Lazac finomfüves mártással

Minden embernek arra kell törekednie,
hogy még halála előtt megtudja,
mitől menekül, hová menekül és miért.

                                                                                                   (James Thurber)

A lazacot nagyon szeretem, az egyik legfinomabb halfajta. Egyre kell vigyázni a sütésénél: nem szabad túlsütni, mert akkor száraz lesz. Ha éppen eltaláljuk a sütési időt, akkor viszont nagyon zamatos és szaftos tud lenni.

Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet lazac (mérettől és étvágytól füddően),

só,

1 teáskanálnyi olívaolaj,

2-3 dkg vaj.

A mártáshoz:

5 dkg vaj,

2 csapott evőkanál liszt,

5-6 dl tej,

1 dl tejszín,

5 dkg juhtúró,

pár csepp citromlé,

só,

friss zöldfűszerek, ezek lehetenek:

petrezselyem, újhagyma zöld szára, tárkony, kapor, kakukkfű, citromfű.

Az én változatomban petrezselyemzöld, tárkony és újhagymazöldje van, mert még csak a tárkonyom nőtt ki, és a piacon pedig be tudtam szerezni a másik kettőt. De nagyon finom kaporral is, citromfűvel is, kakukkfűvel is. Háromfélét válasszunk bele, azt a hármat, ami elérhető, kapható, vagy van otthon, vagy amihez épp hangulatunk van.

Először a mártást készítettem el: a vajon a lisztet kicsit átpirítottam, aztán apránként de folyamatosan kevergetve tejjel felengedtem, mártás sűrűségűre. Adtam bele kevés tejszínt is, és a juhtúrót. Míg ezek kicsit összerotyogtak és a brinza is elolvadt a mártásban, addig összevágtam a zöldfűszereket. Ezeket is a mártásba kevertem, kóstoltam és kevés citromlét is csepegtettem bele. Kóstoljuk meg mindenképpen, hogy a só és a citromosság pikánsan jó ízt alkosson a zöldfűszerekkel és a juhtúróval.

Mikor kész volt a mártás, egy teflonserpenyőbe 1 teáskanálnyi olívaolajat és némi vajat olvasztottam, és mikor kellően forró lett a zsiradék, beletettem a húsz perccel korábban besózott halszeleteket. Közepes lángon sütöttem addig, míg a szeletek kicsit több mint félénél nagyobb vastagságban átsültek. Ez látszik az oldalánál, a tetejénél is, elkezd kifehéredni. Ekkor megfordítottam a szeleteket és készre sütöttem. Nem volt több, mint 5 perc. A vaj elég forró legyen - ne égen, csak legyen sütésre alkalmas a hőfoka -, mert ha nem az, leragadhatnak a szeletek. Viszont ha kellő hőmérsékletű olajba tesszük, akkor nem, akkor egyből összekapja a hő a rostokat és így a nedvesség a halhúsban marad. Ez igaz egyébként a hirtelen sült húsokra is.

Nagyon gyors, egyszerű és egészséges - és nem utolsó sorban isteni finom étel.

Azzal a bizonyos hasselbach burgonyával tálaltam. Anya főztjei között láttam először, pedig állítólag most nagy divat. Mindenesetre, tényleg finom így a burgonya. Egy órával az étel készítése előtt tegyük sütőbe. Hámozzuk meg, vagdaljuk be - de az alját hagyjuk egyben. Sózzuk, vajat és olívaolajat tegyünk rá. Én kevés vizet is öntöttem a tepsibe a krumplik alá és fóliával lefedtem 1/2 órára, majd fólia nélkül sütöttem készre. Sajnos az én sütőm nem valami jó. Alul minden megég, a teteje meg mindennek sületlen. Ez van.... :))

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

                                                                                                                                              (Fodor Ákos)

Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:
3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.

Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

Spaghetti al limone

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.

(József Attila)

Újabban sűrűn forgatom az olasz szakácskönyvemet. Régen vettem kézbe, viszont az 5 kedvenc szakácskönyvem-körkérdés kapcsán újra átlapoztam. Isteni receptek vannak benne!

A citromos spagettit már régóta eszem, mindig hangulat szerint. Ez viszont a könyvből való. Nagyon egyszerű, nagyon finom, nagyon gyors: 10 perces villám-étel. Citromrajongóknak! :-)

Hozzávalók 4 főre:

1/2 kg spagetti vagy linguini,

só,

frissen őrölt bors,

2 gerezd fokhagyma,

1 citrom,

4-5 dkg vaj,

4 dl tejszín,

kevés zsenge cukorborsó
vagy paraj vagy csalán
vagy brokkoli vagy spárga.

Fölteszek sok vizet forrni sóval. Míg a víz fölforr és a tészta megfő, a vajon megpárolom a vékony szeletekre vágott fokhagymát a cukorborsóval együtt. Aztán felöntöm tejszínnel, sózom, borsozom, a jól megmosott citromnak belereszelem a héját, de csak a sárga részét. Hagyom rotyogni, hogy besűrűsödjön kicsit a mártás, végül a citrom levét is hozzáadom. Körülbelül fél citrom leve mehet is rá. Nem baj ha sósabb-citromosabb a mártás, mert a tészta beszívja, ízletesebbnek kell lennie, úgy lesz jó. A cukorborsó el is hagyható, vagy nyáron a legfinomabb, frissen fejtett zsengéből.

Ennyi... fantasztikus finom.

Nigella Lawson variációja:

1/2 kg linguini,
4 tojás sárgája,
2 dl sűrű tejszín,
só,
1 egész citrom reszelt héja,
1 kisebb egész citrom leve,
reszelt parmezán.

A tojássárgájákat krémesre keverjük, hozzáöntjük a tejszínt, belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, parmezánt reszelünk bele. Ebbe forgatjuk a lecsepegtetett forró tésztát. Duende verzió: én a parmezánt elhagynám.

David Rocco citromos spagettije:

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag spagetti tészta (0,5 kg),
1 gerezd fokhagyma,
2 citrom frissen kifacsart leve,
5 evőkanál extraszűz olíva olaj,
a 2 citrom reszelt héja,
1 csokor petrezselyem,
20 dkg parmezán finomra reszelve.

Tegyük fel a tésztát sós, forrásban lévő vízbe főni. Egy nagy tálat - amibe majd kiszedjük a spagettit - kenjünk ki a félbevágott fokhagymagerezddel, mint mikor fokhagymát kenünk a pirítósra. A gerezdet dobjuk ki (szerintem tegyük félre, jó lesz levesbe vagy más ételbe). Reszeljük a tálba a citromok héját. Facsarjuk a tálba a két citrom levét (az olasz citrom édes! én a nálunk kapható citromból csak egynek, maximum másfélnek facsarnám a levét a tálba), majd csorgassuk hozzá az olívaolajat, állandó keverés mellett, míg a két folyadék jól összevegyül. Aprítsuk fel a petrezselymet is, azt is adjuk a többihez. A parmezán több mint felét is, és kevés sót is belekeverünk. Az al dentére főtt spagettit rászedjük a citromos mártásra, kevés főzővizet is teszünk rá. Jól elkeverjük. Tálaláskor a maradék parmezánnal megszórjuk.

A megvadult pulykacomb esete - avagy dinoszauruszcsülök 'a la duende

"Végül is ketten maradnak
Isten és a bor."

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

 

Ezt az ételt közkívánatra főztem tegnap. ZinczyKa emlegette ugyanis, hogy nagyon szereti a vadételeket, keressek mán neki jó recepteket. Már egyszer készítettem, akkor igazi szarvashúsból. Akartam venni tegnap, de vasárnap elég szegényes a kínálat: csak vadapró hús volt, az is fagyasztava. Viszont megláttam a pultban ezt a szép pulykacombot. Lelki szemeim előtt megjelent ősünk képe, amint ilyen szép méretes dinoszauruszlábikrát majszol a tűz mellett elégedetten, és még jókat csámcsog és cuppog is hozzá... A képzelet nagy teremtőerővel bír: így vadult meg a pulykacomb...

(Nem beszélve róla, mindössze komoly 400 forintomba került eme ízletes darab. Kb 2 nagyétkű férfiembernek elég. Vagy három kisebb étkű nőneműnek.)

Hozzávalók a mártáshoz:
1 nagy sárgarépa,
1/2 normále méretű zeller,
15-16 db kicsi vöröshagyma (vagy két nagyon nagy vöröshagyma),
2 babérlevél,
2 kisebb rozmaring-ág (szó szerint a hó alól bányásztam elő),
pár ágacska kakukkfű,
1 teáskanál méz,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
2 dl száraz vörösbor,
só,
őrölt bors,
2 dkg vaj,
ribizli zselé.
A húshoz:
só, őrölt bors,
mustár,
5-6 gerezd fokhagyma.

A húst bevágtam több helyen a csontig, jó alaposan besóztam, borsoztam, bekentem mustárral és a beirdalt részekbe félbevágott fokhagymagerezdeket dugdostam. Vajon egy jó nagy serpenyőben körbesütöttem, majd tepsibe tettem.

A megmaradt vajon a darabokra vágott zöldségeket is elősütöttem sóval, őrölt borssal, a fűszerágakkal, sűrített paradicsommal, babérlevéllel és mézzel.

Mikor szépen megkaramellizálódak, a hús köré rendeztem őket és még az egészet meglocsoltam egy kevés olívaolajjal is, plussz még kb. 2 deka vajat is daraboltam rá.

Aláöntöttem vagy fél liter vizet és kb. 2 dl száraz vörösbort, és az egészet fóliával lefedtem. Feles lángnál kicsit erősebb tűznél sütöttem 2 órán át, végül eltávolítottam a fóliát, majd teljes lángon rápirítottam kissé a húsra.

Mikor elkészült, még mindig jó sok leve maradt, ami kellett is a mártáshoz.

A húst kiemeltem, egy deszkára tettem, a fűszereket eltávolítottam róla. A zöldségek közül is kivettem a babérleveleket, fűszerágakat, majd az egészet egy lábosba öntöttem át és botmixerrel pürésítettem. Jó sűrű és isteni finom mártást kaptam eredményül, még higítanom is kellett egy kis vízzel. Olyan igazi barnamártás íze volt. A legvégén ribizli zselét kevertem még a mártáshoz. (Milyen jó hogy anyu tett el, mint mindig szokott - ribizlizselét. A kedvencem...) Isteni finom lett! A seízű pulykacombból valami nagyon ízletes, porhanyós gyönyörűség alakult.

Burgonyakrokettel tálaltam. Vagyis golyóval, mert ez így gyorsabb volt és gusztább is.

De szerintem párolt rizzsel is finom, vagy dödöllével is. És jó ez marhából is, vadból is, sertésből is, szóval mindenhogy nagyon finom.

Burgonyagolyóbisok: a sós vízben főtt krumplit leszűrtem, áttörtem alaposan és hagytam teljesen kihűlni, megdermedni. Hozzáadtam egy tojást, 1 teáskanál búzadarát és annyi lisztet, hogy formázható masszát kapjak. Golyóbisokat sodortam a tésztából, zsemlemorzsában megforgattam és bő, gyöngyözően forró olajban hirtelen kisütöttem.

P.s.: Remélem, tetszeni fog. És nincs benne se tejföl, se tejszín! :)

Jaj, egy fontosat majdnem elfelejtettem. Ha vadból vagy marhából készítjük, érdemes előkészíteni a húst. Nekem két módszerem van. 1: annyi olajba teszem a húst, ami ellepi, és 2-3 napra hagyom is benne. Teljesen légmentesnek kell lennie. 2: fölöntöm annyi tejjel, amennyi ellepi, és 24 óráig hagyom állni a tejben. Utána természetesen le kell öblíteni. Legutóbb, mikor vadból készítettem, a tejes variációt csináltam. Elvette a vadnak azt a nagyon jellegzetes ízét és szagát, plussz isteni porhanyós lett a hús. Olajban is szoktam pácolni, ugyanolyan finom az eredmény. Az olajos pácot néha úgy csinálom, hogy mustárral bekenem a húst, és így öntöm fel olajjal.

Zen a konyhában: húsos ravioli

A hedonisták gyorslifttel mennek Istenhez.

(Sofia L. Devi)

Előre bocsátom, sajnos még soha nem ettem valódi olasz raviolit. De egy eredeti olasz szakácskönyvből van a recept, és csörgedezik bennem némi olasz vér, cirka 1/8-as arányban. Ez számít vajon a hitelességhez?!
Ez az étel igazi zen gyakorlat. Nekem ne mondja senki, hogy a való élet nem egyeztethető ösze a meditációval. Ezt a tésztát csak gyakorló buddháknak ajánlom, mert megkívánja a valódi jelenlétet és rettentő türelem kell hozzá. (De persze tudjuk, mindenki potensen buddha...)
Az is készítheti, aki éppen agycsillapításra vágyik. A "szedjen hangyát" konyhai válozata. :-)
Tehát, utolsó figyelmeztetés: csak akkor álljunk neki, ha van időnk, kedvünk pepecselni!

Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
só,
annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
Töltelék:
40 dkg kétszer darált hús,
tejszínes krémsajt,
2 evőkanál olívaolaj,
só, őrölt bors,
1 kisebb fej vöröshagyma.
A szószhoz:
6-8 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj,
2 hámozott paradicsomkonzerv,
só,
némi cukor,
bazsalikom,
zsálya.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olívaolajon megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, puhára pároltam. Mikor kihűlt, kevertem hozzá annyi krémsajtot, hogy összeálljon a darálthús - nem kell bele sok.
A lisztet elkevertema sóval, hozzáütöttem a tojásokat és annyi vízzel tésztává dolgoztam, hogy se túl kemény, se túl puha ne legyen. Több bucira osztottam, és mindegyikkel a következőképpen jártam el:
Jól kinyújtottam, aztán pizzavágóval 6-szor 6 cm-es kockákra vágtam. Mindegyik közepébe egy kis kanálnyi töltelék került. A tésztát háromszög alakban hajtottam össze, és lisztezett villával jól összenyomkodtam.
Forrásban lévő sós vízben főztem ki.
A mártás:
A fokhagymát vékony szeletekre vágtam és kevés sóval megfuttattam az olívaolajon, majd hozzáadtam az apróra kockázott konzervparadicsomokat. Sóztam, nagyon pici cukrot adtam hozzá, zsályával és bazsalikommal fűszereztem. Jól beforraltam.
Reszelt parmezzánnal tálaltam. Igaz, nekem csak olyan szárított-szerű volt itthon, de errefelé nem nagyon kapni igazi parmezánt, sajnos.

Sóskamártás

minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés

(Fodor Ákos)

Az idei utolsó friss sóskákat ehetjük még - már nem sokáig, sajnos. Vasárnap kaptam egy nagy zacsival az egyik barátnőmtől, gyönyörű friss volt. A fagyasztott sóskát nem ajánlom. Egyszer próbáltam és egyben utoljára is. Penetránsan rossz tud lenni. (A fagyasztott spenót viszont ehető.)

Hozzávalók:
egy jó nagy kupóc friss sóska,
2-3 evőkanál olaj,
2-3 evőkanál liszt,
1/2-3/4 liter tej,
só,
és ha szükséges icipi cukor.

A sóskát megtisztítom váltott vízben, leszárazom, aztán az olajon sóval pirítani kezdem. Először összeesik (nyugodtan rakhatjuk kissebb edénybe is, mert alig marad a nagy kupócból valamennyi) és levet enged. Addig sütöm, míg a levét elfőli, ekkor megszórom a liszttel, és így is pirítom 1-2 percig. Apránként, mindig simára keverve adagolom hozzá a tejet. Végül sózom, és ha nagyon vadsavanyú lenne, pici cukrot is keverek bele. Ha nem főtt eléggé szét, botmixerrel szép simára krémesítem. Főtt burgonyával és tojással tálalom.
Főtt húsokhoz, natúrsült halakhoz is remek mártás.

Főtt hús gombamártással, kölessel

"Vajon lehetséges ebben a világban ambíciók nélkül élni, vállalva önmagunkat? Ha felfedezzük végre, milyenek vagyunk - anélkül, hogy mások próbálnánk lenni -, alapvető átalakuláson megyünk keresztül. Szerintem lehet névtelenül, teljesen ismeretlenül, hírnév, ambíció és kegyetlenség nélkül élni ebben a világban. Nagyon boldogan élhet valaki, aki nem tulajdonít jelentőséget az énnek. Ez volna a helyesen felfogott nevelés egyik fontos eleme.
A világon mindenhol istenítik a sikert. Hallani történeteket a szegény fiúról, aki éjszakánként tanult, és bíró lett belőle, vagy aki újságot árult és milliomos lett. A siker dicsőítésével kábítják az embereket. A nagy siker azonban sok szomorúsággal jár együtt. Ennek ellenére legtöbben közülünk a siker elérésének kényszere alatt görnyednek. A siker sokkal fontosabb számukra, mint a bánat megértése és elűzése."

(J. Krishnamurti)

Ma erdőt jártunk, de nincs sajnos gomba. Két kis őzlábat találtunk csak, úgyhogy mártás lett belőle. Milyen szerencse, hogy tavaly jobb időnk volt, így van sok gombaporom. Kellett is a mártásba.
Hozzávalók 2 főre:
ha találunk, vagy tudunk venni, 2 maréknyi erdei gomba vagy
ugyanennyi laska vagy termesztett csiperke,
2 teáskanál gombapor,
2 evőkanál liszt,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
2 dkg vaj,
kb. 4 dl tej,
só,
húsleves vagy ételízesítő vagy húsleveskocka,
kevés őrölt bors,
őrölt szerecsendió.

Az őzlábakat megmostam, daraboltam és az olaj és vaj keverékén sóval, borssal és a reszelt fokhagymával pirítani kezdtem. Mikor a levét elfőtte, megszórtam liszttel és úgy is kevergettem egy percig. Aztán lassacskán, állandóan elkeverve fölengedtem tejjel. Adtam hozzá kevés őrölt szerecsendiót, gombaport, és kevés ételízesítőt.
Levesben főtt hússal, és főtt kölessel tálaltam.
Vegáknak is ajánlom, pl spagettivel, meghintve frissen vágott petrezselyemzölddel.
Főtt köles: jól meg kell mosni, és a mennyiségének háromszorosa vízzel felengedni, kicsit megsózni, majd fedő alatt kis lángon addig főzni, míg a levét majdnem elfővi. Ekkor le kell a gázt zárni alatta, és még 10 percig hagyni fedő alatt, hogy a maradék vizet is beszívja, és a gőzben teljesen megpuhuljon. Hamar készen van, egyébként. Másik módszer az, mikor kevés olajon kicsit megpirítjuk, és úgy engedjük fel a háromszoros vízzel.

Kapormártás hercegnő-burgonyával és buggyantott tojással

Te tudod, mi az élet? Valami váratlan otthonosság. Valami, amitől a világ fölemelkedik Benned, áttetszővé válik, és ernyőt von köréd, amit Te mutatsz föl körbe mindenkinek. Látjátok, ilyen a világ! Ez a természete! Térdeplő mindentudás. Elfelejtett igazi szerelmed. A Tiéd. A Te lámpásod, amely általad ég. A természetes csoda. A zúgó, morajló, szembeötlő titokzatosság. Leheveredés a fűbe. A Földet átöleled és röpülsz a csillagok között az egyetlen kertbe. A pázsit mámorítja érzékeidet. Némán suhansz a mindenségben. Bőröd párája világoknak üzen. Követelő folyamok áradnak és zúgnak föl benned. Villamosok ablakából nézed az életed. Egy fütty elér, és bábodat levedled. Kereszteződések, találkák várnak rád.

(Grandpierre Attila: A csillagok között) 

A kapor nekem az egyik legszeretettebb fűszerem.

A kapormártás hozzávalói 4 főre:

2 nagy csokor kapor,

1 dl tejföl,

1 dl tejszín (vagy csak tejszín, de akkor 2 dl),

só,

citromlé,

cukor,

2 púpos evőkanál liszt,

egy húsleveskocka vagy ételízesítő,

1 liter víz.

Másfél csokor kaprot jó apróra vágok, és 1 liter hideg vízben fölteszem főni. (Néha egy nagyon kevés, nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát is teszek a kaporhoz. Nem mindig. Így is, úgy is finom. Ízlés és kedv dolga.)

Mikor forr, beleteszem a húsleveskockát, és fedő alatt főzöm jó húsz percig. Közben a lisztet csomómentesre keverem a tejföllel és a tejszínnel (a tejszíntől krémesebb, lágyabb lesz).

Mikor eleget főtt a kapor, egy merőkanálnyit adok a habaráshoz belőle, hogy ne legyen csomós és ne csapódjon ki a tejföl. Ezután adom csak a habarást a mártáshoz. Míg föl nem forr, kevergetem. Forrás után még vagy öt percig főzöm, beletéve a maradék fél csokornyi apróra vágott kaprot is. Ízesítem citromlével (vagy ecettel), és ha szükséges pici cukorral, sóval.

A hercegnő-burgonyát úgy készítettem, hogy volt előző napról maradt főtt krumplim. Kísérleteztem már frissel is, de abból nem lehet igazán jó hercegnőket sütni. Szóval abból a "megfájásodott", magában már nem igazán ehető tegnapi krumplimaradékból jó.

Tehát adtam hozzá egy tojást és kevés lisztet, plusz egy kávéskanálnyi búzadarát is. Jó formázható állagú legyen. Nyomózsákba tettem és egy tálcára kis halmokat csináltam a masszából. Aztán bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem őket.

Megpróbáltam a sütőben sütést is, de ez így sokkal ropogósabb, finomabb lett. Maradok ennél a változatnál. :-)

A buggyantott tojás pedig csak annyi hogy jó bő, forráspont alatt lévő vízbe ütöttem bele finoman a tojásokat és hagytam főni 2-3 percig, aztán szűrőkanállal kiszedtem őket. Nem igazán kedvelem a főtt tojást - nekem száraz. Ez finomabb, krémesebb. Szebb lesz, ha a tojás beletétele előtt kanállal örvényt kavarunk a vízbe.

Guacamole

Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)

A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...

Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.

Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html

Friss körtelekvár (csatni)

.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél.

(Theodor)

Ezt az nagyon finom lekvárt (csatnit) tulajdonképpen szósznak, vagy mártásnak készítettem sült hús mellé.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg körte,
1 kg alma,
1 db birsalma,
1 darabka friss gyömbér,
1 citrom leve,
csipet só,
cukor ízlés szerint (én jó édesre csináltam),
csipet őrölt szegfűszeg és fahéj,
és a titkos összetevő: egy mokkáskanálnyi jázminos zöld tea.

A gyümölcsöket meghámoztam, és levágtam nagyobb darabokban a magházukról, és egy nagyobb lábosban föltettem főni, a fűszerekkel együtt. A gyömbért hámoztam, és reszeltem bele. A birsalmát nagyon vékony szeletekre vágtam, mert az nehezebben puhul. Mikor már elfőtte a levét, botmixerrel kicsit pürésítettem, és készen is volt.

Spenótfőzelék tükörtojással

A meditáció a jelenre való éberség.

(d.)

A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.

A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.

A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.

Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.

És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.

Arab stílusban ízesített zezámmagos kolbászkák

Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét,
gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében.
Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha
napsugár meg zefír áradna szét a légben.

(Ibn Rúmi: A bor)

Ma reggel a Terebessen arab recepteket olvasgattam. Megihlettek, bár ezt az arab stílusban fűszerezett kolbászkát már többször készítettem. Isteni finom, az egyik kedvenc ételem. Saját kreálmány egyébként. Nem autentikus arab étel, csak stílusában az.

Hozzávalók a kolbászkákhoz 4 főre: 75 dkg darálthús (lehet vegyes is), 1 tojás, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 dl víz, szezámmag, és a fűszerek: só, frissen őrölt bors, mozsárban tört koriander, köménymag, szegfűbors, őrölt fahéj, reszelt szerecsendió. (Én most zöldhagyma zöldjét is vágtam bele, mert gyönyörűt kaptam a piacon.)

A hozzávalókat kézzel alaposan összedolgozom. Egyedül a szezámmagot nem kell beletenni. Kis fanyársakat metszőollóval kettévágtam, majd vizes kézzel rájuk varázsoltam a darált húst. Aztán megforgattam a szezámmagban.

Köret: Bulgur vagy kuszkusz, és sült vegyes zöldség.

A bulgurt elég ha csak dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percig. A kuszkusz a kisebb szemű változata a bulgurnak, mindkettő búzatöret, csak egyik nagyszemű, a másik kisszemű.Ugyanúgy készítjük, mint a bulgurt, de csak másfélszeres vízzel.

Vegyesköret: 

Cukkinit és sütőtököt daraboltam bele egy tepsibe, sóztam-borsoztam-olívaolajoztam, és kevés zöldhagymazöldjét is kevertem hozzá. Húsz percre előmelegített sütőbe tettem.

Fokhagymakrémleves

Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.

(Brian Wansink)

Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy fej fokhagyma,

3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,

3 csapott evőkanál liszt,

1 erő- vagy húsleveskocka,

2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,

só, őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

korpás kenyér, füstölt sajt.

A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.

Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.

Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.

Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.

*

Őszibarack csatni

A világ szárazföldből és vízből áll, az emberi élet pedig evésből és verésből, és a verés van túlsúlyban.

(Rabindranath Tagore)
 

"Csatnik: a kísérő ételek között előkelő helyet töltenek be az "édes-csípős" vagy "erős-savanyú" csatnik, melyek általában valamilyen gyümölcsből (almából, citromból, guavából, mangóból, banánból, eperből, szilvából, kókuszból stb.) készülnek. Ám nem kevésbé finomak a rebarbarás, paradicsomos, sárgarépás csatnik. Ezt a szószós, krémszerű ételt legtöbbször párolt rizs mellé tálalják. A krémszerű, szószós csatnik növelik az ízválasztékot és segítik az emésztést." (Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában, Terebess e-tár: Keleti konyhák)

Hozzávalók:

érett őszibarack, só, cukor, citromlé, friss gyömbér, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, chilipaprika, hagyma. (A fűszerekkel csínján bántam, így lett finom.) 

A barackokat hámoztam, daraboltam és először minden nélkül hagytam megfőni, besűrűsödni. (Mint mikor lekvárt főzök.) Csak ezután reszeltem bele a gyömbért, tettem hozzá a cukrot, sót, citromlevet, hagymákat, fűszereket. Így főztem még vagy 5 percig. Én jó édesre készítettem, bátran használva a citromlét is. Mert "a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni..." :) Nagyon finom grillezett húsokhoz, rántott zöldségekhez - természetesen rizzsel körítve.

Zellerkrémleves sült füstölt sonkával, gombával

Semmi sem eredeti. Lopj bárhonnan, ami inspirál, vagy felkelti a fantáziádat. Fogadj be régi filmeket, új filmeket, zenét, könyveket, festményeket, fényképeket, verseket, álmokat, véletlen beszélgetéseket, építészetet, hidakat, utcai feliratokat, fákat, felhőket, vízformákat, fényeket és árnyékokat. Viszont csak azokat nyúld le, amik tényleg közel állnak hozzád. Ha így csinálod, az egész (amit összelopsz) hiteles lesz. A hitelesség felbecsülhetetlen; eredetiség meg nem létezik. Azzal ne is törődj, hogy eltitkold, honnan loptad - inkább örülj neki, és hirdesd, ha gondolod. Mindenesetre mindig emlékezz, mit mondott Jean-Luc Godard: "Nem az a fontos, honnan, hanem hogy hová használsz dolgokat."

 

(Jim Jarmusch)

Hozzávalók 4 főre: 1 közepes zeller, 2 dl tejszín, 2-3 dkg vaj, só, ételízesítő vagy 1/2 erőleveskocka, 1 púpos evőkanál liszt. Levesbetét: 10-15 dkg füstölt parasztsonka, 40 dkg gomba, 1/2 csomag petrezselyemzöld, kakukkfű, 1 teáskanál olaj, szikkadt kenyér, frissen őrölt bors. 

A zellert megtisztítom, és vékony szelekre-darabokra vágom. Vajon kevés sóval fedő alatt párolom kb. tíz percig, majd felöntöm vízzel. Sózom, ételízesítőt vagy leveskockát adok hozzá és puhára főzöm. Közben elkészítem a levesbetétet is: a megtisztított gombát szeletelem és olajon sóval, borssal, kakukkfűvel egy serpenyőben sütni kezdem. A parasztsonkát vékony szeletekre, majd csíkokra vágom és hozzáadom a gombához. Zsírjára sütöm. Leveszem a tűzről, és hozzákeverem az aprított petrezselyemzöldet is. A visszamaradt zsiradékon megpirítom a kockázott kenyeret is. Végül botmixerrel pürésítem, majd tejszínnel elkevert liszttel behabarom a levest. Készíthetjük csak sült gombával is, úgy vegetáriánusok is fogyaszthatják. Illetve pompás ötlet lehet a maradék húsvéti főtt sonka felhasználására is.

Ha sűrűbbre készítjük, mártásként is tökéletes főtthúshoz például, egy húsleves után, második fogásként.