Debreceni sertéskaraj turbósítva a'la duende

.

Azt hiszem mindenki ismeri ezt a klasszikus, főleg hidegtálakon viszontlátott sertéssültet. Általában elég rossz emlékeink vannak róla. Fűrészporos szárazság és hihetetlen ízetlenség jut eszünkbe a debreceni sertéskarajról. Sajnos. Pedig lehet ezt a sültet másképp is készíteni.

Vendégeim voltak az este és napközben nem igazán volt időm valami bonyolultabb étel elkészítésére. Ezért jutott eszembe a debreceni. Ezer éve nem készítettem már.

Ma azonban kicsit felturbózva tettem sütőbe. Nagyon finom lett. Karácsonyra is ajánlom, hiszen előre el lehet készíteni és mikor állítjuk össze a hidegtálat, csak föl kell szeletelni. Természetesen frissen, melegen is tökéletes és akkor sincs vele sok munka, mert a nagyját a sütő végzi helyettünk. Maga az előkészítés mindössze 10 perc, és mehet is puhulni-pironkodni a tűzfészekbe.

Hozzávalók 4 főre:


1,5 kg rövidkaraj (csontos),
1 szál parasztkolbász,
25 dkg bacon szalonna,
só,
2 evőkanálnyi színesbors,
1 mokkáskanálnyi egész köménymag,
mustár,
2 evőkanál zsír.

A karajt kicsontoztam, a csontot eltettem a fagyasztóba egy majdani húsleveshez. A húst megmostam, majd középen késsel felszúrtam. Mozsárban összetörtem durvára a borsot és a köménymagot. A karajt alaposan besóztam, nem csak kívül, de a lyukba is tettem, ahova aztán a kolbászt került. Ha egészben sütünk húst, mindig alaposan be kell sózni, ahol csak lehetséges. Nem csak a külső felületen. Ha nem kap elég sót, nagyon ízetlen tud lenni az egyben süt hús.

A sózás után alaposan bemustároztam, majd rászórtam a megtört borsot, köménymagot. Kevés olvadtabb zsírt is csurgattam a tetejére, aztán a bacon-nel körbetekertem.

Egy tepsit kizsíroztam, ráfektettem a szalonnás húst, a tetejére is kentem még egy kevés zsírt. Öntöttem alá 1 dl vizet is, ezt is kissé megsóztam és alufóliával teljesen légmentesen letakartam. Ha a párolódó hús gőze bennmarad a fólia alatt, akkor omlós, szaftos puha hús lesz a végeredmény.

Előmelegített sütőbe tettem, 3/4-es lángra. Egy óra 10 percig sütöttem a fólia alatt, aztán anélkül még körülbelül fél órát.

Cseppet sem volt száraz, és nagyon ízletes lett a végeredmény. Megtartom.

Ételdekorációk

Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

Panna cotta

Mivel ketten vagyunk, továbbra is a pohárkrémek és egyéb kis adagban is készíthető desszertek híve vagyok. És maradok is. Hogy őszinte legyek, ezerszer inkább választom ezeket a könnyű finomságokat, mint akármilyen "komoly" süteményt. Még mindig nem lettem hát sütirajongó... A kekszeket meg egyikünk sem eszi meg. Szóval maradnak ezek az egyszerű, és általában gyümölcsös finomságok.

A panna cotta nem más, mint tejpuding. Tejszínből és tejből készül, zselatinnal. Végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 dl tejszín (nem kávétejszín, hanem a rendes, zsírdús),

3 dl 3,6%-os zsírdús tej,

6,5 gramm Horváth Rozi féle zselatinpor,

2 púpos evőkanál vaníliás kristálycukor,

1 darabka vaníliarúd.

A díszítéshez:

1 és 1/2 dl víz,

0,5 dl meggyszörp,

1 csapott teáskanál zselatinpor,

gyümölcsök.

Két teásbögrét választottam formának. Az aljába tettem a gyümölcsöket - mandarint és aszalt vörösáfonyát - és ráöntöttem a zselatint. Betettem a fagyasztóba. Negyed óra alatt teljesen meg is kötött.

A tejszínt és a tejet föltettem főni a vaníliás cukorral és a vaníliarúddal. Mikor már kissé langyos volt, elkevertem benne a zselatint is. Csak forrásig főztem, vagyis addig, amikor épp elérni készült a forrpontot s le is zártam, a panna cotta el is készült, már a főzős része. Hidegvízfürdőbe tettem, s kevergettem, és mikor éppcsak langyosra hűlt, rátöttem a gyümölcsös zselére. Mikor a poharakban kihűlt, folpackot tettem a csészékre, és hűtőbe tettem egy éjszakára.

Tálalás előtt forróvízbe merítettem a csészéket kb. 15 másodpercre, aztán kistányérra borítottam. Készíthetjük kehelyben is, akkor nincs macera a kiborítással.

A panna cotta lényege, hogy intenzíven vaníliás legyen. A képen látszanak is a kis fekete vaníliamagok, amik kioldódtak a tejben.

Akkor finom, ha nem betonosan kemény, hanem kicsit lágy, remegős. Éppen ezért, mindenkinek magának érdemes kikísérletezni a zselatin mennyiségét, attól függően, milyen fajtát használ. Én azt sem szeretem, ha túlontúl lágy, de azt sem, ha nagyon masszív, ezért a Horváth Rozi zselatinporból az én tökéletes panna cottámhoz minden deciliter tejhez 1,25 gramm zselatint szoktam számolni, ez a szorzóm.

A díszítés elhagyható, anélkül is tökéletes. Tálalhatjuk mellétett gyümölcskompóttal, vagy bármilyen gyümölcsöntettel, karamellöntettel, csokiöntettel.

Csirkemellcsíkok prószában

A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...

(egy megtörtént eset Söjtörön)

Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)

A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.