Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
(Dante: Isteni színjáték, Pokol)
Palócprovance-nak köszönhető ez a muffin. Tegnap megláttam nála, és nagyon megtetszett - ráadásul volt is 30 dekányi friss meggy a hűtőben. Tehát variáltam az ő receptjén, de a feketeerdő karakter megmaradt. Hálám örökké üldözni fogja. :)
Van egy alapreceptem, azt szoktam használni. Harmadoltam a mennyiséget, így is 18 darab lett belőle.
Hozzávalók:
1 bögre liszt,
1 tojás,
1 sütőpor,
1 csapott evőkanál kakaópor,
1 csipet só,
5-6 evőkanál porcukor,
10 dkg vaj,
3/4 - 1 bögre tej,
30 dkg meggy (magozatlanul),
8-10 dkg étcsokoládé.
A meggyet megmostam, leszáraztam és kimagoztam. De úgy, hogy félbe is vettem a szemeket. A csokit apróbb kockákra vágtam késsel.
A lisztet, sót, sütőport, kakaóport, porcukrot egy nagyobb tálban alaposan összekevertem. Hozzáadtam a tojást, a felolvasztott vajat és a tejet is, és habverővel jól eldolgoztam. (Érdemes megkóstolni a tésztát, mert ha nagyon keserűcsoki darabokat teszünk bele, édesebbnek kell lennie az alaptésztának. Szóval kóstoljunk.) A vajból egy keveset hagytam, megkenni a papírokat. Majd belekevertem a csokidarabokat és a meggyszemeket.
A kosárkákat 3/4-ig töltöttem a masszával és 3/4-es sütőben 15-20 percig sütöttem. Inkább 20 perc. A tűpróba itt nem játszik, mert a csoki felolvad sülés közben.
Nagyon finom, nagyon feketeerdős. Tele van tömény csokidarabokkal és meggyel. Isteni! Tejszínhabbal kínáljuk!
Egész évben készíthető, mert meggybefőttel, vagy lecukrozott meggyel is ugyanilyen finom.