2015. január 5., hétfő

Fetás-burgonyás BUREK



A mélységes magányban találom meg azt a nagylelkűséget, amely igazán szeretni tud.

(Thomas Merton)




Nohát... ma ráértem, meg olyan szürke, maszatolós idő is volt... szóval kedvem lett valami "lassanfinomat" alkotásához.
A burek az egész Balkánon nagyon kedvelt étel. Tésztája a mi rétesünkéhez hasonló. Bár még soha nem próbáltam házilag nyújtani - bevallom, elrettentett, hogy óriási asztalon óriásira kell kihúzni -, ma mégis belevágtam. Mert láttam videókat, hogyan készül a burek. Kisebb gombócokat csinálnak a rétestésztából, így már nem tűnt oly rémisztőnek. Ráadásul kóstoltam Görögországban és isteni finom volt, tehát úgy gondoltam megéri a kísérletezést. Ez most krumplis-fetás-tejfölös. De bármivel tölthető, úgyanúgy, mint a rétes. Nem lett elsőre tökéletes, de nem adom fel, mert még így tökéletlenül is mennyei. :)
Kicsit szakadt-lyukadt, de a bureknél ez nem olyan nagy gond, mert sok réteg kerül egymásra.

Tehát készítettem rétestésztát 40 dkg lisztből, 1 tojásból, 1 csapott teáskanál sóból, 1 evőkanál olívaolajból, és 2,5-3 dl vízből valamint 1 teáskanál ecetet is adtam hozzá. Ez alapján készült a tészta:



Amit nyolc kis gombócban hagytam pihenni.
A töltelék csak annyi, hogy 2 kisebb krumplit megfőztem, kissé összetörtem. Kb. 12 dkg fetasajtot összemorzsoltam, plussz tejföl. És 10 dkg vaj olvasztva, plussz olívaolaj. Kenni kell, minden réteget, meg amúgy is úgy könnyű kihűzni, ha megfelelően vajas-olajos a tészta.
Aztán jött a nyújtás. Persze a pörgetés részt kihagytam, zsonglőrként még nem szerződtetnének... :)
Minden második rétegbe tettem kevés krumplit, fetát és kissé megcsorgattam tejföllel.



Úgy nyújtottam, ahogy a filmben: a tiszta konyhapultot vajaztam-olívaolajoztam, és azon dolgoztam. Nem olyan ördöngős. Legközelebb kipróbálom a hagyományos rétesformát: kis csigákba tekerem a tölteléket és majd úgy teszem a kerek formába, mint a tekeredő kígyót, szerintem úgy elsőre egyszerűbb.
Körülbelül 25 perc kell neki olyan 180 fokos sütőben. Mennyei. :)
És olcsó. Ez négy főre elég egy kiadósabb leves után. A sütőtál átmérője egyébként 25 cm-es.



A tojás nélküli filo-tészta nem ugyanez. Nm lehet ilyen vékonyra húzni, csak sodrófával kinyújtani. Én maradok ennél a tojásos-ecetes rétestésztánál.

2014. december 4., csütörtök

"fokhagymás víz"



– Az vagyok, aki vagyok. Elmondanám neked, amit tudni szeretnél, ha képes lennék rá, hiszen jó voltál hozzám. De macska vagyok, és még soha egyetlen macska sem adott senkinek egyenes választ.

(Peter S. Beagle)





A héten készítettem kenyérre való kencét. Így hát volt maradék pirítósom pár darab, meg más is, kicsi ez, kicsi az... a hűtőben, a kertecskémben, itt-ott... Ilyenkor körberepkedem birodalmam és összegyűjtögetem a maradéknak álcázott kincseket. És láss csodát, ebéd lesz belőle.
Egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam egy egyszerű receptet, egy provance-i kenyérlevest, amit az író nagymamája csak "fokhagymás víz" néven emlegetett, ellenben nagyon szeretett és sokszor főzött. Gondoltam, ez megfelel nekem is. S úgy is lészen, térültem, fordultam s máris készen a gőzölgő főzet, melyhez tettem a fazékba:

2 főre
6 gerezd fokhagymát,
sót,
2 babérlevelet, pár levél zsályát (helyettesíthető kakukkfűvel, petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majoránnával, rozmaringgal is akár),
személyenként 1 tojást,
reszelt sajtot (ízletes: pecorino vagy parmezán vagy más ízes sajt),
olívaolajat (vajjal is jó),
1,2 liter vizet.

Ha vajjal készítenétek, akkor a pirítósszeleteket vajon süssétek meg, serpenyőben. Ha nem, akkor csak pirítsátok meg natúran. Házikenyeret javaslok, az nem ázik szét oly könnyen.
A fokhagymát darabold kisebb kockákra-darabkákra, sózd meg és vagy mozsárban, vagy kés oldalával egészen gezemicéld. Add a vízhez, sózd még ízlés szerint és forrald föl a két babérlevéllel. Főzd 15 percig, majd add hozzá a zsályaleveleket is, és azzal is főzd még 5 percig. Végül a leveleket távolítsd el. Tányér aljára tégy egy-egy nagy szelet kenyeret, üss rá egy tojást, szórd meg reszelt sajttal és merd rá a forró levest. Locsold meg olívaolajjal (ha nem vajas pirítóst tettél bele). Pár percig várj, így a kenyér puhává válik, a tojás megfő kissé. S már kanalazhatod is.



Ha jobban kedveled a főttebb tojást, akkor mikor kiszedted a leveleket a kész levesből, hagyd a tűzhelyen forrdogálni, s ekkor üsd bele a tojásokat. Villával kissé keverd szét, hagyd megfőni. Ezt merd aztán a kenyérszeletekre és sajtra.
Meglepően finom. Megtartom. (Elhasználható hozzá, ha van szalonnabőrke félretéve, az is, el nem rontja.)

2014. november 26., szerda

Csokis-narancsos kalácspuding


Isten segítsen felfelé, lefelé magam is elboldogulok.

(szomáli közmondás)




Sütöttem pár napja kalácsot, de szép nagyra sikeredett, úgyhogy maradt belőle. Mi ilyenkor a teendő? Hát kalácspudingot kell varázsolni belőle. :)

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács szeletekre vágva,
4 dl tej,
3 tojás,
12 dkg porcukor,
csipet só,
narancslekvár,
fél marék mazsola,
5 dkg dió,
fél marék tortadara,
5 dkg vaj.

A hozzávalók egyébként nem kőbe vésett adatok, mert hát annyiból gazdálkodjunk, amennyi maradék van. Tehát.
A kalácsszeleteket megkentem narancslekvárral. A tűzálló tálat kivajaztam, a maradék vajat felolvasztottam.
A diót durvára daráltam és összekevertem a mazsolával és a tortadarával. Rétegekben tettem a tálba (2 réteg lett), a tetejüket megszórtam a dós-mazsolás-tortadarás keverékkel. A tejet a felolvasztott vajjal, a tojás sárgáival, csipet sóval, és kb. 4 dkg porcukorral összekevertem. Ráöntöttem a szeletekre és előmelegített sütőbe tettem (180 fokra körülbelül) cirka 15 percre. Közben a fehérjét fölvertem a maradék porcukorral, de úgy, mint mikor habcsókot készítünk: vagyis mikor már viszonylag kemény volt, kanalanként hozzáadagolva vertem tovább, hogy szép kemény, jól formázható legyen. Kivettem a pudingot és rákentem a habot, majd visszatettem még pár percre, míg kissé megsült a hab is a tetején.
Hát mit mondjak? Isteni. :) (De nem fotogén...)


Finom melegen is, hidegen is. Egy gazdag leves után tökéletes fogás, de  menüsor végére is beilleszthető. Imádom a kalács (kenyér) pudingokat na. Egyébként fehér toastkenyérből is tökéletes. Ó, és egy-egy gombóc vanília vagy csokifagyival sem rossz ötlet megkóstolni. :)

2014. november 20., csütörtök

Stíriai metélt


Néha elnézem az óriásplakátokon a gyönyörű modelleket, és alattuk az igazi embereket, és arra gondolok, hogy ez kicsit olyan, mintha egy bolygón lennénk, ahol az összes őslakos alacsony, zöld és kövér. Kivéve egy elenyésző kisebbséget, amely magas, sovány és sárga. És az összes reklámon a magas, sárgák szerepelnek, dukkózva, hogy még sárgábbak és magasabbak legyenek. Úgyhogy az összes kicsi zöld űrlény azzal tölti minden idejét, hogy búslakodik, amiért nem magas, sovány és sárga.

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3)




Oly sokszor hallottam már a nevét, de eddig sem nem ettem, sem nem készítettem. Milyen jó, hogy Zsanuária előásta és elkészítette, mert nagyon egyszerű és nagyon finom. Egy gazdagabb leves után (én hamisgulyást főztem ma) tökéletes fogás.

Hozzávalók 6 főre:
a tésztához:
50 dkg tehéntúró,
2 tojás,
csipet só,
1 evőkanál porcukor,
kb. 20 dkg liszt (amennyit felvesz a tészta, a túró nedvességtartalmától is függ).
A krémhez:
5 dkg puha vaj,
4 evőkanál porcukor (ízlés szerint),
3 tojás sárgája,
2,5 dl tejföl,
csipet só,
1 citrom reszlt héja,
vanília (magok vagy esszencia, kinek mi van),
egy marék mazsola,
3 tojásfehérje felvert habja.

Tégy fel egy jó nagy lábosban vizet forrni 2 teáskanál sóval. A túrót tedd tálba, add hozzá a tojást, sót, cukrot, keverd össze, végül annyi liszttel készíts tésztát, amennyivel egy összeálló, de nem kemény, inkább lágy tésztát kapsz. Deszkán nyújtsd ki fél centi vékonyra és vágd ujjnyi csíkokra, majd kb. 10-12 cm-es darabokra. Ha felforrt a víz, főzd ki. Forrás után, mikor feljön a tészta víz tetejére, 1 perc főlés elég neki. Szűrd le egy nagy szűrőben és öblítsd át hideg vízzel hogy ne főjön tovább és hogy lehűljön.
Vajazz és lisztezz ki egy közepes tepsit vagy lapos tűzálló tálat.
Egy nagy tálban keverd habosra a vajat a cukorral, a tojás sárgájával, majd a tejfölt is keverd hozzá. Ízesítsd vaníliával, reszelt citromhéjjal, tedd hozzá a mazsolát is. Csipet sóval verd kemény habbá a fehérjéket, és óvatosan forgasd bele a sárgájás krémbe. Végül a metéltet is óvatosan keverd el a tojásos habbal. Tedd tepsibe és előmelegített, 180 fokos sütőben süsd addig, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz. Ha elkészült, hagyd a kinyitott ajtajú sütőben kihűlni, majd porcukrozd a tetejét.
Nagyon fincsi. :)



2014. november 2., vasárnap

Karfiolfőzelék


Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)




Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

2014. október 18., szombat

Sütőtökös palacsinta

 
Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég vállam. 
 
(Weöres Sándor)





Sütőtökpüré újratöltve. Volt még maradékom, palacsinta lett belőle.

Hozzávalók 3-4 főre (12 darab lesz belőle):
30 dkg sütőtökpüré,
15 dkg liszt,
4 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
5 dkg kristálycukor vagy 3 evőkanál méz,
1 dl tejszín,
kb. 1,5 dl szódavíz,
zsiradék a sütéshez.

A hozzávalókból palacsintatésztát kevertem, és hagyományos öntöttvas sütőben kisütöttem. A tészta sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta, a serpenyőben is lassabban terül szét, de sülés után finom lágy lesz, cseppet sem gumiszerűen vastag és nyúlós. A sütőtök íze is jól érződik, azért is tettem bele ennyi cukrot, mert az hozza ki.
Bármivel tölthető tulajdonképpen, én 25 dkg mascarponét fellazítottam kb. fél deci tejszínnel, darált mákot és porcukrot kevertem bele, isteni volt.
A sütőtökpüréből remek amerikai palacsintát is süthetünk, de tölteléknek is fincsi, hagyományos palacsintába is, rummal, fűszerekkel lehet tuningolni, karamellöntettel sem utolsó. :)


2014. október 17., péntek

Sütőtökös muffin


Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

(Kosztolányi Dezső)




Megsütöttem az idei ősz első sütőtökét de jócskán maradt belőle, mert szép nagy darab volt és nem volt igazán édes. Ez a muffin viszont az egyik legjobb lett, amit valaha készítettem-ettem. Köszönetem a receptért.

Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg liszt,
25 dkg sütőtökpüré (sült sütőtökhús),
6 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál sütőpor,
1 tojás,
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.),
6 dkg olvasztott vaj (+ egy kevés a forma kikenéséhez),
5 dkg durvára őrölt vagy vágott dió,
5 dkg mazsola,
ízlés szerint fűszerek: fahéj, szerecsndió, vanília, őrült gyömbér, stb... (az enyémben 4 csepp narancs illóolaj van és 1 csapott teáskanálnyi őrölt fahéj és vaníliamagok)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kis muffinpapírkákat kikentem vékonyan vajjal. (Én ki szoktam, így nem ragad tuti a sütire.)
Egy nagy tálban összekevertem a szárazanyagokat (a dióból keveset hagytam a tetejére), egy kissebben a sütőtökpürét, sűrített tejet, tojást, olvasztott vajat és barnacukrot, majd ezt a keveréket hozzákevertem a szárazakhoz. Kanállal a papírokba adagoltam, a tetejüket a félretett dióval megszórtam és 20-25 percig sütöttem.
Az eredeti recepthez van krém is a tetejére, de nekem egyáltalán nem hiányzott rá. Tökéletes így önmagában. Inkább, ha valamit még kínálnék hozzá, az egy gombóc vaníliafagyi lenne.


2014. október 12., vasárnap

Zalai sültpaprika


Paulina mama, aki annyira szeretett, és oly sokat tett értem, nem volt híve a látványos érzelemnyilvánításnak, bár a szíve mélyén jóságos volt. Azt mondogatta, hogy a gyengédség, ami a szeretet és a részvét furcsa keveréke, és minden kalendáriumban megcsodálható a bölcső fölé hajoló anyák odaadásában, csak akkor helyénvaló, ha védtelen állatok, mondjuk, ma született macskák felé irányul, de emberi lények között badarság.

(Isabel Allende) 




Azt hiszem mondhatom, hogy ez egy zalai tájétel. Errefelé sokkal többször készítik, mint a lecsót - főleg így ősszel, mikor beérnek a mindenféle színű és formájú, vastaghúsú kerti paprikák. Arra gondoltam, ebben az indián nyárban nem is lehetne mediterránabb ételt készíteni.

Én Ilonka nénitől tanultam, aki zalai volt és a bérmakeresztanyám, és úgy tudott sütni-főzni, mint senki más a világon. Mindent nagyon finoman és jól készített, mégis, gyerekkori emlékeimet róla csodás sült paprikájának íze-illata lengi be. Sosem felejtem el... Emlékszem mindig terülj-asztalkám volt nála, ha látogatóba mentünk: sültek és rántott husik, húsleves, pörkölt, rétes, sütik, szóval minden földi jó. De az első kérdésem mindig az volt: ugye van sült paprika is? :) Sokáig kísérleteztem, míg hasonló ízű lett az emlékeimben élő Ilonkanéni-paprikához az általam készített. Ő zsírral sütötte, én jó minőségű olajjal csinálom. Az eredmény természetesen nem lett teljes, hiszen az étel lényege sohasem az alapanyagokban van, hanem annak lelkében, aki készíti.

Hozzávalók: paprika, vöröshagyma, olívaolaj és só. A paprikát mosom, darabolom (nem szabad apróra, hanem jó nagy, rusztikus darabokra kell vágni), a vöröshagymát fölkarikázom, nem túl vékony kis karéjocskákra. Arányaiban körülbelül: 6-8 normál méretű paprikához egy nagyon nagy fej vöröshagymát használok. Olívaolajat teszek a serpenyőbe (4-6 evőkanálnyit szóval nem sajnálom), aztán együtt a hagymát a paprikával már sütöm is. Természetesen megsózva. Nem párolom, hanem nagy lángon sütöm. Közben persze sűrűn meg is kevergetem, rázogatom, hogy mindenhol egyenletesen piruljon.  Úgy cirka öt perc alatt elkészül. A titka az, hogy nem szabad a zsiradékot sajnálni alá. És hogy tényleg karamellizáltra kell sütni. Valamint a fóliás, szinte csak vizet tartalmazó idényelőtti paprikából egyáltalán nem lehet megcsinálni, csakis a nyár végén-ősszel beérett kerti, feszeshusú színes paprikákból. Egyszerű, gyors, kalóriaszegény, olcsó és isteni... Felvert tojással laktatóbb. Friss házikenyér, illatos, színes sült paprika, habzó sör vagy egy pohár fröccs... Kell ennél több?! Egyszerűen imádom.




Ha "dizájnosabbra" veszem a figurát, még feta sajtot is szoktam a tetejére tördelni tálaláskor. (A natúr változatéra, nem a tojásos paprikára.)
Ha pedig van maradék, néha készítek hozzá egy fokhagymás-hagymás paradicsom-alapot, amit szintén erőteljesen sütök, s mikor az elkészült, összerottyantom a sült paprikával. Így egyféle lecsókülönlegesség lesz belőle.

A sült paprika egyébként szobahőmérsékleten is kitűnő, ezért svédasztalos fogásnak is tökéletes. Sőt salátának is átvarázsolható, némi balzsamecet szükséges csak rá.

2014. szeptember 30., kedd

Kolbászos tepsis krumpli



Szeretnek engem a piacosok. Én is őket. :) Kaptam "csak úgy, vidd el" alapon fél kiló nagyon fincsi füstölt kolbászt, mert eltörtek a szállításnál, és így nem tudta eladni az árus leányzó. Különleges kolbász, mert nem pirospaprikás, hanem azt hiszem majoránnát, borsot, szerecsendiót érzékeltem benne, meg fokhagymát. Szóval ez egy fehér kolbász. Készítettem belőle egy tepsis krumplit, csak most serpenyőben. Azért lett citromos, mert így sütve kissé sós volt a kolbász (de nagyon finom).

Hozzávalók 1 nagyon éhes embernek:
5-6 kiflikrumpli héjastól megfőzve,
25 dkg kolbász,
3 karika citrom,
1/4 citrom leve,
1 mokkáskanálkányi méz,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
friss zöldfűszerek: kis ágacska rozmaring, 5-6 zsályalevél, bazsalikomlevelek,
frissen őrölt bors,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyát föltettem hajában főni, közben a kolbászt nagyobb szeletekre vágtam és olajon a citromkarikákkal, a lehelletnyikevés mézzel együtt jól átsütöttem. Kivettem őket a serpenyőből, majd a megfőtt, héjával együtt rusztikusra darabolt krumplit is jól átsütöttem némi sóval, frissen őrölt borssal, a hagymakarikákkal, a félbe vágott fokhagymagerezddel, majd visszatettem bele a kolbászdarabokat is, meglocsoltam kevés citromlével és rászórva a zöldfűszereket, még együtt pirítottam 1-2 percig és készen is volt. Fejes salátával pazar lakoma.

Ha nem citromosan készítenénk az ételt, akkor a mézet is hagyjuk el.