2013. február 18., hétfő

Mákos guba vaníliaöntettel


Azt mondják, a tölgyfát két, egyidejűleg ható erő hozza a világra. Az egyik természetesen nem más, mint a makk: a mag, mely magában hordozza mindazt a jövőbeni lehetőséget és ígéretet, amelyből aztán idővel kifejlődik a fa. Ez mindenki számára világos. De csak kevesen jönnek rá arra, hogy egy másik erő is működésbe lép – a jövőbeni fa maga, mely olyannyira szeretne megvalósulni, hogy létrehozza a makkot, a vágyakozásának erejével a semmiből előhívja a facsemetét, amit aztán a teljes kifejlődés felé vezérel. Ebből a szemszögből nézve, mondja a zen, maga a tölgyfa az, amely létrehozza a makkot, melyből aztán kifejlődik.
(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek) 



Életemben először készítettem mákos gubát. Nálunk valamiért sosem volt családi hagyomány karácsonykor sem az elkészítése. Mivel böjt van hamisgulyást főztem, s második fogásnak tökéletes volt hozzá a guba. A recepttel viszont megint bajban vagyok...

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 2 normále kifli,
kb. 3 dl tej (attól függ, mennyire szárazak a kiflik),
kb. 10 dkg mák, 10 dkg porcukor (vagy méz),
vaj a forma kikenéséhez.
A vaníliasodó receptje pedig itt található. (Ehhez a kis adaghoz a fele mennyiség is elég.)


A kifliket felkarikáztam előző este és elől hagytam, hogy megszikkadhassanak. Másnap egy formát kikenetem vajjal, aztán a kiflikarikákat egymás mellé sorakoztattam egy rétegben. Meglocsolgattam a fölmelegített tejjel és megszórtam a tetejét a cukros mákkal (ha mézzel készítjük, akkor szórjuk meg mákkal majd csorgassuk meg mézzel). Aztán megint egy sor kifli, tej, mák. Lefedtem és körülbelül 200 fokon 25-30 percig sütöttem.
A vaníliaöntettel kezdtem, mert annak hűlnie kell, csak utána raktam össze és sütöttem meg a gubát.
A tej mennyisége attól is függ, ki mennyire lágyan szereti ezt az édességet. Én nem szeretem ha nagyon szétázik a kifli, úgyhogy ha valaki "tocsogósabban" enné, több tejet használjon.


9 megjegyzés:

ZÖLDKOSÁR ∞ MEGYEBIRÓ JOLI írta...

Ajajjj, a guba a gyengém, imádom.
Holnap ez lesz a vacsi.

duende írta...

:)

Anikó írta...

Én is összesen ha kétszer/háromszor készítettem, de végül is szeretem, sőt dióval ugyanez szintén nagyon finom, kifli helyett kaláccsal, és én még sok mazsolát is szórok rá meg narancs vagy citromhéjat is. Jó kis tömény desszert, de finom:-))))
Nálunk sem volt családilag soha karácsonykor, de úgy elszórtan készítgették:-))))

Csibe írta...

Huh, ez nagyon jól néz ki!!!

duende írta...

Anikó, újabban kívánom a mákos ételeket... meg egyszerű és finom. Meg szeressük a kenyérpudingokat, legyenek bármilyenek... diósak, mákosak, gesztenyések, mind finom! :)


Köszi szépen csibe! :)

Hankka írta...

Mindig szeretek hozzád jönni, de most valamiért különösen jólesett a bejegyzés első részét olvasni, köszönöm! :) Az ebédetek pedig szuper finom volt! :)

duende írta...

Én köszönöm Hankka és örülök, hogy megérintett a szöveg. :)

Névtelen írta...

A tálalás is találó! Kevés ételt tudnék fekete tányéron elképzelni, de ez frenetikus! Eszter

duende írta...

Kedves Eszter! Nagyon köszönöm! :)