2013. május 23., csütörtök

... kölcsönbe kaptuk e Földet...


“Jelenleg egy új vetőmag-szabályozást készítenek elő Brüsszelben. Ha megvalósulnak az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának tervei, akkor több régi és ritka gyümölcs-, zöldség- és gabonafajta fog eltűnni a piacról. 


Ezen változatos, illetve biotermesztéshez alkalmazkodott fajták használatát a bürokrácia megnehezítené, miközben a mezőgazdasági nagyvállalatok befolyása tovább erősödne. Az új európai uniós vetőmag-szabályozás aktuális tervezete elősegíti, hogy a vetőmagpiac néhány vetőmagipari vállalat kezében összpontosuljon. Ez elfogadhatatlan. Az új európai uniós vetőmag-szabályozásnak lehetővé kell tennie a fajták változatosságának megőrzését, a kis-léptékű gazdálkodásban alkalmazható fajták használatát, valamint az ökológiai alkalmazkodáson alapuló nemesítést. A változatos fajtákat ne csak a génbankokon keresztül lehessen elérni, hanem nyíltan a piacokon is, bármiféle bürokratikus korlátozás nélkül.”


Aki úgy érzi, a gyerekeitől és unokáitól kapta kölcsönbe e Földet azért hogy vigyázzon rá, óvja és szeresse, kérem, írja alá a petíciót. Hogy az elkövetkező nemzedékeknek is legyen hol élnie és legyen mit ennie. Köszönöm.

Ez itt pedig egy Monsanto elleni (génmódosítás) elleni petíció:

http://www.avaaz.org/en/monsanto_vs_mother_earth_loc/?fSDeKeb&pv=44

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.




2013. május 20., hétfő

Tele szájjal enni, hangosan szeretni

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

 
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!




Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

2013. május 18., szombat

A jóisten uzsonnája


Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.




Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartókodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

(Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája)

2013. május 14., kedd

Cukkini harisszás rizzsel töltve


Aminek van kezdete, annak van vége is.
Aminek nincs kezdete, annak nincs vége sem.
Melyik-melyik?
A kezdet és a vég a láthatóban van.
A kezdettelen és végtelen a láthatatlanban.
Minden kerek és egész. Mégha időnként nem is úgy tűnik.

(d.)




Hozzávalók 1 főre:
1 kis gömbcukkini,
1 félmarék rizs (5-7 dkg, cukkininagyságtól függ),
2 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só (ha szükséges, a harissa elég sós),
1 pici fej vöröhagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 púpos evőkanál harissa,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 evőkanálnyi kapribogyó,
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
5 dkg olvadós sajt.

A rizst bő vízben majdnem puhára főztem. A cukkininek levágtam a kalapját és kimagoztam. A rizst bő vízben egyszerűen megfőztem. A vaj és olaj keverékén megdinszteltem az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát, s mikor már puha és üveges volt, hozzákevertem a harisszát, a sűrített paradicsomot, a kapribogyókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Hagytam hűlni. A sajtot lereszeltem, s mikor már nem volt forró a töltelék, a felét hozzákevertem a fűszeres, harisszás, paradicsomos riszhez. Mindezt beletöltöttem a kivájt cukkinibe. A töltelék tetejét befedtem a maradék reszelt sajttal, és a cukkini kalapját is rátettem.
Előmelegített sütöbe tettem úgy, hogy alá, s a cukkinire is locsoltam kevés olajat. Sütöttem nagy lángon 25 percig.
Mennyei finom volt.
Ha nincs harissza kéznél, jó a magyar erős pista vagy édes anna is, csak fűszerezzük még úgy, ahogy a harisszánál leírtam.