Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét, s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek, és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt - forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.
A tea az álmodók bora.A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt - forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.
(Kosztolányi)
Én is megvettem az új GoodFood magazint. Azt hiszem, ebben nem fogok csalódni, mint az új Magyar Konyhában. A magyar nyelvű GoodFood magazinban rengeteg a recept, ráadásul olyanok, amik egy egyszerű konyhában is könnyen megvalósíthatók. Gyönyörűek a fotók, idényjellegűek a receptek.
Ma az ebédhez meg is sütöttem a scone-t. Ismét az angol konyha egy remeke - pontosabban skót remek, csak az angol konyhát is meghódította: a délutáni teázás ugyanis elképzelhetetlen valamilyen sütemény vagy szendvics nélkül. Hasonlít az ír szódabikarbónás kenyérhez. Villámgyorsan elkészül (összeállítással, sütéssel együtt maximum 30 perc) és nagyon finom. Pogácsaszerűség, csak édes. Kiválóan kiválthatja a mi pogácsánkat is ha sósan készítjük el, és ha mondjuk nincs időnk a tészta kelésére várni órákat. Állaga könnyű, puha, borzas. Tényleg jó. És villámgyors.
Én most csak fél adagot sütöttem, de így is az 5 centis pogácsaszaggatóval kiadagolva 12 darab lett belőle. A teljes adagot írom le azonban, ami ennek a duplája.
Hozzávalók 22-24 darabhoz (5 centis pogácsaszaggatóval):
45 dkg liszt,2 csapott teáskanál sütőpor,
1 teáskanál szódabikarbóna,
1/2 csapott mokkáskanál só,
10 dkg hideg vaj felkockázva,
2 púposabb evőkanál porcukor,
275 ml író vagy joghurt,
2 evőkanál tej,
2 teáskanál vaníliakivonat,
10-15 dkg cseresznye vagy mennybefőtt (magozva, lecsöpögtetve),
a tálaláshoz:
eper vagy meggy vagy málnalekvár és tejföl.
Begyújtjuk a sütőt. Az átszitált lisztet keverjük el a sütőporral, szódabikarbónával, sóval. Adjuk hozzá a kockázott vajat és morzsoljuk el a tésztát. Tényleg morzsára kell hasonlítania. Gyorsan dolgozzunk és csak a tenyerünkkel, a vaj ne nagyon melegedjen fel. Ezután hozzáadjuk a tésztához a cukrot és meggyet, elkeverjük, majd hozzáöntjük az írót, tejet és vaníliaesszenciát is. (Én a tejet kihagytam, csak írót tettem a tésztába.) Gyorsan összedolgozzuk (nem kell nagyon, épp csak álljon össze), lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk másfél-két centi vastagra és kiszaggatjuk. Kissé lisztezett sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, tetejét tejjel megkenjük (én elfelejtettem) és 200-220 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.
Tálalás: kettévesszük a sütiket, lekvárral és tejföllel megkenjük, a tetejét ráhelyezzük és lehet fogyasztani.
20 megjegyzés:
Nagyon guszta! Ezt én is kinéztem.
Ó ez fenomenális lehet,meg is sütöm a közeljövőben:)
A lekvár és a tejföl találkozásától amúgy is elgyengülök,bár eddig csak kenyérrel vagy palacsintával ettem.
És persze,most sem csak a szemem lakott jól Nálad.Az idézet is kedvemre való:))
Jól néz ki. érdemes megsütni, ha ilyen gyors:-))))
Én a GoddFoddtól annyira nem vagyok elájulva, minőségi és igényes egy lap, csak a receptek zöme valahogy nem az én szájízem, de eddig csak átfutottam a hétvégén, nem értem rá alaposabban,és ezután egy pici hiányérzetem volt, nem is tudom mit vártam, de még lassan, nyugisan mégegyszer átmegyek rajta, hátha másképp látom majd:-))) Erre a scone-ra nem is emlékszem, jellemző rám mennyire figyeltem:-))))
Nagyon guszta, jó hogy elkészítetted.
Mónika: köszi. Nagyon egyszerű és finom. Legközelebb a pogácsát is így sütöm. :)
Tálaló: zseniálisan gyors és egyszerű. Én magyar konyhásan egy gazdag leves után sütöttem, de valóban, akár reggelire, akár délutáni teához is kitűnő.
Örülök. :)
Anikó: nekem nagyon tetszik az újság. Bár ebben a kezdő számban elég sok az ázsiai ízvilágú recept (és ezeket nem kedvelem), de gondolom, nem minden számban lesz ennyi. Szerintem jók a receptek, pontosak is, és a legtöbb könnyen elkészíthető.
Pedig jó nagy kép is van róla, egy egész fél oldalon. :)
Mági: köszi szépen. Bizony jó, mert isteni. :)
Én is rávetettem magam az újságra: végre egy színvonalas nemzetközi gasztromagazin. De csalódtam, szerintem van benne jó néhány félrefordítás és/vagy pontatlanság. A medvehagymás kalácshoz őzgerincformát ír, de a képen világosan látszik, hogy püspökkenyér (esetleg doboz)formában sült. A csirkemájsaláta hozzávalói közt zsázsa szerepel, a kép alapján viszont szinte biztos vagyok benne, hogy vízitormát használtak. És két nagy fej burgonya? Inkább azt mondanám, két nagy szem vagy két darab burgonya. Kicsit az az érzésem, hogy a fordítók nem is mozognak olyan otthonosan a konyhában... Maga a lap és a receptek számomra tetszetősek, remélem, hogy kinövi gyermekbetegségeit.
A scone-hoz abszolút kedvet csináltál!
Vikimók: igazad lehet, mert ennél a receptnél is a hozzávalókból kifelejtették a sót, viszont legalább a leírásban szerepelt. Én ennyire alaposan még nem olvastam át, de majd most megnézem jobban.
Egyébként ha Magyarországon lenne valakikben vállalkozókedv, egy hasonló színvonalú (vagy még jobb) újságot simán, már régen össze lehetett volna hozni. Rengeteg jó szakember van, és mégsincs egy igazi jó gasztromagazin itthon.
Az új magyar konyha is nagyon rétegújság, kellene egy populárisabb.
Szia Duende!
Az újságot én is átolvastam de a scone receptet átugrottam, hogy íróm úgysincs soha itthon, most viszont, hogy ilyen egyszerűnek írtad le az elkészítését, biztos, hogy megsütöm. Most már csak ki kell találnom, honnan vegyek írót.
A Magyar Konyha újságot a régi formájában nagyon-nagyon szerettem és sajnos az újban nagyot csalódtam, abszolút nem használható, egy egyszerű háziasszony számára, egy olyan recept sem volt benne, amit el tudtam volna készíteni, bár a képek gyönyörűek.
Szia Margaretta!
Nem szükséges feltétlenül író hozzá. Az a lényege a receptnek, hogy savanykás tejféleség kell bele, mert a savasságtól kezd el dolgozni a tésztában a szódabikarbóna és sütőpor.
Vagyis tökéletes lesz akár joghurttal, akár kefírrel, akár házi aludttejjel is. (Nálunk egyébként nem is írónak hívják, hanem kultúrának.)
Szóval vegyél hozzá egészen nyugodtan natúr joghurtot, én is azzal készítettem! :)
Egyetértek. A szakma biztosan szívesen olvassa, de nem igazán használható számomra sem. Nem mondom, hogy nem kell ilyen újság is, de tényleg egy szűk rétegnek szól csak.
A Goodfood pedig mindenki számára használható.
Kinéztem én is, a megerősítés pedig tőled jött :)) köszi!
Csibe: :)) nincs mit! :)
Duende, igen az a bajom a GoodFood-dal, hogy túl sok az ázsiai recept, amit én egyáltalán nem kultiválok, sőt egyenesen rosszul vagyok tőle.
A régi Magyar Konyhát nagyon szerettem, a 80-as évekből való számaim vannak meg, a jó múltkor átnéztem azokat, hát egy élvezet volt napokig böngészni, a már enyhén sárgult lapokat forgatni.
A jelenleg kaphatóak közül a Vidék Izé-t szeretem és a Príma Konyhát, meg a Kiskegyed Konyháját, ezekben jó kis receptek vannak:-)))))
Csorog a nyálam!:-)
Anikó: igen, a régi Magyar Konyha nagyon jó kis újság volt. A többit nem ismerem, egyáltalán nem veszek gasztromagazinokat. De biztosan jók, csak igen meggondolom, mire költök... Azért a GoodFoodot majd mindig átlapozom és ha olyan, megveszem.
Éva: :)) Sajnos, már csak a képernyőn maradt ez az egy darab. :)
Fura, hogy ezt a receptet nem láttam a lapban. :) Nekem az jött le belőle, hogy a fotók jók, de kifejezetten angol ízléshez passzoló receptek vannak benne. Nekem a többiektől eltérően a rengeteg babos recept tűnt fel.... hát nem tudom. Ha ez az első szám, milyen lesz a többi?
Szia En-Hababann!
Igen, alapvetően angolosak a receptek, bár a sokféle húsvéti kalács és más receptek azért a magyar konyhának sajátjai inkább. Ez is, mint minden gasztromagazin, inkább inspiráló. Ötletadó. Főképp a szezonalitásuk miatt is.
De igen, igazad van: alapvetően az angol konyha (ebben épp az ázsiai) a túlsúlyos benne.
Ahogy írtam fentebb is: már régen meg lehetett volna csinálni egy hasonló színvonalú, teljességében magyar lapot is. Akár úgy is, hogy az erdélyi, felvidéki, délvidéki recepteket is felkutatva, emellett a modern ízlésnek is meg lehetne felelni.
Igen, én is azt írtam valakinek ott fentebb, hogy majd átlapozom, és ha olyan, csak akkor veszem meg. Ezt az első számot kíváncsiságból vettem meg. meg mert olcsóbb volt.
Osztom Anikó véleményét, hasonló gondolataim voltak... Tetszik a recept és a kivitelezés (scone), megmosolyogtam a receptben a mennybefőttöt, akár így is hagyhatnád (gyengébbek kedvéért zárójelbe téve a meggyre utalást), gondolom a mennyei meggy ízre asszociáltál éppen, akárcsak én is :)
Vicuska: :)) Köszi hogy szóltál, én észre sem vettem! :)) Hát a meggy az menny-ei. Imádom. :) Asszem így marad! :)
Én sem voltam maradéktalanul elégedett, de alapvetően tetszik az újság. Kíváncsi vagyok a következő számra. Majd meglássuk...
Gyönyörű lett! A fotók is, és a mennybefőttön én is jót mosolyogtam:)
Kedvet kaptam tőled ehhez, meg fogom sütni!
Köszi szépen Moha! :) Csak gyorsan fotózd (már ha felteszed a blogodra), mert elkapkodják. :)
Megjegyzés küldése