Spenótos pogácsa

A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.

(Müller Péter)

Régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt kedvem. És pogácsát is régen sütöttem... És milyen jól tettem, hogy sütöttem. Sógornőmék átjöttek este, és a finom bor mellé kitűnő borkorcsojának bizonyult. Csak fogyott, fogyott... :) Nagyon ízlett nekik.

Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt,
3 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 mokkáskanál só,
kb. 3 dl langyos tej,
3 dkg vaj.
A töltelékhez:
2 nagyobbacska kupóc spenót,
5 dkg feta sajt,
5 dkg trappista sajt,
1 evőkanálnyi tejföl,
1 evőkanál olívaolaj,
só,
őrölt bors,
1 csokor újhagyma zöld szára,
1 pici gerezd fokhagyma.

A tejet meglangyosítottam és az élesztőt a cukorral elkevertem benne. A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Hozzáadtam az élesztős tejet és a felolvasztott vajat és összedolgoztam. Lágy, de rugalmas tésztája legyen. Mikor már szép sima és fényes volt a tészta, alá- és föléliszteztem és letakrtam a tálat. Hagytam kelni egy órát.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A leveleket forrásban lévő vízbe dobtem 2 percre majd leszűrtem, hideg folyó vízzel átöblítettem hogy lehűljön, aztán jól kinyomkodtam. Robotgépbe tettem a zöldhagymaszárakkal, fetával, olívával, reszelt sajttal együtt. Ledaráltam. Tejfölt kevertem még hozzá, hogy krémesebb legyen, sóztam, borsoztam, kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá.
Amikor a tészta megkelt, három gombócba gyúrtam és még hagytam kelni 10 percig. Az első gombócot vékonyra nyújtottam, elvágtam két hosszú darabra és mindkét darabot megkentem a töltelékkel. Feltekertem, megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal (nem minden adagot, mert van aki nem szeretni nálunk), és háromszögeket vágtam belőle. Vajazott tepsibe helyeztem és hagytam még 10 percig kelni, aztán forró sütőben megsütöttem.
Minden gombóccal így jártam el.




Tulajdonképpen a három lapot egymásra is rakhattam volna, köztük a töltelékkel és klasszikus pogácsaformára is szaggathattam volna, vagy kockákra is vághattam volna. Most ilyen kis háromszögekhez volt kedvem.
Bor vagy sör mellé kitűnő ropogtatnivaló.

Cseresznyés-diós töltött dagadó

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

(Paul Gauguin)

Vettem délelőtt a piacon egy kicsi dagadót. Aztán úgy jártam, hogy semmi sem volt itthon, ami tölteléknek való lett volna. Legalábbis, a klasszikus értelemben. Nézegettem a hűtőt - semmi. A spájzot - semmi. Aztán a cseresznyés kosárkára esett a pillantásom. Ez az, gondoltam! Kicsit vad, kicsit szokatlan, de jó lehet... Az is lett, egészen fantasztikus finomság sikeredett ebből a meglepő és fura ötletemből.

Hozzávalók:

1 kisebb dagadó,

10 dkg darált hús,

1 zsömle,

1 félmaréknyi cseresznye kimagozva,

félmaréknyi dió,

1 tojás,

só,

2 késhagynyi őrölt fahéj,

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,

1 teáskanál balzsamecet,

1/2 gerezd fokhagyma,

2-3 dkg vaj,

1 teáskanál olaj.

A dagadó nagyon vékony végéről levágtam körülbelül egy 10 dkg-nyi darabot és robotgépben finomra daráltam. Aztán a húst óvatosan felszúrtam és ahol kellett varrtam, hogy a töltelék majd ne follyon ki. Csak a szélesebbik végén hagytam egy kézfejnyi nyílást. A húst be is sóztam.

A zsömlét vízbe áztattam, majd mikor bepuhult, kinyomtam és a darált húshoz adtam a tojással, fűszerekkel, balzsamecettel, cseresznyével és diódarabokkal együtt. A diót nem vágtam, úgy ahogy megtisztítva nagy darabokban volt, úgy adtam a töltelékhez. Jól elkevertem a tölteléket aztán betöltöttem a dagadóba, és a még szabadon maradt nyílást is bevarrtam. Egy jénai tálat kivajaztam, kevés olajat is tettem hozzá, erre fektettem a húst. A tetejére is vajat kentem és körülbelül 2 dl vizet aláöntöttem. Alufóliával lefedtem és forró sütőbe tettem. Egy órát sült fólia alatt, aztán anélkül, de már kicsit kisebb lángon. Mikor szép piros lett, kivettem a sütőből.

Hagytam 20 percet állni, mielőtt szeleteltem.

Szokatlan, de nagyon-nagyon finom. Melegen is, hidegen is kitűnő - hidegtálakra is fantasztikus. Ízre is, látványra is. Fűszerként ami még illene a töltelékhez: a csillagánizs, a kardamommag, a gyömbér.

Jégkása forró napokra

Riasztó csend szakadt ránk. Csendesen fütyült a szél, majd egy magányos kutya távoli ugatása ütötte meg a fülem.

- Hallgassátok csak azt az ugatást - folytatta don Juan. - A mi szeretett Földünk így siet a segítségemre, hogy elmondhassam, ami még hátra van. Ez az ugatás a legszomorúbb a világon, amit ember hallhat.

Hallgattunk. Annak a magányos kutyának oly bánatos volt az ugatása, és oly átható körülöttünk a csendesség, hogy fizikailag fájdalmasan hasított belém. A saját életemre kellett gondolnom, hogy nem tudom, hová menjek és mit tegyek.

- A kutya ugatásában az ember szólal meg - mondta don Juan. - Délről hallatszik, a völgy egy házából. Egy ember kiáltozik a kutyáján át, minthogy társak a rabszolgaságban egy életen át, és az unalom sajog benne. A halálhoz esdekel, hogy szabadítsa meg végre tompa és sivár élete láncaitól.

Mélyen megérintettek don Juan szavai. Úgy éreztem, egyenesen hozzám szól.

- Az az ugatás és a magány az emberek érzéseiről beszél - folytatta. - Emberek, akik számára az egész életük olyan, mint egy vasárnap délután; egy nem kifejezetten nyomorúságos, de meglehetősen forró, poros és nyomasztó délután. Jó sokat izzadnak és fontoskodnak. Nem tudják, hová menjenek, mihez kezdjenek. A délután csak a kisszerű bosszúságok és az unalom emlékét hagyja maga után, aztán hirtelen véget ér; máris itt az éjszaka.

Felidézett egy tőlem hallott történetet, egy hetvenkét éves emberről, aki elpanaszolta, hogy úgy elröppent az élete, mintha tegnap még gyerek lett volna. Az öregember azt mondta: emlékszem a pizsamámra, amit tíz éves koromban viseltem. mintha egyetlen nap múlt volna csak el! Hova tűnt az a sok esztendő?

- Itt az ellenszer, ami elpusztítja a mérget - mondta don Juan, és megsimogatta a földet. - Nem a varázslók magyarázata szabadítja fel a szellemet. Nézzetek magatokra. Megkaptátok a varázslók magyarázatát, és nem érzitek a különbséget. Magányosabbak vagytok, mint valaha; mert a rendületlen szeretet nélkül a lény iránt, aki menedéket nyújt nektek, magány az egyedüllét.

- Csak e tündöklő lény iránt érzett szeretet adhat szabadságot a harcos szellemének; a szabadság pedig öröm, gazdagság és bőség. Ez a lecke maradt az utolsó pillanatra, a végső egyedüllét percére, amikor az ember szembenéz a halálával és az egyedüllétével. Mert csak ilyenkor nyer értelmet.

(Castaneda: Mesék az erőről)

Nohát. Ez is egy nem-recept. :)
Biztosan mindenki ismeri a strandokon és fagyisoknál kapható jégkását. Én személy szerint nagyon szeretem...
Ez most ribizliből készült - de málnából, meggyből, narancsból, citromból is finom.

A gyümölcsöt megmostam és le sem száraztam. Csak összetörtem, majd elkevertem porcukorral - ízlés szerint. Aztán egyből átpaszíroztam szitán és vízzel higítottam kissé. Majd a fagyasztóba tettem és időnként megkevergettem. Akinek olyan robotgépe vagy turmixa van, amelyik tud jégkását készíteni, annak nem kell kevergetni sem, csak jégkockatartóban fagyasztani le a gyümölcslét. A gép aztán majd összetöri.
Mennyei - 1000 %-os gyümölcsíz! :)

*