2011. július 19., kedd

Ratatuj (ratatouille), a francia lecsó

Tudjátok még élvezni a kifli csücskét? Az nagyon nagy baj ha nem... A kiflinek nagyon-nagyon finom a csücske. Jó kifli-íze van. Nagyon jó dolog.
Olyan felnőtteké leszünk, akik az életet alapvetően nem tudjuk élvezni. Ezért elhitetik velünk azt, hogy pénzért kell élvezetet venni. Azért kell ezt az egész rendszert fönntartani, hogy pénzért vehessünk élvezeteket. A dupla csavar ott van, hogy közben meg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az életet élvezzük. Rengeteget melózunk, meg küszködünk meg minden... azért hogy legyen pénzünk, a pénzünkért meg veszünk egy csomó élvezetet, melyek azonban nem teszik élvezhetővé az életet. Mert annak a föltétele bennünk van, társadalmilag meg nincs is adva. És ezért az orrunknál fogva, az élvezeteinknél fogva vezetnek, de közben sosem tanuljuk meg az életet élvezni. Ezt nevezem dupla csavarnak. És azok, akik vezetnek miket azok boldog-e? Kötve hiszem. Egy egészséges személyiség, aki élvezi az életet, az nem akar se hatalmat, se birtokolni nem akar. Mert  a hatalom azért kell, mert azt gondolja, hogy a hatalmon keresztül jut valamihez. Birtokolni azért akarom a másik embert, mert azt gondolom, hogy a birtokláson keresztül jutok valamihez. A pénz is ezért van. Pénzért veszünk élvezetet. Ez abszurdum. Teljesen abszurdum. Az élet élvezetéhez nincs szükség pénzre. A pénzre azért van szükség, hogy tudjunk enni, inni, valamit fölvenni és kampó kabát.


(Pál Feri atya)




Készítettem már sokszor cukkinis lecsót. Az is nagyon finom. Ma azonban igyekeztem eredeti francia lecsót készíteni, vagyis ratatujt.  Elsősorban Provanceban, főként Nizzában népszerű. Egyébként hetek óta nem is főzök... Annyi gyümölcs érik sorban hogy gyümölcsön és kenyéren, meg gyümölcsös joghurtokon élünk, amit levesként fogyasztunk vagy vacsiként. A tűzhelyemet pedig csak kukoricafőzésre meg kávéfőzésre használom. Na jó, párszor készült magyar lecsó is, és ezzel ki is merítettem a repertoárt... Asszem életemben ennyi gyümölcsöt nem ettem még összesen, mint idén nyáron... A lédús édes dinnye, őszibarack, szilva, sárgabarack, málna, szeder és hagy ne soroljam... Hm... isteni finomságok! A piac csodás, igazi gyümölcsöskert ilyenkor. De térjünk vissza a ratatujhoz.

"A ratatouille-ban a domináns zöldség vagy a padlizsán, vagy a cukkini (sohasem a paprika). Ezekhez járul egy ízesítőcsokorral (petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, kevés zellerszár, póré) készülő lecsóalap (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma). Ez azonban sohasem szalonnás. Az alap gyakran készül piros és zöld kaliforniai típusú paprikából. Ha nem, akkor csak pirosból. Az egyes zöldségeket külön-külön készítik el, a végén egyesítik, s hosszabb-rövidebb ideig még együtt párolják őket. A hagymát finomra vágják vagy vékonyra szelik, az összes többi zöldséget viszont általában nagyobb, három centis kockára vágják. A valódi ratatouille szaftos és olvadósan kompótszerű." (Wikipédia)

Mai ebédembe gomba került (mert főételként ettem, így gazdagítottam) és cukkini őkelme volt a főszereplő. Kissé szkeptikus voltam, bevallom. Mert nagy lecsórajongó vagyok, az egyik kedvenc ételem. Meg kellett állapítanom, hogy van olyan finom, mint a jó magyar lecsó. Bár ettől függetlenül a szívem továbbra is az igazi magyar lecsóért dobban nagyobbat. :) De cukkini és padlizsánidényben kihagyhatatlan, remek könnyű étel, nagyon ízletes. Akár önmagában friss házikenyérrel vagy kenyérlángossal, akár köretként kertben grillezett husikhoz. A ratatuj is egy olyan "összedobom" étel, nemigen lehet precíz mennyiségeket megadni, de azért megpróbálom.

Hozzávalók 2 főre:

1 közepes cukkini kb. 40 cm-es zsenge darab),
5 közepes-nagyobb fej csiperke,
2 kisebb-közepes fej lilahagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 kisebb zöld pritaminpaprika (már van a piacon),
1 nagy piros kápiapaprika vagy pirosra beért sárga paprika,
3 közepes paradicsom,
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj és napraforgóolaj,
zöldfűszerek: kakukkfű, zsálya és bazsalikom.

Ha lett volna nyári vargánya vagy őzlábgomba, azzal készítem... idén tobzódunk a zöldségekben és gyümölcsökben, a gombáknak viszont nincs szerencséjük, mert rettentő szárazság van. Tehát barna kalapos csiperkét vettem hozzá. A gomba egyébként nem feltétlen kelléke a ratatujnak, de nagyon finom volt benne. Később majd, mikor lesz kerti padlizsán, készíthető cukkini helyett vagy mellett azzal is.

A paradicsomok alján kis kereszt irányú vágást csináltam csak olyan mélyen, hogy a héjat átvágjam. Egy nagy serpenyőbe tettem 1 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál napraforgóolajat, jól felhevítettem, és a paradicsomokat sokszor rázogatva (hogy mindenütt érje őket a hő) 1 percig sütöttem. Ezután félretettem egy nagy tálba őket. (Így könnyen lejön a héjuk.) Majd a fél centi vastagra szelt gombaszeleteket sóval és frissen őrölt borssal jól átsütöttem: egészen pirulásig. Ezt is a tálba félretettem. Ezután a visszamaradt zsiradékon a centi vastag negyedkarikákra vágott, kimagozott (ha nem zsenge, hámozzuk is meg) cukkinit sütöttem át hasonlóképpen, egészen pirulásig. Ezt is félretettem a gomba mellé a tálba. Újra olajat öntöttem a serpenyőbe vegyesen (olíva és napraforgó) és most a kockákra vágott paprikákat sütöttem meg sóval pirulásig és őket is a gomba és cukkini mellé tettem a tálba. A visszamaradt olajon (ha kevés öntsünk még az edénybe) a negyedkarikákra vágott hagymát és kis kockácskákra aprított fokhagymát sóval üvegesedésig pároltam az összeaprított zöldfűszerekkel együtt, aztán rátettem az összes eddig külön-külön megpirított zöldséget is. A paradicsomokról eltávolítottam a héjukat és nagyobb kockákra vágva tettem a lecsóba. Nagy lángon összerottyantottam az egészet, kóstoltam, még sóztam és készen is volt.
Végig nagy lángon sütöttem mindent, szinte grilleződtek a zöldségek és ez nagyon jó ízt adott a ratatujnak. Kitűnő melegen is, langyosan is. Állítólag másnap még finomabb, mert összeérik. Tényleg jó. :)

15 megjegyzés:

AM írta...

Benéztem ide lefekvés előtt, nem volt túl jó napom.
Gyönyörű a kép, imádom a lecsókat, pont egy Pál Ferenc könyv hever itt az ágy mellett. Jó újra olvasni, Duende.

duende írta...

:)

Eva írta...

Imádom a ratatuille-t, nálunk Spanyolországban pisto (piszto)a neve. Mivel itt mindig van hozzá friss zöldség, egész évben lehet készíteni. Sokszor csinálom úgy, hogy amikor kész, individuális kis lapos cseréptálkákba szedem, mindegyikre ütök egy tojást és a forró sütőbe teszem míg a tojás "megfő" rajta, de a sárgája még folyékony. Aztán kezdődhet a tunkolás. :-)

Alíz, Erdélyből írta...

Tudtam, hogy úgysem bírod megállni, hogy ne blogolj, ha valami újat, érdekeset főzöl! :) Jó újra olvasni téged és örülök, hogy visszatértél. :)

Anikó írta...

Duende, az isten áldjon meg, hogy újra blogolsz, meg idézeteket raksz fel, annyira örülök, nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy új bejegyzésed van, örülök nagyon:-)))))))))))
Én is kicsit ritkítottam a jelenlétemen, először is a férjem küzd egy betegséggel már két éve, nagyon kell segítenem, hogy sikeres legyen a küzdése, aztán meg kínoz a meleg, nincs nagy főzés sem, meg összegyűlt pár jó könyv, aminek szeretnék nekiállni, nem beszélve most zajlik a Tour de France, az úszás VB, mert igenis a blogolás sok időt elvesz,igaz ki is kapcsol, de egész napokat ülök a gép előtt időnként, úgy érzem majd télen ez jó lesz, most nem annyira.
Jelenleg iszonyú vihar van nálunk, dörög, villámlik, zuhog, remélem kicsit hűvösebb lesz:-))))
Szóval, nagyon jó, hogy újra itt vagy köztünk:-)))))))))))

Thrini írta...

Reggeli előtt vagyok még, úgyhogy tudnék enni ebből a finomságból.

Örülök, hogy jelentkeztél. :)

Tálaló írta...

Ó...VÉGRE!Már épp kifogyóban volt az oxigén.Örülök Neked:)))

Imádom a kifli csücskét,az életet és a lecsót.Akár francia akár magyar.
Én is rengeteg gyümölcsöt eszek ezen a nyáron.Hatalmas,zamatos,mézédes szinte mindegyik.Idén kárpótol bennünket a sors a tavalyi rosszabb termésért.

duende írta...

Éva: Hú, nagyon jó tipp, köszi szépen! :) Legközelebb ki is próbálom ha megint készítek ratatujt! :)


Alíz: köszönöm szépen. :) Hát, sokkal ritkábban leszek, az biztos, tényleg csak ha valami különleges készül majd a konyhámban.


Anikó: Köszönöm! :) Igen láttam, nálad is kevesebb a bejegyzés. A lapítottadat elmentettem, ha olyan leves készül majd, feltétlenül meg akarom sütni. Nagyon tetszik. :)
Nálunk is esett az éjjel, bár nem sok és sajnos van egy almás a közelben és állandóan, ha kell ha nem, szétlövik a felhőket... Úgyhogy itt iszonyú régen esett már. De annak örülök hogy tegnap előtt leruccantunk a Balcsira és egy jót úsztunk este meg ettünk strandos lángost is.
Ha segíthetek csak írj, az azúr elefánton fönn vannak a Bach cseppek, sok mindenre jók lehetnek.
Én is olvasok végre újra, az elmúlt 3 és fél évben egyáltalán nem volt rá időm. A blog minden tartalék időmet és energiámat lefoglalt. De most újra van időm mindenre. :)
Köszönöm, én is örülök nektek! :)


Thrini: :)) nagyon finom, reggelire is kitűnő Thrini! :)
És köszönöm!


Tálaló: köszönöm szépen és is neked! :)
Bizony, minden gyümölcs valami fantasztikus édes az idén, egyszerűen nem is kívánok mást, mint gyümölcsöt gyümölccsel. A dinnyék is valami fergeteges jók az idén, szerintem már egy kisebb dinnyeföldnyit megettem és őszibarackból is ipari mennyiséget fogyasztok... :)
Ma főzök megint, hűvösebb van, úgyhogy kedves páromnak lesz ebédre sárgabarackos gombóc. :)

Adél írta...

Örülök,hogy itt vagy:)
Sosem készítettem,de rég akarom már,remélem az idény rákerül a sor.nagyon guszta lett a lecsód.

duende írta...

Köszönöm Aleda! :)

Én is most csináltam először a "nagykönyv" szerint, és érdemes kipróbálni mert nagyon finom. :)

Sallai írta...

Nem baj, ha ritkán!!!
:-))))
Puszik: I.

duende írta...

Ildikó: :) :)

Bianka írta...

De jó, nagyon finom

margoo írta...

Itt vagy!!!!!
Jaj, de jóóóóó :o)))

duende írta...

Bianka: jó bizony. :)


Margoo: :))