, aztékok, toltékok, stb). Amikor az angolok is vérszemet kaptak, hogy nekik is kell az új világból, ők sem kímélték az őslakos indiánokat, és kíméletlenül öldösték azokat, szintén a keresztényi szellemiségre hivatkozva. A franciák is erős nemzetté váltak és látták, hogy lemaradnak az Új Világ elosztásánál, ezért ők is részt követeltek Amerikából, de nekik már csak néhány Közép Amerikai rész és Kanada jutott, de Kanadát megosztották egymás között az angolokkal. Az angolokkal ellentétben a franciák nem öldösték ok nélkül az őslakosokat, ezért azok hálából egy csomó titkukat megosztották velük. Ilyen titok volt a parlagfű titka is. A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól!! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja, az adott föld területét. Ahogy megóvta, azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek voltak megmaradni és szaporodni. Olyan ez, mintha valaki nyerne a lottón 1 milliárdot és neki csak 100 millió kellene, és a maradék 900 milliót elosztaná a rászorulók között. A valamennyi parlagfű képes erre az önzetlen cselekedetre, s vajon hány ember lenne képes erre? Ezért írtja a balga ember és irtatja sok balga hatóság kül- és belhonban egyaránt? Ők ugyanis nem lennének képesek ilyen nemes cselekedetekre!

A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90 %-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80 %-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek! Ugye mekkora csúsztatás! Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop, stb), s nemcsak a parlagfű pollenjeire, s mégis a parlagfű van kikiáltva fő ellenségnek! Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya- és macskaszőrökre és ezen állatok ürülékeire, mint a parlagfű pollenjeire, s mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat, pedig más tekintetben, csak Budapesten az utcai megszáradt kutyagumik szállóporától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul!

10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért? Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a a kipufogó gázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani? Vajon miért erőltetik még a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal üzemelő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése!!!!!!!!! Ma már a lakosság 30 %-a allergiás, vagy asztmás, s ők biztos gyógyszerfogyasztók! Mellesleg a légutak nyálkahártyáit a tej- és tejtermékek teszik védtelenné a magas kazein tartalmukkal (300-szor több a kazein a tehéntejben, mint az emberi tejben, s a kazeint az asztalosipar ragasztásra használja!!)! A tejet nem fogyasztók nem allergiásak a pollenekre, s így a parlagfű pollenjeire sem!!

Tagja vagyok a Palocsa Egyesületnek. Ezzel az egyesülettel még a múlt évezred utolsó éveiben
Alcsútdobozon (Fejér Megye), egy több hektáros területet hagytunk parlagon, szándékosan, hogy mi lesz ezzel a földdarabbal a természet törvényei szerint. Első évben teljes területét beterítette a parlagfű (hogy honnan tudta meg, hogy ott van egy üres földdarab?). A második évben már a parlagfű több, mint 50 %-ban visszaszorult és átadta a helyét más növénykultúráknak (megjelent a lóhere, a gyermekláncfű, az útilapu (bojtorján), a lósóska, fehér üröm, máriatövis, paréj, libatop, stb). A következő évben már 20 % alá esett vissza a parlagfű aránya az adott területen, pedig senki sem irtotta!!. Öt év elteltével pedig mindössze az eredeti terület 1-2 %-án volt csak parlagfű!! Nem kell tehát irtani, visszafogja az önmagát is a szaporodásban, ha nincs megműveletlen terület, mert neki az a teremtéstől rendelt feladata, hogy megóvja a termőföldet a kiszáradástól, s teszi a „dolgát”!

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág –méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar-, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene. Ehhez nézzünk meg néhány idézetet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) közvetlenül a szívinfarktus és a rák után az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Vajon ettől legalább ötször olyan egészséges is? Természetesen nem. Ellenkezőleg: a német lakosság átlaga ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt… Hirtelenül így lett egy olyan iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiindulópontja.” (Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976

Az emberi szervezet tökéletes. Még az önmaga iránt tanúsított barbár magatartás ellenére is az esetek többségében legalább 30-40 évig betegeskedés nélkül él. Az ember korábban nem érzett fájdalmakat, de egyszer csak számos betegség támadja meg. Azonnal a kórházhoz fordul segítségért, az orvos pedig, amikor felteszi neki a kérdést, honnan erednek ezek a kórok, azt feleli neki: „Mit akar Ön, hiszen ezek a korral járó betegségek.”

Szemüveget rendelnek a betegnek, eltávolítják salakanyagokkal, kövekkel, baktériumokkal telített szerveit, kioperálják daganatait, stb. Az okok pedig, melyek ehhez az állapothoz vezettek, senkit nem érdekelnek, beleértve magát a beteget is.

Az emberek kifejlesztették a vegyi alapú gyógyszereket. A szervezetet azonban nem lehet becsapni. A szervezetnek csakis természetes eredetű gyógyszerekre van szüksége. Mi pedig tulajdonképpen egy tömegpusztító élelmiszer- és gyógyszeripari korszak feltételei között élünk.

Azt hiszem, az emberek többsége józan ésszel gondolkodva egyetért azzal, hogy nem az a járható út, hogy kiirtunk mindent körülöttünk, ami virágzik, pollent termel mindent ami élõ. Az sem megoldás, hogy az allergiások szervezetét teletömjük kemikáliákkal, gyógyszerekkel, mert így olyan mellékhatások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb betegségeket idézhetnek elõ, mint maga az alapbetegség.

Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy veszedelmes a liszt. Korábban tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban.

A táplálkozás is nagyon sokat jelent az immunrendszer erõsítése szempontjából. A mai átlagember sietve, kapkodva eszik, akár otthon van, akár úgynevezett gyorsétkezdékben. Nem rágja meg jól az ételt, emellett egyoldalúan táplálkozik, az élelmiszeripar által gyártott különféle tartósítószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, mesterséges színezékeket, „természet azonos” aromákat, emulgeáló-szereket, stb. tartalmazó, agyon sütött-fõzött, hőkezelt ételeket fogyasztja. Az ipari élelmiszerekben levõ különbözõ vegyszerek annyira feldúsulnak az ilyen táplálékokat fogyasztó emberekben, hogy a szervezetük immunrendszerét teljesen leköti az ezen anyagok elleni küzdelem, s ha ilyenkor virágzik egy parlagfû, egy fűzfa, egy ürömféle, akkor annak az egyébként hasznos pollenjei már teljesen megzavarják a szervezetet (autoimmun reakciók). De nemcsak az ipari élelmiszer-elõállítás során mérgezõdik az étel, hanem a megtermelés során is, mivel többnyire ez is iparilag történik. Például az állatok, hogy minél elõbb vágásérettek legyenek, különbözõ kémiai anabolitikus szereket kapnak, hogy minél elõbb meg legyen - mozgás nélkül - az izomtömegük. Az ember az ilyen szereket a hússal együtt elfogyasztja, ezek a szerek egy idõ után feldúsulnak, kumulálódnak a szervezetben, ami aztán mérgezi a szervezetet, gyengíti az immunrendszert. Régen az állatok izomzata a mozgástól (legelõ, rét) alakult ki, nem tartalmazott ilyen szereket. Az állatok tápláléka sem tartalmazott annyi káros anyagot, mint napjainkban. Az iparszerûen tartott állatok, hogy ne kapjanak el egymástól különbözõ állatbetegségeket (száj- és körömfájás, tüdõvész, takonykór, streptococcus, fakultatíve patogén baktériumok stb.), állandóan, -tápba keverten- különbözõ gyógyszereket, antibiotikumokat kapnak, melyeknek maradványai szintén belekerülnek a húst fogyasztó ember szervezetébe. Ma már antibiotikumért nem a patikába kell menni, hozzájutunk a hús- és a tejboltok termékeiből is.

Az állatok táplálékának egy részét a közutak, szennyezõ ipari üzemek közvetlen közelében termelik meg. Az árokparti széna még alomnak sem alkalmas, nemhogy tápláléknak. Benne van a kipufogógázok szennyeződése, az úton elrobogó járművek gumipora, fékbetét pora, kuplungbetét pora, stb.

Az elektromos vezetékekkel körülvett nagyüzemi csirkék és pulykák mindegyike leukémiás! Beteg állatokat etetnek a húsevőkkel! Ez is bioterrorizmus!

A közutaktól számítottan 50-80 méteren belül termelt növények annyi koncentrált mérget tartalmaznak, hogy ha el is keverednek a többi, távolabb termelt növénnyel, akkor is mérgezik az állatok szervezetét, így a húsát, tejét, tojását is.

Az ember közvetlenül is fogyaszt ilyen módon termelt élelmiszereket, amelyek szintén az immunrendszert gyengítik. A megoldás az lenne, hogy ha minden út mellett kb. 50 méter széles, minden gyár, légszennyezõ üzem mellett kb. 100 méter széles erdõsávot telepítenének, ami felfogná a gépjármûvek, gyárak által kibocsátott mérgeket és tisztítaná a levegõt. Be kellene indítani egy olyan mozgalmat, hogy „Erdõsávot az utak, a gyárak mellé!”, a parlagfû irtása helyett.

A közönséges diesel motorok kipufogógázának koromszemcséit kiszűri az orrunk csillószőrzete. A legújabb „korszerű” HDI, TDI diesel motorok üzemanyagát olyan finomszemcsékké porlasztják szét, hogy azt már nem szűri ki a csillószőrzetünk, hanem belekerül a tüdőnkbe, ott lerakódik, megbetegíti azt. A különböző mesterséges illatanyagok (dezodorok, öblítők, WC szagtalanítók, légfrissítők, stb.) is feldúsulhatnak, de enélkül is kiválthatnak allargiás reakciókat. Hasonló hatást vált ki a molyirtó naftalin is.

A természetes életmód, a természetes ételek, a „kóser” dolgok adják meg a lehetőséget a túlélésre. Ha megszegünk egy törvényt úgy, hogy nem tudjuk, hogy amit tettünk az törvénysértő, megbüntetnek, ugyanis van egy szabály, miszerint a törvények nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. A természet törvényeinek nem ismerése sem mentesít a felelősségre vonás alól. A felelősségre vonás betegség formájában jelentkezik! A „kóser” étel vércsoport szerint fogyasztva védi az emberek egészségét és szaporodóképességét!

Nemcsak a hús- és húskészítmények, valamint a tej- és tejtermékek fogyasztását kell kerülnie az allergiás, asztmás betegnek, hanem az egyéb gyorsan bomló fehérjefélék -gomba, tojás, stb.- fogyasztását is. Ez még a biohúsra is vonatkozik. A hullamérgek az állat leölése után azonnal megjelennek az állat szervezetében. (Nem véletlenül hívják a vegetáriánusok -én is az vagyok már 16. éve- a húslevest hullateának vagy dögteának!) A gombák esetében is hamar keletkeznek olyan fehérje méreganyagok (toxinok), amelyek akár halálosak is lehetnek. S hogy a hús ne büdösödjön, szebb színe legyen, iparilag salétrommal és egyéb olyan szerekkel kezelik, amelyek szintén mérgezést okoznak. Az utóbbi idők döghús-botrányairól, pestises, madár-influenzás, prionos húsairól már nem is szólok, mert ezek önmagukért beszélnek!

Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma és a lélek megbetegítheti és meg is gyógyíthatja a testet.

Minél inkább szeretettel közelítünk élõ és élettelen környezetünk felé, ez a szeretet visszasugárzódik, visszatükrözõdik felénk, meggyógyulunk. Ha mosolygunk valakire, legtöbbször mosolyt is kapunk vissza! A mosoly nem kerül pénzbe! A homo sapiens nem arra teremtetett, hogy ölje egymást. Ha mi öljük a természetet, az is öl bennünket. Nem igaz, hogy nem elõzhetõ meg az allergia, az asztma és nem gyógyítható meg teljesen a beteg. Nem a természetet kell kiirtani, hanem nekünk kell visszaidomulnunk a természethez. Az evolúciós folyamatban az ember szervezete évezredek alatt alakult ki és mindig harmóniában volt a természettel. Az utóbbi 50 évben annyira eltávolodtunk a természettõl, hogy ilyen gyorsan nem tud az emberi szervezet reagálni a változásokra, s diszharmónia alakul ki, megbetegszik. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az embernek megvan a tudása, megvannak az eszközei, csak nem használja egyiket sem, vagy nem úgy használja, ahogy kellene. A természet körforgásában minden növénynek, állatnak megvan a szerepe. Ha ezt a körforgást megbolygatjuk, ennek elõre be nem látható következményei lehetnek, felbomlik az ökológiai, biológiai egyensúly. Nem a parlagfüvet, nem a libatopot, nem a fűzfát, nem a lisztet adó búzát, stb. kell kiirtani, hanem helyes életmóddal, helyes táplálkozással kell erõsíteni az immunrendszerünket, kerülni kell a káros geopatogén zónákat (vízér, Hartmann-háló), és akkor az sem árt meg, ha virágporfelhõben járunk.

Hazánkban úgy akarnak védekezni az allergia ellen az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfû irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani, ha egyáltalán véghez lehetne ezt vinni. A parlagfű is a természet része és kipusztításával felborulna a természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfû az embereknek. A parlagfû után aztán jönnének a többi allergének, az ürömfélék, a libatop, a nyírfák és még sorolhatnám a növényeket s végül nem volna körülöttünk természet, mert a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az elõbb-utóbb a kukorica, a búza, stb. pollenjeire is érzékennyé válna, s így lassan kipusztulna az emberiség is.

Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem!

Lajos Atya óta tudom, hogy a parlagfű az emberek számára is ehető, s azóta rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem-, vagy zeller-zölddel, - önmagában sem rossz!- és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre ( leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát. Sokan nem hitték el, hogy jómagam eszem a parlagfüvet, ezért rámküldték a különböző tv-s társaságokat is, akik felvették, ahogy a parlagfüvet fogyasztom.

Veterán dobóatléta vagyok és sokszor vannak olyan monstre versenyek, ahol több órán keresztül kell dobálni különböző súlyú nehézkalapácsokat. Ilyenkor szoktam a teljesítményem fokozása céljából a verseny színhelye körült talált parlagfűből fogyasztani, önmagában és nyersen. El is neveztek a sporttársaim fűevőnek. Aztán megdöbbentette őket, hogy a parlagfű-evésem után kb. 20 percen belül egyre javultak az eredményeim. Néhány követőm is akad majdnem mindig és náluk is hasonló teljesítmény javulásokat lehetett tapasztalni.

Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufás-skatulyáni zöld port több tízezer (!) forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága? Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejt termelését fokozza a zöld por és ezáltal minden betegséget helyrehoz a szervezetben. Nem vettem meg a port pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, hanem megízleltem s megszagoltam. Kellemes volt a meglepetésem, ugyanis a zöld por, a parlagfű pora volt, amelyet jómagam már régóta napi szinten fogyasztok! Lajos Atya nekem is beszélt arról, hogy a parlagfű minden betegséget helyrehoz a szervezetben, de nyilván azt Ő sem tudta, hogy ezt a szervezet őssejt-termelésének fokozásával éri el. Szerintem sem baj, ha nem ismerjük az elméletet, hanem csak az adott növény hasznosságáról győződünk meg a fogyasztása során. Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból is, vagy a parlagfű allergiából is.
A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irttatják velünk a parlagfüvet? Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt! Nekem erre is meg van a válaszom! A Földünk túlnépesedése már napjainkban is veszélyezteti a Föld valamennyi élőlényét és lakóját is! Ez ellen a Világkormánynak ( én csak háttérhatalomnak nevezem) tennie kell valamit. Nos a világunk ezen urai fő részvényesei a gyógyszeriparnak is. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert, és akkor nem lenne óriási bevétele a világ urainak, s még így a Föld is túlnépesedhetne. Ezért a világ urai, a fizetett bértollnokaikkal és bértudósaik által úgy rendelkeztek, hogy elsőszámú közellenségnek kiáltották ki a parlagfüvet, ezt az embernél is intelligensebb, több Föld-történeti katasztrófát is átélt csodálatos ősi növényt, hogy a tudatlan és megtévesztett embereknek még véletlenül se jusson eszébe, hogy a kötelező irtás mögött egy más célja van ezen uraknak.

Ez a cél pedig a lakosság gyérítése, a Földünk megóvása a túlnépesedéstől. A gyógyszerek mellékhatásai következtében ugyanis, csak Magyarországon minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak bele abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek, mivel nem az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket!

Weixl-Várhegyi László



feltaláló, mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta, természetgyógyász, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesület tagja, a Tudományos Rendőrség alapító tagja és szóvivője


--
Weixl-Várhegyi László
Tel/fax:06-27-350-204
weixl.varhegyi.laszlo@gmail.com Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.

2011. március 9., szerda

After Eight tejberizses pohárdesszert

.

Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány hajú lányok,
tűz-színű csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.
 
Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.

                                                       (Weöres Sándor: Alkonyi felhők)



Már régóta filózok egy After Eight sütin, tortán vagy pohárkrémen. Mert az a kedvenc csokim, nagyon szeretem. (Dolce Vita nyáridéző ebédje volt az utolsó löket.) Na tegnap betelt a pohár. Finom krémes édesség formájában. :)
Egy egyszerű desszert a holnapi torkos csütörtökre.

Hozzávaló 6 pohárhoz::
A tejberizshez:
16 dkg (jázmin) rizs,
12 dkg kristálycukor,
1 csipet só,
1liter tej.
A csokoládéréteghez:
3 dl tej,
2 púpos evőkanál kakaópor,
4 púpos evőkanál kristálycukor,
3 dkg vaj,
1 kicsitpúpos evőkanál étkezési keményítő.
Vagy aki nem akar vacakolni vele: 1 csokis pudingpor és cukor.
A mentás réteghez:
3 dl víz,
2 púpos evőkanál mentatea (de mégjobb a zöld tea és pár csepp mentaolaj bele),
1 csapottabb evőkanál étkezési keményítő,
2 csapott evőkanál kristálycukor.
Plussz az összeállításkor:
4 dl tejszín,
1 púpos evőkanál porcukor.

A rizst megmostam szűrőben folyó víz alatt és a tejhez tettem a cukor és a só kíséretében. Míg fölforrt, kevergettem, majd kis lángon pötyögve hagytam főni 15 percig. Aztán lezártam a lángot és hagytam kihűlni.
Egy kislábosban tejet forraltam a kakaóporral és cukorral. Felforrás után még 2 percig főztem kis lángon. Kevés hideg vízben elkevertem a keményítőt, majd hozzákevertem a kakaós krémhez, aztán lezártam a gázt alatta. Ekkor kevertem el benne a vajat. Hagytam kihűlni.
Egy újabb kislábosban vizet forraltam, majd lezártam a gázt és beletettem a szárított mentát (mentateát). Lefedtem és hagytam állni 10 percet. Leszűrtem, majd újra felforraltam. Egy csészében 1/2 dl hideg vízben elkevertem a keményítőt, aztán a  forrásban lévő teához adtam.
Ezt is hagytam kihűlni.
Mikor minden alaposan lehűlt, a tejberizshez kevertem óvatosan a kevés cukorral felvert tejszínt. Poharakba rétegeztem és hűtőszekrénybe tettem tálalásig.
A rétegezés kicsit türelemjáték, de megéri. Nagyon látványos lesz a végeredmény.
Aki nem rajong úgy az after eight csokiért mint én, az készítheti valamilyen lekvár-réteggel is ezt a desszertet. Kitűnően illik hozzá a málna-, eper-, sárgabarck-, szederlekvár. A csokis réteget ekkor sem hagynám ki.
Nagyon látványos lehet még ha kifacsart narancsok levét sűrítjük be kevés cukorral és étkezési keményítővel és azt rétegezzük a csokipudinggal és a tejberizzsel.
Aki nagyon szeret pepecselni és cukrászkodni, az ha mentásan készíti ezt a desszertet, csinálhat csokilapkákat is bele. Olvasztott csokit kennék szilikonos sütőpapírra vékony rétegben, hagynám megszilárdulni, aztán darabkákra törném. Csokipuding helyett lehetne rétegezni ilyen ropogós csokilapka-darabokkal is. De én nem vagyok cukrász és desszerttel nem szeretek pepecselni. Nekem így is nagyon ízlik. :)

2011. március 7., hétfő

Nagyböjt előtt

.

Holnaptól indul a nagyböjt. Még ha el is felejtettem volna, a tegnapi böjti szelek emlékeztettek rá rendesen. Ők nem nézik a naptárt, mégis itt vannak és mint minden évben: fújnak, fújnak, fújnak. A csontunkig hatolnak s kifújnak belőlünk minden régit, minden fölöslegeset.
Holnap, vagyis húshagyó kedden még eszünk húst.
Hamvazó szerdán nem és torkos csütörtökön még el lehet fogyasztani a maradék húsos falatokat. És péntektől már valóban elkezdődik a húsvétig tartó nagyböjt.
Sokan azt gondolják, ez csak valamifajta vallásos önmegtartóztatás vagy valami ilyesmi. De nem. Bár nem vagyok híve semmilyen fajta aszkétizmusnak (ismertek már ennyire), de a böjt időnként szükséges és nagyon áldásos. Ahogy a lakásunkat vagy autónkat kitakarítjuk időnként, úgy a testünket is szükséges alávetni a tisztításnak. A testi megtisztulás mellett a böjt a lelki tisztulást is megcélozza, tehát a böjt - hogy divatos szóval éljek - holisztikus. Ha valaki elszánja magát rá, akkor ezen időszak alatt nem kellene tévét sem nézni, internetezni sem. Vagy csak minimálisra korlátozni mindkettőt. Azokat az időket amiket a gép és képernyő előtt töltünk úgy egyébként, meditációra, befelé fordulásra kéne szánni inkább.
Érdemes naplót is vezetni ilyenkor, a bennünk zajló folyamatokról. Fantasztikus mennyi mindenre ráláthatunk ezáltal önmagunkban.
A tavaszi nagyböjt a természet ritmusába illeszkedik, annak leképezése. Ahogy tavasszal minden megújul, úgy az embernek is szüksége van erre. Elhagyni minden salakot és új lényként az új évkör új ciklusaiba integrálódni - ez a nagyböjt lényege. Együtt létezni és dobbanni a természet, a Föld ritmusával.
A 40 nap misztikus időtartam. Illést egy angyal segítette mikor kimerülten, elfásultan elindult a Sínai Hóreb-hegyre, hogy 40 nap alatt odaérjen, s Istent új módon tapasztalhassa meg. Mózes 40 nap és 40 éjszaka maradt a hegyen. Az özönvíz 40 napig tartott. A zsidóság 40 évig vándorolt a pusztában. Jézus 40 nap és 40 éjszaka böjtölt - szintén a pusztában. A tibeti halottaskönyv szerint az elhunyt lelkek még körülbelül 40 napig tartózkodnak a Föld szférájában. A 40 nap tehát egyfajta választóvonal. A változásokhoz ennyi idő kell, hogy valóban elmélyüljenek és meg is maradjanak.
Azt hiszem ma érdemes leülnünk és megfontolnunk, belevágjunk-e a nagyböjtbe. Van aki ilyenkor csak a húst hagyja el, de halat eszik. Van aki azt sem. És van aki minden tejes dolgot is elhagy. Van aki a húst, halat nem eszi, minden mást igen, viszont egy nap csak egyszer eszik jóllakásig. Gondoljuk végig, számunkra melyik lehet az ideális. Ilyenkor érdemes gyógynövényteákat is inni, segítik a tisztulást. Különösen a csalán, a citromfű. A gyömbér és a ginzeng például vitalizál. A zöld tea pedig egyszerre tisztít, erősít, regenerál. Válasszunk olyat, amit szeretünk, ami jólesik. Használjuk a teák kiválasztásánál az intuíciónkat, hiszen nem vagyunk egyformák. Segédeszközként Kinga bejegyzését ajánlom, a Fűben-fában orvosság c. blogjáról.
Aki úgy dönt végig csinálja, annak kívánok kitartást, megújulást, feltöltődést és teljes megtisztulást!

Recepteket a vega tematikus recepttárban találtok.

2011. március 6., vasárnap

denevérek és más állatfajták

.

Jelen pillanatban három háziállattal büszkélkedhetünk. Van egy gyönyörű sötétkék sziámi harci halunk, név szerint Jumi. A Jumurdzsákból rövidítve, mert félszemű a lelkem. Szomszédasszony hala, és ideiglenesen állomásozik nálunk míg gazdája szintén átment halacskába - ugyanis ideje legjavát úszással tölti Hévizen.
Jumi mellé van egy hófehér macskánk, név szerint Kókusz, őt már ismeritek. Nos, már így is érdekes páros ez: egy macska és egy hal... No de szelídlelkű antiharcimacskánk mellé most jött egy bőregér is, név szerint Amigo Mio. Tegnap repült be a nyitott lakásajtón este. Rémülten repkedett faltól falig, de olyan kicsik a tetőtéri ablakaink hogy nem talált ki ijedtében. Ma este megint elkezdett röpködni, megint kinyitottam az ablakokat, ajtót, de nem talált ki és újra elbújt.
Sajnálom szegényt. Holnap felhívok majd egy állatmentőt vagy kit. Tudtátok hogy a denevér védett állat? Egy példányának eszmei értéke 10 ezer forint. Remélem holnap sikerül kiszabadulnia. Addig is szívesen elszállásoljuk, de mégiscsak a szabadban a helye Amigo Mionak.
Ha van bárkinek betmenmentő ötlete, szívesen fogadom. :)


Oroszkrém torta (variációk)

.

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.

(Goethe) 



Apu pénteken ünnepelte a születésnapját - erre az alkalomra sütöttem ezt a mindenki által ismert tortát. Nevének az oroszokhoz nincs köze, ellenben egy Oroszi nevű cukrászmesterhez köthető. Ő volt a megalkotója.
Lényege, lelke ennek az édességnek az egyszerűsége. Jó minőségű falusi tojás kell hozzá nem is kevés, igazi vanília, rum, mazsola és sok-sok tejszínhab. 
Most megint úgy jártam, hogy két verziót is le kell írjak. Vagy hármat. Vagy négyet?! :))
A tortát a nagy süteményes könyvemből készítettem, illetve a neten is ez a recept kering. Tehát először leírom ezt a változatot. Aztán azt, ahogy legközelebb fogom elkészíteni. Végül a cukrászdákban kapható változatot csak említésképpen, mert szinte nincs is benne más, csak hulala műtejszín, meg némi mazsola.
Amit hiányoltam ebből a tortából, az a habosság. Amit ugye a cukis változatnál megszoktunk, rémisztő íze ellenére. Ennek isteni íze volt, viszont a könnyű tejszínhabfelhősség jelenségét nem igazán produkálta.

A piskótát Wise Lady receptje alapján készítettem - tökéletesre sikerült. Könnyű lett, csoda lyukacsos és szép. Köszönet a receptért, megtartom. :)


Hozzávalók a 22 cm-es tortaformához: 
A piskótához:

5 tojás,
15 dkg kristálycukor,
17 dkg liszt,
1 csipet só,
pár csepp ecet,
2 teáskanál olaj.
A krémhez:
5 tojás (ha picik, akkor 6 db),
6 dl tejszín,
3 dkg zselatin (Horváth Rozis),
22 dkg porcukor a krémbe,
8 dkg porcukor a tejszínbe,
8 dkg mazsola,
0,5 dl rum,
2,5 dl tej,
1 egész vaníliarúd.

A sütőt 180 fokra bemelegítettem. A tortaforma aljába vágtam sütőpapírt, beletettem és ecsettel beolajoztam. A tortaforma oldalát nem kell beolajozni.
A tojásokat egy nagy tálba felütöttem és a cukorral nagyon habosra felvertem robotgéppel. Jó 5-8 percig kell verni hogy olyan igazán habos legyen. Aztán hozzátettem pár csepp ecetet és azzal is habosítottam még egy keveset. Végül óvatosan egy fakanállal beleforgattam a lisztet is, majd az olajat is. Vigyázzunk, hogy ne keverjük ki a levegőt a tojáskrémből. Öt percig 180 fokon sütöttem, majd lejjebb vettem a hőfokot 170 fokra és még 30-35 percig sütöttem. Sütés közben a sütő ajtaját nem szabad kinyitni, mert összeesik a piskóta.

Míg hűlt a tészta, elkészítettem a belevaló krémet. (És mikor kihűlt a piskóta, késsel körbevágtam a szélén - hátha kissé odatapadt a forma oldalához, kivettem a formából, lehúztam róla a sütőpapírt és 3 egyenlő szeletre vágtam egy hosszú késsel.)
A tejszínt cukorral felvertem jó kemény habbá, aztán betettem a hűtőszekrénybe. (Akkor lehet jó tejszínhabot verni, ha a tejszín jó hideg.)
Egy kis lábosban nagyon kevés vízben feloldottam a zselatint és fölforraltam, majd félretettem hűlni.
A tojásokat a cukorral, a vanília kikapart magjaival (a többit tegyük kristálycukor közé egy üvegbe vagy jó minőségű vodkába vagy rumba - lesz belőle házi vaníliás cukor illetve kivonat), csipet sóval jó habosra kikevertem robotgéppel. Majd hozzáadtam a tejet is, a mazsolán lévő rumot is és vízgőz fölött - kézi habverővel - besűrítettem a krémet.
Egyből hidegvízfürdőbe tettem, hozzákevertem a zselatint is. Addig kevergettem, míg ki nem hűlt. Ekkor a tejszínhab kicsit több, mint felét óvatosan a krémhez kevertem a mazsolával egyetemben.
Mivel elég folyós a krém, a tortaforma oldalát összekapcsoltam, ebbe tettem a piskóta legfelső lapját - az összeállításnál ez kerül legalulra. Majd a krém felét rátettem. Erre jött a középső lap piskóta, rá a krém másik fele, végül a legalsó lap úgy, hogy az alja került legfelülre, mert ez a lap a legegyenesebb. Így könnyű díszíteni a tortát, mert szabályosabb.
Betettem a hűtőbe dermedni 2-3 órát, aztán levettem róla a tortaforma oldalát és a maradék tejszínhabbal díszítettem.
Legközelebb mascarponéval fogom csinálni, egészen úgy, mint a tiramisu krémjét, csak vaníliásra. Nyers tojással. Kevés zselatint is hozzáadva. Ekkora tortához szerintem kell 0,5 kg mascarpone és hozzá 4 tojás. Plussz: ugyanennyi tejszínhabot felvernék és így rétegezném: piskóta, a vaníliás tiramisu-krém mazsolával, rummal és szelatinnal, rá egy réteg tejszínhab, aztán megint piskóta, krém, tejszínhab, piskóta.
Szerintem ez a változat lesz a nyerő! Mert a tiramisunak a krémje nagyon könnyű, habos, finom. Még akkor is, ha kevés zselatinnal kissé masszívabbá tesszük.
Amit most készítettem, ezt is így kellett volna. Vagyis a főzött tojáskrém réteg fölé kellett volna minden rétegnél tejszínhab is. Majd legközelebb. :)
Anikó elkészítette a képzeletben "megsütött" tökéletes változatot, itt megtalálod nála. :)

Kapuska (török fehérkáposzta leves)

Az egész létezés... egyszerűen semleges vagy jó, és hogy a rossz, a fájdalom vagy a fenyegetés csak részleges jelenségek, annak a termékei, hogy nem egésznek vagy egységesnek látjuk a világot, hanem önös nézőpontból vagy túl alacsony szintről... a kettősségek, polaritások és a konfliktusok egybeolvadnak, feloldódnak, vagy föléjük emelkedünk.

(Abraham Maslow: A lét pszichológiája felé)

Így tél végén már nagyon nehéz miből válogatni. Úgy értem, zöldségfélék terén. A káposzta a legkézenfekvőbb talán. Bár itthon Magyarországon igazán csak savanyítva használjuk, meg káposztasalátának, esetleg lesütve káposztás tésztának, rétesnek, lángosban és pogácsában. Nagyon örültem, mikor ráleltem erre a végtelenül egyszerű, olcsó és kiadós török káposztalevesre.


Hozzávalók 8 főre:
1 közepes fej fehérkáposzta (1,3 kg-1,5 kg)
2 fej vöröshagyma (kb. 30 dkg),
25 dkg darált marhahús,
1 konzerv hámozott paradicsom vagy
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
frissen őrölt feketebors,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanál őrölt erős pirospaprika (chili),
2 evőkanál olívaolaj,
6-8 dkg vaj.

A káposzta külső, nem szép leveleit leszedtem, megmostam és négybe vágtam a torzsáján keresztül. A torzsarészeket kivágtam, aztán gyaluval szép vékonyra leszeltem a káposztát nem hosszában, hanem keresztben. (Hogy ne legyenek nagyon hosszú szálak benne.)
A vöröshagymát apróra kockáztam és a vaj és olívaolaj keverékén kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darált húst, sóztam, borsoztam és átsütöttem. Fedő alatt pároltam 5 percig, majd hozzáadtam a pirospaprikát, őrölt chilit, a kis kockákra felvágott héjazott paradicsomokat és a konzerv levét is. Beletettem a káposztát is, jól átkevertem és fedő alatt pároltam ismét 5 percig. (Nekem éppen 1 kg lett a legyalult káposztám.)
Felöntöttem 2,5 liter vízzel, sóztam még és 10 percig erős lángon forraltam, majd fedő alatt jó bő fél órán át kis lángon főztem. A lé mennyiségét tetszés szerint lehet alakítani, ki hogy szereti a levest: sűrűbben vagy hígabban.
Egyszerűsége ellenére nagyon jóízű leves.
Gazdagíthatjuk szerintem csicseriborsóval is akár, vagy főzhetünk bele rizst is, vagy gerslit is ha gazdagabban ennénk. Így viszont nagyon könnyű, diétás leves.



(forrás: Terebess)

2011. március 4., péntek

Egy Fa Története

.

Nem tudom melyikőtök nézte anno a Miért éppen Alaszka? című zseniális sorozat epizódjait. Volt benne egy rész, ami egy helyi fáról szólt: Chakatalakatuwikról, röviden az öreg Vikiről. A fa hatalmas volt és nagyon idős. Cicely kis városkájában mindenkinek volt legalább egy érdekes története, mely az öreg Vikihez kapcsolódott. Volt aki alatta élte át élete első csókját. Volt akit egy viharos esőtől védett meg, volt aki árnya alatt olvasott először Schopenhauert. Az öreg Vikit mindenki ismerte és szerette, hozzá tartozott a városka életéhez.
Aztán egyik nap észrevették hogy a fa beteg lett. Morris, a gazdag volt űrhajós ki akarta vágni, a falusiak meg nem engedték. Gyűlést hívtak össze és nem lévén a helyiségben növényszakértő, a dokit kötelezték hogy vizsgálja meg Vikit és mondjon diagnózist. Persze Fleishmen doki tiltakozott és kiakadt, hogy hogy kezelhetik Vikit élőlényként és egyáltalán, ő emberekre szakosodott és nem fákra. De muszáj volt ellátnia a feladatát. Másnap az egész közösség kivonult a fához. Doki sztetoszkóppal meghallgatta, megvizsgálta. Végül beszerzett könyveket és megállapította, hogy az öreg Viki sajnos menthetetlen. Így kivágták. A következő kép az volt, hogy mindenki Holling kocsmájában van, a pulton pedig egy szép vastag ága ott van Vikinek. Feldíszítve virágokkal és szalagokkal, s az emberek emlékeznek Chakatalakatuwikról. Mindenki elmesélte a hozzá fűződő történetét. Méltón elbúcsúztatták öreg társukat - igazi halotti tort ültek a tiszteletére.



(Kép forrása: Katicamanó Sütödéje)

S hogy miért meséltem el a történetet? Mert minden évben megszavazzák az év Európai Fáját. Tudtátok?
És idén Magyarországról egy zalai fa lett a győztes, egy 500 éves Letenyei Platán. Sajnos az Ő nevét nem tudom. Pedig biztosan van, mint az öreg Vikinek is.

A fák története, a nevezés indoklása a http://voting.treeoftheyear.org/ oldalon olvasható!

"Az Európai Év Fája verseny célja, hogy nemzetközi szintre emelje a fák kérdését. A versenyben való részvétel erősíti az emberek kötődését környezetükhöz és felhívja figyelmüket a természeti értékekre.

Az európai szavazás alapjául szolgáló országos Év Fája versenyt 2010-ben első alkalommal rendezte meg az Ökotárs Alapítvány, nagy sikerrel: a vetélkedőre 125 fát jelöltek magánszemélyek, civil szervezetek, önkormányzatok az ország minden részéről, és több mint 16 ezer szavazatot adtak le rájuk. Az eredetileg Csehországból indult programot az Ökotárs testvérszervezete, a Nadace Partnerstvi kezdeményezte és szervezi. Csehországban 2011-ben lesz tíz éves az Év Fája - ez adta az ötletet a vetélkedő nemzetközivé szélesítéséhez, amely jövőre várhatóan Franciaországban, Írországban és Lengyelországban is elindul.

Ha Ön is szeretné, hogy a magyar versenyző, a Letenyei Platán nyerjen, látogassa meg az Európai Év Fája weboldalát és szavazzon:
http://voting.treeoftheyear.org/voting/tree-4/vl/hu".

Bővebb leírást a http://evfaja.okotars.hu/ oldalon találtok, minden induló fáról. Aki szavazni szeretne a Letenyei Platánra, gyorsan tegye, mert március 6.-a a határidő. Nagyon szépen köszönünk minden szavazatot a platánfa nevében is! :)



2011. március 3., csütörtök

Babpüré

.

A lelki, szellemi és anyagi gazdagság egész folyamata egyetlen szóban foglalható össze: hála.

(Joseph Murphy)


Tegnap igencsak sok lett kettőnknek a babfőzelék, úgyhogy mára kissé átvarázsoltam. Kimenekítettem a  babszemeket a főzelékből és babpürét készítettem belőle. Már nagyon régóta készülök amúgy is feltenni a blogra, mert hogy csak kissé fogalmazzak fellengzősen: kihagyhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a (még ma is) ropogós grissinivel valami frenetikusan jó volt...

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg főtt bab (vagy 3 babkonzerv),
1 kicsi fej (pingponglabdányi méretű) vöröshagyma vagy édes fehér salátahagyma vagy lilahagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors (úgy módjával),
1/2 evőkanál szárított bazsalikom,
1 teáskanál koriandermag frissen törve,
extraszűz olívaolaj,
kevés citromlé.

Babpürét készíthetünk konzervből is, bár véleményem szerint a tarkababnak nincs párja. Sem a fehér bab, sem a kidney bab nem veheti fel vele a versenyt ízben. De ebben az ételben erősen fűszerezzük, ezért ha nem akarunk bajlódni az áztatással, főzéssel, akkor jó a konzerv is. De mindenképpen öblítsük át szűrőben, hogy az a sűrű, ragacsos lé lejöjjön róla.
Tehát a puhára főtt babot villával rusztikusra összetörjük (vagy robotgéppel). Fűszerezzük nagyon apróra kockázott hagymával, reszelt fokhagymával, sóval, frissen őrölt borssal és koriandermaggal, bazsalikommal. Annyi olívaolajat adunk hozzá, amitől az állaga finom krémes pürévé lényegül. Végül kevés citromlét csepegtetünk bele és még egyszer jól átkeverjük.
Laza fél órácskát pihentetjük, hogy a mesés ízek összeérjenek. Pirítóson fantasztikus egy csésze finom teával. Vagy habos citromos sörrel. Vagy egy pohárka könnyű, fűszeres száraz fehérborral. Ropogós grissinivel kitunkolni sem utolsó. Tehetjük tortillakenyérbe vagy pitakenyérbe is akár.

Nyáron, mikor van zamatos, csodásízű kerti paradicsom, azt is kockázhatunk bele - a magokat távolítsuk el és csak a héjrészt kockázzuk bele, különben eláztatná a pürét. Kevés levet azért kiválthatunk vele, legfeljebb kevesebb olívaolajat öntünk hozzá. De egyszerűen csak a püré tetejére is karikázhatjuk. Nyáridőben vághatunk bele jó sok petrezselyem- vagy korianderzöldet is. Kínálhatjuk kimagozott, félbevágott paprikacsónakokban is. Mesés étel, én mondom!

Babfőzelék szalonnába tekert kolbászkákkal

.
  
A karám a pásztor nép hajléka: fecskerakású fal, nád födél, kívül kirúgó eresz, az alatt áll a polcra elrakva az egész hétre való kenyér, s nagy fabödönben az étel, amelyet a csikósnak, gulyásnak a városban lakó felesége hoz ki vasárnaponként. Csupa savanyú lére készített ételek: fehér ecetes kaszáslé, töltött káposzta, espékes, savanyú paszuly. Ez a puszták szakácskönyve.

(Jókai Mór)




Ez nagyon furcsa. Mármint az hogy még sosem főztem babfőzeléket. Pedig nagyon szeretem. Anyu istenien csinálta... Tegnap aztán sorra került mert babot áztattam be előző este, lesz belőle ami lesz alapon. A babfőzelékre szavaztunk mindketten. Horváth Ilona szakácskönyvéből néztem ki de nem olyan lett, mint anyué szokott lenni. Nem vagyok megelégedve vele. Anyu szerintem nem tett a rántásba apróra vágott vöröshagymát sem és fokhagymát sem. Szerintem ezeket csak belefőzte a főzővízbe. És nem tett bele pirospaprikát sem. Nem volt így sem rossz, de nem az az íz.
Ti hogy főzitek a babfőzeléket?!
És most melyiket írjam le? Amit gondolok, vagy amit megfőztem?

És a kép sem jó, mert a látszat ellenére rengeteg bab van a tányérban, csak mind az alján, az összes lé meg a tetején...
Leírom mindkettőt, az a biztos.

A Horváth Ilonás változat:

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tarka szárazbab,
1 babérlevél,
só,
1 darab szalonnabőrke,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 teáskanál 10%-os ecet,
1 dl tejföl (20 %-os).

A babot előző napon beáztatjuk. Másnap átmossuk és babérlevéllel, sóval, szalonnabőrkével megfőzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon megdinszteljük, majd a reszelt fokhagymát is hozzáadjuk és azt is átfuttatjuk a zsiradékon. Hozzáadjuk a lisztet is és rántást készítünk. Végül pirospaprikát is keverünk hozzá, majd felengedjük hideg vízzel. Vagy ha a főzés elején készítjük és közben kihűl, akkor a bab főzővizével. Az ételhez adjuk, kissé kevergetjük míg újra felforr. Forrás után még pár percig rotyogtatjuk, hogy a rántás lisztíze eltűnjön és belesimuljon az ételbe. Végül tejfölt is adunk hozzá hőkiegyenlítéssel, hogy ne legyen csomós.
Mikor lezárjuk alatta a tüzet, kevés ecettel pikánsabbá tesszük.

Ahogy (szerintem) anyukám főzte 4 főre:

40 dkg tarka szárazbab,
só,
1 babérlevél,
1 darab szalonnabőrke,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 dl tejföl,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
1 csipet cukor.

A babot előző nap beáztatjuk majd babérlevéllel, szalonnabőrkével, a negyedbe bevágott vöröshagymával, az egészben hagyott fokhagymagerezddel, sóval puhára főzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Ha közben nagyon lefőne róla a víz, pótoljuk.
Rántást készítünk lisztből és olajból, majd a főzés végén a főzelékhez adjuk. Hagyjuk főni még 5-10 percig, majd hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzá adjuk. Végül ecettel és kevés cukorral kiegyensúlyozzuk az ízét.
Anyué sima volt, nem voltak benne apró hagymadarabok és nem volt erőteljesen fokhagymás ízű, mint a Horváth Ilonás főzelék. Nekem a fokhagymaíz nagyon nem illett bele. Elvitte azt a jó babos ízt amit a finom tarkabab tud produkálni - nagyon harsogó volt az ételben. Ha csak egészben főzzük a főzelékbe, nem érződik ki csak teltséget, jó ízt kölcsönöz.
Fontos hogy a babon tényleg csak annyi víz legyen amennyi ellepi, mert akkor a bab sűríti a főzeléket és nem a rántás.
Viszont a kolbászkák nagyon finomak lettek, amit hozzá készítettem. Mert szerintem a babfőzelékhez legjobban a jó sült házikolbász illik. Csak most nem volt itthon bél, és nem volt kedvem húst sem darálni és tölteni sem. Nem mintha nagy fáradság lenne csak a grissinik sütésével foglalatoskodtam, szóval darált húst vettem és bél helyett bacon-be tekercseltem.

Hozzávalók 4 főre (feltétként):


60 dkg darált sertéshús,
bacon szalonna (kb. 25 dkg),
só,
frissen tekert bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 gerezd lereszelt fokhagyma,
diónyi nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál olaj,
3 evőkanálnyi víz,
egy csipet cukor.


A darált húst befűszerezzük sóval, borssal, paprikával, hozzáadunk nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát, reszelt fokhagymát, olajat és vizet és egy csipetnyi cukrot. Jól összedolgozzuk, majd egy fém tálcán (így könnyű) kis kolbászkákat formázunk-sodorgatunk. Hamar megy, és a fémhez nem ragad hozzá a darált hús.




Majd betekergetjük őket szorosan bacon szalonnába. Ezt is könnyebb a fém tálcán csinálni: csak leterítjük a szalonnacsíkot, rá a kolbászkát és végighengergetjük.
Körülbelül 1/2 cm-nyi olajon, közepes lángon megsütjük.




A babfőzelék (feltétként lesózott lilahagyma karikákkal vagy lisztbe forgatott, ropogósra sütött hagymakarikákkal) kitűnő böjti fogás. Ezek a kolbászkák pedig remekül beválnak parti-ételnek is.

2011. március 2., szerda

Sokáig ropogós grissini

.

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)


Ezzel a bejegyzéssel egy kedves olvasóm kérdésének teszek eleget. Írta hogy nagyon szeretik a grissinit, szokott is sütni. Csak az a baj vele, hogy nem lehet eltartani. Másnapra bepuhul. Olyan receptet keresett, ami akár dobozban is eltartható sokáig. A grissini házi kenyértésztából készül alapvetően. Így ha itthon sütjük, frissen nagyon finom. Kívül ropogós, belül puha.
Csak épp nem tartható el. Mert ha meg megszárad, nagyon keménnyé válik.
Írtam levélben, hogy keresztezni kéne a kenyértésztát és a kekszet. És kutakodtam a neten is ez ügyben. Max konyhájában találtam egy ropogós rágcsát, amit én is elképzeltem magamban.
Ez a grissini a boltban kaphatóhoz hasonlít, mert egyszerűen csak ropogós. Tehát belül sem puha. Viszont nem fogbeletörős, hanem tényleg fincsin roppanós. Igaz, én tettem bele egy kevés sütőport is, biztos ami ziher... Most így elsőre egy teljesen álllánatúre változatot sütöttem.
És jó hogy a fotózáshoz ennyi maradt belőle. Mer' valahogy elkopott a tepsiből a többi. :)
 







Hozzávalók 1 nagytepsinyihez (16 hosszú szálhoz):

16 dkg liszt,
2 evőkanál olívaolaj,
1/2 mokkáskanál só,
8 dkg víz (8 ml),
1 mokkáskanál sütőpor.



A sót és sütőport elkevertem a liszttel, aztán a vizet hozzáadva tésztává gyúrtam. Deszkán még szép simára gyúrtam, aztán kinyújtottam és pizzavágóval hosszú, vékony csíkokra vágtam. Megsodorgattam, kissé lisztezett tepsibe tettem, aztán az előmelegített sütőben körülbelül 180-200 fokon megsütöttem. Inkább száradjon, mint süljön, tehát nem kell neki a nagyon magas hőfok.
A tészta készen van nem egész 5 perc alatt és már lehet is sütni. Délelőtt készítettem és még mindig nagyon ropogós.
Készíthetünk ebből a tésztából sós perecet is. Percre formázzuk a jó vékonyra kisodort tésztarudakat, majd vízzel vagy tejjel kissé higított tojással lekenjük. Folyékony sós masszát csepegtetünk rá vagy nagyszemű tengeri sóval meghintjük.
Sós massza: 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só és annyi víz, hogy folyós, de sűrűbb anyag legyen belőle.