Krumplis palacsinta csőben sütve

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(Dsida Jenő: December)

Ez az étel férjuram egyik kedvence. Egyszerűen krumplipürével töltött palacsinta, tejfölözve, sütőben piros-ropogósra sütve.
Anyóska szokta csinálni, én meg eltanultam tőle.

Szóval. Kell hozzá másnapos, vastag palacsinta. Mert ha friss és túl vékonyra van sütve, akkor elázik a krumplitól és a tejföltől. Tehát a legjobb a soktojásos, másnapos palacsinta.
A töltelék simára tört krumpli, némi tejjel kikeverve, estleg kevés vaj vagy olaj mehet hozzá.
A palacsintákat betöltöttem, majd rétegeztem egy kiolajozott jénaiban. Tejfölt elkevertem nagyon kevés vízzel (mert én mindig 20%-ost veszek és az nagyon sűrű) és kevés olajjal, majd a kész tekercsekre öntöttem. (Ennyire nem kell higítani a tejfölt, mint a képen, csak nekem most így sikerült... megburult a vizescsésze.) Forró sütőben aztán megsütöttem.
A kész palacsinta jelentem pillanatok alatt elfogyott, tehát esélyem sem volt lefotózni...



Salátaszezonban nagyon finom hozzá a hagyományos cukros-ecetes-sós-vizes fejessaláta. Ilyenkor télidőben pedig plussz tejfölt is kínálok mellé.

Diós szerencsepogácsa Luca-napra

A kezdet

Keserédes ízét néha én is érzem
a sose kóstolt, csak elregélt kenyérnek.

A szőke veknik jól megpörkölődtek,
szégyenére a meszelt kemencének.
Anyám irult-pirult, mikor cipóit kivette.
- Itt süllyedek el! - e halk szókat rebegte.
- Hát bizony, sütéskor figyelni kéne tán…!
– mordult egy hang az asztal oldalán.

Mégis óaranyba fordult a délután;
hisz fogságból, öt év év elteltével
toppant be végre holtnak hitt apám.
nem kellett a naptárt sem cserélni
és felsírtam a bábakézben én…

Így kezdődött, égett kenyérszagban
életem, e fekete kenyér.

(Kajuk Gyula)

Holnap van Luca napja. Ehhez a naphoz nagyon sok babona és népszokás kötődik. Többek között szoktak pogácsát sütni és az egyik darabba egy fémpénzt rejteni. Aki megtalálta annak bőséges, gazdag esztendőre nyílt kilátása.
Ma este buliba vagyunk hivatalosak. Sütöttem hát Luca napi pogácsát. Merthogy szerintem átnyúlunk a holnapba... De nem pénzt rejtettem el, hanem 13 jóslatot. Nehogymár csak egy valakinek legyen izgalmas az este. Sorsunk meg van írva hát... :))
Én sem tudom miket sütöttem a pogikba, mert vagy 40-et írtam le és nyomtattam ki és vágtam csíkra. Ebből húztam 13-at, szigorúan becsukott szemmel. Mivelhogy Luca száma a 13-as. Szóval nekem is meglepetés lesz, melyik mondatokat rejtik a kis sütik.

Egy zalában is szokásos és szeretett pogácsafajtát készítettem, a diós pogácsát. Általában szüretre sütötték, mert az édes szőlőhöz nagyon-nagyon finom. De almával is kitűnő. Persze borivóknak inkább egy pohár finom fehérbort javasolnék hozzá.
Az eredeti recept nem tudom hogy szól. Én pogácsát mindig exhas sütök. Volt tegnapról körülbelül 4 evőkanálnyi krumplipürém, az is belekerült. Jót tett neki, az ízén nem érződik, viszont isteni puha, könnyű lett tőle. És kevés vajam volt itthon, úgyhogy zsírral pótoltam. Lehetett volna csak azzal is sütni, de akkor már megolvasztottam a vajat...

Hozzávalók:
60 dkg liszt,
20 dkg durvábbra darált dió,
1 púpos teáskanál só,
4 evőkanálnyi törtkrupli vagy krumplipüré,
10 dkg vaj,
2 kanál zsír,
1 nagy poharas 20%-os tejföl,
1 dl langyos víz,
3-4 dkg élesztő,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
a tetejére a kenéshez egy tojás.

Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, a dióval, a krumplipürével, majd hozzáöntöttem a kissé megolvasztott vajat, a zsírt, az élesztős-cukros vizet és a tejfölt. Nekem épp jó állagúra állt így össze a tészta. Ha kicsit lágy lenne, kevés lisztet adjunk még hozzá.

Kidolgoztam, aztán hagytam kelni a tálban, de nylonnal letakarva, alá és rálisztezve.
Egy óra múltán átgyúrtam lisztezett deszkán, és kinyújtottam kb. 1 cm vastagra. A felverrt tojással megkentem és késsel kockáztam. Pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kis papírtekercseket úgy rejtettem el, hogy az egyben lévő, még kiszaggatatlan tésztába dugtam oldalról. Aztán körészaggattam a formával. Így nem látszik, melyikben van üzenet. Ha a már kiszaggatott pogácsába akarnánk belerejteni, nem fog sikerülni, mert meglátszik. Szóval ez a módszer. :)
Kicsit kizsírozott tepsire tettem a darabokat és hagytam kelni még negyed órát, aztán forró sütőbe tettem. Szép pirossasra söütöttem.
Nagyon finom.

De most mennem kell, készülődni a buliba. A boszorkányok szelleme vezesse kezemet, mikor pogácsát eszem! :))

Luca napi szokások

A karácsonyi boszorkányleleplezést idejében el kell kezdeni. A néphit szerint erre a Luca napján elkezdett szék faragása az egyik legalkalmasabb eszköz.

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba. (Forrás ITT.)

Téli vitaminital

Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?

Fuj a szél, fuj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Széles világba,
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.

(Weöres Sándor: Tekereg a szél)

A tökéletes reggeli. :)
Sosem reggelizem, egyszerűen nem tudok délelőtt enni. A frissen facsart leveket azonban nagyon szeretem. Nyáron nem préselgetek, hanem a sok finom gyümölcsöt egyszerűen megeszem. Hammm.
Ilyenkor télidőben nem árt a vitaminpótlás egyrészről, másrészről nagyon finomak ezek a vegyes zöldség-gyümölcs juice-ok.


Ez az egyik kedvencem. Sárgarépa-sütőtök-narancs.
Egészségünkre!
Futok dolgomra.

Csupa-csupazöld saláta

A harcos nem önző módon figyel magára, hanem olyan értelemben, hogy a saját énjét teljes és folyamatos vizsgálatnak veti alá. Az átlagemberek, amikor vacak kis zsarnokocskákkal találják magukat szemben, azt a hibát szokták elkövetni, hogy nincs haditervük, amelyre szükség esetén támaszkodhatnak; a végzetes hiba azonban az, hogy túl komolyan veszik magukat - a vacak kis zsarnokocskákhoz hasonlóan, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak cselekedeteiknek és érzelmeiknek. A harcosoknak azonban nem csak jól kidolgozott haditervük is van, hanem az önhittségtől is mentesek. Azért nem foglalkoztatja őket önmaguk fontosságának tudata, mert megértették, hogy a világ olyan értelmezés, amilyet mi adunk magunknak. A vacak kis zsarnokocskák halálosan komolyan szokták venni magukat, a harcosok viszont nem.

Attól szoktunk kivetkőzni magunkból, hogy elhasználódik és elkopik az önbecsülésünk. Akiben csak egy szemernyi büszkeség is van, apró darabokra hullik szét, ha azt kell éreznie, hogy senkinek nézik.

Önuralomnak azt nevezik, ha az ember képes megőrizni a lélek harmóniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.

A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.

Előfordulhat, hogy egy vacak kis zsarnokocska legyőzi a harcost. De a harcosoknak mindig van módjuk a talpra állásra vagy arra, hogy behozzák az őket ért veszteségeket és később visszatérjenek a tudás ösvényére.

Ahhoz, hogy az ember meg tudja érteni a dolgokat, józanságra van szükség, nem érzelmekre.

(Castaneda: Belülről izzó tűz)

Még soha nem kóstoltam szárzellert, vagy halványító zellert. E két név egyazon növényt takarja. Ma viszont a piacon gyönyörűséges példányok kínáltatták magukat potom 300 forintért. Nem gondolkodtam egy fél percig sem. Vettem egyet, mivel zeller-rajongó és függő vagyok.
Nem csalódtam! Isteni finom. Nagyon lédús, roppanós, és finom zelleríze van kis zöld ízzel vegyítve. Kitűnő téli salátanövény éppen ezért. Persze nem csak salátának alkalmas, készíthetjük csőben sütve, levesnek vagy kisebb darabokra vágva rágcsának - finomságokat töltve a szár mélyedésébe.
Én ma mindenképpen nyersen akartam kóstolni, mellesleg salátára is vágytam. A napokban kicsit sok volt a húsétel az asztalunkon.

Készítettem hát egy csupa-csupazöld salátát.

Hozzávalók 2 főre:

4 szál zeller zölddel együtt,
2 kiwi,
6-8 levél kínai kel,
1 zöldalma vagy birsalma.
Az öntethez is csupa zöldek jönnek:
2 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1/2 lime leve,
só.


A hozzávalókat megtisztítottam, mostam, daraboltam. Lazán-szépen tányérra rendeztem. Az olajakat és a sót, lime levet alaposan összekevertem, majd a salátára csurgattam.

A kiwi szerintem nagyon jól illik salátákba. És az öntet, bár roppant egyszerű - véleményem szerint az egyik legfinomabb, legkitűnőbb salátaöntet.

A zeller eredete, élettani hatásai:

Termesztését az egyiptomiak és a görögök kezdték. Az egyiptomi múmiákat zellerből és lótuszvirágból font díszkoszorúkkal ékesítették. A görögök egyes atlétikai versenyek győzteseit nemcsak babérral, hanem olykor zellerfüzérrel is megkoszorúzták. Szelinon néven Homérosz Odüsszeiájában szerepel. A bájos Kirké zellerből készült itallal kínálta a tengereken bolyongó görög hajósokat.

Atlasz lányának, Kalüpszónak pedig a legkedveltebb főzeléknövénye volt. A római időkben a kertészkedés aranykorát élte Itáliában. Itt nemesítették ki az általunk ma is ismert három főfajtáját. A leggyakrabban használt gumós zeller, a halványzeller (rúdzeller, angol zeller, szárzeller) és a metélőzeller tehát római örökség. A zeller termesztésének fellendülése és elterjedése csak jóval későbbre, a 15-16. századra tehető.

Hazánkba, a hajdani Pannóniába először római telepesek hozták magukkal a zellergumót, s kezdték el termesztését. A 17. században jelent meg újra, de sok más növénnyel ellentétben nem a törökök hozták magukkal, hanem valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezt mutatja a neve is a német Sellerie szóra vezethető vissza, bár a franciák célerie-je közelebb áll hozzá.

A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat. Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a cukoranyagcseréjét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő, szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer.
W. D. Kelley rákmegelőző étrendjében egyharmad zellerlevet kever kétharmad sárgarépa levével. Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét is növeli.

Erősen hat a veseképződés és a köszvény megbetegedése ellen.
A különböző anyagcserezavarokban szenvedőknek nagy segítséget nyújthatnak a zeller gyökerében, magjában és levelében is megtalálható illóolajok, melyek több úton fejthetik ki jótékony hatásukat.
Az egyik megközelítés, hogy a vese által kiválasztott illóolajok a vesehám izgatásával fokozzák a vizelet mennyiségét, gátolják a kőképződést és elősegítik ezek ürülését. Növeli az eltávozott húgysav mennyiségét, ily módon csökkenti a köszvényes panaszokat is.
A köszvényes megbetegedés elleni másik út alapja, hogy a zeller olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek képesek eltávolítani a már fájó ízületekben is lerakódott húgysavakat. Ez a hatóanyag inkább a levelekben és a magvakban koncentrálódik.

(Forrás ITT)

Én azt is olvastam a zellerről, hogy kitűnő szer az idegrendszer nyugtatására, stabilizálására is. Például hiperaktív gyerekeknél figyelték meg nyugtató hatását.

Debreceni sertéskaraj turbósítva a'la duende

.

Azt hiszem mindenki ismeri ezt a klasszikus, főleg hidegtálakon viszontlátott sertéssültet. Általában elég rossz emlékeink vannak róla. Fűrészporos szárazság és hihetetlen ízetlenség jut eszünkbe a debreceni sertéskarajról. Sajnos. Pedig lehet ezt a sültet másképp is készíteni.

Vendégeim voltak az este és napközben nem igazán volt időm valami bonyolultabb étel elkészítésére. Ezért jutott eszembe a debreceni. Ezer éve nem készítettem már.

Ma azonban kicsit felturbózva tettem sütőbe. Nagyon finom lett. Karácsonyra is ajánlom, hiszen előre el lehet készíteni és mikor állítjuk össze a hidegtálat, csak föl kell szeletelni. Természetesen frissen, melegen is tökéletes és akkor sincs vele sok munka, mert a nagyját a sütő végzi helyettünk. Maga az előkészítés mindössze 10 perc, és mehet is puhulni-pironkodni a tűzfészekbe.

Hozzávalók 4 főre:


1,5 kg rövidkaraj (csontos),
1 szál parasztkolbász,
25 dkg bacon szalonna,
só,
2 evőkanálnyi színesbors,
1 mokkáskanálnyi egész köménymag,
mustár,
2 evőkanál zsír.

A karajt kicsontoztam, a csontot eltettem a fagyasztóba egy majdani húsleveshez. A húst megmostam, majd középen késsel felszúrtam. Mozsárban összetörtem durvára a borsot és a köménymagot. A karajt alaposan besóztam, nem csak kívül, de a lyukba is tettem, ahova aztán a kolbászt került. Ha egészben sütünk húst, mindig alaposan be kell sózni, ahol csak lehetséges. Nem csak a külső felületen. Ha nem kap elég sót, nagyon ízetlen tud lenni az egyben süt hús.

A sózás után alaposan bemustároztam, majd rászórtam a megtört borsot, köménymagot. Kevés olvadtabb zsírt is csurgattam a tetejére, aztán a bacon-nel körbetekertem.

Egy tepsit kizsíroztam, ráfektettem a szalonnás húst, a tetejére is kentem még egy kevés zsírt. Öntöttem alá 1 dl vizet is, ezt is kissé megsóztam és alufóliával teljesen légmentesen letakartam. Ha a párolódó hús gőze bennmarad a fólia alatt, akkor omlós, szaftos puha hús lesz a végeredmény.

Előmelegített sütőbe tettem, 3/4-es lángra. Egy óra 10 percig sütöttem a fólia alatt, aztán anélkül még körülbelül fél órát.

Cseppet sem volt száraz, és nagyon ízletes lett a végeredmény. Megtartom.

Ételdekorációk

Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

Panna cotta

Mivel ketten vagyunk, továbbra is a pohárkrémek és egyéb kis adagban is készíthető desszertek híve vagyok. És maradok is. Hogy őszinte legyek, ezerszer inkább választom ezeket a könnyű finomságokat, mint akármilyen "komoly" süteményt. Még mindig nem lettem hát sütirajongó... A kekszeket meg egyikünk sem eszi meg. Szóval maradnak ezek az egyszerű, és általában gyümölcsös finomságok.

A panna cotta nem más, mint tejpuding. Tejszínből és tejből készül, zselatinnal. Végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 dl tejszín (nem kávétejszín, hanem a rendes, zsírdús),

3 dl 3,6%-os zsírdús tej,

6,5 gramm Horváth Rozi féle zselatinpor,

2 púpos evőkanál vaníliás kristálycukor,

1 darabka vaníliarúd.

A díszítéshez:

1 és 1/2 dl víz,

0,5 dl meggyszörp,

1 csapott teáskanál zselatinpor,

gyümölcsök.

Két teásbögrét választottam formának. Az aljába tettem a gyümölcsöket - mandarint és aszalt vörösáfonyát - és ráöntöttem a zselatint. Betettem a fagyasztóba. Negyed óra alatt teljesen meg is kötött.

A tejszínt és a tejet föltettem főni a vaníliás cukorral és a vaníliarúddal. Mikor már kissé langyos volt, elkevertem benne a zselatint is. Csak forrásig főztem, vagyis addig, amikor épp elérni készült a forrpontot s le is zártam, a panna cotta el is készült, már a főzős része. Hidegvízfürdőbe tettem, s kevergettem, és mikor éppcsak langyosra hűlt, rátöttem a gyümölcsös zselére. Mikor a poharakban kihűlt, folpackot tettem a csészékre, és hűtőbe tettem egy éjszakára.

Tálalás előtt forróvízbe merítettem a csészéket kb. 15 másodpercre, aztán kistányérra borítottam. Készíthetjük kehelyben is, akkor nincs macera a kiborítással.

A panna cotta lényege, hogy intenzíven vaníliás legyen. A képen látszanak is a kis fekete vaníliamagok, amik kioldódtak a tejben.

Akkor finom, ha nem betonosan kemény, hanem kicsit lágy, remegős. Éppen ezért, mindenkinek magának érdemes kikísérletezni a zselatin mennyiségét, attól függően, milyen fajtát használ. Én azt sem szeretem, ha túlontúl lágy, de azt sem, ha nagyon masszív, ezért a Horváth Rozi zselatinporból az én tökéletes panna cottámhoz minden deciliter tejhez 1,25 gramm zselatint szoktam számolni, ez a szorzóm.

A díszítés elhagyható, anélkül is tökéletes. Tálalhatjuk mellétett gyümölcskompóttal, vagy bármilyen gyümölcsöntettel, karamellöntettel, csokiöntettel.

Csirkemellcsíkok prószában

A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...

(egy megtörtént eset Söjtörön)

Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)

A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.

Sonkás céklaleves

Ma egy nagyon izgalmas és finom céklalevest főztem. Ez sem debütálás, már régóta szerepel az étlapunkon, mert nagyon-nagyon finom. Még a Planétásban találtam anno. Igazi gazdag, tartalmas, vitamindús téli leves.

Hozzávalók 6-8 főre:

70 dkg csirkeaprólék,

40 dkg füstölt parasztsonka,
2 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 akkora darab zeller mint a vöröshagyma,
3 evőkanálnyi olaj,
só,
egész bors,
2-3 babérlevél,
0,5 kg kész céklasaláta,
2 dl céklasalátalé,
1 púpos teáskanál reszelt torma,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
esetleg egy pici cukor vagy ecet.

A csirkeaprólék bármi lehet. Nekem most volt itthon hozzá csirkemellcsont, farhát, 4 darab csirkenyak, és 5 darab csirke felsőcomb.

A vöröshagymát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darabolt aprólékot is és együtt sütöttem pár percig - míg a hús kifehéredett. Aztán felöntöttem vízzel és hozzáadtam a fűszereket is: sót, egész borsot, babérleveleket; valamint a karikákra vágott leveszöldséget és a kis kockákra vágott sonkát is. Hagytam főni lassú tűzön 2 órát. Közben a céklát csíkokra vágtam, a lisztet pedig kikevertem a tejföllel csomómentesre.

Két óra elteltével aztán a húsokat kivettem egy nagy tálba és hagytam hogy kicsit kihűljenek.

A céklát a levével együtt beletettem a levesbe. Eszméletlen színe lett! Muszáj volt lefotóznom, mielőtt a tejföl belekerült. Mint a folyékony rubin, gyönyörű. Míg a képeket csináltam, a hús is lehűlt kissé, így már le tudtam szedni a húst a csontokról. A húsdarabokat is visszatettem a lébe, és egy nagy teáskanál reszelt tormakrémet is adtam az egészhez.

Forraltam így 10 percig, aztán behabartam a levest és újraforrás után pár perccel késznek nyilvánítottam.

Kóstolni kell mindenképpen, mert vagy cukor, vagy ecet kellhet bele. Attól függ, hogyan volt készítve a céklasaláta. Én készen vettem a piacon és nagyon édes volt. Így az én levesembe még egy kevés ecet került a végén.

Isteni, valami mesés-finom! azoknak is egészen bátran merem ajánlani, akik egyébként nem nagy céklarajongók. Ez a leves szerintem még nekik is ízlene.