Húsleves - ajánlva akár Márton napra is


Az igazi egészség a boldogság, amely könnyen elérhető, mivel ez a kis dolgok boldogsága; olyan dolgok végzése, melyeket igazán szeretünk, időtöltés azokkal, akiket igazán kedvelünk. Ha követjük megérzéseinket, kívánságainkat, gondolatainkat és vágyainkat, az öröm és egészség mindig elérhető lesz számunkra.


(Edward Bach)




Kedvenc uram mától itthon van több napig, úgyhogy természetes volt, hogy főzzek egy jó húslevest. Mert hogy nem lehet kis adagban készíteni. A jó húsleves csontos húsokból készül. Eszünkbe ne jusson színhúsból csinálni, mert semmilyen íze nem lesz. Nem beszélve arról, hogy a színhúsok általában szárazak is, amik szintén nem valók egy jó húslevesbe. Ha nem egész szárnyasból készítjük, farhát és szárnya mindenképpen kerüljön a levesbe. Disznóhúsok közül a karaj csontja, a lapocka- és tarjacsontja nagyon ízletes levesbevaló. Marhahúslevesbe legfinomabb a farok - az ököruszály. Utolérhetetlenül finom levest lehet készíteni belőle.
A húsleves egy olyan leves, ami akár hétköznapokon, akár ünnepnapokon kerüljön is az asztalra, mindenképpen különleges, finom, és bármilyen ételsorba beleillik.
Én most egy szép vastag pulykanyakat vettem, és volt még a hűtőben egy nagy darab tarjacsontom is hozzá. Ha igazán stílusos lettem volna, libából főztem volna a levest. Holnap ugyanis Márton-nap lesz. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Tartja a népszáj. No de sebaj.



Hozzávalók:
1 szép méretes pulykanyak (70-80 dkg),
vagy egy darab karaj- vagy tarjacsont (70-90 dkg) vagy ugyanennyi csontos marhalábszár vagy kacsa vagy libaaprólék,
3 szál sárgarépa (25 dkg),
2 szál fehérrépa (10 dkg),
1 darabka zeller (5-10 dkg),
1 csokor petrezselyemzöld,
2 db kelbimbó vagy 1 kelkáposztalevél,
1 darabka karalábé (5 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
4 teáskanál só,
10-12 szem egészbors,
1 pici darabka friss gyömbér,
1 pici darabka szerecsendió,
10-12 szem koriandermag,
1 mokkáskanál kurkuma.

A húst jól megmosom, és hideg vízben fölteszem főni egy 5 literes nagy fazékba. Míg fölforr, megtisztítom a zöldségeket. A hús forrása után egy evőkanállal a habot leszedem a tetejéről, majd hozzáteszem a zöldségeket és a fűszereket is. Addig míg újra fölforr, vigyázok a levesre, mert úgy kell beállítani a lángot, hogy épp csak pötyögjön, finoman csak. Ha sikerül, biztosan szép tiszta levest főzünk. A másik titok, hogy nem szabad hozzányúlni a fazékhoz, nem szabad a hozzávalókat "kevergetni". Mikor kóstoljuk, csak finoman, olyan helyről, ahol hozzáférünk a kanállal. Egy jó húsleves 4-5 órán át fő, a marhahúsleves még tovább, legalább 6 órán át. Ezért nem szabad buzogva forrnia, csak finoman gyöngyöznie.
Mikor elkészült, a tetejéről a zöldségeket eltávolítottam, a húsokat is kiemeltem és egy sűrű szűrőn átszűrtem a levét. A húslevest mindig le kell szűrni mikor elkészült, mert ha bennmaradnak a zöldségek, másnap megédesedik tőle. A levestésztát is külön kell kifőzni sós vízben, majd leszűrni, lecsepegtetni, és egy külön kis tálkában tartani a hűtőben. A húsdarabokat viszont vissza lehet tenni a leszűrt lébe, ha nem fogy el mind.




A húsleves betétje bármi lehet, amit szeretünk: cérnametélt, lúdgége, eperlevél, maceszgombóc, tojás, palacsintacsíkok, stb... Én leginkább a cérnametéltet és a házi reszelt tésztát szeretem benne. Anyu kedvence volt a reszelt tészta (ismertebb nevén tarhonya), és az enyém is, szerintem ezzel a legfinomabb a húsleves.
A jó hús- vagy csontleves ezenkívül rengeteg más levesnek is az alapja, vagy például jó olaszos rizottot is jó húslevessel lehet készíteni. De a fokhagymás zsemlemártás is húslevessel készül, ami mellé igazán finom a levesben főtt hús.

Húsgombócot is főzhetünk a csontról lecsipegetett dirib-darab húsokból. Kell 35-40 dkg főtthús ledarálva, 2 tojás, 1 evőkanál olívaolaj vagy más zsiradék, 1/2 fej vöröshagyma szintén darálva, kb. 6 csapottabb evőkanál liszt - vagyis annyi, amennyivel egy viszonylag lágy, de formázható masszát kapunk. Fűszerek ízlés szerint mehetnek bele, a petrezselyemzöld nagyon illik bele például.
A masszát hagyjuk mpihenni egy órácskát a hűtőben, s utána főzzük ki. Ezért is nem kell túl keményre csinálni, mert amíg pihen, a lisztszemcsék megduzzadnak, és sűrűsödik a massza.

Megjegyzések