Sertés sült & rilette

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk. Így ülünk a februári hajnalban. 

Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. A könyvekre csömörrel pillantunk az éjjeleken; úgy tetszik, már elolvastunk minden könyvet, s egyik sem tudott segíteni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, tátogva, és szomjasan nyeljük, szopogatjuk az ózonízű fényt. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni, mint a medvék.
De hajnal felé, az ébredés józan káprázatában, eszünkbe jut a farsang, mely megint egyszer elviharzott mellettünk, álruhában, lobogó szalagokkal, színes papírszeméttel szórta tele a világot, visított és sikongott, jeleket adott és integetett, s mi kitértünk előle. 

Most már itt a reggel, mely hamut hullat fejünkre. Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek.

(Márai Sándor: Február)

Három recept egyben. Egyrészt a "csirke 40 gerezd fokhagymával". Csak ez nem csirke. Másrészt csak egyszerűen egy jó sertéssült. Harmadrészt a maradékból csináltam rilettet. Oké, tudom ez nem klasszikusan az, de nekem megfelel rilette-nek is. Mert úgy jártam, hogy elájultam a szalámi áraktól. Ezer éve nem vettem, és most szembesültem azzal, milyen drágák a felvágottak (is). Amik amúgy ízetlenek, tele vannak adalékanyagokkal és vízzel, és még aranyárban is mérik őket. Akkor inkább sütök húst, ami hidegen is tökéletes.

Hozzávalók:
1,5 kg sertéshús (lapocka vagy tarja vagy császárhús, ez most kivételesen comb, de a lapocka vagy tarja vagy császárhús a jó)
40 gerezd fokhagyma
1/2 kg sertészsír
só
5-6 babérlevél
5-6 szegfűbors
2 teáskanál mustármag
1 evőkanányi zsályalevél (friss vagy szárított)
2,5 dl száraz fehérbor

A húst nagyobb darabokra vágtam, alaposan besóztam. A fokhagymagerezdeket megpucoltam. Egy tepsit kikentem a zsírral, beletettem a húsdarabokat, a fűszereket, és aláöntöttem a bort. Lefóliáztam és előmelegített, alacsony hőfokú sütőbe tettem. Olyan 120 fokra. Sütöttem 5-6 órán át. A végén levettem a fóliát s kissé rápirítottam. Főtt burgonyával, sült almával tálaltam. Időnként alálestem a fóliának, hogy nem sült-e le nagyon a szaft. Nem szabad hagyni, mert megég a fokhagyma. Ha nagyon elfogyna alóla a folyadék, pótoljuk. Úgy kell elkészülnie, ha rilettet is akarunk belőle, hogy a víz elsüljön, ugyanakkor ne égjenek le a fűszerek, és a fokhagyma.

Szeretem a sütőben sülteket. Ha semmi sem jut eszembe, mit főzzek, akkor a sült mindig kipótolja az ötlet-hiányt. Bármivel fűszerezhető, köríthető, abszolút lehet variálni.  Ehhez a változathoz nagyon jól illett volna még a vöröshagyma is, a szárított vargánya is, mint fűszer. De tényleg ahogy tetszik-műfaj.

Nem is értem, a rilette miért nem népszerűbb, pedig a magyar konyhába abszolút illik. Megvan az alapja nálunk is, a "lesütött hús". Ami tulajdonképpen a konfitált hús, de krémet nemigen csináltak belőle. Nem is értem, miért. Annyira magyaros jellegű pedig. 

Tehát a rilette ennyi lenne: a megsült húst szálaira szedjük, elkeverjük a visszamaradt pecsenyelével, a megsült fokhagymagerezdekkel. De csak annyival, amennyivel egy krémes állagot kapunk. Ha kellő ideig törjük-keverjük villával, valóban krémre kezd hasonlítani. Tálakba tesszük (nekem egy nagyobb és egy kistálkányi lett), és a tetejére öntjük a visszamaradt tiszta zsírt. Lefóliázzuk, hűtőbe tesszük. Hetekig eláll.

Kitűnő sör- vagy borkorcsolya, előételnek is tökéletes, svédasztalra úgyszintén. Ha egészen mini tálkákba tesszük, nagyon gusztán tálalható személyenként is. Nyáron még jobb ízes paradicsommal, paprikával, uborkával.

Csavart sajtos, szezámmagos rudak

Remélem mindenki kiébredte magát a tegnapi éccaka után. :))

Vigyázat csalok! :) Vagyis csak idegen tollakkal ékeskedem, mert a képen látható finomságot sógornőm sütötte szilveszterre, én csak lefotóztam - és persze ettem, nagyon lelkesen. Mert isteni finom. Azt hiszem életemben nem kóstoltam ilyen jól sikerült borkorcsolyát. A tésztája olyan könnyű és levegős, hogy frissen szájbanolvadós volt, így másnapra pedig ahogy megszikkadt, extrán ropogós lett. Szerencsére megvan a recept, Iluskájé a Nosalty oldalon. 

Hozzávalók:
70 dkg rétesliszt
37 dkg margarin
1 evőkanál sertészsír
7 dkg sajt
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
150 g tejföl
1.5 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fűszerkömény
0.5 dl tej (az élesztő felfuttatásához)
1 db tojás (a kenéshez)

Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos tejben.
A kimért lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a margarint, a zsírt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a tejfölt, sót, köménymagot, végül a felfuttatott élesztőt.
Összegyúrunk minden anyagot alaposan. 40  percig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és derelyevágóval rudakat vágunk.
A kenéshez a tojásba szórhatunk kis pirospaprikát (szebb színe lesz a tésztának).
Megkenjük a nyújtott, csíkokra vágott tésztát. Megszórjuk szezámmaggal, majd minden egyes szelet tésztát megcsavarunk. Sütőpapíros tepsibe tesszük, halvány színűre sütjük. (3 gáztepsivel lett ebből a mennyiségből.)

• sütési hőfok: 200°C
• sütési mód: alul-felül sütés

A tojásra sógornőm cayenne borsot szórt, a másik adagra pedig provanszi fűszerkeveréket. Vagyis tetszés szerint fűszerezhető. Sőt, akár bacon csíkokat is fektethetünk rá, és azzal együtt csavarhatjuk fel. A margarin pedig lecserélhető vajra.

Télies saláta diós brie sajttal, gránátalmával

"A gránátalma a szír Atargatisz istennő szimbóluma. Atargatisz különböző változatai rendkívül elterjedtek az ókori Keleten (Asratum, Atirat, Asera, Aszerdusz).

A görögökhöz Derkétó vagy Dea Szüra néven került át, de a ciprusi Aphrodité mítoszainak nagy része is ide vezethető vissza. Az azonosságukat a gránátalma is megerősíti, ami a görögöknél Aphroditéhez kötődik, majd Rómában Venushoz. Cipruson úgy tartották, hogy Aphrodité ültette az első gránátalmabokrokat. Valószínűleg a sok mag miatt termékenységgel kapcsolatos hatást tulajdonítottak neki. Más mítoszokban is sokszor szóba kerül a görög mitológiában is, többek közt Perszephonénak azért kellett visszatérnie az Alvilágba Hadészhoz, mert kiderült, hogy evett egy szem Alvilágban termett gránátalmát.

Rodosz szigete nagy valószínűséggel az ott ma is dúsan tenyésző gránátalma virágáról kapta az ógörög nyelven rózsát jelentő nevét." (Wikipédia)

Ha szép gránátalmát látok, nem tudok ellenállni neki. Az egyik kedvenc téli gyümölcsöm. Nem csak ízre, de a színe, a formája, a belseje, mind vonzó. Van valami mágikus ebben a gyümölcsben. Készítettem vele egy kis csipegetnivalót a karácsonyi asztalra is. Vacsorához készítettem, amolyan saláta vagy előétel félének. Volt a tálon ruccola, narancs, angolzeller, gránátalma, diós brie sajt. Meglocsoltam kevés mézzel, balzsamecettel, dióolajjal. Fűszereztem frissen őrölt borssal, icipici sóval.

Még maradt a gyümölcsből, valami finomságot még készítek vele, azt hiszem. :)

Herbatea émelygésre

A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.

(Paracelsus)

Néha elkapom az aktuális vírust. Tudjátok azt a fajtát, amitől futni kell egy bizonyos hely felé, ahova a királyok is gyalog jártak. Általában együtt jár émelygéssel, hányingerrel is. 

Ilyenkor

1. herbateát készítek és azt iszogatom 2-3 napig

2. krumplit főzök simán vízben, közben egy egész fej fokhagymát megtisztítok, lereszelem, és kevés sóval, kevés olívaolajjal krémesre keverem, majd a főtt burgonyát a tányéron megcsepegtetem az ütős vámpírriasztó-krémmel és megeszem. A fokhagyma az egyik legerősebb természetes antibiotikum, és nekem nagyon jót szokott ilyenkor tenni.

A herbateában van: egy 3 cm-es darabka gyömbér vékonyan felszeletelve, 1 púpos evőkanál kamillavirág, 2 csapott teáskanál rooibos tea (vöröstea), és 2 teáskanál orbáncfű + 1/2 citrom leve. 

Fél liter vizet felforralok, majd lezárom. Beleteszem a füveket, gyömbért, lefedem és 15-20 percig állni hagyom. Egy 2,5 literes üdítős üvegbe hideg vizet öntök a feléig (vagy előzetesen felforralt, majd lehűtött vizet), és beleszűröm a kész teát is. Hozzáadom a 1/2 citrom levét, és felöntöm egészen vízzel.

Hűtőbe teszem. A kész teát kortyonként, jéggel iszom, mert a jó hideg folyadék is gyomornyugtató.

Fougasse

Ami az olajat illeti, az nyilván legyen extraszűz. Wildschwein úrnak már az ősidőkben feltűnt, hogy a boltokban szűz olaj nemigen található. Van a mindenfajta minősítés nélküli, egyszerű és alázatos olívaolaj, másfelől van az extraszűz. Ami viszont már önmagában is problematikus, merthogy a szüzesség mint olyan bináris fogalom, valaki vagy szűz, vagy nem szűz, vagy egy, vagy nulla, vagy plusz, vagy mínusz. 

(Váncsa István: Lakoma)

Tulajdonképpen ugyanaz, mint az olasz focaccia, vagy a mi langalónk vagyis kenyérlángosunk. Sőt, a Balkánon ezt a vékony kenyértésztából sült kenyérlángost nevezték pogaca-nak. Kitűnő egy esti borozáshoz, sörözéshez. Kívül ropogós, belül puha, perec-szerű ízes kenyérke. Kemencében sülve az igazi. 

Bármivel fűszerezhető, lehet sima is a tésztája, és csak a tetejét szórhatjuk meg ezzel-azzal. 

Hozzávalók 4 darabhoz:
25 dkg liszt
2,3 - 2,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál olívaolaj, plusz valamennyi a tetejére
8-10 darab szeletekre vágott olajbogyó
1 nagy paradicsom kimagozva, kockákra vágva
1 maréknyi zöldfűszer apróra vágva (kinek mi van a keze ügyében: bazsalikom, kakukkfű, zsálya, oregano, rozmaring, tárkony, stb...)
1 gerezd fokhagyma lereszelve
és a tetejére nagy szemű só.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a lisztből 3 evőkanálnyit. Hagytam felfutni, közben apróra vágtam a zöldfűszereket, kimagoztam, lecsepegtettem a paradicsomot és felkockáztam. A lisztet a keverőtálba tettem, sóval elkevertem, hozzáöntöttem a felfutott élesztőt és dagasztani kezdtem. Jó sűrű tésztának kell lennie, mert az olaj és paradicsom nedves, még higít rajta. Dagasztottam, míg szép sima lett, aztán hozzáadtam az olívaolajat, apróra vágott olajbogyót, paradicsomot és a zöldfűszereket is. Dagasztottam ismét addig, míg szép sima lett a tészta. Érdemes figyelni, ha túl lágy lenne, szitálhatunk hozzá kevés lisztet még.

Hagytam duplájára kelni, majd 4 gombócot csináltam a tésztából. 

A sütőt előmelegítettem.

Egy nagytepsire 2 fougasse fér el, tehát kettőt kinyújtottam jó vékonyra, hosszúkás formára, aztán levélerezetet vágtam bele. Szilikonos sütőpapírra tettem, megkentem olívaolajjal és megszórtam nagyszemű sóval. (A tésztába ezért nem kell sok sót tenni, csak csínján.) Hagytam még 5 percig kelni, aztán forró sütőbe tettem.

Tofu sült kápiával

- És mi az élet titka? - kérdeztem.
- Nem emlékszem - mondta Sandra.
- Fehérje - jelentette ki a mixer. - Rájöttek valamire a fehérjéről.
- Aha - mondta Sandra. - Az az.

(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Szeretem a tofut, és ha le van árazva a Spárban, mindig veszek is egy dobozzal. Kitűnő fehérjeforrás, meg fincsi is. És a sült kápia paprikát is szeretem, erőteljes íze és színe remekül kiegészíti a tofu semlegességét. 

Egy könnyű, nyáresti vacsorának való finom vegán "salátát" hoztam. Vagy tapast - előételt -, bor, sör mellé való rágcsát. Vagy akármit.

Salátát érzésből csinálunk, nem pontos recept alapján. Egyrészt mert tipikus műfaja a "mivanitthon"- varázslás művészetének, másrészt mert tényleg érzésből csináljuk. :)

Tehát. Hat kápiát betettem az előmelegített, nagyon forró sütőbe a rácsra. Addig sütöttem, míg szenes-feketére sültek a héjak, majd egy tálba tettem őket, fedőt is kaptak, mert így a gőzben a héj leválik a húsról, és könnyű meghámozni. Tíz percig így pihentettem őket, aztán a fedőt levettem, hagytam langyosra hűlni a paprikákat. Addig felvágtam csíkokra a tofut, és elkészítettem a salátaöntetet, ami körülbelül fél deci olívaolajból, egy nagyon kis gerezd apróra kockázott fokhagymából, a kápiából kicsurgó finom paprikaléből, gyümölcsecetből és egy kevés mézből készült, némi frissen őrölt borssal megspékelve. Fehér salátahagymát is vágtam föl vékony karikákra.

Amikor a paprika kihűlt, lehúztam a szenes héjakat, eltávolítottam a magházat és a magokat, a paprikát pedig csíkokra vágtam. Egy tányéron rétegeztem a sült paprikát a tofucsíkokkal, hagymával, megszórtam bazsalikommal, végül meglocsoltam az öntettel. Folpackkal letakartam, és hűtőbe tettem egy órácskára. Adhatunk mellé érett, zamatos paradicsomot is, vagy akár azt is belekarikázhatjuk a többi hozzávalóhoz.

Töltött burgonya spenóttal, fetával

Figyelj intuíciódra, belső hangodra, kérdezz, légy kíváncsi, azt lásd amit látsz, azt halld amit hallasz, azután aszerint cselekedj, amit igaznak gondolsz. Ezeket az intuitív erőket születéskor kapja a lélek. Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk, de ez még nem a világ vége, mert meg lehet őket tisztítani. Némi beavatkozással, csiszolással és gyakorlattal lényeglátó erőink újra eredeti állapotukba kerülnek.

(Clarissa Pinkola Estes)

Egyszerű kis töltött burgonya spenóttal, fetával. Finomabb lett volna, ha a krumpli végig a sütőben készül, de nagyon meleg van... így inkább előfőztem, és épp csak összesütni tettem be a forróságba. Az érett, édes, jóízű kerti paradicsomokból készült saláta pedig kifejezetten isteni volt hozzá.

Hozzávalók 2 főre:
90 dkg burgonya (ez nálam 4 nagyon nagy darab volt, de lehetnek kisebbek is),
20 dkg spenót,
15 dkg füstölt feta,
1 közepes-nagyobbacska fej salottahagyma,
só, frissen őrölt bors,
citromos kakukkfűlevélkék,
12 szép nagy levél fodormenta,
1 púpos evőkanál sűrű tejföl (vagy 3 evőkanál sűrű tejszín vagy tejszínhab! finom lágy és krémes lesz a töltelék tőle),
olívaolaj.

A burgonyákat megmostam, félbevágtam, a pultra sorakoztattam. Amelyik nagyon billegett, azt kissé megvágtam, hogy egyenes felülete legyen majd alul és megálljon, majd föltettem főni. Közben a hagymát apróra kockázva megdinszteltem egy kevés olívaolajon, aztán rádobtam a megtisztított, rusztikusan megvágott spenótot is. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós!), frissen őrölt borssal, citromos kakukkfűvel és aprított friss mentával. Mikor összeesett a spenót, hozzákevertem a széttördelt fetát is.
A kész burgonyáról leöntöttem a forróvizet, óvatosan hideggel felöntöttem. Hagytam langyosra hűlni, majd kivettem a vízből, lecsepegtettem. A közepeket kivájtam és hozzákevertem a spenótos töltelékhez - amihez egy kevés tejfölt is tettem, hogy krémesebb legyen. A kiolajozott tepsibe sorakoztatott krumplikat megsóztam, kevés olajjal meglocsoltam és aztán a tölteléket betöltöttem, és a kész, töltött burgonyákat is meglocsoltam jócskán még olívaolajjal. Forró sütőbe tettem összesülni.
(Ne sajnáljuk az olajat, a burgonya nagyon száraz tud lenni nélküle.)
Közben elkészítettem a paradicsomsalit: paradicsom, apróra vágott kevés salottahagyma, só, olívaolaj, balzsamecet, bazsalikomlevélkék.

Ha előételnek készítenénk, akkor ez a mennyiség 6-8 főnek is elég.
Ha köretnek tálalnánk, akkor 3 főre való adag. Natúr, vajon sült halszelet mellé például kiváló és izgalmas, pláne ha kevés citromlével még meg is csepegtetjük.
Ez a töltelék cukkinihez is jó, akár főtt burgonyával, akár rizzsel, akár gerslivel vagy kölessel vagy bulgurral (kuszkusszal) dúsítva.

Ha nem lett volna íly hőség, a burgonyát félbevágom, sóztam volna és olívaolajjal meglocsolva, alufólia alatt sütöttem volna puhára, majd kikapartam vóna és betöltve a tölteléket, visszatettem volna jól megpirulni.

Körözöttes pogácsa

Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földből emelődik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.

Lao-ce

Készítettem múlt hét végén körözöttet házi kecsketúróból, de nem fogyott el. Úgyhogy ez ismét egy maradékhasznosítós recept. A körözöttben egyébként volt zsírdús tejföl is, egy kevés vaj is, így jó krémes-habos volt. A fűszerezése só, őrölt kömény, pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma és újhagyma volt. Ez került most a pogácsatésztába, ami ugyan nem hamuban sült, de azért pogácsa. :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
35 dkg kész körözött,
2 púpos evőkanál zsírdús sűrű tejföl,
6 dkg olvasztott vaj,
2,5 dkg élesztő,
1 dl langyos víz,
1 mokkáskanál kristálycukor.
A tetejére:
1 tojás,
reszelt sajt (20 dkg körülbelül)

Az élesztőt a langyos, cukros vízben felfuttattam, majd egy nagy kelesztőtálban a többi hozzávalóhoz hozzáadva tésztát gyúrtam, amit letakarva hagytam duplájára kelni. Lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a felvert tojással, megszórtam a reszelt sajttal és kiszaggattam. Előmelegített sütőben, 180 fokon készre sütöttem.
Ha elkészítitek, egy pohár habzó, jó hideg sört javallnék melléje. :)
Tipp: mivel én nagyon szeretem a köménymagot - így utólag, kóstolás után - megállapítottam, hogy megszórhattam volna a tetejét még egész magokkal, akkor lett volna még finomabb. Majd legközelebb. Lesz, mert az egyik legjobb ízű pogácsa, amit valaha sütöttem.

Ouarka / Warqa tészta (arab)

Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség

Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.

De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).

A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.

Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.

Skót tojás

- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és hagyják magukat szeretni.

(Murakami Haruki)

Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.

Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.

A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.

Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.

Csőben sült karfiol "rakott krumpli" módra

Írok, ahogy ő is írt, mert az emlékezet gyönge, és egyetlen emberöltő túlságosan rövid, túl gyorsan lepereg ahhoz, hogy észrevegyük az összefüggéseket, fölmérhessük a cselekedetek következményeit; hiszünk az idő fogalmában, a jelenben, a múltban és a jövőben, pedig lehetséges, hogy minden egyszerre történik, ahogy a három Mora nővér mondta, akik minden idők szellemeit egyszerre tudták látni a térben.

(Isabel Allende: Kísértetház)

Az ötletadó Chef Viki istenien kinéző burgonyakörete volt. No meg az, hogy hetek óta vágyam egy jó kis rakott krumplira, de ugye böjt van és nálunk a fincsi házikolbász kihagyhatatlan belőle. De a hűtőszekrény rejtekén rejtegettem egy kis fej karfiolt is én...

Hozzávalók 2 főre fulljóllakásig vagy 3 főnek egy jó leves után:
60 dkg burgonya (lehetőleg kiflikrumpli, és tisztítva ennyi),
40 dkg karfiol rózsáira szedve (tisztítva ennyi),
5 db főtt tojás,
5 dkg olvasztott vaj,
3 dl tejszín (én 3,8-as tejjel készítettem, mert az volt a hűtőben),
fél marék medvehagyma,
2 újhagyma zölddel együtt,
só, frissen őrölt bors,
kakukkfű,
1 teáskanálkányi méz (kóstoljuk),
1 evőkanál mustár,
10 dkg reszelt, olvadós sajt.

Az az igazság, én előfőztem a burgonyát is, a karfiolrózsákat is, így gyorsabbnak és biztosabbnak tűnt a kellően krémes, lágy állag elérése. Tehát a krumplit hámoztam, majd jó vékony karikákra szeltem és föltettem enyhén sós vízbe főni. (Főzhetjük hajában is, ahogy a normále rakott krumplinál szokás, csak én siettem.) A karfiolrózsákat úgyszintén, valamit a tojásokat is. Míg főttek, elkészítettem az öntetet: összekevertem a tejet, az olvasztott vajat, mézet, fűszereket, apróra vágott új- és medvehagymát, mustárt.
Egy tűzálló tálat kivajaztam. Alulra került a burgonya, rá a tojáskarikák, erre a karfiolrózsák, majd meglocsoltam az öntettel. Végül reszelt sajttal borítottam az egészet. Előmelegített sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.
Isteni, és az a jó benne, hogy nem besameles, mert hogy őszinte legyek, nem kedvelem e híres mártást. Csak azokban az ételekben használom amikben nagyon muszáj, és akkor is nem túl sűrűre készítem és minimális mennyiséget adok az adott fogáshoz. (lasagne, muszaka)
Egy szó mint száz, nagyon fincsi lett, és hagyományos ecetes-sós-cukros lével tálalt fejes salátával igazi tavaszi fogás.

Kelkáposztás pitetorta

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

~ Fodor Ákos

Laktató. Mennyei. Húsmentes. Kelkáposztás pite, medvehagymával! Valójában inkább torta. De igaziból csak csőben sült kelkáposzta, tésztakéregben. A költői kérdésére válaszoltam, jelesül: Minek nevezzelek? Az ízt csak a kóstolás után tudod úgyis csak meg. :)
Egy biztos: még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak a kelkáposztáért.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához, vagy egy 26-os laposabb piteformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
12 dkg hideg vaj,
1 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
4 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
1 kis fej kelkáposzta (35-40 dkg-os),
2 dkg vaj,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé ízlés szerint,
egy maréknyi friss medvehagyma,
1 tojás,
2 dl tejföl,
20 dkg trappista sajt,
12 dkg füstölt feta sajt,
2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.
A legtetejére:
1 dl tejföl kevés vízzel higítva, annyira, hogy csurgatható legyen,
1 tojás.

A lisztet keverjük el a sóval és morzsoljuk el a kockákra vágott hideg vajjal, majd adjuk hozzá a tojást, a vizet is. A vízzel óvatosan, annyi kell csak, hogy összeálljon és enyhén lágy legyen a tészta. Ne dolgozzuk nagyon ki a tésztát, mert akkor lesz ropogós, ha épp csak összeállítjuk. Tegyük folpackba és hűtőbe, míg elkészítjük a belevalót.
A kelkáposztát vékonyabb csíkokra vágjuk.A fokhagymát nagyon apró kockákra, és megfuttatjuk egy nagy serpenyőben a felolvasztott vajon. Vigyázzunk, ne égjen meg. Hozzáadjuk a kelcsíkokat, kevés vizet öntünk alá. Hogy össze tudjon esni. Fűszerezzük, de egyenlőre csak sóval (óvatosan, mert a sajtok is sósak!), borssal, majoránnával. Hagyjuk addig rotyogni, míg rendesen összeesik a kel és elpárolódik alóla a víz is. Tegyük félre hűlni. Keverjük el a tejfölt a tojással, adjuk hozzá a trappistát reszelve, a fetát darabokra tördelve.
Gyújtsuk be a sütőt 170 fokra. A tortaformát vajazzuk ki, a tésztát nyújtsuk olyan nagyságúra, hogy a formán körben oldalt is legyen tészta. Elég magasan, mert sok a töltelék. Béleljük ki a tésztával a formát, az alját szórjuk meg zsemlemorzsával. (Így tán kevéssé ázik el a tészta.)
A töltelékhez miután kihűlt, keverjük hozzá a tojásos-sajtos keveréket is, adjuk hozzá az apróra vágott medvehagymát is, reszeljünk bele citromhéjat is, és kevés lével ízesítsük is. Kóstoljuk meg.
Ha jó  a töltelék, öntsük a tésztába. Kissé nyomogassuk le, hogy homogén legyen a teteje. Külön keverjünk el 1 deci tejföllel egy tojást (kevés vízzel higítva) és csorgassuk a tetejére. Medvehagyma levelekkel díszítsük.
Háromnegyed órán át süssük az előmelegített sütőben.
Mikor kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, hogy a töltelék kissé megszilárdulhasson. Finom langyosan is, kihűlve is.
Egy jófajta száraz fehérbor abszolút kívánkozik hozzája, vagy valamilyen finom sör.

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák

Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam a fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

(Jeanette Winterson)

Szeleshűvös télestékre való finomság... no és be lehet gyújtani a sütőt is. :) És ezzel a mozzanattal már regélem is a receptet! :) Eztán a burgonyát alaposan mosd meg, majd vágd fél centi vastag karikákra egy tálba. Locsolj rá olívaolajat, mozsárban frissen tört koriandert, mustármagot, köményt, no és némi borsot is tégy rá. Alaposan keverd át, aztán egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsiben terítsd szét. Olyan 200-220 fokon süsd, míg pirosropogósak nem lesznek a fűszeres csipszek.
Kínálhatod mustárral, ketchuppal, édes arab paradicsomdzsemmel, ajvárral, citromos sűrű joghurttal vagy tejföllel is. Még nagyon illik hozzá egy finom tea vagy forralt bor és egy jó film, vagy könyv. :)

Zalai sültpaprika

Paulina mama, aki annyira szeretett, és oly sokat tett értem, nem volt híve a látványos érzelemnyilvánításnak, bár a szíve mélyén jóságos volt. Azt mondogatta, hogy a gyengédség, ami a szeretet és a részvét furcsa keveréke, és minden kalendáriumban megcsodálható a bölcső fölé hajoló anyák odaadásában, csak akkor helyénvaló, ha védtelen állatok, mondjuk, ma született macskák felé irányul, de emberi lények között badarság.

(Isabel Allende) 

Azt hiszem mondhatom, hogy ez egy zalai tájétel. Errefelé sokkal többször készítik, mint a lecsót - főleg így ősszel, mikor beérnek a mindenféle színű és formájú, vastaghúsú kerti paprikák. Arra gondoltam, ebben az indián nyárban nem is lehetne mediterránabb ételt készíteni.

Én Ilonka nénitől tanultam, aki zalai volt és a bérmakeresztanyám, és úgy tudott sütni-főzni, mint senki más a világon. Mindent nagyon finoman és jól készített, mégis, gyerekkori emlékeimet róla csodás sült paprikájának íze-illata lengi be. Sosem felejtem el... Emlékszem mindig terülj-asztalkám volt nála, ha látogatóba mentünk: sültek és rántott husik, húsleves, pörkölt, rétes, sütik, szóval minden földi jó. De az első kérdésem mindig az volt: ugye van sült paprika is? :) Sokáig kísérleteztem, míg hasonló ízű lett az emlékeimben élő Ilonkanéni-paprikához az általam készített. Ő zsírral sütötte, én jó minőségű olajjal csinálom. Az eredmény természetesen nem lett teljes, hiszen az étel lényege sohasem az alapanyagokban van, hanem annak lelkében, aki készíti.

Hozzávalók: paprika, vöröshagyma, olívaolaj és só. A paprikát mosom, darabolom (nem szabad apróra, hanem jó nagy, rusztikus darabokra kell vágni), a vöröshagymát fölkarikázom, nem túl vékony kis karéjocskákra. Arányaiban körülbelül: 6-8 normál méretű paprikához egy nagyon nagy fej vöröshagymát használok. Olívaolajat teszek a serpenyőbe (4-6 evőkanálnyit szóval nem sajnálom), aztán együtt a hagymát a paprikával már sütöm is. Természetesen megsózva. Nem párolom, hanem nagy lángon sütöm. Közben persze sűrűn meg is kevergetem, rázogatom, hogy mindenhol egyenletesen piruljon.  Úgy cirka öt perc alatt elkészül. A titka az, hogy nem szabad a zsiradékot sajnálni alá. És hogy tényleg karamellizáltra kell sütni. Valamint a fóliás, szinte csak vizet tartalmazó idényelőtti paprikából egyáltalán nem lehet megcsinálni, csakis a nyár végén-ősszel beérett kerti, feszeshusú színes paprikákból. Egyszerű, gyors, kalóriaszegény, olcsó és isteni... Felvert tojással laktatóbb. Friss házikenyér, illatos, színes sült paprika, habzó sör vagy egy pohár fröccs... Kell ennél több?! Egyszerűen imádom.

Ha "dizájnosabbra" veszem a figurát, még feta sajtot is szoktam a tetejére tördelni tálaláskor. (A natúr változatéra, nem a tojásos paprikára.)

Ha pedig van maradék, néha készítek hozzá egy fokhagymás-hagymás paradicsom-alapot, amit szintén erőteljesen sütök, s mikor az elkészült, összerottyantom a sült paprikával. Így egyféle lecsókülönlegesség lesz belőle.

A sült paprika egyébként szobahőmérsékleten is kitűnő, ezért svédasztalos fogásnak is tökéletes. Sőt salátának is átvarázsolható, némi balzsamecet szükséges csak rá.

egy zsemlényi czipóból huszárt lovastól

"Az a jó rétes, ami szinte csöpög a zsírtól,
tésztáját észre sem venni,
úgy elolvad a nyelveden,
s tölteléke levesesen olvad egy;
mondjuk ki a szót: álommá. "


"...a rétes tésztája is csak úgy jó,
ha egy zsemlényi czipóból egy huszárt
lovastól rétesbe sodorhatsz vele."

(Emma asszony tanácsaiból)

"Suppli al telefono"

Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.

(Carl Gustav Jung)

Egyszer messzi-messzi rég, egy távoli időben maradékhasznosítás gyanánt jött az ötlet... Azóta rendszeresen készítem, de csak nemrég óta tudom hogy Itáliában is népszerű. Olasz neve arra utal, hogy az olvadt sajt telefonzsinórhoz hasonlatosan nyúlik és köti össze a két félgombócot, mikor kettétörjük vagy harapjuk. (A név még abból a messzi-messzi galaxisból származik, ahol még volt madzagja az telefonoknak.)

Hozzávalók 14-16 gombóchoz:
2 adag maradék főtt rizs (az enyém most extrándúsan petrezselymes),
14-16 db minimozzarella vagy ugyanennyi 1,5-1,5 centis kockákra vágott trappista vagy más olvadós sajt,
5 db olajban eltett aszalt paradicsom,
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 tojás.
A panírozáshoz:
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
a sütéshez bő olaj.

A maradék rizst elkevertem egy tojással, az apróra vágott aszalt paradicsommal és a kapribogyókkal. Gombócokat formáltam úgy, hogy a közepükbe egy-egy kocka sajt került. (Mozarellával is nagyon jó, de most nem kaptam a piacon abból a fincsi kimértből...) Igyekeztem jól összenyomkodni a rizst, hogy rendesen összeálljon a gombóc. Szokásos módon paníroztam: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Bő olajban kisütöttem, papírtörlőre szedtem ki.
Önmagában is nagyon jó, de fejes salátával, paradicsomsalival vagy joghurtos uborkasalival is remek. Készíthetünk hozzá egy egyszerű paradicsommártást is, azzal is nagyszerű. A rizst tetszés szerint fűszerezhetjük, bármi adható hozzá, szóval jól variálható kis finomság.
Ha túl híg lenne a tojással a massza, kevés lisztet vagy szitált zsemlemorzsát adhatunk hozzá, hogy jobban összeálljon.

Almás galette

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)

Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

szegfűgombás vaj

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

(A Karib-tenger kalózai)

A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is. Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is. Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk. Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot, és a sor még folytatható lenne.

Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.

A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós.
Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. 
És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb... 

Prósza medvehagymával

Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.

(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Na, most megmértem pontosan a hozzávalókat, nem csak úgy exhas a recept. :) Különben mennyei finom, gyors és egyszerű. Medvehagyma szezonban kihagyhatatlan, legalábbis szerintem az egyik legfincsibb étel eme erdőkaljazöldje felhasználásával. A képért elnézést, de gyorsan kihűl így nem nagyon művészkedtem a fotóval.

Hozzávalók 6 prószához:
65 dkg burgonya (tisztítva ennyi, én Agriát használtam),
10 dkg kolozsvári szalonna,
1 evőkanál zsír (nem túl púpos, csak normále evőkanálnyi),
5 dkg medvehagyma,
2,5 dl natúr joghurt vagy kefír vagy kultúra (író) vagy házi aludttej,
20 dkg liszt,
1 púposabb teáskanál só (körülbelül, kóstoljunk, mert a szalonna is sós),
plusz tálaláskor tejföl esetleg reszelt sajt a tetejére.

A szalonnát kis csíkokra vágjuk és a zsírban kisütjük. Hagyjuk hűlni, míg lereszeljük a nyers, hámozott burgonyát a reszelőnk sajtreszelő részén. Hozzáadjuk az apróra vágott medvehagymát, a kisült szalonnát zsírral együtt, a kefírt, a lisztet, kóstoljuk és sózzuk. Teflonos serpenyőt felhevítünk és egy mokkáskanálnyi zsírt felolvasztunk benne, majd egy merőkanálnyi masszát szétterítünk jó vékonyan. Akkora lesz mint egy palacsinta, csak kicsit vastagabb. Közepes lángon piros ropogósra sütjük mindkét felét. Megfordítani feldobással a legkönnyebb, de ha egy széles lapos falapáttal alányúlunk, úgy is lehet.
Tálaláskor kínálunk hozzá tejfölt, esetleg reszelt sajtot is.
Vegák, böjtölők hagyják ki a szalonnát, zsírt, helyette olajat keverjenek a masszába, kb. 2 evőkanálnyit.
Ezt a masszát csirke vagy pulykamell bundázásához is felhasználhatjuk.
Ha már nincs medvehagyma, akkor már van újhagyma. Az újhagyma zöld szárával is nagyon jó a prósza, vágjuk vékony kis karikákra, legalább nem vész kárba.
Az eredeti prószában csak burgonya, aludttej, só, zsiradék és liszt van.
Jótanács: Ha házi aludttejjel készítjük, hígabb lesz, mint egy sűrűbb bolti joghurttal vagy kultúrával például. Ezért a liszt mennyisége nem precízen pont ennyi. A burgonya is fajtától függően enged levet. Tehát ha nagyon híg lenne a masszánk - ami azt jelenti hogy süléskor szakad, nem marad egyben, nem tudjuk megfordítani, akkor lisztet adjunk még hozzá, és úgy már jó lesz.

Fűszeres kenyér és tortilla csipsz

Az eljövendő fényességben állok,
kezemben vággyal, s oly szép a világ.

                                                                                                (Nazim Hikmet Ran)

Házi chips kártyapartihoz. Ahova ma nem mentem el... mert ha ónos eső van, a fogadóirodáknál nem érdemes nagy tételben fogadni arra a sanszra, hogy én hányszor fogok nem elesni... :(  Külön tehetségtelenségem van mindennemű jeges, síkos téli sporthoz, legyen az korcsolya, sí, szánkózás, de olyanokban is remekelek mint biciklizés, görkori, mármint az öt méteren belüli biztos fenékreesésben verhetetlen vagyok.
No mindegy, a csipsz isteni. Az úúúgy volt, hogy maradt fél tepsinyi kenyérlángos, eléggé megszikkadt már. Mivel nem szokásom semmit sem kidobni, ami étel (kenyeret különösen nem dobok ki), ezért az jutott eszembe, hogy a krémlevesekbe gyártott pirított kenyérkockák is el szoktak titokzatos módon tűnni a tálkából, mire elkészül a leves nálunk ilyen falánk manók laknak, különös tekintettel a pirított kenyérkockákra, egyszóval szeretjük ropogtatni.
Kicsit feldobtam. Készítettem kétféle öntetet, egy zöldfűszerest és egy pirospaprikás-csilist.
Tehát ennyi csak a recept:
a kenyeret tépdeljük kis darabokra. Készítsünk negyed tepsinyihez 4-5 cl olívaolajból és vegyes zöldfűszerből öntetet: kakukkfű, szurokfű és bazsalikom került az enyémbe és fokhagymagranulátum, 1/2 csapott mokkáskanálnyi. Zöldfűszerből a kakukkfűvel csínyján bántam: 1/2 teáskanálnyi, a szurokfűből 1 púpos teáskanálnyi, a szárított bazsalikomból 2 púpos teáskanálnyi került a keverékbe. Megpirítottam serpenyőben a darabkákat, majd félrehúztam a tűzről és ráöntöttem, a keveréket. Két fakanál segítségével alaposan elkevertem, hogy minden darabkára jusson. Legvégül sóztam, mert egy csipsz sósabb, mint a sima kenyér. Azt is alaposan elkevertem a kenyérdarabkákon és készen is volt.
A csilis hasonlóképpen: 4-5 cl olívaolaj, 1/2 csapott mokkáskanál fokhagyma granulátum, 1 csapott mokkáskanál őrölt csili, 2 púposabb teáskanál pirospaprika. Végül só. Az eljárás ugyanaz.
Ha nincs fokhagyma granulátum, reggel reszeljünk az olívaolajba 2-3 gerezd fokhagymát, jól keverjük el és hagyjuk álni 1-2 óráig, majd szűrjük át. Ezután fűszerezzük.
Ha van száradtabb maradék tortillakenyerünk, hasonlóképpen isteni tortilla csipszet készíthetünk belőle. De figyelmeztetek mindenkit: addiktív, és nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna. Mert isteni. A bolti csipszek a futottak korcsolyáztak még rovatban sincsenek ezekhez képest.
Ha mégis maradna (vannak még csodák), krémlevesekbe is mennyeiek.