Luca napi szerelem-varázslások

 .

Ma van Luca napja. Ehhez a naphoz eleinknek nagyon sok hiedelme kötődött. Főképpen szerelmi- és termékenységvarázslatok, időjárás előrejelző varázslatok, haláljelző varázslatok kötődnek Luca napjához.
A Luca néve gyökere a lux - fény szó. Az év legsötétebb napja a Gergely naptár óta.

De nem is írok róla többet. Hoztam viszont kedves Lányok és Asszonyok egy jó előadást, ami a szerelem-varázslásokról szól. Akinek még nincs lélekpárja, jól figyeljen! :)


Molnár V. József: Szerelem-varázslás.

(A Tiszta Hangok rádió felvétele.)

Garnélás kosárkák

.

Nem küldtem rátok mást,

Csak angyalokat.

                                      (N. D. Walsh: Beszélgetések Istennel)
 

Egy látványos előétel vagy svédasztalra való falatkák - akár karácsonyra, akár szilveszterre. A Kifőztük Karácsony adománygyűjtő különszámába készítettem. És még mindig lehet adományozni, még tart az akció!

Hozzávalók 16-17 kosárkához:
A tésztához:
18 dkg liszt,
6 dkg vaj,
1/2 mokkáskanál só,
1 púpos, nagy evőkanál 20%-os tejföl,

1 tojás sárgája.

A kenéshez:
3 dkg olvasztott vaj.
A tartármártáshoz:
1 egész tojás,
2 dl olaj,
1 kisebb citrom leve,
1 teáskanál kristálycukor,
1 mokkáskanál só,
2 teáskanálnyi mustár,
kevés frissen őrölt bors,
1/2 csokor kapor,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
2 normál (nem púpos) evőkanálnyi mascarpone,
1 púpos evőkanál kapribogyó.
A tetejére: 

1 és 1/2 zacskó fagyasztott koktélrák vagy
1 és 1/2 zacskó fagyasztott óriásgarnéla,
só,
2 evőkanál olívaolaj,
1 vékony gerezd citrom leve.
A díszítéshez:
zöldcitrom,
a kaporcsokor másik fele,
kapribogyók.

 
A lisztet egy tálba szitáljuk és elkeverjük a sóval. Hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat, a tojás sárgáját és a hideg tejfölt. Gyorsan összedolgozzuk a tésztát. Nem kell sokat babusgatni, csak álljon rendesen össze. Ezután folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tartármártást. Közben a sütőt is begyújtjuk.
A tartár is pillanatok alatt elkészül. Üssük a tojást egy 7 dl-es dunsztosüvegbe. Tegyük hozzá a mustárt, a cukrot, a sót, a borsot, az átszűrt citromlét, az olajat. Fogjuk a botmixert és beletesszük azt is az üvegbe, le, egészen az aljáig. Beindítjuk és ámulva nézzük, hogyan készül el 15 másodperc alatt a tökéletes, nagyon masszívan krémes mártás. Voila, ennyi volt! Most adjuk hozzá a két evőkanál mascarponét. Turmixoljuk azt is bele. Kóstoljuk meg, mert lehet hogy valamit korrigálni kell - citromlé, só vagy cukor kellhet még bele - a szánk íze szerint. A kaporcsokor nagyobb részét aprítsuk finomra és keverjük a mártásba. A fokhagymát finomreszelőn reszeljük le, azt is keverjük a tartárba, csakúgy mint a kapribogyókat.
Tegyük hűtőszekrénybe felhasználásig.

A tésztát kissé lisztezett deszkán nyújtsuk ki olyan 4-5 miliméter vastagra. Egy fánkszaggatóval vágjunk köröket belőle. A kis kosárkákat olvasztott vajjal alaposan kenjük ki egy kenőecset segítségével. Majd a tésztakorongokat lapogassuk a formákba. Az aljáig egészen nyomkodjuk bele és a széleken is jól nyomkodjuk oda a formához. A maradékot, ami a tetején túllóg, késsel vágjuk le. A kis formákat helyezzük a nagy gáztepsire és 5-ös fokozaton süssük 20-25 percig. Míg szép, nagyon halvány narancsos-barnás sült árnyalatot nem kap.
A recept tökéletes apró koktélrákokkal is, de én most csak óriásgarnélát kaptam. Pont méretes egyébként, minden kosárkára elég egy-egy darab. Ha koktélrákból készítjük, akkor persze több darabot tegyünk a tartár tetejére.
A rákokat felengedjük hideg vízben. Szűrőkanálban átmossuk, majd lecsepegtetjük. Besózzuk és meglocsoljuk citromlével is. Serpenyőben olívaolajat hevítünk és közepes-majdnem erős lángon mindkét oldalukat 4-4 percig sütjük. A rákok süljenek át teljesen.
Főzhetjük is - forrásban lévő sós vízben 4-5 percig. De szerintem sütve ízletesebb.
Sütés után a rákokat még meglocsolhatjuk kevés citromlével. A rákokat is tartsuk hűtőben tálalásig.

Ebben az előételben az a jó, hogy elő tudjuk készíteni és csak a tálalás előtt szükséges összerakni.
Minden kosárkába teszünk 1/2 evőkanálnyi tartárt - ne túl sokat mert a rák és a díszítés kiszorítja kissé. A tetejére helyezünk egy-egy óriásgarnélát, vagy több darab koktélrákot, díszítjük kis darab zöldcitrommal (a héját alaposan forróvízben mossuk meg), kapribogyóval és kaporral.

Ha nem kapnánk friss kaprot, a recept szárított kaporral is működik, de akkor petrezselyemlevéllel díszítsük a tetejét.

Diós-mákos zserbó

.

Minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik:
Mit tenne most a szeretet?

(N. D. Walsch: Beszélgetések Istennel - részlet)

Gyorsan le kell írnom, mert elfelejtem a mennyiségeket.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsihez:
a tésztához:
30 dkg liszt,
1 tojás sárgája,
1 csapottabb evőkanál kristálycukor,
2 dkg élesztő,
1/2 mokkáskanál sütőpor,
12 dkg zsír vagy ugyanennyi vaj,
1 dl tej,
1 csipet só.
A töltelékhez:
1 félliteres üvegnyi sárgabarack lekvár,
15 dkg darált dió,
10 dkg porcukor,
15 dkg darált mák,
10 dkg porcukor.
A mázhoz:
15 dkg kristálycukor,
5 dkg kakaópor,
10 dkg vaj,
1 dl víz.


Az épp csak langyos tejben elkevertem a cukrot, az élesztőt és a tojás sárgáját. A lisztet elkevertem a sóval és a sütőporral, majd elmorzsoltam a vajjal. Hozzáöntöttem a tejes keveréket és összegyúrtam a tésztát. Nem kell sokat dolgozni rajta, csak álljon össze. Öt egyenlő részre osztottam.
Ledaráltam a mákot, a diót és mindkettőt összekevertem 10-10 dkg porcukorral. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, kissé ki is vajaztam. Az első darab tésztát a tepsi formájára és méretére kinyújtottam. A zserbónál fontos, hogy jó vékony legyen a tészta. Beletettem a tepsibe, megkentem jó bőven lekvárral (ne sajnáljuk), megszórtam a cukros mák felével. Újabb tésztadarabot nyújtottam, tepsibe tettem, megkentem lekvárral, megszórtam a diós keverék felével. Ezt még egyszer megcsináltam, vagyis lett két mákos és két diós réteg. A tetejére került az ötödik lap. Letakartam és hagytam kelni fél órát (ezt kifelejtettem, majd legközelebb), aztán a tetejét megszurkáltam villával, hogy ne púposodjon fel. Közepes lángon 30-40 percig sütöttem. Hagytam kihűlni, aztán egy nagy tálcát rátettem a tetejére és átfordítottam az egészet. Így az alsó, sima lap került felülre. Levettem róla a sütőpapírt is. Aztán fölforraltam a vizet a kakaóporral és a cukorral, pár percig hagytam jól buzogni, majd levettem a lángról. Ekkor kevertem bele a vajat is. Mikor már már annyira lehűlt, hogy olyan épp-csak folyós lett, ráöntöttem a zserbóra.

A díszítést nem így akartam... kisebb csillagok kellettek volna és ha lett volna türelmem, olvasztott csokiba mártom őket, majd az egyik felüket cukros darált dióba. Így kellett volna rátenni a csokimázra. Szépen beleolvadt volna a tetejébe, csak sejtelmesen látszottak volna a kis csillagok... De ennyire nem vagyok sem türelmes, sem cukrász. Majd legközelebb...
És elkészült a narancsos muskotályos borhabtorta is. Azt elfelejtettem a borhabtorta bejegyzésben írni, hogy a tortaformát béleljük ki folpackkal, mert ha nem zár rendesen a forma, kicsoroghat a krém, míg nem szilárdul meg. Most pótolom, mert azt a bejegyzést nem tom szerkeszteni...

Jöhetnek a vendégek! :)

Pacalperkelt - alias gahh

Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata: különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda, ahova ember még nem merészkedett.

(Star Trek, The new generation) 

A mai ételemet Ms. Poppynak ajánlom, aki meghirdetett egy játékot: főzzünk könyvből! Nos nem tudom elfogadja-e, mert én kedvenc (enyhén fogalmaztam, mert Star Terek rajongó vagyok) sorozatomat választottam. Több okból is. Először is, mert a napokban tett a NASA bejelentést: új életformára bukkantak, méghozzá arzén alapúra egy tó mélyén, itt a Földön. Ez alapjaiban változtatja meg az űrkutatást és biológiát, hiszen olyan bolygókon is lehet élet, amelyekről eddig nem gondolták hogy alkalmas intelligens létformák kifejlődésére.

A másik okom pedig az volt, hogy a Star Trek sorozatokban rengeteg ételnév hangzik el. Különösen a Voyagerben, ahol Nelix, a talaxiai szakács mindenféle fura dolgot főz. Például csabre-kabre szószt, dzsiváliai krémtortát (ami extra hupikék és csillog), leolagyökér-levest (aminél csak igazán enyhén lehet érezni a penészízt) és Nelix főz chili con carne-t is - igaz a legénység jópár tagja a gyengélkedőn köt ki utána gyomorpanaszokkal, mert Nelix elsokallja a chilit az ételben... és amely sorozatban Janeway kapitány még egy csillagködben is kávét sejt... A sorozatban megjelenik még a híres New York-i túrótorta is, diótorta és pizza, mogyoróvajas kenyér és krumplipüré is, meg rántott csirkecomb krumplisalátával. A Deep Space Nineban pedig Sisko kapitány paprikás csirkét főz és még az is kiderül hogy csakis akkor, ha jókedve van és ünnepel... Konkrétan el is hangzik hogy ez egy magyar étel. Idősebb Siskonak pedig jólmenő étterme van New Orleansban, ahol remek kajun ételeket lehet enni és idősebb Sisko soha, de soha nem enne replikált kaját.

No de térjünk vissza az általam ma főzött ételre ami nem más, mint a pacalperkelt. És hogy jön a pacal a Star Trekhez? Hát úgy, hogy a klingonok kedvenc étele a gahh. Ami persze él és mozog és frissen jó (lárvák vagy giliszták, bár a Deep Space Nineban felsorolnak vagy 20 féle gahhot és mind máshogy mozog a szájban), de néha meg is főzik ha csatákban nem jutnak friss gahhoz a harcosok.

A klingonok harcos nép, életük a küzdelem. Nagyon erősek és bátrak és becsületesek. És nagy hangjuk van és győzelmeiket szeretik operákban és hőskölteményekben megírni...

Szóval ma ahogy ettük a pörköltet, az jutott eszembe: jé! Ez olyan mint a gahh! :)

Nézzétek el nekem. Star Trek függő vagyok. De egyszer úgyis kiírom az összes ételnevet a sorozatból! És le is főzöm! Még a bűnrossz, penészes leolagyökérlevest is. :)

És miért imádom a Star Trek sorozatokat? Mert egy olyan jövőt villant fel, ahol teljesen különböző kultúrák békésen és egymás iránti tisztelettel szépen megférnek. És mert zseniális. És mert... egyszerűen tökéletes. 

A Star Trek, the next generation c. sorozatban egyébként játszik például Woopy Goldberg is: ő Gauinen, a bölcs báros. És ugyanebben a sorozatban megjelenik a híres fizikus, Dawid Hawkins is egy pókerpartiban - önmagát alakítja. De rengeteg érdekessége van a sorozatoknak...

Ja...! És tudja valaki mi az az állapotfüggő asszociatív paradoxon? :)

Hozzávalók a pacalperkelthez (gahhoz) 4 főre:
1 kg előfőzött, tisztított pacal (gahh),
2 közepes-nagyobb fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
4-5 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír,
1 teáskanál erős pista,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
2 csapott evőkanál majoránna,
1 babérlevél,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 chilipaprika,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 cl száraz vörösbor,
frissen őrölt bors.

A pacalt hagyjuk kiengedni, aztán kissé sós vízben előfőzzük. A zacskón az áll hogy 10 percig, de ez kevés. Legalább 40 percig főzzük. Közben készítsük el a pörköltalapot: olajon vagy zsíron dinszteljük meg az apró kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd tegyük bele a fűszereket is, aztán húzzuk félre a tűzről. Mikor kellően előfőztük a pacalt, tegyük a pörköltalapba és öntsünk rá annyi kevés vizet, amennyi éppcsak ellepi. Fedő alatt főzzük kis lángon 30 percig, majd levéve róla a fedőt nagy lángon süssük zsírjára, újra öntsük fel kevés vízzel és ezzel is jól forraljuk össze.

A pacal akkor jó, ha kellően puha és jó fűszeres. És extra csípős. Olyan mint a lecsó vagy a halászlé vagy a chili con carne: csípősség (sőt, igazán csípősnek kell lennie) nélkül semmit sem ér.

Egyszerű főtt krumplival vagy friss házikenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Kapla! :) (Ez egy klingon köszöntés.)
Hosszú, eredményes életet! (Ez pedig egy vulkáni köszöntés - kéztartás is van hozzá.)