…mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset…
Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben főtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam főzni hozzá (mert szeretjük nagyon a főtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel előző nap vettem 2 cső kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erősen ösztönző, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzemből, sőt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint
amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)
"-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is
ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának
egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön
be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem,
hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”,
mondta. Szerintem nem mindennapi eset."
:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rőtmanzardban (mert tetőtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ügyeskedem, mint Marilla és Anne.
"A főzésben nincs igazán tere a képzeletnek. Az ember kénytelen
szabályokhoz tartani magát. Amikor legutóbb tortát sütöttem,
kifelejtettem belőle a lisztet. Éppen kettőnkről találtam ki egy
gyönyörű mesét. Azt képzeltem, hogy te súlyosan megbetegszel himlőben,
és amikor mindenki elhagy, én bátran odalépek a betegágyadhoz, és addig
ápollak, amíg fel nem gyógyulsz, de akkor meg én kapom meg a himlőt, és
bele is halok, és eltemetnek a temetői ezüstnyárfák alá, és te egy
rózsatövet ültetsz a síromra, és a könnyeiddel öntözöd, és soha, de soha
nem felejted el ifjú napjaid barátját, aki érted áldozta az életét.
Olyan szívszorító volt, Diana, hogy csak úgy ömlöttek a könnyek a
szememből, amíg a tésztát kevertem. De a lisztet kifelejtettem, és a
torta gyászosan sikerült."
No igen, van ilyen velem is... De nem ma, ma citromtortát sütöttem maradék tojásfehérjéből és nagyon jól sikerült. Liszt is volt benne. :))
Visszatérve a spórolásra. Egyrészt elteszek mindent, amit csak lehet. A spájzom kész kincsestár: tele finom lekvárokkal, házi savanyúsággal, erős pistával és hasonlókkal.
Amikor nagy leárazás van valami sokszorhasználatosból: olajból, lisztből, satöbbiből, abból bekészletezek. Így legtöbbször csak a friss hozzávalókat kell megvennem, mert minden más van itthon.
Ha húslevest főzök, ahhoz első nap mindig valamilyen mártást készítek a húshoz. Ha nagyon sokra sikerül a húsleves, akkor harmadnap átalakítom valamilyen más levessé, vagy rizottót főzök vele.
Itthon sütöm a kenyeret, és mióta így van, nem nagyon gyűlik a morzsának való. Mert azt is gyűjtöm, szárítom, darálom. A krumpliléből mindig levesalap lesz (ugyanolyan ízletes, mint egy jó húsleves, kiváltható vele a leveskocka), vagy kenyeret dagasztok vele. Sosem dobom ki.
Sokszor készül őszi-téli-tavaszi időszakban valamilyen gazdagabb leves, s utána egy egyszerű diós vagy mákos vagy darás tészta, vagy bukta vagy aranykaluska vagy nudli, valamilyen egyszerű kevert tészta, palacsintafélék és társai.
Egyre több zöldséges ragut főzök, mert abba sokkal kevesebb hús kell, mintha frissensülteket készítenék. A rizseshúsfélék is újabban népszerűek nálam, pl. a rizses hús, a jambalaya. Valamint a rakott ételek is spórolósak.
Ti hogyan spóroltok? Minden trükk és praktika érdekel. :)
Hozzávalók 4 főre:
4 cső kukorica,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
kb. 1 teáskanál cukor (ízlés és kukoricaédesség függvényében),
2-3 dl kukoricafőzőlé,
2 dl tejszín vagy 3 dl tej,
1 csokor petrezselyemzöld (kaporral is finom),
kis csokor friss menta (szárítottal is jó).
A kukoricákat megfőztem csövestül (így jobb íze van és a főzővize is jobb ízű), majd késsel levágtam a szemeket. Készítettem egy besamel mártást vajból, olajból, lisztből, fölengedtem körülbelül 3 dl kukoricafőzővízzel és tejszínnel, sóztam, cukroztam, frissen aprított petrezselyemmel és mentával fűszereztem. Annyi főzővízzel higítsuk (+ tejjel vagy tejszínnel), amennyivel olyan normále mártás sűrűsége lesz.
Főt húshoz tálaljuk. Bármilyen husihoz illik, és természetesen kukoricakonzervből is készíthető vagy fagyasztott kukoricából is.
Vegáknak is ajánlom sült krumplihoz, főtt tojással például.
