Fish and chips - mediterrán módra

,A  túlságosan tiszta vízben nincsen hal."

                                                                                                                        (Caj Ken-tan)

Volt egy kibontott fél doboznyi hámozott paradicsomom a hűtőben, el kellett használni. Ez a recept azt hiszem, talán göröghonból való. Igazi mediterrán íze van.

Hozzávalók így télen 4 főre:
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
12-14 db közepes burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 citrom,
1 teáskanál szárított oregano,
só,
frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi kristálycukor,
3-4 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyákat alapos mosás után hajában előfőztem, fölforrással együtt úgy fél órát. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, hogy kicsit lehűljön, majd megtisztítottam és vékony karikákra vágtam egy nagy tálba. A hagymát is negyedkarikákra vágtam, a citromot pedig alaposan megmostam és a felét karikáztam, aztán a gerezdek mentén kis darabokra vágtam, bele a tálba. A paradicsomokat is apróra vágtam, a levébe belekevertem a cukrot, és azt is a burgonyához adtam. Nyáron véleményem szerint nem kell bele cukor, mert az édes kerti paradicsom nem annyira fanyar, mint a konzerv. Az egészet sóztam, borsoztam, oreganót és olívaolajat csurgattam hozzá. (Nyáron természetesen ha van friss oreganónk, azzal készítsük.) Mindezt jól összekevertem, és egy jénai tálba tettem. Egy fél deci vizet is öntöttem alá, majd fóliával letakarva előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Fél órát hagytam a gőzben, aztán levettem a takarót róla, és hagytam hogy kicsit megpiruljon.
Sózott, lisztbe forgatott halat sütöttem hozzá.

Figyelem! Aki nem rajong a kesernyés ízért, az hámozza meg a citromot úgy, hogy a fehér részt teljesen vágja le. Én szeretem, úgyhogy héjastul használom mindig a citromot.

VKF XXIV.: Carlo Alessi, Fortuna és én

*


A történet egészen friss. Mai.
Vasárnap - szokásomhoz híven - bolhapiacoztam délelőtt. Ott akadtam Carlo Alessi híres citrusprésére. Próbáltam a neten megkeresni, mikor is alkotta ezt a fantasztikus tárgyat, de nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, ami pedig nem túl erős. Ha jól rémlik, ez a citrusprés anno nagyon elhíresült, díjakat is nyert vele. Mikor először megláttam egy újságban, rögtön beleszerettem - lenyűgözött a formájában valami. Talán hogy olyan egyszerű, mégis valahogy figyelemfelkeltő. És hát a citrommániámról azt hiszem, nem kell újabb szót vesztegetnem...
Kérdem az árust: mennyi? Mondja 500 forint. Nézegettem, nézegettem, aztán visszaadtam. Azt mondja: mennyiért vinné el? Mondom 300-ért. Azt mondja: Jó. Mondom: jó. És az üzlet nyélbe is üttetett! :)



Nagyon szeretem a bolhapiacot. Rengeteg konyhai tárgyam, eszközöm származik onnan. A fotókon látható tányérak, poharak nagy része, a tálalótáljaim szinte összese, a klassz konyhai robotgépem, a kenyérpirítóm, a fonott kosaraim... azt hiszem, reggelig sem érnék a végére, ha mind felsorolnám. És ezek csak a tárgyak. De ott van még a bolhászás öröme: a rábukkanás csodája, a "jééé, ezer éve ilyet kerestem" döbbenete. Az alkudozás játéka. A barátokkal, ismerősökkel való találkozások rövid-hosszabb csevelyei, az együtt megivott sör hűvössége a piaci kocsma könyöklőjénél - miközben csak nézi az ember lánya a hömpölygő áradatot, a vidáman nevető arcokat, a kutyák türelmetlen de parancsteljesítő gazdilábánálüléseit, a gyerekek szaladgálását.
A piac emberi. Közeli. Hangulata van.

Ételt így most nem prezentálok a vadiúj citromfacsarómhoz, inkább csak idelinkelem a blogon találhatóakat. Ezekből lehet válogatni:

citromos joghurttorta,
kókuszos-citromos görög süti,
torta al limone,
citromos spagetti,
citromos csirkecomb,
fish and chips mediterrán módra,
az avocadoról és a quacamole,
és temészetesen a LIMONÁDÉ!


Amiért még ezt a tárgyat választottam, az az, hogy szerettem volna én is dizájntervező lenni. De csak megvalósulatlan álom maradt. Sokszor szörnyülködöm azon, hogy miért nem alkalmaznak több kreatív embert a gyártóknál. Hiszen ugyanabból az alapanyagból lehet csinálni kétségbeejtően ronda tárgyakat és használati eszközöket is, és lehet csinálni nagyon szépeket, szemetgyönyörködtetőket is. Ugyanannyiba kerül. Akkor miért van olyan sok ronda tárgy körülöttünk? Nem értem. Már húsz éve sem értettem, most sem. Külföldön más a helyzet. Talán nálunk a coccializmus nem várt mellékhatása volt. Majd megkérdezem orvosomat, gyógyszerészemet. Ja. Persze, az én vagyok...

Egyetlen régi konyhai tárgyam van, őrzöm is, használom is. A nagymamám aludttejes nagy bögréje. Valahányszor előveszem, látom a nagyit magam előtt.




Imádta a kultúrát - nálunk így mondják, máshol írónak -, és pont anyuék lakása alatt volt egy kis tejbolt. Mindennap leküldött bennünket egy liter kultúráért. Vajas kiflivel ette. Én is nagyon szeretem, és nyáron nagyon sokszor iszom én is - behűtve felségesen finom és üdítő ital.
Szeretem ezt a bögrét.

A modern és a régi. Nálam, bennem jól megférnek együtt.




Utóirat Trinitynek:
A kedvenc tálam. Szárított csilit tartok benne, mert sokat fogyasztunk százon belőle. Mindig az étkezőasztalon van, elérhető közelségben.
(Erről írtam a hozzászólásoknál.)