Vargányás túróval töltött szőlőlevél és paprika

.


Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.

                                                                                                                                           (Szepes Mária)


Ezek az ételek nagy kedvenceim. Egyszerűek, mégis nemesek, fantasztikusan finomak és egészségesek is. Előételként is megállják a helyüket, de pirítóssal és egy pohár jóféle fehérborral a nyár legfinomabb ízeit produkálják. Kár, hogy csak virtuálisan kínálhatlak meg benneteket.




Voltunk megint pár napot a Balatonon - csodás volt, mint mindig. Hiába, az igaz szerelem örökké tart. :) Hazafelé jövet titkos vadszőlőlevél-lelőhelyemről szedtem is egy nagy zacsival. Egy részét eltettem télre üvegekbe, egy kevésből pedig ez a finomság készült. A pritaminpaprikáért is rajongok, egyszerűen imádom sütve. Így ezzel a vargányás kecsketúróval töltve pedig egészen pazar.

Hozzávalók:
3 pritaminpaprika,
12-14 db szőlőlevél.
A töltelékbe:
50 dkg kecsketúró (vagy tehéntúró vagy fetasajt),
5 dkg vaj,
1 evőkanál sűrű, krémes tejföl,
só,
citromos kakukkfűlevelek,
2 félmarék szárított vargánya,
2 csapott teáskanál gombapor.
Plussz:
2 dl olívaolaj,
1 cl tökmagolaj,
pár csepp verjus vagy citromlé,
citromos kakukkfűlevelek.




A pritaminpaprikát egy húsfogó segítségével nyílt láng fölött teljesen szenesre, feketére sütöttem. Nem kell megijedni tőle, tényleg feketére kell sütni. Minden darabot sütés után egy tálba tettem, fedő alá, mert ha fedő alatt áll egy kicsit, könnyebben lejön a héja. Míg állt a paprika a tálban, a szőlőleveleket forrásban lévő vízbe tettem és főztem 15 percig, aztán egy tányéron hagytam kihűlni. Addig bekevertem a túrót. Az én töltelékembe most 20 dkg friss kecsketúró került és 20 dkg fetasajt, mert volt kibontva egy dobozzal, még a Balcsiról hoztam haza. Kevertem hozzájuk egy kevés vajat, kevés tejfölt, beáztatott, majd kinyomkodott vargányát, gombaport, sót és friss citromos kakukkfűlevélkéket. Aztán a pritaminpaprikákról leszedtem a megszenesedett héjakat, kivágtam a magházakat és eltávolítottam a magokat is, majd egy kiskanál segítségével megtöltöttem őket a vargányás túróval. (Nyomózsákkal könnyebb egyébként.) Végül a maradék túrót a szőlőlevelekbe göngyöltem. Egy zárható tálba tettem őket szorosan egymás mellé és felöntöttem jó bőven olívaolajjal, meglocsoltam kevés tökmagolajjal és verju-vel, megszórtam citromos kakukkfűlevélkékkel. (Díszítésnek tettem mellé a sós lében eltett vargányából is, muszáj volt egy üvegcsét kibontanom és megkóstolnom, nagyon finom lett.)
Hát mit mondjak? Remélem, tart egy kicsit még a nyár...


Megjegyzések

AM üzenete…
Egyszerűen szenzációs. A piacon amúgy is hosszú percekig álltam a gombát áruló bácsik előtt és csak néztem és szagoltam. Jövő héten megpróbálom reprodukálni (mármint a receptet).
duende üzenete…
Kedves AM, köszönöm szépen! :)
Ildinyó üzenete…
Hűűű Duende, ezek isteniek lehetnek!!! :))
Delish üzenete…
aztamindenit ezek nagyon-nagyon nyalcsorgatoak :)
duende üzenete…
Delish: és milyen finomak... :)
Anikó üzenete…
Duende, szeretnélek meghívni egy bakancslista játékra, nézz be hozzám majd légyszi:-))))
Ciripbogár üzenete…
uhh, vargányás kecsketúróval-szenzációs! Balaton az örök szerelem, jól visszaadják a fotóid, mitől is olyan szeretnivaló
duende üzenete…
Köszönöm szépen! :) A vargányás túróval töltötteket nagyon ajánlom, tényleg isteni. :)