Bolognai ragu

.

Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sohasem. 

                                                                                                                                    (Salvadore Dali)

   

Böjt ide vagy oda, úgy jártam, hogy nulláznom kell a hűtőm kis fagyasztórekeszét húsvétra. Úgyhogy bolognai készült házi szélesmetélttel. 

Általában szeretek ex-has főzni. De ha híres és klasszikus étel kerül terítékre, akkor ragaszkodom az autentikussághoz - legalábbis, amennyire hazai körülmények között lehetséges. Utána szoktam olvasni, mik az adott receptúra ismérvei. Nagyon nem szeretem, mikor lebutítanak egy eredeti fogást, például emlékszem a 80-as években a bolognait szinte minden háziasszony gyíkhúsból (darálthúskonzerv) készítette ketchuppal és ripityára tört spagettivel... brrrr. :)
Ha olaszos tésztát eszünk, legtöbbször csak egyszerű paradicsomszósszal szoktam készíteni, ezért utánanéztem a bolognai ragunak.

Először ezt az oldalt találtam meg. Föl is tettem a ragut, s közben rábukkantam a Bűvös Szakács írására is. Bár kissé csorbult az eredetiség, mert csak sertéshús volt itthon. Legközelebb marhából készítem, de így is valami olyan fergeteges finom lett, hogy én is meglepődtem... És csak olasz asztali vörösbor volt kéznél, így az került az ételbe a fehér nedű helyett, és persze a környéken nem lehet kapni szárzellert sem, úgyhogy zellergumót reszeltem az ételbe. De nem baj, mert így is egy élmény lett. Sokáig fogom még emlegetni a mai ebédünket.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darált marhahús (nem száraz húsból),

25 dkg vöröshagyma (tisztíva ennyi),

5 evőkanál olívaolaj,

6 dkg zeller (tisztítva),

10 dkg sárgarépa (tisztítva),

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv,

1,5 dl tej,

1,5 dl fehérbor ( vagy könnyű száraz vörös),

kb. 1 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint, a bor és paradicsom savassága függvényében),

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

2 szegfűszeg,

8 dkg vaj.

A tálaláshoz: parmezán.

Az olívaolajon dinsztelni kezdtem az apró kockákra vágott hagymát és a lereszelt zellert és sárgarépát. (Sajtreszelőn reszeltem.) Pároltam kevés sóval, míg megfonnyadtak a zöldségek, aztán hozzáadtam a húst is. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá és most nagy lángon fehéredésig sütöttem. Mikor átsült, hozzáöntöttem a tejet. Nem tévedés! És ne hagyjuk ki, mert ettől lesz olyan fantasztikus a bolognai ragu. A tejjel addig főztem, míg az összes elpárolgott a raguból és újra zsírjára sült. Ekkor öntöttem hozzá a bort, tettem hozzá a paradicsomkonzervet és dobtam bele 2 szem szegfűszeget. Fölforraltam, s mikor forrni kezdett, kis lángra vettem és fedő alatt pároltam jó 3 órán át. Mikor már kevés volt a folyadék alatta, egy kevés vízzel mindig utánahigítottam. Közben kóstoltam is, és eszerint ízesítettem kevés cukorral. A végén úgy fejeztem be a főzést, hogy minden szaftját elsütöttem. Mert a bolognai nem bő lében úszik, hanem egy tömörgyönyör sűrű ragu. Mikor elfőtte a levét, lekapcsoltam a lángot alatta és hozzákevertem a vajat is.

Házi szélesmetélttel (mert ez a ragu megérdemli) és parmezánnal tálaltam.

Mit mondjak? Valami észveszejtően finom!

Nudli medvehagymás vajjal

Forróvízbe áztattam egy félmaréknyi szárított vargányát. Nudlit készítettem, amit azon forrón-frissiben medvehagymás vajra szedtem ki. (A szobahőmérsékletű vajat elkevertem sok apróra vágott medvehagymával.) Sóztam kissé és a beáztatott vargányát is hozzákevertem. Kevés tökmagolajjal is meglocsoltam, átkevertem. És ha lett volna itthon még egy kevés friss kecskesajtom is, vagy fetám, azt is tördeltem volna rá. De így egyszerűen is nagyon finom volt.

A leves is megvolt egyből, a krumpli főzővizét sem öntöttem ki, hanem a vargánya áztatóvizével megtuningolva krumplilé levest készítettem belőle. Komplett, olcsó és szuperfinom ebéd. :)

Vaj házilag

.

- Süti, fogalmad sincs arról, mi történik odabenn.
- Nem látok fényeket, nincs semmiféle testen kívüli élményem...
- Döntsd el, mit akarsz: táncikáló fényeket... vagy az igazságot önmagadról?
- Úgy tűnik, akárhányszor megpróbálok meditálni, mást se csinálok, mint önmagammal vitatkozom.
– Ez csak az egód, amint megpróbál nyeregben maradni. Ezt csinálja az egód; fenntartja a különállóság, a kettősség érzetét, és megpróbál meggyőzni arról, hogy selejtes vagy, sérült és magányos, nem pedig ép és egész.
– És ez segít?
– Francokat. Az egódnak nem az a dolga, hogy téged szolgáljon. Egyetlen feladata van: az, hogy hatalmon maradjon. És per pillanat halálra van rémülve, mer' leépítések zajlanak a háza táján. Ha tovább mész ezen az úton, bébi, akkor ennek a csibésznek a napjai meg vannak számlálva. Hamarosan munkanélkülivé válik, mert a döntéseidet a szíved fogja meghozni. Vagyis az egód küzd az életéért, az elméddel szórakozik, igyekszik a tekintélyét fitogtatni, és egy kalickában akar tartani, benn a sarokban, távol a világtól. Rá se hederíts.
- De hogyan tudja az ember figyelmen kívül hagyni?
- Próbáltál már valaha elvenni játékot kisgyerektől? Nincsenek elragadtatva, ugyebár. Elkezdenek rugdosni meg visítozni. Úgy a legkönnyebb elvenni a játékot tőlük, ha az ember ad nekik valami mást, amivel játszhatnak. El kell terelni a figyelmüket. Ugyanez a meditációnál is működik: ahelyett, hogy erőszakkal megpróbálnád a gondolataidat eltávolítani az elmédből, adj az elmédnek valami mást, valami jobbat, amivel eljátszhat. Valami egészségesebbet.
- Például?
- Például szeretet Sütikém. Tiszta, szent szeretetet."

  (Elizabth Gilbert:Ízek, imák, szerelmek)

Ma délelőtt hívott az egyik barátnőm. - Mit csinálsz? - kérdezte ártatlanul. - Vajat köpülök - feleltem ártatlanul. - Áhááá - mondta némi agyleállás után - végül is nálad ez teljesen normális... :)) - Si. Normale - feleltem. :))
Szóval egyrészt Dolce Vita könyvéből már kinéztem, másrészt Beastie-nál is megláttam a múltkor - hát ki kellett próbálnom. Máskor is köpülök vajat azt hiszem. Tényleg nagyon finom, finomabb, mint a bolti. És kb. 5 perc alatt készen volt, ráadásul csak dobozos tartós tejszínem volt itthon és ebből is tökéletes lett. Négy deci tejszínből lett pontosan 15 dkg vaj. A savót majd elhasználom kenyérsütéshez. Egyébként vagy az Aldiban vagy a Lidliben szoktuk venni ezt a tejszínt, kb. 150 forint 2 dl belőle.

Készítés: a tejszínt tegyük vagy késes (dagasztókaros) robotgépbe vagy kézi habverővel verjük fel, vagy tehetjük egyszerűen dunsztos üvegbe is, amire rácsavarjuk a tetejét. Légyeg az, hogy addig kell verni (a dunsztosüveget rázni), míg először tejszínhab lesz belőle, majd túlverődik és a vaj és a savó különcsapódik. Ez nálam a robotgépben cirka 4-5 perc alatt be is következett. Ezután egy vékony vászonanyagot egy kislábos tetejére tettem, a közepébe pedig belekanalaztam a kicsapódott vajat. Aztán többször megtekertem a vásznat a vaj körül, így a maradék felesleges savó ki is csöpögött belőle. Voilá. És készen is vagyunk. :)
Formázzuk és hűtőbe tesszük.

Tipp: nagyon különleges ízű házivajat kaphatunk, ha egy részéből ghít készítünk, s az elkészült karamelles-mogyorós ízű isteni ghíből egy keveset a sima natúr vajhoz keverünk. Utánozhatatlan íze lesz, hasonlítani fog a belga vajhoz. Mondjuk kilenctized rész normál vaj és egytized rész ghí keverékére gondoltam.