Kávés muffin

.

Gyerekkorom napjai általában nem valami izgalmasan teltek, és én ennek örültem. Egyszerű, jó életünk volt. Egyik nap úgy telt el, mint a másik. Csak egyetlen dologban különböztem más indián kölyköktől. Én sohasem voltam éhes, mivel nagyapámnak sok lova és marhája volt. Nagyanyám mindig jókor reggel felkelt, mielőtt bárki is feléb­redt volna, és levette a polcról a nagy pléhdobozt, amiben a kormány­tól kapott kávét tartotta. Először azt hallottam, hogy pörköli a kávé­babszemeket egy serpenyőben, aztán megdarálta őket. Mindig nagy, kétgallonos fazékban főzte a kávét, két bő marokkal szórt belőle a vízbe. Melasszal vagy juharszörppel édesítette; a cukrot nem szeret­tük. Tejet vagy tejszínt sem tettünk pézsúdá ízáfónkba - fekete orvos­ságunkba.

Nagyanyám mindenekelőtt kilöttyintett egy jó nagy leveseskanálnyit a kávéból, áldozatul a szellemeknek, aztán forrt a fekete lé a fazék­ban naphosszat. Bárkit látott meg nagyanyám a ház körül, rögtön kikiabált: - Gyere, igyál egy kávét! -, mindegy volt neki, ki az. Ha a fekete orvosság kifogyott, vizet öntött hozzá, nagy adag újabb kávét tett bele, és megint felforralta az egészet. Egyre sűrűsödött, egyre erősebb és erősebb lett. Végül megállt benne a kanál.  - Most igazán jó a kávé - mondogatta ilyenkor.

Minden reggel előszedte a sütőport, és a kávéhoz szódakenyeret és squaw-kenyeret, indiánasszony-kenyeret sütött. Az utóbbival az ember jól megtömhette a bendőjét. Úgy tűnt, belül még egyre dagad. Minden nyáron, amint az idő melegre fordult, a férfiak „asszonyhűsöldét" csináltak nagymamának. Szellős lugast építettek négy felállí­tott fatörzsből, a tetejükre néhány gerendát kötöztek vízszintesen. Aztán az egészet befedték fenyőgallyakkal. Összeütöttek egy tűzhe­lyet, egy kecskelábú asztalt, és hoztak egypár rönköt is, hogy nagyma­mának legyen hol főznie és legyen mire leülni. Nyáron az életünk leg­nagyobbrészt az asszonyhűsöldében zajlott, ahol mindig járt egy kis szellő. Az asszonyhűsöldék még ma is nagyon népszerűek a rezervá­tumban.

Nagyanya egy kis pipát szívesen elszívott. Szerette a vörös fűzfa kérgéből készült dohányt, a kinikinik-et. Egyszer véletlenül egy idős látogatója ölébe ejtett néhány szem izzó parazsat. Az öreg még bőrru­hát viselt. Hirtelen égésszag ütötte meg az orrunkat. A bőrruha tüzet fogott, le kellett rángatnunk az öregről, és eloltani a lángokat. A ven­dégnek majdnem megégett a gyerekcsinálója. Mivel nagyon öreg volt már, nem sokat számított volna, hanem ugrani, azt még tudott.

(Sánta Őz, sziú indián sámán)

Vegavarázslat áldozatául estem. :) Egy kedves lány jön ma hozzám, aki nem eszik tojást és múltkor kölcsönadtam Vegavarázs szakácskönyvét nézegetésre, mert nagyon tetszett neki. És jön még valaki, aki viszont már vagy 40 éve vegetárius. Amúgy meg nemrég kinéztem Hémangi oldaláról egy jó kis krumplis töltött kenyérfélét, az aloo naan-t. Ma itt lesz az alkalom, hogy meg is süssem - már kel a tálban. És készítek hozzá még egy indiai finomságot is. De ezekkel majd csak holnap érek már ide. Tehát visszájáról lesz most a menü: a desszerttel kezdem. És ez is vegavarázs-lat, hát persze! :)

A recept módosult, mert nincs itthon sosem instant kávé, csak rendes őrölt.

És levettem a mennyiségből is hogy pont 12 db legyen, mert ennyi hely van a muffinsütő tálcán.

Hozzávalók 12 darabhoz:

15 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

egy csipet só,

1 teáskanál sütőpor,

1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna,

10 dkg vaj,

1 dl joghurt,

kb. 1 dl lefőzött hígabb kávé,

1 teáskanál durvára őrölt kávé,

2 cl konyak vagy rum,

1 késhegynyi fahéj.

A díszítéshez:

csokiöntet,

tejszínhab.

Vagy: vaníliafagylalt.

A szárazanyagokat összekevertem alaposan, majd hozzáadtam a joghurtot, az olvasztott vajat, kávét, konyakot is és robotgéppel jó habosra kikevertem. A tészta ne legyen túl híg, épp csak folyjon.

Mielőtt összedolgoztam volna a sütihez valókat, a muffinpapírokat egy ecsettel megvajaztam. Így garantáltan nem ragad rá, és könnyű lesz leszedni a sütiről.

Előmelegített, háromnegyedes sütőben 20-25 percig sütöttem.

A teteje finom ropogós, a belseje nagyon borzas, könnyű, puha.

Tálalhatjuk csokiöntettel és tejszínhabbal is, vagy akár egy gombóc vaníliafagylalttal is, vagy ahogy Hémangi készítette: kávékrémmel.

Sőt. Őrölt kávé helyett törhetünk a tésztába valamilyen finom kávés csokoládét is.

Aki eszik tojást, az egy alap-muffin receptet is készíthet, csak kávés ízesítéssel.