2011. április 13., szerda

Balatonfelvidéki séta

.

Tegnap kirándulós napunk volt, elmentünk a Balaton-felvidékre. Tavasszal is gyönyörű.



Megvettük húsvétra a bort. Hiszen jó bor nélkül nincs ünnep... Most is a Szent-György hegyen jártunk Killer Gáspárnál. Nagyon finom a hegynedűje - bioszőlőből készül nagy gondossággal és szeretettel - , és megint hoztunk verjust is.
Ha jól tudom, az országban csak két ember készít verjust, az egyik Killer úr. Ha nála jártok, feltétlenül hozzatok ebből a finom salátákra való szőlőléből, mert isteni. Sőt, újdonságként borpárlatban készített gyógynövénykivonatai is vannak, hoztam is három félét.  Nem csak Hegymagason, de vasárnaponként a káptalantóti piacon is megtaláljátok a Killer házaspárt. Mi is a Liliomkertben találtunk rájuk anno, és azóta visszatérő vendégek vagyunk. Ami az én szívemnek nagyon jólesik még a finom borai mellett: Killer úr megtanult és nagyon szépen beszél magyarul. Ha tőlük szeretnétek bort venni, előtte csörögjétek meg a képen látható telefonszámot, mielőtt felmentek a Szent György hegyre. (Ha rákattintasz a képre, nagyobban is láthatod.)



A Szent-György hegy, Killer úr és az éppen rügyező szőlőtőkék.


Salföld, szürkemarhák, csacsik.


Egy vadkacsapár...


És a gyönyörű Balaton. Regiment kishalacska volt a part közelében.



Késő délután már nagyon éhesek voltunk, így betértünk a hévízi Öreg Harang Borozóba. Egregyen található, az Árpád-kori templom szomszédságában. Nagyon hangulatos kis hely, csak jót tudok mondani róla.


 

Kevés étel van az étlapon, de mellé mindig van napi ajánlat. Szürkemarha, mangalica, rackajuh, vadhús és kecskehús van általában az étlapon. Finoman főznek és kedvesek. Míg megérkezett az étel, friss, még meleg házikenyeret hoztak a bor mellé, olyan igazi emberes szeleteket. Fröccsöt kértem és elámultam: jé, itt van igazi fröccs?! Kihozzák a bort amennyit kérsz és mellé leteszik az asztalra azt a hagyományos, régi szikvizes szódásüveget. Osztán majd megcsinálod magadnak a fröccsödet, ahogy szereted. Lassan már kezdtem leszokni róla, mert utálom ásványvízzel - és mindenütt azzal adják. Szomorú, mert ha jól tudom, a szódásüveg is magyar találmány...
 
 

Ó, és vannak cicák, három gyönyörű és két kutyus is. Az egésznek a hangulata a népművészetet igenli, de nem népiesch stílusban, hanem igazán az. A tányérak is például fazekas remekek. Van búboskemence is. Végre egy olyan kisvendéglő, amilyet mindig is elképzeltem - hogy milyen lenne, ha valaki jól csinálná. Ez olyan. És az áraik is korrektek, nem elszálltak, a minőségi alapanyagok ellenére sem. Csak ajánlani tudom őket. Délután 3-tól este 10-ig vannak nyitva.


2011. április 11., hétfő

A költészet napjára

..

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

                                                 (Csak az olvassa... - József Attila)




Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

                                                     (Ki viszi át a szerelmet? - Nagy László) 




már úgy vagyok mint erdőben eltévedt kisgyerek
ha félek ösvényre tapadva úgy megyek
cikkcakkban ahogy a siker ritka morzsái hulltak
vagy vakon nekivágok a test szimatolta útnak
tudván hogy el fogok tévedni újra
de azt is hogy az embert a kudarc
csak még arrébb-előrébb rúgja
bár igaz cserébe talán aránytalanul gyorsan vénül –
tény hogy e két nyomon csak végigvergődök végül
s a titok amitől úgy felindultam még a kezdetén
hirtelen értelmetlen kipattan akkor: ez voltam én

                                                                                                                          (Falcsik Mari - A titok)


2011. április 7., csütörtök

Ilyen házunk lesz...

.

Megtaláltam álmaim házát. Ilyen lesz remélem nemsokára nekünk is. Szép gömbölyű formák, természetbe illeszkedő karakterek.
Végre nem szögletes kockaházak. Szerintem a kockaházak nagyon csúnyák. És életidegenek. Ezek... gyönyörűek.



Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!
Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.
Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
Ha maradunk a szűkös adagnál, akkor készítsük 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. Négy főre a normál adag pedig 60 dkg lisztből, 3 nagy tojásból és 4 dl vízből készül. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:
És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:
Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.
Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.