Zöldcsirágos rizotto

.

Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.

(Leonardo da Vinci)

Ez az egyszerű kis rizotto volt a tegnapi vacsorám. Nem vagyok rajongója egyébként ennek az olasz rizsételnek, de spárgával nagyon finom volt - mert ennek a zöldségfélének a főzőleve is nagyon finom, intenzív. Vétek kiönteni. A rizotto így adta magát, hiszen a főzővízzel felöntve készíthetjük el és nagyon jó ízt ad neki.

Hozzávalók 2 főre:
2 dl rizs (arborio vagy más kerekszemű rizs),
1/2 csomag zöldspárga (1/4 kg),
újhagyma zöld szárrésze úgy meglehetősen bőven,
1/2 fej közepes vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
citromlé vagy fehérbor,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
reszelt parmezán.

A spárgát megmostam és feldaraboltam 2 cm-es darabokra. Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem (a fejeket nem, azokat csak a végén dobtam bele). Közben egy nyeles kislábosban felolvasztottam a vajat az olívaolajjal, aztán hozzáadtam az apróra kockázott vörös- és fokhagymát pici sóval. Üvegesre dinszteltem, majd a mosatlan rizst is beletettem a lábosba. Kis ideig kevergettem-pirítottam, majd a spárga főzővizéből adtam hozzá 1 merőkanállal. Kis lángon főztem, mindig akkor adva hozzá újabb merőkanálnyi főzővizet, mikor az előző adagot a rizs beszívta. (Közben mikor megfőtt a spárga, lekapcsoltam alatta a lángot.) Az apróra vágott petrezselyemzöldet is a főzés elejénél adtam az ételhez, mert így erőteljesebben átadta az ízét. És persze belereszeltem egy citrom héját is. Én most citromlével ízesítettem, mert nem volt itthon fehérbor. Akinél van kéznél, száraz fehérborral teheti pikánsabbá.
Mikor majdnem elkészült a rizs, beletettem a megfőtt csirágdarabokat is, és a felaprított zöldhagyma-szárakat is. A rizottonál az utolsó víz hozzáadásakor még jó tocsogósnak kell lennie, szinte főzelékszerűen folyósnak. De ekkor már roppanósan puha legyen benne a rizs. Tehát az utolsó víz hozzáadásakor jó szaftos maradjon, szinte follyon - ekkor lezárjuk alatta a lángot és fedő alatt hagyjuk 3-4 percig.
Kissé beszívja a vizet, de lágy, ragacsos marad - ez a jó állag. Azonnal, forrón tálaljuk.
Tálalás előtt reszelhetünk rá parmezánt, amit belekeverünk az ételbe, illetve ha még krémesebbre akarjuk készíteni, akkor tálalás előtt még egy kevés vajjal is elkeverhetjük.
Annyira jó íze volt egyébként, hogy nekem a parmezán sem hiányzott belőle.

Naan kenyér töltve (Aloo naan)

.

Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét,
és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének,
azt nem éri bűn,
mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)

Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam.
Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.

Hozzávalók 6 darabhoz:
2,5 dl fehér liszt,
2,5 dl teljes kiőrlésű liszt,
1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss),
1,5 teáskanál só,
1 teáskanál cukor,
2 evőkanál olaj,
2 evőkanál joghurt,
1/2-1 dl langyos víz.
A töltelékhez:
3 kisebb- közepes krumpli,
só,
1/2 teáskanál őrölt római kömény,
1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem,
1/2 teáskanál garam masala,
1/2 zöld erőspaprika,
1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát.
Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.

Begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat.
Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.

Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem.
Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is.
Isteni.

Paradicsomos, csirágos, házisajtos szabji

.

Akik odaadással imádnak Engem,
transzcendentális Formámon meditálva,
azoknak elhozom, amire szükségük van,
s megőrzöm, amijük van.

(Bhagavad-Gitá, IX, 22.-ik vers)

Ezt a nagyon finom és egyszerű ételt néztem ki a töltött naan kenyér mellé, mert Vegavarázs azt írta, hogy általában szabjit adnak mellé. Én mondom, fergetegesen finom volt mind a szabji, mind a kenyér és együtt tényleg szenzációsan jó.

Mindenkinek nagyon-nagyon ízlett!

El tudnék élni indiai koszton, rajongok érte... Fantasztikus ételei vannak ennek az évezredes népnek és kultúrának. Be kell valljam, a távol-keleti konyhákat egyáltalán nem kedvelem. Bajban lennék ha Japánban vagy Kínában kéne élnem. A mediterrán és arab ételeket viszont szintén nagyon szeretem. (És persze a magyar konyhát is.) Telt ízek, változatos ételek. És ez az indiai konyhára a legmesszebbmenőkig igaz.

Hozzávalók 4 főre:

3 doboz konzerv paradicsom (vagy nyáron ennyinek megfelelő friss paradicsom),

6 dkg vaj vagy 6 evőkanál ghí vagy olaj,

3 liter tejből készült panír,

1 közepes fej karfiol (vagy brokkoli) vagy 6 nagymarék spenót vagy 30 dkg zöldborsó vagy 0,5 kg zöld csirág vagy 2 kisebb cukkini vagy 1 közepes-nagyobbacska csillagtök,

2 dl tejszín,

3 csapott kávéskanál lepkeszegmag,

só,

2 csapott teáskanál kristálycukor,

2 csapottabb teáskanál kurkuma,

1 csapott kávéskanál csilipor vagy 2 csili apróra szelve.

A vajat felolvasztottam, kissé megpirítottam benne az őrölt lepkeszegmagot, majd hozzáadtam az darabolt paradicsomkonzerveket. Fűszereztem sóval, cukorral, kurkumával, csilivel és hagytam rotyogni. Közben sós-cukros vizet forraltam, és megfőztem benne a 2 cm-es darabokra vágott csirágot, de csak roppanós állagig. A spárgafejeket csak a főzés vége felé tettem a vízbe, mert annak sokkal kevesebb idő kell.

Mikor besűrűsödött a paradicsommártás, beletettem a csirágdarabokat és a kockákra vágott házisajtot is. Hagytam még 5 percig főni, majd belecsorgattam a tejszínt is és még egyszer összeforraltam.

Tényleg nagyon finom. Tálalhatjuk rizzsel, bármilyen indiai lepénykenyérrel: csapatival, rotival vagy naannal.

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.

Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.

Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.

Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.

A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)