Székelykáposzta

A világnézet valójában mindig ön-nézet - szó szerint. Ez az érzéki hurok az egyes ember elméjén kívül nem létezik. Könnyen megértheted, mi is ez, ha egy pillanatra elképzeled, hogy meghalsz. Minden, ami meghal veled, hamis volt - a magadról kialakított képed; a világnézeted; az összes elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie, és hogy milyen lehetne a világ; és hogy te magad milyen lehetnél, illetve milyen kellene, hogy légy - legyél akár megvilágosodott, akár akár nem. Amikor az elme működése leáll, ez mind semmivé lesz. Valójában tehát semmi sincs itt belőle. Egyetlen aprócska részlete sem valós. Épp ezért van, hogy a spirituális ébredésben egy kicsit mindig meghalunk.
Ha igazi szabadságra vágysz, fel kell készülnöd rá, hogy el fogod veszíteni a világodat - és mindent, ami hozzá tartozik. Ha most az jár a fejedben, hogy valahogy mégis be kellene bizonyítanod világnézeted helyességét, akár csomagolhatsz, és indulhatsz hazafelé. De ha csak egy kicsit is felvillanyoz az ötlet, hogy az ébredésben valami ilyenre jössz rá: "Ó, mekkorát tévedtem! Fogalmam sem volt, hogyan is működik a világ" - akkor van rá esély, hogy jó helyen jársz. Amikor elengeded ezt az eszmékből és képekből álló burkot, az olyan, mintha mély álomból ébrednél fel.

(Adyashanti: Az üresség tánca)

"Nem csak az idegen nyelvű források kötik a nevét az Erdélyben élő székely népcsoporthoz (nevezik „Transylvanian Goulash"-nak, de olvashatunk „Romanian Pork Goulash'-ról is, amely, ha nem tudnánk „a traditional Romanian recipe"), de sok erdélyi lakos is úgy tudja, onnan származik ez a fogás. Nos, természetesen a Székely-gulyásnak semmi köze a székelyekhez. Az elnevezés leghitelesebb történetét Magyar Elek hagyta ránk. Elbeszélése szerint a székelygulyás „keresztapja" nem kisebb ember, mint Petőfi Sándor kortársa, Székely József vármegyei főlevéltáros. Annak idején mindketten - és sok más neves emberrel együtt - bejáratosak voltak a vármegyeházával szomszédos akkori Gránátos utcai Komló-kertbe. 1846 egyik kora estéjén Székely József későn tért be a vendéglőbe ebédre. A választék akkorra már inkább csak maradékból állt. ĺgy történt, hogy Székely megkérte a felszolgáló kocsmárost, keverje egybe a megmaradt savanyúkáposzta-főzeléket és a sertéspörköltet. Az ötlet ízletes, kellemesen zamatos ebédet eredményezett. A jóízű falatozásnak Petőfi is tanúja volt, ezért másnap ő is megkérte a kocsmárost, rögtönözzön neki is „Székely-gulyást". A fogás hamarosan ismert és közkedvelt lett, s Székely József nevével vált népszerűvé. A tejföl később került rá, díszítésül és ízesítésül. A recept mindenesetre már az 1876-os „Rézi néni szakácskönyvé"-ben már megtalálható, az 1934-es Gundel szakácskönyv pedig a következőképpen írja le a receptet:

„A húst kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, illetve szétnyomjuk. A zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát és a piros paprikát, majd a húst. Megsózzuk, megfuttatjuk a húst, s mindig csak kevés vizet adva hozzá elkezdjük készíteni a pörköltet. Közben a káposztát lábasba tesszük, kevés vizet adunk hozzá, felforraljuk, s pár percet pároljuk, majd leszűrjük. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a káposztát, a megtisztított és felkarikázott zöldpaprikát, köménymaggal ízesítjük, majd 2 deciliter csontlét, vagy vizet öntve rá, fedő alatt készre pároljuk, de úgy, hogy a káposzta egy kicsit ropogós maradjon. Végül a liszttel simára keverjük, felöntjük a tejföllel, és jól kiforraljuk. Ízlés szerint apróra vágott friss, vagy őrölt kaporral meghintjük, s már tálalhatjuk is. Felmelegítve másnap is ízletes, de sokat veszít biológiai értékéből."

(Forrás Itt)

Miután kiművelődtük magunkat a recept eredetéről, jöjjön a leírása annak, ahogy én készítem.

Hozzávalók 6 főre:

80 dkg lapocka vagy dagadó,

80-90 dkg savanyúkáposzta,

1 darabka füstölt oldalas- vagy karajcsont (kb. 20 centis darab elég bele),

7 evőkanál olaj,

1 nagyon nagy fej vagy 2 közepes fej vöröshagyma,

1 púpos evőkanálnyi liszt,

1 nagy babérlevél,

10-12 szem egészbors,

szárított borsikafű,

2 teáskanál pirospaprika,

1 gerezd fokhagyma,

1 teáskanál édes anna,

nyáron-ősszel 1 paprika és 1 paradicsom.

A hagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd félrehúzva tűzről. Beleteszem a szintén kockákra vágott húst, a füstölt csontokat elvágva kisebb darabokra, a pirospaprikát, a paradicsomot, a paprikát, a fokhagymagerezdet egészben, az édes annát, a borsot, borsikát és sózom is. Kevés vizet aláöntve erős tűzön sütöm, míg a hús kifehéredik, aztán kicsit több vízzel felöntöm, mint a pörköltet szokás. Fedő alatt főzöm fél órán át, aztán hozzáteszem a savanyúkáposztát is és felengedem 2-3 liter vízzel. Ki milyen sűrűn vagy levesesen szereti - tetszés szerint - sokan szinte lé nélkül készítik, nálunk viszont mindenki hosszú lével szereti. 

Addig főzöm, míg minden megpuhul. Ez egy óra alatt általában meg is van. Közben egy evőkanál olajjal és a liszttel rántást készítek, kevés hideg vízzel fölengedem és simára keverem. Majd a kész káposzta levéből is teszek a rántáshoz egy merőkanálnyit és elkeverem. Így adom a rántást az ételhez, amit még tíz percig forralok, hogy a lisztíz eltűnjön belőle. Én nem szoktam tejfölt beletenni, azt külön kínálom hozzá. Így jobban szeretjük, nem beszélve róla hogy sokkal tovább eláll a hűtőben - akár 5-6 napig is.

A székelykáposzta az ünnepek étele is lehet. Akár a karácsonyé, akár a húsvété, mert előre elkészíthető és csak elő kell kapni a hűtőből, mikor rákívánunk. Húsvétkor ráadásul fel lehet hozzá használni a sonkafőzőlét, azzal felengedve nagyon ízletes lesz a káposztánk. Szüretkor is felséges, bográcsban készítve még finomabb...

Friss házikenyérrel mennyei.