Grillázsos piskótatekercs

Higgy akkor is, mikor úgy hiszed, hogy nincs hited.

                                                                                                                                                     

Most két dolog találkozott össze. Egy régóta megvalósítandó recept, és a rengeteg vaj a hűtőmben. Még húsvét előtt vettem, gondolván akkor: sütök sok finomságot, és kell. Aztán a sütik elmaradtak, a rengeteg vaj pedig maradt. Elfelejtettem betenni őket a fagyasztóba.

A receptet pedig Lucifertől kaptam anno. Szerintem nem egészen olyanra sikeredett, amilyenre kellett volna. Azt hiszem, a gáztepsi méretek sem egyformák. Az enyém a nagyobbik méret - legközelebb hat vagy hét tojásból kell készítenem a piskótatésztát. A krém ugyanis nagyon tömény, kell hozzá a több tészta. Majd legközelebb. Mert lesz legközelebb. Mert nagyon finom a sütemény. Amúgy is grillázsrajongó vagyok, és maradt is a most készített mennyiségből bőven, direkt többet csináltam.

A receptet úgy közlöm, ahogy Lucifer, illetve a nagynéni leírta.

„Grillás süti:

5 tojás sárgája, 5 evőkanál cukrot habosra kikeverni, lassan egy evőkanál finom kakaót belekeverni. A nagy gáztepsit jól kivajazni, kilisztezni. Az 5 evőkanál lisztbe ½ sütőport belekeverni. Az 5 tojás fehérjébe 2 evőkanál vizet tenni és kemény habbá verni. Az egészet összeállítani és a tepsibe szépen kiegyengetni. Először felső, majd alsó lángon vigyázva puhára sütni. Utána ruhára felcsavarni.

Krém: 3 egész tojást, 6 evőkanál cukrot, 2 evőkanál lisztet habosra kikeverni, 6-8 evőkanál tejjel felhígítani és kis lángon krémmé főzni, állandóan keverni, hogy sima legyen. Ha már sűrűnek látszik levesszük és keverjük, ha már nem forró, lassan belekeverünk 30 deka vajat és 3 db Oetker vaníliás cukrot. A tortalapot a deszkán kiengedni, kiegyengetni és a krémmel megtölteni, vigyázz a krém 1/3 részét a tetejére kenni.

Grillás: 20 dkg cukrot megpirítunk, 15 dkg darált diót egy kicsit vele pirítunk, ezt vajjal erősen kikent rántotta sütőben készítjük, ha kihűlt darabokra törjük és a tésztát a grillással bevonjuk.”

Én annyit módosítottam csak - mivel eszméletlen szeretem a grillázst -, hogy mikor megkentem a piskótalapot a krémmel, utána még megszórtam egy kevés grillázzsal, és úgy tekertem fel. Szóval az én sütimnek a közepében is van grillázs. A grillázs törését nagyon szeretett mozsaramban sikerült megoldani - a robotgép nem darálta le. Így kisebb darabonként törtem meg, a mozsárban nagyon egyszerűen és gyorsan ment a dolog.

Ha több tojással készítjük, akkor is ugyanez a tészta. Csak mindig annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell, amennyi a tojások száma.

Nagyon finom. Pont nekem való. És köszönöm a receptet! :)

VKF XXIV.: Carlo Alessi, Fortuna és én

*


A történet egészen friss. Mai.
Vasárnap - szokásomhoz híven - bolhapiacoztam délelőtt. Ott akadtam Carlo Alessi híres citrusprésére. Próbáltam a neten megkeresni, mikor is alkotta ezt a fantasztikus tárgyat, de nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, ami pedig nem túl erős. Ha jól rémlik, ez a citrusprés anno nagyon elhíresült, díjakat is nyert vele. Mikor először megláttam egy újságban, rögtön beleszerettem - lenyűgözött a formájában valami. Talán hogy olyan egyszerű, mégis valahogy figyelemfelkeltő. És hát a citrommániámról azt hiszem, nem kell újabb szót vesztegetnem...
Kérdem az árust: mennyi? Mondja 500 forint. Nézegettem, nézegettem, aztán visszaadtam. Azt mondja: mennyiért vinné el? Mondom 300-ért. Azt mondja: Jó. Mondom: jó. És az üzlet nyélbe is üttetett! :)



Nagyon szeretem a bolhapiacot. Rengeteg konyhai tárgyam, eszközöm származik onnan. A fotókon látható tányérak, poharak nagy része, a tálalótáljaim szinte összese, a klassz konyhai robotgépem, a kenyérpirítóm, a fonott kosaraim... azt hiszem, reggelig sem érnék a végére, ha mind felsorolnám. És ezek csak a tárgyak. De ott van még a bolhászás öröme: a rábukkanás csodája, a "jééé, ezer éve ilyet kerestem" döbbenete. Az alkudozás játéka. A barátokkal, ismerősökkel való találkozások rövid-hosszabb csevelyei, az együtt megivott sör hűvössége a piaci kocsma könyöklőjénél - miközben csak nézi az ember lánya a hömpölygő áradatot, a vidáman nevető arcokat, a kutyák türelmetlen de parancsteljesítő gazdilábánálüléseit, a gyerekek szaladgálását.
A piac emberi. Közeli. Hangulata van.

Ételt így most nem prezentálok a vadiúj citromfacsarómhoz, inkább csak idelinkelem a blogon találhatóakat. Ezekből lehet válogatni:

citromos joghurttorta,
kókuszos-citromos görög süti,
torta al limone,
citromos spagetti,
citromos csirkecomb,
fish and chips mediterrán módra,
az avocadoról és a quacamole,
és temészetesen a LIMONÁDÉ!


Amiért még ezt a tárgyat választottam, az az, hogy szerettem volna én is dizájntervező lenni. De csak megvalósulatlan álom maradt. Sokszor szörnyülködöm azon, hogy miért nem alkalmaznak több kreatív embert a gyártóknál. Hiszen ugyanabból az alapanyagból lehet csinálni kétségbeejtően ronda tárgyakat és használati eszközöket is, és lehet csinálni nagyon szépeket, szemetgyönyörködtetőket is. Ugyanannyiba kerül. Akkor miért van olyan sok ronda tárgy körülöttünk? Nem értem. Már húsz éve sem értettem, most sem. Külföldön más a helyzet. Talán nálunk a coccializmus nem várt mellékhatása volt. Majd megkérdezem orvosomat, gyógyszerészemet. Ja. Persze, az én vagyok...

Egyetlen régi konyhai tárgyam van, őrzöm is, használom is. A nagymamám aludttejes nagy bögréje. Valahányszor előveszem, látom a nagyit magam előtt.




Imádta a kultúrát - nálunk így mondják, máshol írónak -, és pont anyuék lakása alatt volt egy kis tejbolt. Mindennap leküldött bennünket egy liter kultúráért. Vajas kiflivel ette. Én is nagyon szeretem, és nyáron nagyon sokszor iszom én is - behűtve felségesen finom és üdítő ital.
Szeretem ezt a bögrét.

A modern és a régi. Nálam, bennem jól megférnek együtt.




Utóirat Trinitynek:
A kedvenc tálam. Szárított csilit tartok benne, mert sokat fogyasztunk százon belőle. Mindig az étkezőasztalon van, elérhető közelségben.
(Erről írtam a hozzászólásoknál.)

Lazac finomfüves mártással

Minden embernek arra kell törekednie,
hogy még halála előtt megtudja,
mitől menekül, hová menekül és miért.

                                                                                                   (James Thurber)

A lazacot nagyon szeretem, az egyik legfinomabb halfajta. Egyre kell vigyázni a sütésénél: nem szabad túlsütni, mert akkor száraz lesz. Ha éppen eltaláljuk a sütési időt, akkor viszont nagyon zamatos és szaftos tud lenni.

Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet lazac (mérettől és étvágytól füddően),

só,

1 teáskanálnyi olívaolaj,

2-3 dkg vaj.

A mártáshoz:

5 dkg vaj,

2 csapott evőkanál liszt,

5-6 dl tej,

1 dl tejszín,

5 dkg juhtúró,

pár csepp citromlé,

só,

friss zöldfűszerek, ezek lehetenek:

petrezselyem, újhagyma zöld szára, tárkony, kapor, kakukkfű, citromfű.

Az én változatomban petrezselyemzöld, tárkony és újhagymazöldje van, mert még csak a tárkonyom nőtt ki, és a piacon pedig be tudtam szerezni a másik kettőt. De nagyon finom kaporral is, citromfűvel is, kakukkfűvel is. Háromfélét válasszunk bele, azt a hármat, ami elérhető, kapható, vagy van otthon, vagy amihez épp hangulatunk van.

Először a mártást készítettem el: a vajon a lisztet kicsit átpirítottam, aztán apránként de folyamatosan kevergetve tejjel felengedtem, mártás sűrűségűre. Adtam bele kevés tejszínt is, és a juhtúrót. Míg ezek kicsit összerotyogtak és a brinza is elolvadt a mártásban, addig összevágtam a zöldfűszereket. Ezeket is a mártásba kevertem, kóstoltam és kevés citromlét is csepegtettem bele. Kóstoljuk meg mindenképpen, hogy a só és a citromosság pikánsan jó ízt alkosson a zöldfűszerekkel és a juhtúróval.

Mikor kész volt a mártás, egy teflonserpenyőbe 1 teáskanálnyi olívaolajat és némi vajat olvasztottam, és mikor kellően forró lett a zsiradék, beletettem a húsz perccel korábban besózott halszeleteket. Közepes lángon sütöttem addig, míg a szeletek kicsit több mint félénél nagyobb vastagságban átsültek. Ez látszik az oldalánál, a tetejénél is, elkezd kifehéredni. Ekkor megfordítottam a szeleteket és készre sütöttem. Nem volt több, mint 5 perc. A vaj elég forró legyen - ne égen, csak legyen sütésre alkalmas a hőfoka -, mert ha nem az, leragadhatnak a szeletek. Viszont ha kellő hőmérsékletű olajba tesszük, akkor nem, akkor egyből összekapja a hő a rostokat és így a nedvesség a halhúsban marad. Ez igaz egyébként a hirtelen sült húsokra is.

Nagyon gyors, egyszerű és egészséges - és nem utolsó sorban isteni finom étel.

Azzal a bizonyos hasselbach burgonyával tálaltam. Anya főztjei között láttam először, pedig állítólag most nagy divat. Mindenesetre, tényleg finom így a burgonya. Egy órával az étel készítése előtt tegyük sütőbe. Hámozzuk meg, vagdaljuk be - de az alját hagyjuk egyben. Sózzuk, vajat és olívaolajat tegyünk rá. Én kevés vizet is öntöttem a tepsibe a krumplik alá és fóliával lefedtem 1/2 órára, majd fólia nélkül sütöttem készre. Sajnos az én sütőm nem valami jó. Alul minden megég, a teteje meg mindennek sületlen. Ez van.... :))