Fetakrém zöldfűszerekkel

Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)

Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

Cukkini harisszás rizzsel töltve

Aminek van kezdete, annak van vége is.
Aminek nincs kezdete, annak nincs vége sem.
Melyik-melyik?
A kezdet és a vég a láthatóban van.
A kezdettelen és végtelen a láthatatlanban.
Minden kerek és egész. Mégha időnként nem is úgy tűnik.

(d.)

Hozzávalók 1 főre:
1 kis gömbcukkini,
1 félmarék rizs (5-7 dkg, cukkininagyságtól függ),
2 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só (ha szükséges, a harissa elég sós),
1 pici fej vöröhagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 púpos evőkanál harissa,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 evőkanálnyi kapribogyó,
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
5 dkg olvadós sajt.

A rizst bő vízben majdnem puhára főztem. A cukkininek levágtam a kalapját és kimagoztam. A rizst bő vízben egyszerűen megfőztem. A vaj és olaj keverékén megdinszteltem az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát, s mikor már puha és üveges volt, hozzákevertem a harisszát, a sűrített paradicsomot, a kapribogyókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Hagytam hűlni. A sajtot lereszeltem, s mikor már nem volt forró a töltelék, a felét hozzákevertem a fűszeres, harisszás, paradicsomos riszhez. Mindezt beletöltöttem a kivájt cukkinibe. A töltelék tetejét befedtem a maradék reszelt sajttal, és a cukkini kalapját is rátettem.
Előmelegített sütöbe tettem úgy, hogy alá, s a cukkinire is locsoltam kevés olajat. Sütöttem nagy lángon 25 percig.
Mennyei finom volt.
Ha nincs harissza kéznél, jó a magyar erős pista vagy édes anna is, csak fűszerezzük még úgy, ahogy a harisszánál leírtam.

Toszkán paradicsomleves

Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember. 

(Ancsel Éva)

Imádom a leveseket. A kedvenc műfajom - már a főzésben, evésben természetesen. És a levesek közül is a kenyérlevesekért különösen rajongok. Mert egyszerűek, finomak és ami számomra nagyon fontos: "a semmit sem dobunk ki" kategóriájába tartoznak. Mert nem szívlelem a pazarlást, ételben meg pláne nem. Nem hagyni maradékot és semmiben: ez az élet. Mindent csak teljesen, egészen, maradéktalanul.

Kicsit magyarítottam a levest, újhagymával készítettem, mert szezonja van. A leves gyönyörű színű (vérpezsdítőpiros úgy igazánigazán), tartalmas, ízletes, olcsó és mesésen üdítő.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 liter paradicsompüré (a lé és a sűrített paradicsom között van, én most piacon vettem házi paszírozottat, nagyon finom lett vele a leves),
4 dl zöldségerőleves (kockából is jó),
2 nagyobb szelet száraz, szikkadt kenyér,
só,
frissen őrölt bors,
bazsalikom (friss a jobb 2-3 szál vagy kevés szárított),
1 kis fej vöröshagyma vagy 3 szál újhagyma zölddel együtt,
2 gerezd fokhagyma,
5 evőkanál olívaolaj.

A forró húslevessel megáztattam a kenyérszeleteket. Közben az olajon pici sóval megdinszteltem a karikákra vágott újhagymát és a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, felöntöttem a paradicsompürével. A kenyérszeleteket kanállal összavagdaltam, mikor már teljesen bepuhultak és a levével együtt hozzáadtam a leveshez. Kóstoltam, sóztam, borsozta, kevés szárított bazsalikommal fűszereztem. (Most még nincs frissem.)
Hagytam főni forrástól számítva 10-15 percig és készen is volt. Ha savanykás lenne, pici cukorral kiegynsúlyozhatjuk az ízét.
Tálaláskor még kevés olívaolajjal meglocsolhatjuk. Száraz, könnyű vörösbor illik mellé.
Nyáron friss paradicsomból is készülhet, és igazi zöld, zsenge bazsalikommal - még finomabb, üdítőbb leves lesz a végeredmény. Melegen, de jól behűtve is kitűnő.

Retekzalziki

Átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: – Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted.

   – Micsodát? – kérdeztem

   A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy „egészben le tudjak jutni, amikor végeztem”, meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment.

   Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam, ahonnan teljes egészében rálátni az indiai folyóvölgyre. Hegyek és megművelt földek sora húzódott végig, ameddig csak a szem ellátott. Gyanítottam, hogy a diákok nem jöhetnek fel ide, de olyan csodálatos érzés volt a tilosban járni. Lehet, hogy a Guru innen bámulja a naplementét. És a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe.

   Ez állt rajta nyomtatva:

   HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK:

   Az élet metaforái Isten instrukciói.

   Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi sem áll közted és a végtelen között. Most pedig engedd el.

   A nap a végéhez közeledik. Itt az ideje, hogy valami, ami csodálatos volt, átváltozzon valami mássá, ami szintén csodálatos. Engedd el.

   A megoldás iránti óhajod imádság. Az, hogy itt vagy, Isten válasza a könyörgésedre. Engedd el, és figyeld, ahogy feljönnek a csillagok – fenn az égen, és bent, önmagádban.

   Teljes szívedből kérj kegyelmet, és engedd el.

   Teljes szívedből bocsáss meg neki, BOCSÁSS MEG ÖNMAGADNAK, és engedd el.

Célod az legyen, hogy megszabadulj a felesleges szenvedéstől. Engedd el.

   Figyeld, ahogy a nappal forrósága helyet ad az éjszaka hűvösének. Engedd el.

   Amikor a párkapcsolat karmája bevégeztetett, csak a szeretet marad. Biztonságban vagy. Engedd el.

   Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. Aztán mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.

Az első néhány percben nem bírtam abbahagyni a nevetést. A mangófák esernyője felett beláttam az egész völgyet, a hajam zászlóként csapkodott a szélben. Néztem, ahogy lemegy a nap, aztán a hátamra feküdtem, és figyeltem, ahogy előbújnak a csillagok. Valahányszor egy újabb csillag bukkant elő a sötétedő égbolton, elmormoltam egy rövid szanszkrit imát, és olyan volt, mintha én magam hívnám elő a csillagokat, de aztán olyan gyors ütemben kezdtek feltünedezni, hogy nem bírtam lépést tartani velük. Hamarosan az egész égbolt a csillagok fényjátékává vált. Az egyetlen dolog, ami köztem és a Mindenható között állt… nos, nem állt köztünk semmi.

 

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Egy újabb roppant egyszerű nemrecept. :) Retekzalziki. Hát mennyiségeket most tényleg ne várjatok. Étvágyszerint, retegnagyság szerint, stb... de én egy csokor normál méretű retekből készítettem és a házi pászkámmal éppenpont jól is laktam vele ebédre.
Ha előételnek készül, kevesebb is elég belőle.
A recept csak ennyi: lereszeltem a retket a nagyobb lyukú reszelőn, ahogy a zalzikinél szokás az uborkát is. Ha igazi zazikit akartok belőle, akkor sózzátok be enyhén a retket, hagyjátok 2-3 percig állni. Aztán ki lehet nyomkodni és így nem áztatja hígra a sűrű görög joghurtot, mert az kell hozzá. De még lehet úgy is sűríteni, hogy a sűrű görög joghurtot keveritek mascarponéval. (Az enyém nagyon híg, mert csak normále joghurttal kevertem, nem volt időm kicsöpögtetni.)
A kinyomkodott retket el kell keverni a sűrű joghurttal, kevés fokhagymát adni hozzá reszelve - én medvehagymát tettem bele mert szezonja van - lehet kissé sózni ha szükséges, pár csepp citromlét is hozzákeverni, tálalni, a tetejét olívaolajjal vagy tökmagolajjal bőségesen meglocsolni és már készen is van.
Előételnek is jó, de itt a grillszezon - grillezett húsokhoz, halakhoz is kitűnő.

Zöld hummusz

A legalapvetőbb mágia, amit egy nő csinálhat, az maga a főzés. Nem véletlenül mondják, hogy egy férfit a hasán át lehet megfogni. Teljesen természetesen így van, hiszen a férfi életét azzal az élelemmel fogom táplálni, amit én csinálok neki. És ha szeretettel csinálom, az hat arra a férfira. Akkor azt a férfit magamhoz kötöttem. Az élet tele van apró mágiákkal. És ma nem használjuk őket. Mert nincs rá idő. De megkérdezem: akkor mire van ma idő?

(Géczy Gábor, előadásrészlet)

Aki szereti az eredeti hummuszt (én rajongok érte bevallom), az ezt is nagyon fogja szeretni. Medvehagymás változat: roppant egészséges, és legalább annyira finom is. És ha azt mondom öt perc alatt elkészült, sokat mondtam. Igaz, most nem én főztem a csicserit, és nem én szedtem hozzá a medvehagymát, de ez így elfoglalt háziasszonyoknak tökéletes megoldás. Azért azt a kis mágiát így is bele lehet varázsolni... hogy maradjon másra is idő. Nem. Nem a tévézésre gondoltam.

Hozzávalók 2 főre:
1 üveges konzerv csicseriborsó (DM-ben szoktam venni, bio változat),
1/2 marék medvehagyma (2 dkg),
só,
kevés friss citromlé ízlés szerint,
1 evőkanál tökmagolaj,
annyi víz vagy főzőlé (amennyiben mi főzzük is), amennyivel krémes állagot kapunk.
Plussz tökmagolaj a díszítéshez.

A konzerv csicserit szűrőkanálban alaposan átmostam folyó vízzel, egészen addig, hogy már nem volt habja. Késes robotgépbe tettem a medvehagymával, sóval, citromlével, tökmagolajjal, kevés vízzel együtt és krémesre daráltam. Kóstolni kell, ha hiányzik valami, pótoljuk. (Citromlé, víz, olaj, só.)
Tálaláskor megcsorgattam még tökmagolajjal. Házi pászkával kínáltam, de bármilyen arab, indiai kovásztalan laposkenyérrel tökéletes (pita, csapati, roti, tortilla, stb...)
Vagy pirítóssal, ha valaki a hagyományos kenyeret jobban kedveli. Isteni. A medvehagymáról itt olvashatsz, s kérlek, ha gyűjtöd, vigyázz a növényre, hogy jövőre is teremhessen. :)

Meleg burgonyasaláta mediterrán módra

Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a fél hónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

(Brihadáranyaka-upanisad, 1.1.1.)

Nem. Nem húsvéti. Mediterrán, nyáridéző, tengertlátó, melegséghozó. Mert az idén úgy tűnik elmarad a tavasz. Mintha kiestünk volna az időből, mintha belefagytunk volna a télbe, mintha nem akarnánk elereszteni az elmúlt pillanatok jégycsapujjaival belénk csimpaszkodó kezét. Hát nem jól van így, mert tovább kell menni, mert életre kell kelni. Bármilyen varázslat állította is meg az időt, nem állhat meg örökre. Nem rekedhetünk két világ között, a senki földjén. Jöjj tavasz, jöjj nyár végre már!

A mennyiség vagy egy főre szól - ha nagyon éhes vagy és mást nem eszel ha megkóstolod nem is akarsz majd mást enni, és két főre ha csak köretként vagy előéltelként szerepel a menüben.

Hozzávalók:
3 nagyobb burgonya,
2 evőkanál kapribogyó,
8-10 darab aszalt paradicsom,
1 nagyobb gerezd fokhagyma fele,
1/2 citrom lereszelt héja és kevés leve is,
só, frissen őrölt bors és koriandermag,
bőségesen olívaolaj - kb. 1/2-1 decinyi (ne sajnáld,a  burgonya csak úgy issza ezt a finom nedűt),
és más azt hiszem nem is kell rá.

A krumplit süsd meg előmelegített forró sütőben hajával együtt - egy óra elég neki. Tíz perccel azelőtt, hogy kivennéd, csináld meg az öntetet. Mozsárban zúzd össze a fél gerezd fokhagymát durva szemű sóval, borssal, korianderrel. Öntsd fel olívaolajjal, tégy hozzá kevés citromlét is, reszelt citromhéjat is és jól keverd el. Add hozzá a kaprit és a csíkokra vágott aszalt paradicsomot is. A burgonyát hámozd meg, vágd kockákra és jól keverd össze az öntettel még forrón. Azonnal fogyasztandó.

Medvehagymás spagetti

  

A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 

Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

Tarlórépa paradicsomosan, csőben sütve

Magamon is érzem, hogy egyedi ízzel vonzódom az abszurdhoz, a helyzetkomikumhoz, az anti-hősökhöz és általában az elutasítottsághoz; különösképp szeretem a nehéz, fájdalmas hangon megszólaló zenét; képtelen vagyok egyszerre tudós akadémikus és elmélyült művész lenni, ráadásul azt érzem, hogy ezek mind-mind a normális világon kívül eső dolgok. Ahogy egyre idősödöm, lépésről-lépésre felismerem és magamhoz ölelem hóbortosságomat, és meglelem benne a szabadságot. A dühöm és különféle idegenkedésem mértéke fájdalmas elzárkózottságba taszíthat, de már az is megváltás, ha nem zárkózom be a kisebbrendűség érzésébe. A mérleg nyelvén táncolok, nem kevésbé ingatag helyzetben, mint mondjuk Glenn Gould, félúton a társadalomból való kilépés és benne maradás, az értelem és az abszurditás, az egyéni arculatom elvesztése és saját, testre szabott kreativitásom között.

(Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái)

A tegnapi saláta után egy újabb "mentsükmegWilliet" recept. Találtam pár kerekrépát (tarlórépát) még a vízözön előtti időből a hűtő egyik alsó dobozában, meg egy felbontott féligteli sűrített paradicsomos üvegcsét. Szegénykék már elég fáradtak és sebesültek voltak... és láss csodát: a feltámadás tényleg létezik és élet és elevenség rejlik benne... Tényleg, Noé vajon növénymagokat is vitt a bárkáján?!
Az étel tökéletes szerintem cukkiniből, karalábéból, karfiolból, brokkoliból, de leginkább én legközelebb kelkáposztából fogom készíteni. Csak azt nyolcadcikkekre kell vágni, kissé előfőzni forrásban lévő vízben, s a többi ugyanaz.

Hozzávalók 2 főre:
3 db közepes méretű tarlórépa (kb. 60 dkg tisztítva),
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
kevés liszt,
olaj, olívaolaj, vaj,
csipetnyi cukor,
valamilyen zöldfűszer (majoránna, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazsalikom, szurokfű, stb...)
füstölt és sima olvadós sajt a tetejére,
illetve 1 tojás+1 dl tejszín felvert keveréke.

A kerekrépát meghámoztam és 2-3 miliméteres vékony szeletekre vágtam. Besóztam kissé és finoman lisztbe forgattam őket. Kevés olaj-vaj keverékén piros-ropogósra megsütöttem a szeleteket egy serpenyőben. (A lisztbe forgatás el is maradhat...) Figyelmeztetés: már így is isteni, vigyázzunk a kóstolgatással, mert hajlamos elfogyni a készlet a tányérról!!! :)
A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott fokhagymát, hozzátettem a sűrített paradicsomot is, kevés vízzel felöntöttem, hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Fűszereztem zöldfűszerrel (én most majoránnával), és 1-2 percig forraltam, hogy összeálljon az íze. Végül beleforgattam az elősütött répaszeleteket, végül kivajazott hőálló tálba tettem. Ráöntöttem a tojás-tejszín keveréket, megszórtam reszelt sajttal és forró, előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Tálaláskor alaposan megöntöztem még finom olívaolajjal.
Elmaradhatatlan mellé valamilyen finom száraz, de friss, gyümölcsös fehérbor. Salute!

Amerikai káposztasaláta

   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))

Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.

Mákos guba vaníliaöntettel

Azt mondják, a tölgyfát két, egyidejűleg ható erő hozza a világra. Az egyik természetesen nem más, mint a makk: a mag, mely magában hordozza mindazt a jövőbeni lehetőséget és ígéretet, amelyből aztán idővel kifejlődik a fa. Ez mindenki számára világos. De csak kevesen jönnek rá arra, hogy egy másik erő is működésbe lép – a jövőbeni fa maga, mely olyannyira szeretne megvalósulni, hogy létrehozza a makkot, a vágyakozásának erejével a semmiből előhívja a facsemetét, amit aztán a teljes kifejlődés felé vezérel. Ebből a szemszögből nézve, mondja a zen, maga a tölgyfa az, amely létrehozza a makkot, melyből aztán kifejlődik.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek) 

Életemben először készítettem mákos gubát. Nálunk valamiért sosem volt családi hagyomány karácsonykor sem az elkészítése. Mivel böjt van hamisgulyást főztem, s második fogásnak tökéletes volt hozzá a guba. A recepttel viszont megint bajban vagyok...

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 2 normále kifli,
kb. 3 dl tej (attól függ, mennyire szárazak a kiflik),
kb. 10 dkg mák, 10 dkg porcukor (vagy méz),
vaj a forma kikenéséhez.
A vaníliasodó receptje pedig itt található. (Ehhez a kis adaghoz a fele mennyiség is elég.)


A kifliket felkarikáztam előző este és elől hagytam, hogy megszikkadhassanak. Másnap egy formát kikenetem vajjal, aztán a kiflikarikákat egymás mellé sorakoztattam egy rétegben. Meglocsolgattam a fölmelegített tejjel és megszórtam a tetejét a cukros mákkal (ha mézzel készítjük, akkor szórjuk meg mákkal majd csorgassuk meg mézzel). Aztán megint egy sor kifli, tej, mák. Lefedtem és körülbelül 200 fokon 25-30 percig sütöttem.
A vaníliaöntettel kezdtem, mert annak hűlnie kell, csak utána raktam össze és sütöttem meg a gubát.
A tej mennyisége attól is függ, ki mennyire lágyan szereti ezt az édességet. Én nem szeretem ha nagyon szétázik a kifli, úgyhogy ha valaki "tocsogósabban" enné, több tejet használjon.

Fokhagymás, citromos kelkáposzta

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)

Sokan nem kedvelik a kelkáposztát, én viszont nagyon szeretem. És ez tényleg nem a megszokott főzelékforma. (Nem mintha azzal baj lenne, mert azt is imádom.) Tökéletes köretként is, de akár önálló fogásként is, mondjuk párolt rizzsel.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej kelkáposzta,
5 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 citrom levágott héja és pár csepp leve,
szárított oregano ízlés szerint,
2 teáskanálnyi sós lében eltett zöldbors vagy
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 fej fokhagyma,
1 teáskanálkányi méz.

A kelkáposztát megtisztítottam és a torzsán keresztül 8 cikkbe vágtam (így egyben marad), aztán kissé sós forrásban lévő vízbe tettem és majdnem készre megfőztem.
Közben a vajon-olívaolajon megsütöttem a fokhagymagerezdeket és a nagyobb darabokban hagyott citromhéjakat kevés sóval, oreganoval, mézzel, pici citromlével. Kóstoljuk, úgy lehet az édes-savanykás ízt összhangba hozni. Aki nem szereti a kesernyés ízt, csak a citrom héjának sárga részét tegye bele.
(Ne süssük túl nagy lángon, mert megéghet a fokhagyma.)
Mikor már puha volt a fokhagyma is, a citromhéjak is, hozzátettem a zöldborsot is, és a kelkáposztacikkeket is. Most már nagy lángon jól átsütöttem, hogy igazán összesimuljon az egész étel.
Citromlé helyett savanyítható kevés fehérborral is, ha épp az van kéznél.
És igazán sóban eltett citromhéjjal finom, ha van otthon készleten.

megint paradicsomos... :) ... most karfiol

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása)

Csak egy kis egyszerű finomság. Karfiolszezon van, így elcsábultam egy minifejre, mert nálunk csak én eszem. Most nem akartam tejszínesen készíteni, és isteni édes kerti paradicsomhegyek vannak a hűtőmben. Ilyenkor szeptemberben mégtöbbet eszem ebből az ellenállhatatlan gyümölcsből, mint nyáron, pedig akkor is naponta terítékre kerül...

Hozzávalók úgy nagyjából 1 főre:
1 pici fej karfiol (vagy 5-6 normále karfiolrózsa),
1 pici fej (diónyi méret) vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 nagy girizd fokhagyma,
1 dobozos pradicsomkonzervnyi kerti pari (kb. 30-40 dkg),
só,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt koriander, szegfűbors, frissen reszelt szerecsendió, őrölt fahéj,
friss piros csili ízlés szerint,
Tálaláshoz díszítésként: menta vagy petrezselyemzöld.

A hagymákat apró kockákra vágtam, olajon sóval üvegesedésig pároltam. Közben a karfiolt sós vízben előfőztem.
Amikor a hagymák már puhák voltak, hozzáadtam a lehéjazott, ki kockákra vágott paradicsomhúst és a fűszereket is. Jól összerotyogtattam, végül beletéve a karfiolrózsákat is, még egyszer összerottyantottam. Mikor tálaljuk, szórjuk meg díszítésként petrezselyem vagy mentalevelekkel.
Rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal tökéletes. Vagy pitakenyérrel.
Szobahőmérsékletre hűlve bármilyen tésztával keverve egy jó tésztasalátának is alkalmas, de megfelel köretnek is hús mellé, vagy akár előétel is lehet.

Rachel Allen teljes kiőrlésű magos kenyere

 

 

   Van egy régi buddhista történet arról, hogyan cselekedjünk élet-halál helyzetekben.

Egy férfit tigris üldözött a dzsungelben. Gyorsabban futnak az embernél, és előszeretettel fogyasztják is azokat. Ez a tigris, a férfi balszerencséjére, igen éhes volt.

Már majdnem utolérte a férfit, de ekkor meglátott egy kutat az út mentén. Kétségbeesettségében afelé lendült. Már túljutott a holtponton, mikor meglátta, hogy mekkorát hibázott. A kút kiszáradt, és az alján jól láthatóan egy hatalmas fekete kígyó tekergőzött.

Ösztönösen kinyújtotta kezét a kút fala irányába, ahol még meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben, megállítva zuhanását. Mire feleszmélt emberünk, a kígyó már támadásba lendült; testét teljesen kinyújtva próbálta megharapni a lábát, de hajszál híján nem sikerült elérnie. Felnézve látta, hogy a tigris gyökérbe kapaszkodó keze után kapkod a mancsával, de épp hogy nem tudta elérni. Szörnyű helyzetét elemezgette, mikor észrevett két egeret, egy fehéret és egy feketét, amint kibújnak egy apró lyukból, hogy a gyökeret kezdjék rágcsálni.

Ahogy a tigris nyújtózkodott, hogy elérje áldozatát, hátsó lábai megzörgettek egy vékony fát, aminek egy ága a kút fölé hajolt, s rajta egy méhkas függött. Méz kezdett csurogni a kútba. A férfi kinyújtotta nyelvét, és megízlelte. „Mmmm! Ez aztán finom!” gondolta magában elmosolyodva.

   Az eredeti elbeszélés szerint a történet itt véget ér. Éppen ettől lesz olyan életszerű. Az életnek, mint azoknak a fránya szappanoperáknak, sosincs lezárt befejezése. Az élet állandóan teljesedik ki.

Mindemellett gyakran van úgy életünkben, mintha egy éhes tigris és egy nagy fekete kígyó közé szorultunk volna; halál és valami még rosszabb közé, minden nappallal és éjszakával (a két egér) egyre kevesebb és kevesebb kapaszkodóval. Még ilyen szörnyű helyzetekben is, valahonnan csorog egy kis méz! Ha bölcsek vagyunk, kinyújtjuk a nyelvünket és megízleljük azt a mézet. Miért ne? Amikor nincs mit tenni, ne csinálj semmit, és élvezd kicsit az élet mézét.

Mint mondtam, hagyományosan itt véget ér a történet. Én azonban hallgatóságomnak általában elmondom az igazi befejezést is, hogy kihangsúlyozzam a lényeget. Íme hát:

   Ahogy a férfi élvezte a mézet, az egerek egyre csócsálták a gyökeret, a nagy fekete kígyó mind magasabbra nyújtózott, és a tigris egyre mélyebbre nyúlt, már majdnem elérve a fickó kezét. De a tigris elszámította magát. Belebukfencezett a kútba, lezuhant a férfi mellett, halálra zúzva magát és a kígyót is a kút alján…

Hát, végülis lehetséges! És váratlan dolgok gyakran történnek. Ilyen az életünk. Szóval, miért ne élveznénk a méz ízét még a leginkább kilátástalan helyzetekben is? A jövő bizonytalan. Sose tudhatjuk biztosan, mi következik.

(Ajan Brahm - bodhibuilding blog)

Íme a második próba Rachel Allen szakácskönyvéből. Tegnap elfogyott a kenyerem, így ma délelőtt mindjárt meg is sütöttem ezt a magos kenyeret. Ezt sokan ismerhetitek, mert a tévés műsorában is elkészítette.
Tapasztalat: ennél jobb teljes kiőrlésű, magos kenyeret még nem ettem, sütöttem. Azt kenyérsütögető háziasszonytársaim tudják, hogy teljes kiőrlésű lisztből nem egyszerű könnyű, laza, nem szalonnás, nem tömörgyönyör kenyeret sütni. Ebben a receptben minimális a fehérliszt aránya, mégis csodálatosan lyukacsos, repülősen könnyed, ráadásul a héja isteni ropogós, a belseje meg nagyon puha. Ami még plussz erénye: egy kezdő is tökéletesen elkészítheti, olyan is, aki eddig nem sütött kenyeret, mert nem kell dagasztani sem, csak kikeverni - vagyis nagyon egyszerű, gyors, és mégis garantált a siker. Fantasztikus kenyér, innentől rendszeresen fogom sütni. Csekély változtatást hajtottam csak végre: 1 csapott mokkáskanálnyi köménymagot mozsárban összetörtem és ezzel még fűszereztem a kenyeret. Isteni íze lett tőle - nem érződik ki, csak megerősíti a magok és a tönkölybúza finom harmóniáját. Megsütöttem köménymag nélkül is, szerény véleményem szerint messze nincs olyan finom, mint köménymaggal. Elveszi a magok kesernyés ízét, valamint igen jó ízt ad a kenyérnek. Csak köményesen sütöm ezentúl. Illetve zabpehely helyett zablisztet tettem bele, mert a molykommandó lecsapott a zabpelyhes zacskóra és ki is végezte...
Ennél a receptnél kicsit fölülírtam Rachelt - nem a receptet... csak ez elkészítés sorrendjét.
Amit hiányolok a könyvből, hogy nincs tartalomjegyzéke, oldalszámokkal. Nehéz visszakeresni így, melyik receptet melyik fejezetben láttam.

Hozzávalók egy 80 dkg-os kenyérhez:
200 gr teljes kiőrlésű liszt (én tönkölyt használtam),
75 gr sima liszt,
100 gr szezámmag, mák és napraforgómag keveréke (ebből két evőkanálnyit hagyjunk meg a tetejére),
50 gr zabpehely,
25 gr korpa,
1 tk só,
350-400 ml kézmeleg víz,
1 ek méz,
15 gr friss vagy 7 gr szárított élesztő,
1 ek napraforgóolaj.

A kimért 350 ml vízből 100 ml vizet átöntünk egy bögrébe és belekeverjük a mézet, majd hozzákeverjük az élesztőt is. Állni hagyjuk míg összeállítjuk a tésztát hogy felfuthasson, felhabosodhasson. (Én friss élesztőt használtam, azt jobban szeretem, gyorsabb és hatékonyabb.)
Kimérjük a hozzávalókat és egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, magokat (kivéve, amit a kenyér tetejére szánunk), sót, zabpelyhet, korpát.
A szárazanyagokhoz hozzáöntjük a felfutott élesztős vizet és a maradék 250 ml kézmeleg vizet, az olajat és összekeverjük a tésztát egy fakanállal. A tésztának nedvesnek és lazának kell lenni, ha nem ilyen, még kb. 50 ml vizet adjunk hozzá. Ha valaki szokott nokedlit készíteni az előny, mert pont olyannak kell lennie a tésztájának, mint a nokedlitésztának.
Gyújtsuk be a sütőt és melegítsük elő 200 fokra.
Egy kenyérformát béleljünk ki szilikonos sütőpapírral és öntsük bele a tésztát, a tetejét szórjuk meg a félretett magokkal. Fedjük le konyharuhával és hagyjuk kelni addig, míg följön a forma pereméig. (Ez körülbelül 10-15 perc.)
Tegyük sütőbe és 1 órán át süssük. Akkor készült el, ha kivesszük a kenyeret a formából, és megkopogtatjuk az alját - ha kongó hangot ad, akkor jó, ha nem, süssük még 10-12 percig.

Én 180 fokon sütöttem 1 óráig és tökéletesen átsült, sőt szép vastag héja is lett - ami nagyon ropogós is maradt, egyáltalán nem puhult be hűléskor sem. Tényleg nagyon jó kenyér.
A formája azért ilyen kis absztrakt, mert csak egy kisebb pástétomformám volt itthon, és ki akart kelni belőle a kenyérke. Azóta beszereztem egy rendes kenyérformát is, abba pontosan jó ez az adag.

A könyv a T.bálint Könyvkiadónál jelent meg.

"Becci búzasüteménye"

Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van-e még valami híja a világnak.

- Van ám, Urunk-teremtőnk - jelentették az angyalok -, mert búzát elfelejtettél teremteni.

- Ejnye, ejnye - csóválta meg az Úristen a fejét -, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret?

- Bizony csak zuzmóból törik, fakéregből őrlik - panaszolták az angyalok.

- No, ez nem jól van így - tűnődött el az Úristen -, de hát mit lehetne itt most már tenni?

Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak:

- Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon!

Egy-kettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre: abból hajtott ki idelent a búza. 

(Móra Ferenc)

Hétvégén átjöttek hugomék egy tarokkpartira. És persze a két gyerkőc is velük és itt is aludtak nálunk a csemeték. Reggelire amcsipalacsinta jár nálam valamilyen finom öntettel (most narancslekvárral) és persze tejszínhabbal. Tanulok ám Nigellától. :) No meg az átkozott boszorkáktól: náluk csokis süti van reggelire, de az épp nem volt raktáron. Szóval reggeli közben említette Becci (Rebeka), hogy ő imádja a búzát. Az egész búzaszemek ízét, és szokott is rágcsálni. A tesója meg elárulta, hogy amikor anyjuk süt, és elől van a lisztesdoboz, Becci kanálszámra eszi a nyers!!! lisztet. No ezen felbuzdulva kerestem neki egy búzából készült sütit. No nem lisztből, mert abból ugye rengetegféle van, hanem búzaszemekből készültet.

Ági, aki főznél találtam meg először, aztán itt és itt is ráakadtam.

A szerbeknél ez ünnepi sütemény, de azt hiszem, aki nem abban a kultúrában nőtt fel, nyugodtan elkészítheti bármikor. 

Becci kijelentette, hogy ez a legeslegfinomabb süti, amit valaha evett. Nálam még a baklavát is übereli, pedig az a kedvencem. Csodálatosfinom.

Hozzávalók kb. 33 kis golyóhoz:

20 dkg tönkölybúza,

9 dl víz,

csipet só.

Belevalók:

2 félmarék dió rusztikusra aprítva,

30 dkg feketeszeder,

ízlés szerint porcukor vagy méz,

ízlés szerint mazsola,

10 dkg szezámmag.

A búzát átválogattam, megmostam szűrőben, és feltettem főni só nélkül. Főztem fedő alatt kis lángon kb. 2 órán át. Végül csipet sóval ízesítettem. A főzés végére a búza szinte teljesen beszívta a vizet. Fedő nélkül hagytam kihűlni. Robotgépbe tettem és jól megdaráltam. Ekkor kevertem hozzá a porcukrot, a durvára vágott diót, a mazsolát is a feketeszedret. A szedret én előzőleg kevés cukorral föltettem főni, hagytam egyet rottyanni.

A masszából kis golyókat formáztam, szezámmagban meghempergettem, kis papírokba tettem. 

A masszát simíthatjuk két ostyalap közé is, ha nem sokáig hagyjuk állni fogyasztás előtt. És persze bármilyen magfélét tehetünk bele: mandulát, mogyorót, napraforgómagot, fenyőmagot, lenmagot, stb... és bármilyen gyümölccsel vagy aszalt gyümölccsel gazdagítható.
Illetve a natúr főtt búzát keverhetjük sós dolgokkal is: pl. grillezett zöldségekkel, fűszerekkel, kiváló így pl. cukkinitölteléknek is. De búzafasírtot is készíthetünk belőle.

A sütemény aktuális is, hiszen július a búza aratásának hónapja. Ez a finomság igazán méltó formája ennek az ősi, csodálatos gabonának a megünneplésére. A búza évezredek óta táplálja az emberiséget. Áldott növény. Azt hiszem nincs is nap, hogy ne enném valamilyen formájában. A búza a mindenem.