E föld a paradicsom földje, mely készen termi mindazt, miért másutt fáradni kell. Egyik fa gyapjút hord, fehérebbet, mint a juhok, másiknak virágaiban édes méz terem, harmadik tejet, vajat ád, zsírosabbat a bivalyénál, ízes gyümölcsöt, bort, kész kenyeret szívhatsz, szakíthatsz az eléd hajló ágról, s minden külön nedv különnemű édes mámort önt lelkedbe: túlvilágon jársz az altató areka nedvétől, ezer hölgy szerelmét érzed, ha a bataták édes mézgájától lerészegülsz, két szívet érzesz magadban, ha a kávéfa égetett magjait főve iszod; s azt fogod mondani, hogy a világ minden gyönyöre tréfa ahhoz képest, amit érez az ember, ha a méznád kiforrt mustjából minden ideged csiklandós rángatózásba jön.
(Jókai Mór: Atlantisz)
A tél utolsó csapásait méri ránk: havazik és virágok helyett virul az influenzia. Kedves férjurammal már másfél hete mézen és hagymán élünk. Mert kívánjuk, mert finom és mert igazi gyógyszer.
Hozzávalók 2 főre:
4 közepes fej hagyma (vörös és lila vegyesen),
1/2 csapott teáskanálnyi só,
1 és 1/2 evőkanál mézecet (ha nincs készítsük citrommal vagy valamilyen gyümölcsecettel),
2 teáskanál méz (ha köhögünk akkor hársméz),
1 evőkanál tökmagolaj.
A hagymákat félkarikákra vágjuk és beízesítjük a fenti hozzávalókkal. Hagyjuk állni minimum 20 percig.
Eszméletlen finom. :)
Kitűnő kísérője az egyszerű zsíros kenyérnek, a finom szalonnáknak, a hideg sülteknek. Zsírjában összetört kacsamáj, csirkemáj csak félig étel e nélkül a finom saláta nélkül. Tökéletes párost alkot a hajában főtt burgonyával is. De nem hiányozhat a krumplifőzelék, babfőzelék, sárgaborsófőzelék és lencsefőzelék mellől sem, mint feltét. Mi leginkább ilyen hagymasalátával esszük ezeket a főzelékeket. Jobb mint hússal. :)
Minden tiszteletünk az angliai természetgyógyászé, aki az EU Bizottságának eljuttatandó aláírásokat gyűjt, de kétségeink vannak 2010-ben indított kampányának a közeljövőben lehetséges sikerét illetően. Az EU szóban forgó irányelvét – véleményünk szerint a gyógyszerlobbi nyomására és egyértelműen a gyógyszergyártóknak kedvezve – 2004-ben (!) fogadták el, és 7 évet adtak a tagállamoknak a megvalósításra. Minden EU-ország a saját jogalkotói hatáskörében járt el, és évekkel ezelőtt mindenütt, így Magyarországon is megszülettek a nemzeti jogszabályok.
Emellett véleményünk szerint hazánkban 2011-ben inkább értelme van és konkrét haszna lehet annak, ha a vonatkozó magyar jogszabályok felülvizsgálatát kezdeményezzük. Ezért mi ebből a célból indítjuk el 2011. március 20-áig tartó aláírásgyűjtő kampányunkat.
Bízunk a sikerben, hiszen 2005-ben egy hasonló aláírásgyűjtő akcióval – más tiltakozókkal együtt – sikert értünk el. Akkor azért tiltakoztunk, mert az állam megszüntette kártalanítási felelősségét, ha valaki a kötelező védőoltás következtében maradandó egészségkárosodást szenved vagy meghal. Az Országgyűlés végül megváltoztatta a szóban forgó törvényt.
A gyógynövények jövőjére vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük Bernáth Jenő professzort (Budapesti Corvinus Egyetem, Gyógy- és Aromanövények Tanszék). Válaszai számunkra mellbevágóak... Ezekből idézünk:
„2011. április 1-jétől a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények gyógyhatással való hivatkozással nem hozhatók forgalomba. Ez érinti az Országos Gyógyszerészeti Intézet által korábban »gyógytermékként« regisztrált növényeket tartalmazó készítményeket (kapszulákat, oldatokat, teakeverékeket, egykomponensű teákat stb.). Mintegy 300-350 ilyen termékről lehet szó. Némi könnyebbséget jelent, hogy a korábban már legyártott termékek lejárati idejükig, de legfeljebb még 2 évig forgalomban tarthatók. Az egykomponensű teák (kamilla, hársfa stb.), ha azok gyógyszerkönyvi minőséget képviselnek, a patikákban lesznek megvásárolhatók (a drogériákban nem!).
A teák forgalmazásának további lehetősége, hogy azokat élelmiszerré minősítik át. Ebben az esetben a terméknek meg kell felelnie az élelmiszerre vonatkozó jogszabályoknak. A gyógynövények élelmiszerré történő átminősítése esetén a terméken nem lehet betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó tulajdonságokat feltüntetni, ami igen nagy hátrány.
A 2004/24/EK irányelv alapján a gyógynövények átminősítése hagyományos növényi gyógyszerré »egyszerűsített« eljárással is történhet. Ez az »egyszerűsített« eljárás a hazai gyártók számára olyan többlet ráfordítást és adminisztrációs terhet jelent, amit nem tudnak (nem tudtak) vállalni. Ugyanakkor a követelményrendszer sem teljesen egyértelmű. Ennek eredményeként az eltelt 6 év folyamán egyetlen hazai termék átminősítése sem történt meg. A jelenleg megszűnő 300-350 termékből legfeljebb 2-3 termék sikeres átminősítése várható.
...A hazai gyógytermék piac a hivatkozott rendelet alapján gyakorlatilag felszámolásra kerül. A továbbiakban csak azok a gyógytermékek forgalmazhatók, amelyek növényeket nem, csak kizárólag egyéb anyagokat, pl. vitaminokat vagy ásványi anyagokat stb. tartalmaznak.”
A Halál, akár a fehér ember, nem volt boldog a saját földjén. Azt gondolta, nem elég nagy a birodalma. Nagyobbat akart. Egyik éjszaka, amikor a Nagy Szellem aludt, megtámadta a Földet. Sok-sok embert megölt, és feleségnek elrabolta a törzsfőnök legszebb leányát. A lány úgy tett, mintha jó asszony volna. De egy napon megetetett egy sütőtökmagot a Halállal. A sütőtök nőtt és nőtt a Halál belsejében, és végül a Halál szétrobbant. És millió sütőtökmag szóródott szét a Földön. Sok ember meghalt. De jó dolog is származott belőle: a sütőtök.
Így volt a fehér emberrel is. Kivágta az erdőket, feltúrta a földet. Elhozta az influenzát. De magával hozta a villanyáramot, a penicillint és a Ben és Jerry jégkrémet.
(Miért éppen Alaszka?- Forgószél Marilyn indián meséje)
Ahogy az olaszoknak, görögöknek, spanyoloknak van folyékony aranyuk - az olívaolaj -, úgy nekünk is van. Méghozzá a tökmagolaj. Szerencsés vagyok hogy Zalában élek, mert nálunk itt a piacon minden ötödik árusnál kapni. Jó minőségűt, igazit. Ahogy lehet kapni igazi dióolajat és mákolajat is. A Hetésben (Zalában) Milejszegen van olajütő.
A tökmagolaj kuriózum, kincs, gyógyír és afrodiziákum, zamatos kivonata a Föld tápláló vérének. Sajnos, ez is kiveszőben lévő kismesterség, hagyomány. A szívem szakadna meg, ha eltűnne. Íze semmihez sem fogható: erőteljes, a pirításnak köszönhetően rendkívül aromás, finom. Amióta az eszemet tudom, és amióta salátázom, soha egyetlen tányérról sem hagytam le a tökmagolajat. Sokszor csak önmagában, kanálszámra eszem. Vagy fokhagymás pirítóssal tunkolom. Az olajoskáposzta saláta elképzelhetetlen nélküle. A hajában sült krumpli ízének fantasztikus hordozója. De kiváló húspácokban is, izgalmas ízharmóniákat teremt, mélységet ad és füstösséget a vele sült húsoknak. Levesek tetejére csepegtetve is kiváló.
Élettani hatása nagyon kedvező: a koleszterinszintet csökkenti, a szív és érrendszeri megbetegedések megelőzhetők vele, mert rendkívül sok többszörösen telítetlen zsírsavat, vlamint antioxidánsokat tartalmaz. Van benne E, B1, B2, B6, A, C, D vitamin. Nyomelemek közül tartalmaz foszfátot, nátriumot, kalciumot, magnéziumot, szelént, cinket, rezet és mangánt. A prosztata népi gyógyszere. Itt zalában a férfiak minden reggel egy teáskanálnyit fogyasztanak belőle.
Ha errefelé jártok, ki ne hagyjátok! Itt a milejszegi olajsajtoló honlapja, rendelni is lehet: Göcseji extra szűz olajok.
Mindenkinek megvan a kedvenc tejes itala azt hiszem. Van aki a kakaót, van aki a tejet, van aki a tejeskávét, van aki a forró csokoládét és van aki a karamellás tejet szereti a legjobban. Emlékszem, megbódogúút lyánykoromban lehetett kapni zacskós változatban. Lehet hogy ma is van, nem figyeltem. Rajongtam érte, imádtam.
Egyébként ritkán iszom tejet. Nyáron szinte soha, de ilyenkor télen valahogy néha-néha rákívánok. A karamellás tej kis reszelt szerecsendióval vagy fahéjjal amolyan nagymamás-otthonos éjszakai álombaringató ital... Nincs nyűgös és fáradt gyerek, akit ezzel ne lehetne megnyugtatni. Elalvás előtt furcsa nosztalgikus hangulatba hoz - édes álmokat ígérve, olyan álmokat, mikor még hittünk a mesevilág kalandos és szépséges, mindig jóra forduló és láthatatlan, ám annál élőbb és létezőbb világában.
Ha vacsoraételként fogyasztom, akkor natúr roppanós kukoricapehellyel szeretem a legjobban. De nagyon finom puliszkával is, ha épp nincs otthon kukoricapehely.
Elkészítése roppant egyszerű, ám annál inkább variálható.
Hozzávalók 1 csészéhez:
2 púpos evőkanál kristálycukor,
2,5 dl tej (2,8-as vagy 3,5-ös). Vagy: 2 evőkanál barna nádcukor,
2,5 dl tej. Vagy: 2 evőkanál bármilyen cukor,
2 dl tej és 1/2 dl tejszín. Ízesíthető:
őrölt szerecsendióval,
őrölt fahéjjal,
vaníliával,
kardamommaggal,
csillagánizzsal,
rózsavízzel,
narancsvirágvízzel,
mentával,
earl grey teával,
rummal,
konyakkal, whiskeyvel, kókuszlikőrrel,
stb.....
Egy nyeles kisábosban felolvasztom a cukrot egészen addig, míg mély borostyánszínt nem kap. Aztán felöntöm tejjel és addig kevergetem, míg a cukor újra elolvad benne. Vigyázzunk, mert mikor hozzáöntjük a tejet, nagyon bugyborékol és felcsap a gőz - álljunk biztonságos távolsága és a kezünket ne felejtsük a lábas felett!
Tejszínhabbal. Azzal is nagyon jó. Önmagában egy-két szelet kaláccsal, kenyérrel, bundáskenyérrel önálló vacsora. Tépkedhetünk bele száraz kenyeret, s ha a finom karamelles-vaníliás íz átjárta és felpuhította, a mennyországba kanalazhatjuk magunkat...
Ha alkoholos itallal ízesítjük, forrón fogyasztva úgy átmelegít, hogy az északi sark se lenne hideg hely. Ha pedig ugyanezt az italt behűtjük, egy finom karamelles likőrt kortyolgathatunk. Ím, gyerek és felnőtt is szeretheti.
Használhatjuk banán- alma- körteturmix alapnak is... no az még a holtakat is életre csókolja, s a szívüket szerelemre gyújtja...
Tudom, nem-recept. De megérdemel egy bejegyzést, mert. Mert ez olyan, hogy ha a világon a legkisebb helyet kéne megneveznem otthonként, az elférne egy csészében. Egy kis csészében, amiben karamellás tej van. Ez a Tejút végtelenje, s annak összes fénylő csillaga. Vannak ilyen otthon-ízek. Otthon illatok. Illatok... Amit a karamellás tejhez párosítanék, az a szantálfa illata lenne... Mesevilág ez. :)
Megismerni annyi mint látni; látni annyi mint
elérni; elérni annyi mint ízlelni; ízlelni annyi
mint lenni; lenni annyi mint nem lenni; nem
lenni annyi mint lenni.
(Nadzsm al-Dín Dája Ráz)
A tegnapi csibeebédhez készült ez az egyszerű leves is. A hetem a fokhagyma jegyében telt, ki akartam űzni a bennem bújkáló vírust - asszem sikerült is végre. A fokhagyma kitűnő természetes vírusölő szer. És még finom is.
Hozzávalók 4 főre:
2 nagyobb burgonya (kb. 40 dkg),
1 egész nagy fej fokhagyma,
1 evőkanálnyi olívaolaj, zöldségalaplé vagy 1 zöldségleveskocka,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt szerecsendió,
2 marék ruccola,
1 dl tejszín.
Belevalónak:
pirított kenyérkockák,
brie sajt vagy parmezán vagy márványsajt vagy feta,
olívaolaj.
A fokhagymát vékony szeletekre vágva kevés sóval megfuttattam az olajon, hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát és felöntöttem vízzel, tettem bele egy zöldségleves kockát, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Akinek van zöldséglevese, öntse fel azzal. Puhulásig főztem, majd botmixerrel pürésítettem. A ruccolát fölaprítottam - nem kell nagyon apróra, csak anynira, hogy hosszú szárrészek ne maradjanak egyben. Beletettem a levesbe és addig főztem csak, míg kissé összeesett. Végül kevés tejszínt öntöttem hozzá.
Pirított kenyérkockákkal, sajtkockákkal tálaltam, minden adagra tálalásnál kevés extraszűz olívaolajat is locsoltam még. Bármilyen finomabb, intenzívebb ízű sajt kitűnően illik hozzá.
A leves a 90 napos diétában is jó - magamnak vettem ki belőle még azelőtt, hogy a tejszínt hozzáöntöttem volna. Ma ez lesz az ebédemhez a leves. Sajt és kenyér nélkül, csak úgy csészéből kortyolgatva.
Minden szabad nékem,
de nem minden használ;
minden szabad nékem,
de nem minden épít.
(Pál apostol)
Ezt most "dobtam" össze így hirtelenjében reggel. Karácsonyig összeérik. Narancsos ágyaspálinka. Végy fél liter jó minőségű házipályinkát, szelj bele jól megmosott narancshéjat, narancsszeletet, egy csillagánizst és tégy bele egy evőkanálnyi kristálytiszta virágmézet. Facsard ki a narancs levét és azt is öntsd hozzá leszűrve. Aztán bírd ki, hogy ne járj rá karácsonyig. Óóó. És csak módjával! :)
Az a nagy helyzet, hogy sajnos nem vagyok likőrrajongó (rosszul vagyok szó szerint az édes italoktól), ellenben a jó gyümölcspálinkáért odavagyok. Ágysért csak így, enyhén, kevés édessel. (Valójában én a mézet kihagytam...)
Sajnos, a tipikus karácsonyi ízeket sem szeretem. Utálom együtt a fahéjat, csillagánizst, szegfűborsot, szegfűszeget... Pontosítok. Sütikben ki nem állhatom. Ezek számomra egy jó sülthús fűszerei, de nem édességeké. Szóval elnézést a blogolvaóktól, de idén sem készítek tipikus karácsonyi sütiket. A mézeskalácsról nem is beszélek... Brrr. Sorry... Azonban ez az ágyaspálinka még nálam is belefér. :)
Megbízható és jó mézeskalács receptért térjetekbe Moha Konyhájába. A látványról nem is beszélnék, mert a Hölgyemény egy igazi művész. Csodálatos mézecskalácsai vannak.
Ma van Luca napja. Ehhez a naphoz eleinknek nagyon sok hiedelme kötődött. Főképpen szerelmi- és termékenységvarázslatok, időjárás előrejelző varázslatok, haláljelző varázslatok kötődnek Luca napjához.
A Luca néve gyökere a lux - fény szó. Az év legsötétebb napja a Gergely naptár óta.
De nem is írok róla többet. Hoztam viszont kedves Lányok és Asszonyok egy jó előadást, ami a szerelem-varázslásokról szól. Akinek még nincs lélekpárja, jól figyeljen! :)
Bab' Azíz: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.
Kislány: De hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Nem tudom, angyalom.
Kislány: A többiek tudják?
Bab' Azíz: Nem, ők sem tudják.
Kislány: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Elég menni, menni... Akiket meghívtak, megtalálják az utat."
(Bab' Azíz, a sivatag hercege)
Sok céklás étel szerepelt már a "fazekamban", de ez a hagyományos ecetes-tormás céklasaláta még nem. Pedig a tél jellegzetes savanyúsága - a káposztasaláta mellett.
A céklákat körömkefével alaposan megsikáljuk, majd folyó vízben szintén alaposan megmossuk. Föltesszük fedő alatt főni annyi vízben amennyi ellepi, körülbelül 50 percre. (Tehetjük sütőbe is, alufóliával lefedve, de akkor kicsit több idő kell neki.) Mikor elkészül, azonnal csap alá tesszük a lábost és hideg vizet engedünk rá. Hagyjuk pár percig, aztán a héját egyszerűen kézzel leszedjük róla. Könnyen elválik.
A céklát karikákra vágjuk, a tormát vagy reszeljük, vagy csak kisebb darabokba vágjuk. (Én jobban szeretem csak darabolva.) Salátalét készítünk a fentebb megadott mennyiségekkel vízből, ecetből, sóból és cukorból. A céklakarikákat és tormadarabokat beletesszük és hűvös helyen hagyjuk összeérni pár napig. Elég neki körülbelül 4-5 nap.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egy étkezéshez elegendő. Ha többet készítenénk, akkor azt célszerű nagy 5 literes savanyúságos üvegbe tenni, mert hűvös helyen több hétig is eláll - persze csak ha mindig teljesen tiszta evőeszközzel veszünk ki belőle. Tálaláskor frissen reszelt tormával díszíthetjük.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor kevés tartósítószert (szalicilt vagy NaBenzoátot keverjünk a lébe) is adjunk hozzá, és akkor nagyon sokáig eláll.
Ezt a salátát ízesíthetjük másképp is, jól illenek hozzá szerintem fűszerként még: a fahéj, a szegfűbors, a borókabogyó, a kardamommag, a csillagánizs, a koriandermag, a mustármag, a köménymag, a római kömény, a citromos kakukkfű, az édesköménymag, a csilipaprika, a friss vagy szárított gyömbérgyökér, a lepkeszegmag, a kurkuma, a rózsabors, a friss vagy szárított menta és a vékonyan levágott narancshéj is, illetve a salátalébe is mehet szerintem narancslé is. Azt ajánlom, egyszerre csak 2-3 féle fűszert válasszunk ki, a túl sok fűszer elnyomná a cékla ízét. Alaplének a megadott salátalé tökéletes. A fűszerezés pedig már egyéni ízlésre szabott lehet. A cukrot helyettesíthetjük mézzel, vagy nyírfacukorral is.
Együnk sok céklát a télen, mert igazi vitaminbomba! :)
Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.
Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam.
Fogyókúrázni fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzőterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak.
(Helen Fielding: Bridget Jones naplója)
Ez egy pikkpakk-krém. Villámgyors. Egyszerű. Olyan alkalmakra, mikor csak 20 percünk van a desszertre. Olyan alkalmakra mikor ránk tör az édességéhség. Vagy olyan alkalmakra... tudjátok. Mint a filmekben mikor a főhősnő szerelmi bánatában a nyitott hűtőajtónál, az éjszaka sötétjében kikanalazza nagy lógó pulcsiban vagy méretes férfiingben, mezítláb vagy vastag kötött zokniban (mackómintával vagy norvégmintával) a nagy doboz krémfagyit... :)) Persze főhősnőnk, ha szerelmi bánata van, biztos nem áll neki házilag pohárkrémet gyártani, de ki tudja?! Én már sütöttem éjjel 2 -kor pogácsát is...
Hozzávalók 4 pohárhoz:
3 tojás,
2 dl tejszín,
3 evőkanál porcukor,
1 vaníliáscukor,
5 cl erős feketekávé,
20 dkg étcsokoládé,
1 cl rum vagy whiskey.
A tojásokat robotgéppel fehéredésig és habosodásig felvertem a porcukorral, vaníliás cukorral és csipetnyi sóval. Vízgőzre tettem és innentől kézi habverővel, állandó keverés mellett besűrítettem a krémet. Vigyázzunk, nehogy rántotta legyen belőle... Hamar sűrűsödik. A vizes lábost a tűzön hagytam, mert egy másik kislábosban étcsokit tettem rá olvadni.
Amikor a krém langyosra hűlt, hozzákevertem a kávét és a rumot is. A tejszínt kemény habbá vertem és összekevertem finoman a kávés krémmel. A közben felolvadt étcsokihoz egy nagyon kevés - 2 cl-nyi vizet kevertem. A poharakba tettem krémet, megcsorgattam az olvadt csokival, megint krém, megint csoki. Hűtőbe száműztem 4-5 órára, hogy jól behűljön. (Ha fagyasztóba tesszük, akkor 20 perc alatt lehűl.)
Ennyi lenne. Isteni, nagyon kávés. Főhősnő bánata tán kissé enyhült. Legközelebb Bridget Jones hupikék levesével jelentkezzem... ?? :))
Virginia belépett az ajtón, mert meg akarta kérni, hogy tűzze össze a szoknyáját. Legnagyobb meglepetésére azonban ki más volt ott, mint maga a canterville-i kísértet! Az ablak mellett ült, és elnézte, mint repül a szélben a sárguló fák pusztuló aranya, s mint táncolnak a barna levelek a fasorban. Fejét a kezére támasztotta, és egész testtartása végső csüggedést árult el. Valóban olyan nyomorultan és szánalomra méltóan festett, hogy a kis Virginia, aki először el akart szaladni, hogy szobájába zárkózzék, megszánta, s elhatározta, hogy megvigasztalja és kedvre deríti. Oly könnyű volt a járása, és oly mélységes a kísértet bánata, hogy nem is vette észre a leányt, míg az meg nem szólította.
- Nagyon sajnálom magát - mondotta -, de öcsikéim holnap reggel visszamennek Etonba, és akkor, ha jól fog viselkedni, senki sem fogja többé bántani.
- Abszurdum azt kívánni tőlem, hogy jól viselkedjem - felelte a kísértet, s megdöbbenve nézte a kedves kis leányt, aki meg merte őt szólítani -, teljes abszurdum! - Nekem az a kötelességem, hogy csörgessem a láncaimat, nyöszörgéseket hallassak a kulcslyukakon keresztül, és éjfélkor bejárjam a házat - ha ezt érti rossz viselkedésen. Az én létezésemnek nincs más értelme.
- Egyáltalán nincs értelme az ilyen létnek, és maga jól tudja, hogy milyen gonosz volt életében. Umney asszonyság elmesélte nekünk érkezésünk első napján, hogy ön meggyilkolta a feleségét.
- Igaz, beismerem - szólt a kísértet dacosan -, de ez tisztán belső családi ügy, és senkinek semmi köze hozzá.
- Nagyon csúnya dolog, bárkit is megölni - szólt Virginia, akit néha csókolni való puritán komolyság fogott el, melyet valamelyik New England-i ősétől örökölhetett.
- Ó, gyűlölöm az absztrakt morál olcsó szigorúságát! A feleségem csúf teremtés volt, sohasem keményítette ki rendesen a kézelőimet, és semmit sem értett a főzéshez. Egyszer éppen egy nagyszerű szarvasbikát terítettem le a hogleyi erdőben, egy pompás gímet, és tudja, hogy mit tálalt föl nekem belőle? Ámbár, hagyjuk ezt, úgysem lehet már rajta segíteni, azonban mégse tartom valami szép dolognak, hogy az asszony bátyjai halálra éheztettek csak azért, mert megöltem a nővérüket.
- Halálra éheztették? Ó, kedves kísértet, azaz Sir Simon, azt akarja talán mondani, hogy éhes? Van egy vajas kenyér a kosárkámban. Parancsolja?
- Nem, köszönöm, én már rég leszoktam az evésről; mindamellett nagyon kedves öntől. Valóban nagyon szeretetreméltó, nem olyan, mint kiállhatatlan, durva, közönséges és becstelen családjának többi tagjai.
- Hallgasson! - kiáltotta Virginia, és lábával toppantott -, maga a durva, kiállhatatlan és közönséges, ami pedig a becstelenséget illeti, nagyon jól tudja, hogy ki lopta ki a festékes dobozomból a színeket, hogy visszakenje azt a nevetséges vérfoltot a könyvtár padlójára. Először elvitt minden vörös festéket, a cinóbert is beleszámítva, úgyhogy azóta nem tudok napnyugtát festeni, aztán elvitte a smaragdzöldet és a krómsárgát, végül nem hagyott meg egyebet, mint az indigót és a kínai fehéret, úgyhogy csupa holdfényes estét kellett pingálnom, ami nem könnyű munka, s amellett nagyon nyomott hangulatot kelt. De azért nem árultam el magát, bár nagyon bosszankodtam, s az egészet fölötte nevetségesnek tartottam. Ki hallott valaha smaragdzöld vérről?
- De hát - felelt a kísértet kissé megszeppenve -, mit tett volna ön a helyemben? Manapság igen nehéz valódi vérhez jutni, és ha már az ön bátyja csúffá tett engem a Reklám Folttisztítóval, nem látom be, miért ne csenhettem volna el az ön festékeit. Ami pedig a színeket illeti, az már ízlés dolga: a canterville-i grófoknak például kék vérük van, a legkékebb egész Angliában; de tudom, hogy önök, amerikaiak nem törődnek az ilyesmivel.
- Maga semmit sem tud Amerikáról. Legjobb volna, ha kivándorolna, s ott egy kis műveltséget szerezne. Atyám nagyon fog örülni, ha szabadjegyet szerezhet magának, s bár ott nagy adóval sújtanak minden szellemi terméket, azért magának, mint szellemnek, nem lesz baja a fináncokkal, mert azok mind tagjai a demokrata pártnak. Ha egyszer New Yorkba ér, nagy sikerre számíthat. Ismerek egy csomó embert, akik százezer dollárt adnának egy nagyapáért, és talán ennél is többet egy kísértetért.
- Nem hinném, hogy jól érezném magamat Amerikában.
- Valószínűleg azért nem, mert nincsenek várromjaink és régiségeink - mondotta Virginia gúnyosan.
- Nincsenek várromok és régiségek! - felelte a kísértet -, de van helyettük haditengerészetük és modoruk.
- Jó éjszakát! Megyek apához, s megkérem, hogy hosszabbítsa meg egy héttel az ikrek vakációját.
- Az istenért, ne menjen, Virginia kisasszony - kiáltott a kísértet -, olyan elhagyatott és boldogtalan vagyok, és igazán nem tudom, hogy mihez fogjak. Szeretnék aludni, és nem bírok.
- Képtelenség! Feküdjön le egyszerűen az ágyba, és fújja el a gyertyát. Ébren maradni nehéz dolog néha, kivált a templomban, de mi nehézség van az alvásban? Hiszen még a csecsemők is tudják, pedig alig van eszük hozzá.
- Háromszáz éve, hogy nem hunytam le a szememet - szólt a kísértet szomorúan, mire Virginia csodálkozásában tágra nyitotta gyönyörű kék szemét -, háromszáz esztendeje, hogy nem aludtam, s olyan fáradt vagyok.
Virginia elkomolyodott, és apró ajka elkezdett remegni, mint a rózsa szirma. Odament a kísértethez, letérdelt melléje, és belenézett öreg, hervadt arcába.
- Szegény jó kísértet - suttogta -, hát nincs ahova a fejét álomra lehajtsa?
- Messze innen, túl a fenyőerdőn - felelte a kísértet halk, álmatag hangon - van egy kis kertecske. Ott magasra nő a selymes, zöld fű, bürökvirág nagy fehér csillagai nyílnak, és a csalogány egész éjszaka énekel, s a hideg, kristályos hold lebámul, és a tiszafa kiterjeszti óriási ágait az alvók fölé.
Virginia szemét elfutotta a könny, és arcát a kezébe rejtette.
- Ugye, a halál kertjére gondol? - kérdezte suttogva.
- Igen, a halálra. A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Segítsen rajtam, kis Virginia. Maga megnyithatja számomra a halál házának kapuját, mert a maga szívében szeretet lakozik, és a szeretet erősebb a halálnál.
Virginia összerezdült, és hideg borzalom futott végig rajta. Néhány pillanatig csöndben voltak. A leány úgy érezte, mintha szörnyűt álmodna.
A kísértet aztán újra megszólalt, és hangja olyan volt, mint a szél sóhaja.
- Nem olvasta soha a régi jóslatot a könyvtár ablakán?
- Ó, de hányszor - kiáltott a kisleány föltekintve -, hiszen kívülről tudom. Különös fekete betűkkel van odapingálva, és nehezen olvasható. Csupán hat sorból áll:
Ha egy aranyhajú leány
Imát fakaszt a bűn ajakán,
S igéz virulni száraz ágat
S a gyermek szeme könnybe lábad,
Akkor a kísértés eláll
És Canterville-be béke száll.
Csakhogy nem tudom az értelmét.
- Az értelme az - felelte a kísértet szomorúan -, hogy magának sírnia kell az én bűneimért, mivel nekem nincsenek könnyeim, és imádkoznia kell velem a lelki üdvösségemért, mivel nekem nincs hitem, és aztán, ha életében mindig kedves és jó és szíves volt, a halál angyala meg fog könyörülni rajtam. De vigyázzon, rettentő rémképeket fog látni a sötétben, és gonosz hangok fognak suttogni a fülébe, de nem árthatnak magának, mert a kisgyermek tisztasága ellen nincs a pokloknak semmi hatalma.
Virginia nem felelt, és a kísértet vad kétségbeesésében tördelte a kezeit, amint tekintete ráesett a lehajtott aranyhajú fejecskére. Egyszerre azonban a leány fölállott sápadtan, és szemében különös fény ragyogott.
- Nem félek - mondta határozott hangon -, meg fogom kérni a halál angyalát, hogy könyörüljön magán.
A kísértet halkan fölsikoltott örömében, fölállt a székről, régimódi bókkal a leány keze fölé hajolt és megcsókolta. Az ujjai hidegek voltak, mint a jég, és ajka égett, mint a tűz, de Virginia nem remegett, mikor a kísértet keresztülvezette a sötét szobán. A kopott zöld gobelinre apró vadászok voltak hímezve. Ezek belefújtak bojtos kürtjeikbe, és apró kezükkel integettek feléje, hogy forduljon vissza. „Fordulj vissza, kis Virginia - kiáltották -, fordulj vissza!” De a kísértet szorosabban megfogta kezét, és a leány behunyta szemét, hogy ne lásson semmit. A kandallón gyíkfarkú és üvegszemű szörnyek voltak kifaragva, és azt súgták feléje: „Vigyázz, kis Virginia, vigyázz! Talán sohasem fogunk viszontlátni.” De a kísértet gyorsan elsuhant vele, és Virginia nem hallgatott rájuk. Mikor a terem végére értek, a kísértet megállott, és néhány érthetetlen szót mormogott. A leány kinyitotta szemét, és látta, amint a fal lassanként eloszlik, mint a köd, és egy barlang tárul föl előtte. Hideg szél süvöltött feléje, és érezte, hogy valaki rángatja a ruháját.
- Gyorsan, gyorsan - kiáltott a kísértet -, mielőtt még késő lenne - s egy pillanat múlva bezárult mögötte a faburkolat, és a gobelinteremben nem volt senki.
Közeledik Halloween éjszakája... egy forró puncs bátorságot önt a lélekbe. Végül is egy kísértetek járta éjszakán jó felkészülni mindenre...
Hozzávalók egy nagy bóléstálhoz:
6 evőkanál barna nádcukor vagy lehet sima kristálycukor is,
4 dl barna rum,
1 liter jó erős feketetea,
1 citrom leve,
3 narancs leve,
2 narancs vékonyan levágott héja,
3-4 fahéjrúd,
1 teáskanálnyi szegfűszeg.
Főzzünk jó erős feketeteát. Szűrjük le. A cukrot egy nagyobb lábosban karamellizáljuk meg, majd óvatosan - mert a gőz fel fog csapni - adjuk hozzá a feketeteát és a fűszereket. Valamint a citromlét, a narancslét is. Forraljuk fel és főzzük 10 percig, hogy a fűszerek kiadják az ízüket. Végül öntsük hozzá a rumot is és szűrjük át az egészet egy bóléstálba. Narancs és cirtom karikákkal díszítsük.
Ihatjuk ezt az italt hidegen is, találtam egy jó halloweenes ötletet hozzá: egy gumikesztyűt töltsünk meg zöld ételfestékes vízzel és tegyük fagyasztóba előző nap. Másnap vágjuk le a gumikesztyűt a jégről (úgy könynebb ha kevés vizet engedünk rá előbb) és ezt tegyük díszítésként a bóléstálba. :))
Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: “Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?” A válasz: “Nedves babszemecskéket”. A mag törvénye így szól: “Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!” Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínűleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük.
(Andrew Matthews)
A hétvégén nagyon klasszikusokat főztem. Húsleves, rántott hús, süti. Levesből pedig a kedvencemet, a királyok királyát - ököruszály levest. Vagyis, marhafarok levest.
Mit is írhatnék róla, ami kifejezné ennek a folyékony elixírnek a méltóságát. Holtakat életre keltő varázsnedű. A legfinomabb íz - maga a tiszta umami - minden kanál maga a mennyország.
Hozzávalók 4 főre:
1-1,3 kg marhafarok,
30 dkg vegyes leveszöldség:
1 és 1/2 nagyobb sárgarépa,
1 fél teniszlabdányi zeller,
1 közepes fehérrépa,
4 db kelbimbó vagy 1 közepes kelkáposztalevél,
1/4 teniszlabdányi karalábé,
1 és 1/2 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
kb. 2 csapott teáskanálnyi só,
1 kisujjpercnyi darabka friss gyömbér vagy
kicsit nagyobb szárított,
8-10 szem egészbors,
1 csapott mokkáskanál koriandermag,
1 kisseb szerecsendiónak a fele,
3 cl jó minőségű konyak,
kevés olaj.
Épp Ms. Poppynál ecseteltem, hogy sosem főztem még sült zöldségekből levest. Hát az ököruszályt elfelejtettem...
Tehát. A sütőt begyújtjuk. A húst megmossuk, daraboljuk. A hentesek bárddal bevagdossák, nekünk csak át kell vágni ott, ahol egyben hagyják. A zöldségeket megtisztítottam és daraboltam. Nem kell kicsire épp csak félbe, negyedbe. Egy tepsit kissé kiolajozunk, beletesszük a húsdarabokat, a zöldségeket és ezeket is kissé átolajozzuk. Egy kevés só is mehet rá. Aláöntünk 3 cl konyakot és fél órán át sütjük nagy lángon. A lényeg az, hogy a hús is, a zöldségek is piruljanak meg. Ezután az egészet átteszük egy nagy levesfőző fazékba. Nekem 4 literesem van, de mehet nagyobba is, ha több a hús mint egy kg. Tipp: az elősütést végezhetjük serpenyőben is, apránként - ha kisebb adag levest készítünk.
A lényeg az, hogy egész éjjel pötyögtetve kell főzni, ezért akkora edényt válasszuk, ami kellően nagy ahhoz, hogy a leves levének a fele is elfőjön akár.
Én már nagyjából tudom, mennyi fő el egy éjszaka alatt, mert a kocsonyát is éjjel így szoktam főzni. Szóval sokat elfő.
Tehát a zöldségeket, a húst átteszük egy nagy fazékba. A tepsit vízzel kiöblítjük és a fazékba öntjük - semmi se menjen kárba. A fazekat csurig öntjük vízzel. Nagy lángra tesszük, míg fel nem forr. Mikor forr, mérsékeljük a tüzet és leszedjük a leves habját. Leveseskanállal a legkönnyebb.
Mikor leszedtük a habját, hozzáadjuk a fűszereket, sót. Megvárjuk míg újra felforr, majd mikor úgy látjuk, hogy már szépen pötyög, áttesszük a tűzhelyünknek arra a lángjára, amelyik ezt az éppcsak-forrást tartani tudja. Ugyanis akkor lesz szép kristálytiszta a levesünk, ha épp csak pötyögve forr és nem nyúlunk hozzá egészen addig, míg le nem zártuk alatta a lángot.
9-10 órán át főzzük. Én este 10-kor tettem a végleges helyére és reggel 7 órakor kapcsoltam le alatta a gázt.
Mikor elkészült, hagyjuk 20 percig pihenni, aztán kiszedegetjük a tetején lévő zöldségeket belőle, a húsdarabokat is vigyázva, mert le fog omlani a csontról. Aztán egy sűrű szűrőn átszűrjük a levét. A tetején ha sok zsiradék lenne, papírtörlővel szedjünk le róla. De ha nem olajoztuk túl a sütés előtt a húst, akkor nem lesz rajta sok zsiradék. A húsdarabokat tegyük vissza a levébe, hogy ne száradjanak ki.
A zöldségdarabokat ne, mert ha állnak a húslevesben, megváltoztatják az ízét. A leveszöldséget mindig külön kis edénybe tegyük, csakúgy, mint a levesbe való tésztát is mindig külön főzzük ki. Vétek tésztafőzővizet csinálni egy jó húslevesből.
Én mindig külön forralok sós vizet, abban főzöm ki a cérnametéltet vagy lúdgége tésztát. Aztán leszűröm, hideg vízzel leöblítem és egy külön kis tálba teszem. A leves tetejéről szoktam lekanalazni egy evőkanálnyi zsírt, azt a tésztához keverem hogy ne ragadjon össze. Így garantáltam kristálytiszta húslevest tudunk felszolgálni.
Az ököruszály levesnek a betétje bármi lehet, ki mit szeret. Lehet palacsintatészta, hagyományos levestészta, grízgaluska, maceszgombóc, borsócska (sült kis palacsintacseppek), stb. Ebből a levesből készülhet olyan igazi tojásos erőleves is, mikor a tűzforró levest rámerjük a tányérba beleütött nyers tojásra. Ez az erőleves felhasználható bármely húsételhez a szaft ízfokozására, olyan levesekhez, amiket erőlevessel kell felönteni, mártásokhoz, stb.
És egy tipp. Még finomabb, fokozottabb íze lesz, ha az elősütött alapanyagok mellé teszünk a fazékba egy darab nyers, nem elősütött húsos csontot is. Ugyanis a körbesütött hús magában tarja az ízeket, és finom karamelles ízt ad a levesnek. A nyers húsos csont viszont teljes mértékben átadja magát a levesnek. A kettő kombinációja maga a tökély.
Tényleg a levesek királya ez.
Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.
(Winston Churchill)
Nagy hagymaleves rajongó vagyok. Sokszor készítek, mert ha épp semmi sincs itthon, hagyma akkor is van. Nem beszélve róla, nagyon egészséges és roppant finom.
Most sörösre hangoltam, mert volt egy fél doboz sör tegnapról... Gyógyleves, másnaposságra is kitűnő - friss tapasztalat! :))
Hozzávalók 4 főre:
6 közepes fej vöröshagyma,
4 púpos teáskanál barna nádcukor,
8 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 csillagánizsnak 2 kis szirma,
4 szem szegfűbors,
erőleves vagy 1 és 1/2 marhahúsleveskocka,
3 dl világos sör,
3 teáskanál balzsamecet,
2 csapott evőkanál liszt.
A hagymákat tisztítás után negyedkarikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A vajat felmelegítettem és hagytam megbarnulni, karamellizálódni. Érezni az illatán, akkor jó ha lemegy a habja és szép aranybarnás árnyalatot kap. Ekkor tettem hozzá a hagymát és addig pároltam, míg megfonnyadt. Aztán hozzáadtam a barna nádcukrot is és nagyobb lángon pirítani kezdtem. Ennek is karamellizálódnia kell, addig süssük. Ez után megszórtam a liszttel és azzal is kissé átpirítottam, majd felöntöttem olyan 1,3 liter vízzel. Tettem bele leveskockát is. Hagytam felforrni, majd hozzáöntöttem a sört is. Mikor már nem habzott, ízesítettem a levest még pici sóval, frissen őrölt borssal, csillagánizzsal, szegfűborssal és balzsamecettel. Kóstoljuk, mert csak így lehet az ízek jó összhangját eltalálni. Lehet hogy kell még bele sör vagy balzsamecet vagy só. Kóstolás után hagytam forrni a levest 10 percig és el is készült.
Míg forrdogált, sajtos pirítósokat sütöttem mellé.
Különleges ízű, kissé édeskés, pikáns, nagyon finom.
A csillagánizsból tényleg csak keveset tegyünk a levesbe, ne érződjön ki nagyon, csak adjon az ételnek egy sejtelmes, különleges felhangot.
- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
(Tamási Áron)
Megjelent a piacon ismét a kerekrépa vagy tarlórépa.
Idén télen úgy tervezem, hogy tágítom ennek az olcsó, finom és nagyon egészséges zöldségfélének a felhasználási körét, vagyis igyekszem majd újabb ételekbe belevarázsolni, új recepteket kitalálni rá. Azt gondolom, minden igazán jó étel attól jó, hogy helybeli alapanyagokból, az adott kultúra ízei szerint készül el. A legfinomabb ételek varázsa nem csak az hogy finomak, hanem a hely szelleme is hozzáadódik. Szeretem más népek ételeit is, vannak kedvenceim is köztük. De nem élnék meg rajtuk. Néha jólesnek, néha jó a változatosság. De nem enném őket nap-mint nap. Egészen bizarr lenne például egy szüreten rizottót vagy spagettit enni vagy kínai édes-savanyú sertést, vagy hasonló ételeket. Emellett itthon nálunk rendkívül sokféle zöldség és gyümölcs megterem, sok finom sajt és tejtermék van, és még sorolhatnám. A tarlórépa is ilyen. Igénytelen, könnyű termeszteni, nagyon vitamindús, roppant egészséges és finom.
Az ízét ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a retket, a karalábét és a tormát egy agyagba gyúrta volna össze a Teremtő. Az illata is egyszerre retkes, tormás - talán ez a két összetevő dominál ha orral vizsgáljuk. Állaga a karalábéhoz hasonló, talán kicsit tömörebb, nem olyan vizes. Színe hófehér. Zalában, vasban fogyasztják nyersen is, de leginkább ugyanúgy savanyítva, mint a káposztát. Hasonlóan is ízesítik és hordókban érlelik, mint ismertebb társát, és egész késő ősztől tavaszig ugyanúgy vásárolható a piacon, mint a savanyú káposzta.
Hagyományos ételekhez főleg savanyítva használják. Ez lehet a paradicsomos, füstölthúsos répa, amit tavaly föl is tettem az oldalra ITT. Isteni finom. Készíthetjük úgy is, mint a székelykáposztát. Főzik füstölt csülökkel, babbal is.
-->
"A savanyító levet kenyérhéjából is készíthetjük. Az üveg aljára pirított kenyérszeleteket teszünk, rárakjuk a répát és langyos, sós vizet öntünk rá. Tetejére ismét kenyérszeleteket rakunk. Napon, vagy meleg helyiségben tartjuk. Lyukacsos celofánnal kötjük le, vagy kistányért borítunk rá.
Gyors répasavanyítás: A gyalult répát gyöngén megsózzuk. Két liter vízbe öntsünk 1 dl ecetet és öntsük egy uborkás üvegbe. Nyomkodjuk bele a répát. Ha ezt este megcsináljuk, reggelre savanyú lesz a répa. Használat előtt a répát kissé nyomkodjuk ki. Ez az eljárás a mai időkben terjedt el."
(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek)
Én most kombináltam a kétféle savanyító eljárást. Másfél liter meleg vízben elkevertem 2 csapott teáskanál sót és 6 cl 10%-os ecetet, ezt öntöttem a legyalult répára. De kenyérszeletet is tettem a tetejére, hogy egy kis kovászos ízt is kapjon. A kerekrépáról a Terebessen olvashatsz ITT.
A régi magyaroknak több rendbeli László királyuk volt. A legelső Szent László volt. Ezt szerették azért, mert vizet teremtett elő a sziklából a szomjazóknak. A második volt Kun László. Ezt nem szerették azért, mert az embereket éhezni tanította; elvette a marháikat, úgyhogy a parasztok maguk húzták a laptikát, s elnevezték azt Kun László szekerének. Hátul maradt a jó Dobzse László, aki annyira engedékeny volt, hogy utoljára nem volt pénze a mészárszékre, hanem a sátoros kunyhóból hordatta fel Budavárába a sültet. Ezért hívják azt a sátor alatt sistergő katlant mai napig Lacikonyhának.
De annyit meg kell vallanunk, hogy aki még abból a fehér cipó közé szorított cigánypecsenyéből nem evett, s rá abból a hamisítatlan kecskeméti karcosból nem ivott: az nem is tudja, mivel élt Lucullus.
(Jókai Mór)
Ez az étel háromszorosan is jó. Először is finom. Másodszor gyógyétel, harmadszor kóbor vámpírok, ördögök távol tartására is szolgál. Talán már kitaláltátok, igen. A cigánypecsenyéről van szó.
Az történt, hogy valami vírus elkapott. Hőemelkedés, hasmenés, émelygés. Na ilyenkor szokta az orvos a teát és a sima főtt krumplit, pirítóst, rizst ajánlani. Nekem azonban ilyenkor elementáris erővel lebeg a szemem előtt a fokhagymás sült kolbász, a jó fokhagymás disznósajt, de leginkább a cigánypecsenye - eszméletlen mennyiségű friss fokhagymával. Már többször űztem ki ezzel az étellel hasonló fertőzést. Tudom. Furán vagyok összerakva...
Azt hiszem, ezt is mindenki másképp csinálja. Egy biztos, hús és sok-sok fokhagyma kell hozzá. Véleményem szerint tarjából az igazi.
Hozzávalók 2 főre:
4 nagy szelet tarja,
1-2 egész fej fokhagyma,
só,
1 mokkáskanál pirospaprika,
frissen őrölt bors,
jóféle szalonna.
A fokhagymákat megtisztítottam, aztán kislyukú reszelőn lereszeltem egy tálkába. Kevés olajjal krémesre kevertem. A szalonnából szeleteket vágtam és bevagdostam úgy, hogy a bőre egyben maradjon. Serpenyőben kisütöttem jó ropogósra. Félretettem, a zsírból is tettem félre, csak 1-2 evőkanálnyit hagytam a serpenyőben. A húst általában nem szoktam ennél az ételnél kiklopfolni. Kevertem ki só-pirospaprika-frissen őrölt bors keveréket és ezzel szórtam meg a hússzeleteket. Jó forró serpenyőben kisütöttem. Egy-egy oldalának elég kb. 4-4 perc sülés. Akkor fordítom meg a szeleteket, mikor látom a hús élénél, hogy már félig, vagy még egy kicsit jobban is átsült. Így biztosan rendesen megsül, de mégis szaftos, puha marad, nem lesz cipőtalp-kemény. Lehet klopfolni is egy kissé, aki úgy szereti, baja nem lesz tőle. A hirtelensütéshez egyébként a grillserpenyő mellett a wokot tudom még ajánlani, mert abban nagyon gyorsan, egyenletesen és szaftosra tud sülni a hús. Ha wokban sütöm a cigánypecsenyét, akkor kissé kiklopfolom, a szélein körben 5 centinként kissé bevagdosom, hogy ki tudjon terülni a hússzelet, ne púposodjon föl. Ha nem akarom nagyon kiszárítani, kevés lisztbe is beforgatom. Omlósabb lesz. Ha sietek, a lisztezés kimarad.
Tálaláskor mindenki kap a tányérjára húst, szalonnát. A hússzeleteket pirospaprikával megszórom, ez a díszítés. A krémes fokhagymából aztán mindenki annyit ken a hússzeletekre, amennyit csak szeret. Hát ennyi lenne. Hajában főtt krumplival - meglocsolva a szalonnazsírral - és kefíres de fokhagymátlan uborkasalátával ettem. Annyira kívántam a fokhagymát, hogy egy egész fejet megettem. A hús szinte eltűnt a fokhagymakrém alatt. :))
Ha több emberre készítek cigánypecsenyét, akkor nem hirtelen sütöm, mert egy kis konyha kapacitása kevés lenne arra, hogy egyszerre süljenek a hússzeletek. Az pedig borzasztó, ha a legutolsó szelet félóra múltán lesz kész, mint az első - minden kihűl, megdermed.
Ilyenkor egyszerűen tepsiben sütöm porhanyós-puhára. De ekkor is elősütöm serpenyőben a fűszerezett hússzeleteket a kisütött szalonnaszeletek zsírjában (só-bors-pirospaprika), csak sütőben sütés esetén lisztbe is beforgatom, hogy ne száradjanak ki nagyon a hússzeletek. Tehát elősütöm a fűszeres, lisztes szeleteket, zsírt teszek alájuk-rájuk (szalonnazsírt), lefedem alufóliával és így sütöm. Mikor már omlós-puha, leveszem a fóliát és hagyom kissé megpirulni is.
Sütőben sütés esetén hajában előfőzött, nagyobb darabokra vágott burgonya tetejére halmozhatjuk a hússzeleteket, így egy tepsiben készen van a nagyon jóízű köret is.
Hull a szilva a fáról,
most jöttem a tanyáról.
Sej haj, ica, rica,
kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
A szeretőm elhagyott.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.
Ha elhagyott egy évre,
Elhagyom én kettőre.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.
Ha el hagyott kettőre,
El hagyom én örökre.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.
(népdal)
Idén ismét szépen termett a besztercei szilva. E kiváló gyümölcs szinte mindennek alkalmas, talán ezért is a legkedveltebb fajta. Ebből van a legfinomabb lekvár, pálinka, aszalt szilva, de befőttnek, savanyúságnak is tökéletesen megfelel. Hazánkban a legkedveltebb gyümölcs, minden emberre két szilvafa jut. Talán az idősebbek ismerik a "hét szilvafás nemes" kifejezést - ez is árulkodik népszerűségéről, ősiségéről. Illetve helységneveinkben is gyakran szerepel, pl.: Szilvágy, Szilvásvárad, Vasszilvágy, Szilvásszentmárton, stb...
A besztercei szilva nevét csak nálunk, Magyarországon hívják így. Régen külföldön "magyar" szilvának nevezték, annyira jellegzetes fajta volt hazánkban.
A szilvalekvár szerintem igazi hungarikum. És most az igazi szilvalekvárról beszélek: arról, amit cukor nélkül, nagy üstökben sokáig főznek. Amelyikben pöntyörős szilvahéjdarabok vannak, és amit régen cserépköcsögökben tároltak. A lekvár teteje megbőrösödött és így évekig elállt. Aki még nem kóstolt ilyen igazi szilvalekvárt, nem is tudja, mi a jó. A szilvalekvárral szembeni legnagyobb szentségtörés véleményem szerint az, ha ledarálják, illetve ha zselésítős cukorral teszik el mert nem főzik be rendesen jó sűrűre. Ugyanis a hosszadalmas főzés vége felé kap egy karamelles ízt a lekvár, egy összetéveszthetetlen jelleget. A hagyományos, igazi szilvalekvár valódi esszencia. Isteni étel, mennyei finomság. Hát... én rajongok érte bizony.
Régen családi ünnep volt a szilvalekvárfőzés, mivel a legfőbb hozzávaló a szilván kívül az idő. Sok idő... Míg kevergették, lehetett mellette iszogatni, beszélgetni, együtt lenni.
Ma már szerencsére újra kezdik egyes vidékeken ezt a hagyományt feleleveníteni.
Azonban elfoglalt háziasszonyok is tudnak igazi szilvalekvárt befőzni, anélkül, hogy tizenórákat állnának a tűzhely mellett.
A módszer a következő: a jó érett szilvát mossuk meg, magozzuk ki. Egy nagy (8-10 literes), tiszta fazék aljára öntsünk 1 dl 10%-os ecetet, és 0,5 dl vizet. (Ha kisebb fazékban, lábosban készítjük, arányosan kevesebb ecet és víz keveréke is elég. 6 cl ecet, 6 cl víz.) Erre tegyük a kimagozott gyümölcsöt. A lángra tegyünk lángelosztót és kis lángra tegyük főni a fazekat. Addig, míg fel nem forr, tegyünk rá fedőt, mert ezzel kicsit gyorsíthatjuk az elérni kívánt hőfokot. Mikor felforrt a gyümölcs, a fedőt vegyük le, hiszen a cél a fölösleges folyadék elpárologtatása. Egy ilyen nagy fazéknyi szilvának forrástól számítva körülbelül 10-12 óra lassú pötyögés kell. Mikor megérezzük a jellegzetes karamellizálódott cukorillatot, már tudhatjuk hogy a célegyenesben vagyunk. Annyira sűrűre kell főzni, hogy leve ne maradjon. Csak a sűrű gyümölcshús és héjdarabok. Az igazi szilvalekvár szinte fekete - nem világos, nem lilásbordós. Hanem feketés-sötétbarna. A szín is jelzi a lekvár elkészültét.
Ha érett a szilva nem kell bele cukor. De idén elég ízetlenek a gyümölcsök és zöldségek, mert kevés napsütés volt és sok eső. Tehát a végén kóstoljuk meg a lekvárt és ha úgy ítéljük, tegyünk bele kristálycukrot. De vigyázzunk vele, mert ilyenkor sem kell sok bele. Egy ekkora mennyiséghez szerintem csak 10-15 dkg körülbelül. A jó szilvalekvárt nem kell ízesíteni, de aki szeretné, tehet bele pici darabka fahéjat vagy 1-2 szem szegfűszeget. Én ha ízesíteném, egy kis darabka vaníliarúddal tenném különlegessé inkább.
Megkeverni a lekvárt csak egészen a végén szabad, mielőtt üvegekbe töltenénk. Ha cukrot adunk hozzá, azt is csak a legvégén. Jól keverjük el míg teljesen eloldódik a lekvárban és aztán már nem főzzük tovább. A képen látszik a lábos alja - tényleg nincs leégve. Nem csalás, nem ámítás... :)
Az üvegeket alaposan mossuk el, aztán tegyük sütőbe vagy mikróba 2 percre maximális álláson. Ez teljesen csírátlanít. Én folpackot szoktam a csavaros tető alá vágni. Ráfeszítem az üveg tetejére és erre teszek egy késhegynyi kis szalicilt is. Biztos ami biztos, nekem nagyon meleg a spájzom. De ha jól kifertőtlenítettük az üvegeket, ez nem is szükséges. A tetőket alaposan csavarjuk rá az üvegekbe, és tegyük szárazdunsztba kihűlésig.
A szilvalekvár kitűnő emésztés-segítő háziszer, illetve székrekedés elleni természetes orvosság is. Egyes vidékeken rákgyógyszernek is tartják.
